Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)
1926-06-02 / 43. szám
ITVIII. évfolyam 43. szám. Szerda Gyula, 1936. jnnius 3 Előfizetési árak: Negyedévre: Melyben . . . 20.000 K Vidékre . . . 40.000 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadéhivatai Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek imézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1000 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton TRIANON. 1920 junius 4. (S.) A magyar történelemnek Mohács, Nagy máj tény és Világos után a legszomorubb helye Trianon, ahol az ezeréves Magyaroszágot temették el a győzök s a mely temetést a magyarság megfogyatkozott erőinek tudatában összeszoritott fogakkal, az erőszaknak, a kényszernek engedve volt kénytelen tudomásul venni s aláírásával megpecsételni. Mikor a magyarság megérte Trianont, nem tudta s nem is tudhatta, hogy mit jelentenek a ráparancsolt feltételek számára. A lefolyt idők taníthattak rá meg mindenkit, hogy mit vesztettünk Trianonban, hogy milyen gyász szakadt az úgynevezett béke- szerződéssel e nemzetre. Ennek dacára a békeszerződés aláírásának napja s Trianon emléke nem él úgy a magyarság lelkében, mint a hogy azt a magyarság jövője megkívánná. Az erőszak évei egyre őrlik, gyötrik azokat a köteleket, amelyek az elrabolt területen sínylődő testvéreinkkel szorosan összefűztek. A családi kapcsolatok lazulnak, az érdekkörök szétválnak, a munkásélet sodra szétágazó irányba tereli a lelkileg egységes magyarságot s azzal fenyegeti, hogy minden közvetlen nexus, amely a lelki egységet legjobban ébrentartja s az összetartozás érzésének uj és uj tápot ad, az idő múlásával egészen el fog sorvadni. Ha sokáig igy tart, nem marad más, csak sajgó magyar érzésünk a trinoni határon innen és túl, amelynek azonban kiestek a reális támasztópillérei. S ez mérhetetlen veszedelmet jelent a nemzeti együttérzés, a fai öntudat intenzitására és akcióképességére. Az emberi természet törvényeivel számolnunk kell, akármeny- nyire bízunk is a magyar faj hazafias érzületében, számolnunk kell azzal, hogy egyszer eltompul a fájdalom, hegedni kezd a seb s eljön az idő, amikor a magyarság Trianon fekete napját esetleg már csak szürkének fogja látni. Pedig ennek a napnak éjfeketének j kell maradnia. Ejfeketének mindaddig, amig országunk csonka teste újra össze nem forr az elszakított részekkel, mig idegen járomban nyögő testvéreink tel nem szabadulnak. Trianon gyásznapjára az első fájdalom hevével kell visszaemlékeznünk, mig bilincseit magunkon érezzük. Ennek a fájdalomnak eddig nem adhattunk külső kifejezést. A trianoni béke aláírásának napja eddig csak titkos gyásziinnepe volt a magyar társadalomnak. Pedig minden azt követeli, hogy ne rejtegessük ezt a gyászunkat, mert ez a titkolódzás immár egyetlen erősségünk, faji öntudatunknak gyöngüléséhez, Közönyhöz és megalkuváshoz vezet. Adja meg a magyar társadalom a katasztrofális 1920 jnnius 4. emlékének ezután külsőleg is a gyász méltó kifejezését. Nem gondolunk munkaszünetre, pompázó ünnepi összejövetelekre és szónoklatra. Sőt. Legyen ez a nap a megfeszített munka napja és száműzzön minden szórakozást. Legyen ez a nap a magányos magábaszállásé, hiszen az igazi gyász keresi a magányosságot. Legyen ez a nap a némaságé, hiszen az igazi gyász mindig néma. Néma nap ! Ne legyen az ajkunkon Trianon, de égjen ott mindenkinek a szivében. S hogy ott ég, adjunk ennek kifejezést úgy, ahogy ki-ki családi gyászának szokott kifejezést adni. Ez a hangtalan megnyilvánulás, ha egy egész ország lakossága rószt- vesz benne, mindennél impozánsabb, komorabb és megdöbbentőbb lesz. S hogy hatását az egyöntetűség is növelje, a következő módok propagálására gondolunk: Senkise jelenjen meg mulatóhelyeken, zenés összejöveteleken. Akinek külföldön élő rokona, ismerőse van, emlékeztesse a gyásznapra egy levelezőlappal, amelyen csupán ez álljon: Trianon, 1920. junius 4. Egyesületek, magánosok tűzzék ki e* napra a fekete, gyászlobogót. A gyásznak ezzel a módjával a rosszakaratú külföld sem tud polémiába szállni. Hogy azonban hatása teljes legyen, az egész ország lakosságának, mint egy embernek kell felsorakozni a gondolat mögött. Hisszük, hogy ez a gondolat megvalósítása nem lesz nehéz feladat. És hisszük, hogy ennek a megnyilatkozásnak ereje nemcsak ébren- tartja majd a nemzeti keserűség nemes tüzét, nemcsak odaégeti még a közönyre hajló lelkekbe is a maga fekete szignumát, de felrázza a külföldi közvéleményt is, amely érzék- telen maradt a magyar történelem legnagyobb csapása iránt. Lies M Appsnyi írói. Pénteki számunk vezetőhelyén megemlékeztünk már arról az országos eseményről, hogy Apponyi Albert gróf vasárnap üli meg születésének 80 ik évfordulóját és ebből az alkalomból nemcsak a hivatalos Magyarország, de a külföld is hódolni óhajt a nagy állainférfiu előtt. Apponyi grófot a kormányzó, a kormány és a nemzetgyűlésen kívül a politikai és társadalmi szervezetek is nagy melegséggel üdvözölték. Apponyi grófot Gyöngyös* Apátin ; vadregónyes birtokán, melyet nemrégen a Széchenyi grófoktól vásárolt, vasárnap a Külügyi Társaság nevében dr. Lukács György titkos tanácsos, Gyula város nemzetgyűlési képviselője üdvözölte és átnyújtotta a nemes grófnak a Külügyi Társaság diszes emlékkönyvét, amelybe az ország tizennyolc kiválósága irt emléksorokat, köz tűk Csernoch János hercegprímás és maga Lukács György is. Fölmentett államtitkár. A kormányzó, mint nekünk jelentik báró Petrichevieh Horváth Emil népjóléti államtitkárt ezen állásától saját kérelmére felmentette. Utódja Dhér Imre nemzetgyűlési képviselő lesz. A Közművelődési Egyesület juniálisa junius 3-án, Űrnapján a Városerdőben.
