Békés, 1925. (57. évfolyam, 1-101. szám)
1925-10-31 / 85. szám
2 Békés 1925. október 31. Október 31. Irta: dr. Pallmann Péter, A világtörténelem nagy fordulópontjai sokszor napokhoz és kicsinek látszó eseményekhez vannak kötve. Az események azonban csak már, mint megérett gyümölcsök hullanak le az idők és korok nagy fájáról, mig a megérés hosszú idők után, olykor keservesen gyötrelmes, viharos és sok ártatlanok szenvedésének áldozata árán következik el. Ha az események napokhoz is vannak kötve, azok előkészítésében azonban évszá zadok vajúdnak. A világtörténelem ilyen nagy fordulópontja 1517 évi október 31-e, mikor Luther Márton dr. egyetemi tanár a wittenbergi vártemplom ajtajára kifüggesztette azt a nevezetes 95 tételt, amelyekben a búcsúkkal való visszaélés ellen kell ki és nyilvános vitára hívja fel azokat, akik állításait nem tartják helyeseknek. Éz a nap a nagy reformáció mozgalomnak, a vallási, lelki és erkölcsi megújulásának uj születési napja. — Azonban ennek a napnak megszülésében hosszú századok vajúdtak. A középkori keresztyénség, mely hivatását a népvándorlással kezdte meg különöskép, az első évezred után nagy forrongáson ment keresztül. A krisztusi hit ugyanis a népek lelkében hatni és érni kezdett. A külső szigorú egy házi fegyelem utján megszelídülő népek tekintete tágulni kezdett. A bennük levő hit lelkűk mélyén öntudatos elhelyezkedést keresett Ez az öntudatos hit a középkor második részében színes misztikában élt, mely a hitélet tiszta és ártatlan gyermekkorát jelentette. A fejlődő élettel azonban szembe került, nagykorúságáért való keserves küzdelmet kellett megvívnia. Szembe került a nemzeti érzés fejlődésével, mely a középkor második részében elszintelenedett, mikor világhatalomért folyt a versengés. Szembe került az óklasszikai pogány világszemlélettel, mely a misztikus középkor keresztyénségét gyökerében támadta meg. Szembe került az elnyomott jobbágyok leikéből kitörő szabadságmozgalmakkal, mely véres lázadásokban és azok leverése után embertelen elnyomásokban mérhetetlen keserűségeket halmozott fel, amelyek a vallási keretek ellen fordultak. Végül a keresztyén egyház akkori vezetőségébe nagy visszaélések csúsztak be, melyekről ma már nincs is fogalmunk és a melyeket elősorolni senkinek nem szolgál sem épülésére, sem üdvére, annál kevésbbé az egyetemes nagy keresztyén érdekek hasznára. Az előbbieket rövidre fogva azt állapítjuk meg, hogy a vallási és lelki élet a keresztyénség második évezredének felében súlyos válság előtt állott. Meglátták ezt jámbor lelkek, akik az akkori legfőbb egyházi tekintéllyel szembe fordulva keserű panaszokban törtek ki. Ostorozták ezt Savonarola és tüzes lelkű kortársai, felpanaszolta ezt ékes szavakkal még a konstanzi zsinat is, de erőtlenül szunnyadt a keresztyénség a lelkek mélyén. Sokkal mélyebbre sülyedt már a közfelfogás a vezető körökben, sokkal tehetetlenebbek voltak már a rohanó áradattal szemben a megmaradt néhány igazlelküek, hogy ezen emberi erő és emberi bölcseség segíteni tudott volna. Meglátták akkor is már, amit meglátunk egész tisztaságában ma, hogy a keresztyénség rövid idő múlva teljesen leszorult