Békés, 1925. (57. évfolyam, 1-101. szám)
1925-07-25 / 58. szám
ILY II. évfolyam 58. szám. Szombat «ynla, 1925. Julius 35. Előfizetési árak: Negyedévre: Eeivben . '. . 20.000 K Vidékre . . . 40.000 K Hirdetési díj előre fizetendő. r r POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1500 korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC ______ i Meg jelenik szerdán és szombaton. A kisebbségi eljárás. A népszövetségi ligák uniójának varsói közgyűlése alkalmából. (2.) a Békés“-rek irta: dr. Lukács György ny. miniszter, nemzetgyűlési képviselő. És nőst hadd hivatkozzam a|kisebbségi pa nászok elől való systematikus elzárkózásnak legújabb,szinte már beteges tünetére. A 1» póktól értesültünk, hogy a nemzetek szövetségének tanácsa legutóbbi ülésszakában fohó év október 25-én kimondotta azt, hogy a kisebbségi panaszok sommás átvizsgálásának haimas bizottságában, amelyről fentebb szólottám, nem vehet részt a tanácsnak olyan tagja, amely a panaszkodó kisebbséggel érdekeltségi viszonyban van. Hogy mit kell ilyen érdekeltségűnek tekinteni, hosszasan van körüliiva, amely hosszadalmas körülírás részletezésétől ezúttal — úgy vélem — eltekinthetek. Ez a monstruózus intézkedés semmi egyéb, mint elébe harangozás annak az időnek, amely mindjobban közeleg, amidőn tudniillik Németország a nemzetek szövetségének állandó tagja lesz. Németország ugyanis csak olyan letétellel fog belépni a nemzetek szövetségébe, bogy a tanácsnak állandó tagja legyen. Németország belépésének jelentőségét tehát már előre lefokozni igyekeznek azzal, hogy elveszik a lehetőségét annak, hogy a német minoritások védője- ként szerepelhessen. Most még csak azt mondották ki, hogy a kisebbségi panaszok sommás átvizsgálásában nem vehet részt az illető kisebbséggel érdekeltségi viszonyban levő tanács- tag. Valószínűleg követelni fogja ezt egy njabb decisió, az t. j., hogy az ilyen tanácstag nemcsak az előkészítésben nem vehet részt, de nem gyakoiolhafja azt a jogot sem, hogy az ügyet kötelező tárgyalás végett a tanács elé utalhassa. Szóval a nemzetek szövetségének tanácsa, a kisebbségek védője rendszeresen halad a kisebbségek védelme meg- megtagadásának és a többségek védelembe vételének utján ! Meddig lesz még a nemzetek szövetségének tanácsa olyan tényezők döntő befolyása alatt, amelyek azt hivatásával homlokegyenest ellenkező irányban befolyásolják ? Szólottám arról, hogy a kisebbségi sérelmek nem tudnak eljutni a nemzetek szövetségének tanácsa elé. Hiszen végeredményben ez sem volna baj, ha ezek a sérelmek legalább a másik fórumot, amely nem politikai fórum, hanem kizárólag jogi fórum, és már csak ennélfogva is több bizalmat gerjeszt, mint a tanács, tudniillik a hágai nemzetközi állandó bíróságot elérhetnék. Sajnos, az ebhez a magas és elfogulatlan bírói testülethez vezető ut is járhatatlan. Ugyanis az odajutás egyik módja az, hogy valamelyik tagjának kezdeményezésére a nemzetek szövetségének tanácsa utalja az illető kisebbségi ügyet, mint nemzetközi jogi vitás kérdést az állandó nemzetközi bíróság elé, az odajutás másik módja pedig az, hogy az illető két állam egyetértőleg vigye az ügyet a nemzetközi állandó bíróság fóruma elé. Az imént már taglaltam, hogy a nemzetek szövetségének tanácsa mesterségesen és mesterien kerüli a kisebbségi ügyekkel való foglalkozást, igy tehát azt is, hogy egyes ügyeket az állandó bíróság elé utaljon. Ami pedig az érdekelt államok egyetértő fellépését illeti, mint az állandó nemzetközi bíróság fóruma elé való jutás módját, a mai viszonyok között ez is teljesen ki van zárva, mert az utódállamok mindegyike a legmerevebben megtagadja azt, hogy önszántából a bíróság elé menjen. Ezen a rettenetes helyzeten, amely abban kulminál, hogy lehetetlen a kisebbségi vitás ügyek eldöntésére hivatott nemzetközi fórumok elé jutni, tehát lehetetlen a nemzetközileg garantált jogokat érvényesíteni, azok érvényesítését legalább erkölcsileg kikényszeríteni, kizárólag csak az eljárás reformja segíthet. Ezért helyezünk mi magyarok olyan nagy súlyt a kisebbségi ügyekben való eljárás kérdésére. Ezért küzd a népszövetségi ligák uniójának magyar csoportja két év óta az unió keretében a végből, hogy ott olyan eljárási reformot fogadtasson el, amely javítana ezen a