Békés, 1925. (57. évfolyam, 1-101. szám)

1925-12-31 / 101. szám

KjVII. évfolyam löl. szám. Csütörtök %ala, 1025. december 31, Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 20.000 K Vidékre . . . 40.000 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek inlézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szátn Ara 1500 korona Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton­V észtor cinyban. A földön viz, sár, iszap, hóié. Egyebet nem lát az ember. Atfázott, didergő emberek és asszonyok jön­nek szembe, akik a mentési munká­latokban kifáradtak és kimerültek. Mindenki azon panaszkodik, hogy beteg és lázas. Karácsony estje óta szüntelenül dolgozik, — mondja az egyik. Töltést rak, riyulgátat emel, menekülteket szállít. Negyvennyolc óra alatt egy órát sem pihent. Fáj a dereka, a tüdeje, álmos, a szemhéjak fáradtan lecsukódnak és kimerült testét csak vonszolja, hogy családjá­hoz hazajuthasson. Tele van panasszal, de azért mé­gis legjobban a komáját sajnálja, akinek minden kis vagyonkája oda veszett. Két szép sertés, tiz mázsa búza, megszámlálhatatlan aprójószág. Mind-mind. Elvitte az ár, a viz, a megszállott területről a magyar Alföldre zudult tenger. Trianon. Kezet fogok velük, aztán megyek előre a gyula- sarkadi ut vonalán, ameddig a viz, a súlyos, mocskos sárié fel nem tartóztat. Megállók az elszakított töltés végénél és tekinte­temet végig úsztatom a láthatár felé, honnan csak sürü, fekete fellegek goinolygása látszik. Mindent elnyelt a viz. A termést hatalmas erejével kiásta, a tanyákat ellepte, a hidakat, pallókat elsodorta s az itt verejtékező magyarokat kol­dusbotra juttatta. A siri csendben esak a viz morajlása, zúgása hallat­szik. Egyébként erre felé még a ma­dár sem jár. A viz, az ár a töltése­ket, a magasabban fekvő vasúti alapépítményeket nyaldossa, mossa. Egy-egy hullám herkulesi erővel bir. Láthatatlan kezével megragadja a vasúti töltés kinyújtóztatott talpfáit és már viszi is magával. Hova, mer­re, ki tudja? A földről nem sokat lehet látni. Felmegyek a toronyba, hátha onnan jobb riport kínálkozik. A harangozó a magasba. Hajt a nyugtalanság, az I izgalom, a kíváncsiság. Belekapasz­kodom abba a mestergerendába, ame­lyik legmagasabban áll. A kis torony ablakát súlyos kezével kilöki a ha­rangozó. ' - Tessék! A két szemem kutat, keres. Csak egy fixpontot szeretnék látni. Mintha egy kifeszitett, fehér ponyvára néz­ne az ember, olyan az egész táj. Tükör-sima. Megmérhetetlen, meg­foghatatlan, végnélküli fehérség. Viz és semmi más. Valamikor a Palics- tavát láttam ilyennek, amikor büsz­kén és méltóságteljesen elöntötte Szabadka környékét. A szakértők azt mondják, hogy a víztömeget nem is lehet megmérni, hogy hány millió köbméter. A vizet csak bámulni le­het s az elemek harcában a gyönge ember minden erejét jól szedje össze, hogy a természet atrocitásával meg* tudjon birkózni. Oroszlány Gábor int, hogy hiába, de azért csak föl-föl, Apor Vilmos plébános utján felajánlotta segítségét. TtiimßnfßQßn beszállítjuk őrlésre szánt búzáját Buzaérlés után j "1JIII“III “M*I1 hazaszállítjuk az ebből nyert őrleményeket ^frli-et‘ets2z3ós 100 kg-kónt 17 kg dupla­nullás és griz vagy sima szerint — 48 kg fehér kg buzakorpát adunk. Őrlésnél IO százalék, darálásnál 8 százalék vámot szedünk. Első Gyulai Gőzmalom Reisner Ede Részvénytársaság ZtSZttS LEGÚJABB Jelentések az árvízkatasztrófáról. (Baját tudósítónktól.) Janky Kocsárd, a honvédség főparancsnoka ma reggel Gyulára érkezett. A mai nap folyamán megtekintette az árviz által elöntött területeket és este visszautazik a fővárosba. A honvéd főparancsnok itt tartózkodása azzal a ténnyel van összefüggésben, hogy Gyulán, a me­gye székhelyén mindössze a 10-ik honvéd gyalogezred egy zászlóalja állo­másozik. Ez a véderő kevés- Mayei János földmivelésügyi miniszter, Schandl Károly államtitkár, Lengyel Zsolt népjóléti államtitkár, ki 100 millió koro­nát bocsájtott a kormánybiztosság rendelkezésére, Ditrich Egon sorhajóka­pitány, Teljesinczky államtitkár, nehány képviselő, Békéscsaba és Gyula vá­ros polgármestere tegnap bejárták az árviz sújtotta területeket. A károsul­tak nevében dr. Pallmann Péter beszélt a miniszterhez. Száz és száz csa­ládnak verejtékes munkája pusztult el — mondotta. A nép dolgozni akar, de szerencsétlenségében segitő kezet vár. Törölje le a kormány a nép könyeit. A miniszter a következőket válaszolta: A kormány arra fog töre­kedni tőle telhetőleg, — bár szerény anyagi eszközök állanak rendelkezé­sére, hogy a sújtottakon segjtsen. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy vesztett ország vagyunk és csak saját erőnkben bizhatunk. Magam részé­ről javaslatot terjesztek a minisztertanács elé a segités módozatairól. A miniszter a kormánybiztos hivatalos helyiségében fogadott egy újabb kül­döttséget, melynek nevében dr. Csete József polgármester beszélt. Itt a mi­niszter a következőket mondotta : 1 — Megelégedéssel látom, hogy nem vesztették el önhitüket. Emlé­kezzenek arra, hogy bár ez évben a közepésnél jobb termésünk volt, mé­gis nagy elemi csapások sújtották az egyes országrészeket. Voltak helyek, hol 100 százalékos aszály pusztította el a termést. Majd nagy jégkár volt, most pedig itt a víz okozta kár. Halomra dőlt házak, pusztulás, szegény emberek végromlása. A kormány mindent el fog követni, hogy a népen segítsen. A miniszter és kísérete ezután megtekintette a laktanyákban, isko­lákban elhelyezett menekülteket. Dr. Lukács György, a város nemzetgyűlési képviselője ma Gyulára érkezett. A károsultak felsegitésére 5 millió koronát adományozott. A bé­késcsabai Rosenthal gőzmalom 50 mázsa lisztet, Reisner Arthur gyáros 10 millió koronát adományozott. A Budapesti Vöröskereszt Egylet dr. báró

Next

/
Oldalképek
Tartalom