volna, ha az örök isteni Gondviselés magára engedi az akkori világot. Nagyon kár, hogy a XV. század második felében és a XVI század első évtizedeiben megjelent irodalmat még a hivatalos körök sem ismerik eléggé, hogy megérteni tudnák azt a nagy gúnyt, keserűséget, gyülölséget és iszonyú elégedetlenséggel vegyes hangot, amellyel szembe fordultak minden akkori egyházi intézményekkel. De nincs is elég szavuk ahhoz, hogy lefesteni tudnák a mély romlottságot, mely ép a legmagasabb körökbe betört és szerte uralkodott. Ezek a viszonyok szülték meg az 1517 évi október 31-ét. Ez a nap is egyszerű szürke nap volt, mint a világtörténelem sok millió napja. Az örök isteni Gondviselés azonban a szürke napok tömkellegéből kiemelte és a világ- események fordulópontjává tette Az a tény, hogy Luther a vártemplom ajtajára 95 tételt kitűzött, magában véve nem olyan cselekmény, hogy ehhez hasonló máskor is elő ne fordult volna. Amit pedig a kifüggesztett tételek tartalmaztak, nem volt olyan jelentős, hogy annál nagyobb is elő nem fordult volna. És mégis! A keresztyénség örök isteni munkájában e nap fordulatot jelzett, mert betelt az idők teljessége és újból világosságot parancsolt az Ur 1 A wittenbergi vártemplom ajtajára zuhanó kalapácsütések bezárták a középkort nagy müvei vei és nagy bűneivel együtt. A középkor betöltötte hivatását. A népek nagy tömegei elhelyezkedtek A népek keresztyénségük gyermekkorát leélték. A népek megértek arra, hogy közelebb jussanak ahhoz az életideálhoz, amit Krisztus és az apostolok a keresztyén életről megadtak. A népek megértek arra, hogy a tisztultabb vallási életnek fensőbbségét és szépségét magukba fogadhassák, vagyis világosan szólva, a népek már annyira nevelődtek és szellemileg fejlődtek, hogy a bibliát a kézbe kaphatták és megtanulhatták Istent lélekben és igazságban imádni. A wittenbergi vártemplom ajtajára zuhanó kalapácsütések egyúttal diadalmas hangjai a keresztyénség azon uj korának, mely győzedelmesen magába olvasztotta a népek szivében fejlődő nagy nemzeti érzést és az abból származó nagy értékekkel boldogította és gazdagította az emberi művelődést. Az uj korszakba lépett keresztyénség a tudomány ápolását mérföldekkel vitte előre, nem szédült a klasszikus óvilág bűnei közé, de erőteljes gesztussal kijelölte a tudományos világnézetnek helyét és megállapította, hogy a szellemi, vallási élet nagy háztartásában a tudomány a cseléd, a szolga szerepét van hivatva betölteni. * * * A reformáció, mint az örök isteni Gondviseléstől a világba állított nagy alkotás e naptól fogva megindult útjára. Több mint négy év- század múlt el azóta Szóvai nem lehet kifejezni a nagy áldásokat, amelyekkel az emberi életet a földön elhalmozta. Nagyranevelt nemzeteket, kik a reformáció bibliai szellemétől áthatva kényszeri- tették a határaikon belül élő népeket hasonló lelki megújulásra. A reformáció a keresztyén felekezetek minden táborában üdvös újítást hozott, mert jól megérezték, hogy ha teljes erővel hamar nem újítják meg életüket, eltemeti a reformáció diadalmas haladása. A reformáció Istentől nyert hivatását folytatja, mikor bibliával vezeti a népeket Isten ut jára. A