lehetetlen helyzeten. Igaz, hogy az unió maga többet nem tehet, minthogy javaslatokat terjeszt a nemzetek szövetsége elé, az unió minden megnyilatkozásának azonban tagadhatatlanul nagy súlya van, mert azokban a népeknek lelkiismerete szólal meg. A nemzetek szövetsége sem zárkózhatik el állandóan az unió határozataiban megnyilvánuló óhajok elől. A magyar javaslatnak, amelynek jogászi megszövegezese Magyarg Gézának, a budapesti egyetem tudós tanárának szabatos tollát dicséri, az a sartpontja, begy kisebbségi ügyekben az actoratus, azaz a jog az illető ügyeknek az illetékes fórumok által való kötelező tárgyaltatására necsak a nemzetek szövetsége tanácsának tagjait illesse, necsak ezeknek fenntartott joga legyen, hanem, hogy gyakorolhassa ezt a jogot minden állam, legalább is azok az államok, amelyek a nemzetek szövetségének tagjai. Ezen alapelv elismerésével egyszerre a magyar állam előtt is megnyílnék a lehetőség arra, hogy a magyarságot érdeklő összes kisebbségi ügyeket le- tárgyaltassa az illetékes nemzetközi fórumok által. Követeljük továbbá, hogy az actoratus a faji, nyelvi vagy vallási kisebbségeket, legalább is azok országos képviseleteit is megillesse. Mert hiszen csak akkor van igazi kisebbségi védelem, ha a jogosult kisebbségek maguk felléphetnek jogaik megóvása érdekében. Eljárási reformtervezetünk további lényeges követelménye az, hogy a két illetékes fórum, a nemzetek szövetségének tanácsa és a hágai állandó nemzetközi bíróság között a felperes szabadon választhasson és hogy a nemzetközi állandó bíróság elé jutásnak ne legyen előfeltétele az, hogy ehhez a panaszlott állam egyetértő hozzájárulása is szükséges. “Ezen követelmények ellenében engedményül a mi javaslatunk hozzájárul ahhoz, hogy a nemzetközi döntés csak akkor legyen igénybevehető, ha a sértett kisebbség illetékes állami hatóságai előtt az orvoslás eredménytelenül lön megkísérelve. Ezzel a magyar javaslattal szemben áll a cseb-szlovák javaslat, melynek szerzője Kauehberg prágai egyetemi tanár. Ez a javaslat abból indul ki, hogy olyan eljárási szabályzatot kell készíteni, melynek elfogadását a nemzetek szövetsége részéről remélni lehet. Minthogy pedig a nemzetek szövetségének tanácsa közismeret szerint idevágó reformokra nem hajlandó, ennélfogva csupán a ma is érvényben álló eljárási szabályoknak szabatos kodifikálására van szükség. Minden elfogulatlan gondolkodó tisztá-. ban lehet azzal, hogy a cseb-szlovák javaslat semmivel sem viszi előbbre a kisebbségek ügyét, mert a mai eljárási jogszabályok bármily szabatos kodifikálása nem segít azon az alapmizórián, hogy ma zárva van a kisebbségek előtt a jogorvoslás útja. Ezt az utat csak reformjavaslattal lehet megnyitni és szabaddá tenni. Mi magyarok szilárdan ragaszkodunk javaslatunkhoz és a másik javaslat képviselői részéről felajánlott paktumokba nem voltunk hajlandók belemenni. E tekintetben annál inkább szilárd talajon állunk, mert az uniónak most két éve Bócsben tartott közgyűlése elvileg már elfogadta a magyar álláspontot. Most ennek az elvi álláspontnak gyakorlati kidolgozásáról és keresztülviteléről van szó, s mi semmi áron sem engedhetjük meg azt, hogy az unió feladja már elfoglalt álláspontját és kapituláljon az utódállamok nyomása folytán. Az utódállamoknak az unióban való képviseletei minden lehetőt elkövetnek arra, hogy a mi javaslatunkat meghiúsítsák. így a mostani varsói tárgyalásokat is sikerült kiobstruálniok, úgy hogy az ügy végleges eldöntését ismét el kellett halasztani. Ez az elhalasztás szenedélyes vitát provokált, amelynek során nemcsak mi vódtük álláspontunkat, hanem az osztrákok, a németek és a bolgárok részéről is erélyes támogatásban részesültünk, sőt az osztrákok még azzal is fenyegetőztek, hogyha a cseh és román obstruálás meg nem szűnik, ők ki fognak lépni az unióból. Mindezek dacára, minthogy a cseheknek és a románoknak obstrukcióhoz hasonló gáncsvetésekkel sikerült a tárgyalásokat az arra szánt egész idő leteltéig kihúzni, kénytelenek voltunk az elhalasztáshoz hozzájárulni, azonban a közgyűlés kimondotta, hogy ez az utolsó halasztás (két év óta húzódik az ügy), mely nem lesz meghosszabbítható. Tehát még lesznek kemény harcok. De mi nem adjuk fel a küzdelmet és hízunk az eredményben.
