Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)
1926-09-04 / 70. szám
Ej Vili. évtoljam 70. szám. Szombat Ctjula, 1926. szeptember 4. El&flzetési árak: Negyedévre: leíyben . . . 20.000 K FMékre . . . 40.000 K Siráeíési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, Szerkesztőség, kiadóhivata Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissz» Egyes szám ára 1500 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. A legdrágább kincs. Irta: Barla Szabó József dr. nemzetgyűlési képviselő. Az önálló tanácsú városoknak és vármegyéknek nemcsak tennivalói és feladatai, de parancsoló kötelességei is vannak a köz- egészségügy munkájában. Itt-ott csekély nyomát észrevesszük ennek a kötelességérzetnek, de messzekiható, a közérdeket szélesen és lendülettel felkaroló intézmények létrehozásánál alig látunk valami kezdeményezést, még kevésbbé alkotó cselekvést. A városokban és vármegyékben sok költséggel nagy gond történik a tisztviselői igazgatásra, az utak épitésére, fentartására s egyéb szintén hasznos dolgokra. • Lehet-e ezek mellett a közegészségügy mostoha gyermek ? A jövő küzdelme, Nagymagyarország határainak helyreállítása nemcsak a gazdasági megerősödésnek, hanem elsősorban egészséges ivadékokkal való megszaporodásnak, a nemzeti erőgyűjtésnek a kérdése. A népesség szaporodása két tényezőn fordul meg. A szaporodás egyrészt a születések számától függ, de a népességnek szám- gyarapitásánál épen olyan fontos a halálozások lecsökkentése is. Ezt legjobban a hatalmas Németország számadatai igazolják. Németországban ép úgy, mint minden kulturáltamban 1885. óta fokozatosan csökken a születések száma. Kitűnő közegészségügyi munkával itt mégis elérték, hogy a születések csökkenésének ellenére a népesség erősen gyarapszik a halálozások lecsökkentése folytán. Németországban 1871-ben tízezer ember közül évente még 310 halt meg, 1885-ben 280 és 1914 ben már csak 210. Magyarországon ugyanekkor, 1914-ben tízezer közül 254 ember balt meg. Vagyis mi 1914-ben még csak ott tartottunk, ahol a németek már húsz évvel előbb voltak. Ha még ehhez vesszük a németeknek a franciákénál jobb szaporodását, úgy magától értetődik, hogy az idő haladásával a németek még fegyver nélkül is urak lesznek Elszász- Lotharingenben. Németország hatalmas szám- arányu előrengrását pompás közegészségügyi intézményeivel érte el. A jó példa előttünk áll tehát, csak követnünk kell. A közönség a maga területén ne engedje ezt a munkát elaludni, a kormány pedig a jövőben ne adjon semmi segítséget közegészségügyi kötelességek vállalása és teljesítése nélkül. Az ország legnagyobb megyéjének, Pest vármegyének egyáltalában nincsen számottevő közegészség- ügyi intézménye. A múltban a törvényhatósági urak elégnek találták, ha Budapesten az állam és a székesfőváros tanácsa gondoskodott ez intézményekről. A vidéki törvényhatósági városok nagyrésze hasonlókép nem áldozott egészségügyi intézményekre. Minden magyar ember meleg elismerését érdemelte ki akkor Vass József m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter, mikor a tűrhetetlen viszonyok alapos gyógyítása érdekében a közelmúltban rendezte a nyilvános betegápolás költségeinek biztosítását. Ha valamire kell a törvényhatóságoknak áldozniok, ngy a szegény betegek gyógyításának és a közönség egészségét védő intézmények költségeinek viselése elsősorban az ő feladatuk. Mindeut az államtól várni nem lehet és mai létfentartási küzdelmekor nem is szabad. Politikát vinni bele pedig a közegészségügyi munkába — egyenesen bűn. Vegyék fontolóra a városok és vármegyék vezetői, hogy a közegészségügyi fejlődésnek alapját és egyetlen lehetőségét egyedül a kórházak és hasonló egyéb egészségügyi intézmények képezik. Nem a régi szokások szerint és nem valami bajnak emlékére kell megcsinálni ezeket, mikor abból valahogyan, véletlen szerencsével kikerültünk. A tapasztalt, okos ember maga meg tudja előzni a bajt. A magunk és hozzátartozóink egészségéért, nemzetünk jövőjéért kell azonnal cselekednünk. Ha csak a szomszédba, nálunkmég szegényebb Ausztriába megyünk, ott gyönyörködni lehet a legdrágább kincs: az egészség védelmében alkotott uj intézményekben. Védjük meg és fejlesszük régi intézményeinket és ne sülyedjünk a balkáni színvonalra. Itt a vármegyei külföldi kölcsön s versenyezzenek most a törvényhatóságok, hogy ki tudja első helyre helyezni és szebben megbecsülni mindnyájunknak, vérünknek : a magyar népnek egészségét. Kéjgyilkosság Gyulán. A gyilkos halálra sebezte Krausz borkereskedő 6 éves fiát. - A tettes elmenekült. — A rendőrség és csendőrség egész nap és egész éjjel hajszolta a gyilkost. — A gyulai rendőrkapitányság felhívása. — A gyilkosságról az egész ország rendőrségét táviratilag értesítették. (Saját tudósit ónktól.) Csak a napokban adtak hirt az újságok arról a szörnyű bűntényről, amely Miskolcon történt. Egy odavaló 9—10 óv körüli leányt egy beteges hajlamú szabósegód hatalmába keritett és a leányt egy erdő tisztásán kegyetlen kínzásokkal meggyilkolta. A leány hulláját orvo3Szakórtők megvizsgálták és megállapították, hogy kéjgyilkosság történt. Gyulán, szeptember 2-án délután hasonló gyilkosság történt a Körösparton — a Hatvan-utca végénél. Egy eddig ismeretlen tettes meggyilkolta Krausz Lajos bőrkereskedő István nevű 6 éves fiát és szörnyű tette után elmenekült. A gyulai rendőrkapitányság ma a következő hirdetményt függesztette ki: Szeptember 2 áu délután 2—3 óra között a Hatvau-ut végénél, a Kőrösparton ismeretlen tettes meggyilkolta Kransz István 6 éves fiat. A tettes egy körülbelül 20 év körüli bozontos hajú, torzonborz, elhanyagolt külsejű férfi volt, a ki sötétszürke kabátot, szürke nadrágot viselt és állítólag szeplős volt. Felkérem a város lakosságát, hogy aki a fenti gyilkosság ügyében bárminemű felvilágosítást nyújthat, avagy közvetlen adatokkal bir, akár nappal, akár éjjel jelentkezzék a gyulai rendőrkapitányságnál. Tudósitónk a gyilkosságról a következőket jelenti: Krausz Lajos bőrkereskedő és családja tegnap, csütörtökön délben megebédelt. Ebéd után Krausz a Komló kávéházba ment, felesége pedig bement a Kossuth-téri üzletbe. A cseléd jjyemcsn Ilona, a gyerekekkel maradt s azt mondotta a gazdájának, hogy ha a takarítást elvégzi, a gyerekeket felöltözteti és kimegy velük a Gön • döcs-népkertbe. Mig a cseléd mosogatott és rendezgetett, a két fiúgyermek : István és Béla kimentek az utcára játszani. Ez — a cseléd vallomása szerint — máskor is igy történt. Mikor a