társadalmat a vallásos meggyőződés min dent legyőző erejével megújítja és arra tanítja, hogy csak annyi az értéke a mi életünknek, annyi marad meg igazi kincsnek, amit és a mennyit az örök isteni dicsőség növelésére tudtunk és akartunk tenni. Disznótoros vacsora a Juror HU f. hó 30-án, szombaton. Tisztelettel Árva Ernő, vendéglős. A Szlygárda előadása. November 9 én az ártatlanság napja lesz. Földi angyalok, gyügyögő apróságok, kedves arcú babák, jó gyermekek fognak egy felejthetetlen estélyt szerezni a felnőtteknek. A Ssivgárda előadása lesz ez, melyet hálából rendez a vezetőség mindazok részére, akik nagy áldozatkészséggel a gárdaház megépítését előmozdították. Ezen, a menyországba kívánkozó jótékonycélu estélyen ott lesz mindenki, aki szereti a gyermeket, akinek lelkében él a Szivgárda hivogatószava és visszhangra talál. A Szivgárda előadása november 9 én délután 5 órakor lesz a Király-Mozgószinházban, melynek dús programmját a következőkben adjuk : Beszédet mond a központi kiküldött. Jézus szivének otthona (propaganda darab 3 felvonásban, előjátékkal) Irta Blaskó Mária, előadják: Armandola Elluka, Altmann Ilonka, Ángyán Évi, Baukó Klára, Blanár Mártuska, Bachó Katinka, Baher Irénke, Balog Rózsika, Czalbert Irénke, Csik Mária, Csomos Tériké Csige Varga Edit, Csige Varga Iza, Csanyi Noé Klára, Desztik Bözsike, Erdős Edit, Felek Mária, Fialla Rózsi, Farkas Ilonka, Horváth Anna, Karácsonyi Gizella, Kocsis Erzsébet, Kovács Teréz, Ludvig Mária, Mattiasits Gusztika, Megyeri Erzsiké, Mihalik Anna, Nickmann Magda, Nyíri Ella, Oravecz Margit, Podrachy Judit, Paulik Juci, Panyik Tóth Évi, Sál Tériké, Sál Ilonka, Tar Mária, Tokaji Erzsébet, Torma Lujza, Túrái Elluka, Tamássy Nellike, Tabajdi Ivike, Veik Erzsébet, Gergely Erzsi, Sebestyén Mária, Pannyik Éva, Árva Ilona, Kardos Mária, Desztik Ilona, Altmann Ilona, Sájbert Ilona, Karácsonyi Katica Braun Rózsi, Szűcs Böske, Sáli Ilona, Vass Magda, Balogh Ella, Góg Mária, Vilics Böske, Szalai Aranka, Macskási Teréz, Hajdú N., Rácz Ilonka, Gácsi Anna, Kovács Teréz, Veik Eli, Szabó Jolán, Szőke Irma, Szeredi Böske, Patzek Rózsi. Beckmann Ferenc, Béres János, Démusz Bandi, br. Drechsel Béla, Desztik Pál, Garai Ervin, Groh Béla, Kollányi Antal, Kiss János, Kocsis László, Kidon László, Kiss Pál, Lakatos József, Sál Sándor, Soltész Lajos, Schmidt Pista, Szák János, Szatrán Ferenc, Tanczik Pali, Vass János, Nagy Lajos, Pogány Miklós és Gyuri. Irredentavers, előadja: Pettner Sárika. Játszik a Bajtársi törzs zenekara. Kishuszár, Pósa Lajostól, előadja: Novák Palika. Pillangótánc, lejti: Bachó Katinka. Tündérek szigetén (színjáték 1 felvonásban), irta: Tutsek Anna. Vilma — Személyek: Szabó Erzsiké Margit — — — Gajevszky Magda Péter — — — Kiss Pali Zsuska — — — Halmos Margit Lenke — — — Horváth Annus Kató — — — Steigervald Ili Ilonka — — — Elek Ica Irma — — — Pavlovszky Gitta Gizi — — — — Ludvig Rózsi Boris, szobaleány — — Somogyi Manyi A propaganda darabban, Kossovits, „A vasúton“ cimü daljátékot Takácsiy Dénes vezetésével az urleányok kongregációja énekli. Zongorahangoló érkezik városunkba. Előjegyzéseket elfogad Dobay János könyvkereskedése, mg 2-2
