Békés, 1925. (57. évfolyam, 1-101. szám)
1925-06-24 / 49. szám
LVKI. évfolyam 49. szám. Szerda Oyola, 1925. Janins 34. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 20.000 K Vidékre . . . 40.000 K Hirdetési dij előre fizetendő. r r POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. .Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1500 korosa j Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC j Megjelenik szerdán és szombaton. Brém Lőrinc nagyhatású beszéde. Szégyeljük, hogy becstelen tettre magyar ember vállalkozott. — Beniczky mérgezett nyila. A kormányzó ellen intézett támadás a magyar nemzet ellen hány utó merénylet Brém Lőrinc prelátus-kanonok, törvény- hatósági bizottsági tag Békésvármegye törvényhatóságának mai közgyűlésén a következő nagyhatású beszéddel indokolta meg a lapunkban már ismertetett és a Beniczky- íéle ügyben tett hazafias indítványát: (A közgyűlés lefolyásáról lapunk más helyén hozunk tudósítást.) Méltóságos Főispán Ur ! Tekintetes törvényhatósági bizottság! Meg vagyok győződve afelől, hogy a tek. törvényhatósági bizottság az elhangzott indítványt készségesen teszi magáévá és hogy bővebb indokolásra nincsen szükség. Méltóztassanak mégis megengedni, hogy ezen indítványhoz néhány szót fűzzek. A magyar élet felülete — főképen az utóbbi hetekben — visszatetsző látvány. Szemlét tartani a közélet tünetein, végig olvasni az ujágokban egy napnak az eseményeit, meghallgatni a nemzetgyűlés tanácskozásait, ahol napról-napra csak egymást gyalázza, marja a magyar; hát mindez olyan gyötrelmes érzéssel jár, mintha tótágast állna velünk a világ és a végitélet harsonái zúgnának a fülünkben. És ez az esze-veszett jerichoi lárma, jajkiáltás nem azért van, mert elvesztettük ezeréves hazánk kétharmad részét, a 63 vármegyéből negyvenet, Pozsonyt, Kassát, Nagyváradot, Aradot, Kolozsvárt, Temesvárt, nem az fáj az üvöltő derviseknek, hogy a világháborúban százezrek estek el és százezrek jöttek vissza bénán, csonkán, nem verik a mellüket, nem fáj az a lelkűknek, hogy ők, mint vérbeli és úgynevezett régi, megbízható szociáldemokraták asszisztáltak a kommun alatt a vészbíróságnak és tették lehetővé, hogy a polgárok százai, sőt ezrei kerültek börtönökbe és jutottak akasztófára, az sem fájt nekik soha, hogy a legnehezebb időkben megölték a legkiválóbb államférfiunkat: Tisza Istvánt» de sőt hivatalos lapjuk: a Népszava akkor még csak nem is csodálkozott a gaztetten, meg sem lepődött, mert tudta, hogy a féktelen agitáció nyomán be fog, mert be kellett következnie ennek a politikai gyilkosságnak és ezt, mint a népharag ítéletét, a proletár elvek diadalát, a szociáldemokrata munkásságnak adott elégtételt ünnepelte és jogosnak tartotta azt a fegyvert, amely kioltotta az életet és tisztának tartotta azt a kezet, amely a legnagyobb hazafira emelte a fegyvert s egyenesen megakadályozták, hogy a gyilkosok után kutassanak. Ez mind nem fáj nekik, és ezt mind el kellene felednünk nekünk. Az ezeréves haza elvesztése ne fájjon, százezrek pusztulása ne fájjon. Tisza István legyilkolását, a Duna, az Országházpince, Kalocsa ezer mártírját feledjük el, de ne legyen nyugalma ennek a szegényországnak. A nemzetgyűlésen, a sajtóban és pártgyüléseken hallgasson el minden nemzeti érdek, életkérdés, álljanak meg a munkáskezek, pusztuljon, vesszen minden, legyen temető az egész ország, mert . . . mert öt évvel ezelőtt a Népszava szerkesztőjét megölték. Ebben a dicstelen gyászos felvonulásban a vörösszalagos fekete lobogót nem a Györki, a Propper, a Rottenstein, a Pickier kezébe adják, hanem kipróbált régi recept szerint, egy ősi magyar név viselőjét használják fel ismét és egy volt magyar belügyminiszter: Beniczky Ödön képes magát odaadni nemtelen célok balek eszközévé s lett az ő diszmagyarjuk. Odaadjuk nekik, de ntánna kiáltjuk: szégyeljiik, hogg ilyen hazafiatlan, becstelen tettre magyar ember vállalkozott. Évek óta kínálkozott, hogy ő tudja, megnevezheti a gyilkosokat és amikor módot adnak neki, hogy a bíróság előtt megjelenjék és előadja adatait, elővesz egy Fényes László és Vázsonyi tollára emlékeztető pamflettet, világgá kürtöli, nem a beígért pozitív adatokat, hanem az aljas gyanúsításait és rágalmait és nem azért, hogy a bűnösök előkerüljenek, akiket ha kézrekerülné- nek, a bíróság is megbüntetne, hanem azért, hogy a nehezen konszolidált ország nyugalmát itthon újra feldúlja, nemzeti életünket a külföld előtt beszennyezze éppen akkor, amikor a miniszterelnök Genfben nemzeti nagy érdekeinkről tárgyal. A gyanúsítások és rágalmak aknamunkája az első magyar ember, a magyar nemzeti eszme közjogi képviselője, a Kormányzó Ur Ofőméltó- sága személyét sem kímélte meg, de sőt nyilvánvaló célzattal elsősorban ellene irányult. Mérgezett nyilát éppen pünkösd vasárnapján repítette Budavár felé, akkor, amikor az egész földkerekség a szeretet vallásának a megalapítását ünnepli. Nemzeti nagy szerencsétlenségünk óta mi magyarok valahogyan talán még mélységesebben át- érezzük a krisztusi hit nagy ünnepeinek a jelentőségét. Minél kisebbre szorította a gyűlölködés ennek a szerencsétlen országnak a határait, annál erősebben, annál biza- kodóbban ragaszkodunk a szeretet vallásához, annak a szent királynak a hitéhez, aki Krisztus keresztjével tűzte ki ennek az országnak az örökös határait. A kereszténység nagy ünnepein kétszeresen átéreztük, hogy azért kisebbedett meg országunk, mert nálunk megfogyatkozott, ellenségeink szivéből meg egészen kihalt a szeretet vallása. A gyűlölet épitette a börtönt, a szeretet hitében ujjászületet magyarság fogja szétrobbantani és ellenségeink fejére omlasz- tani. Ünnepelni és erőtgyüjteni készültünk az idei pünkösdön is — és ahelyett ez a gonosz merénylet kísérletet tett az ünnep megrontására és a pünkösdi hangulatnak vége lett, az egész ország a hallatlan vakmerő ünneprontás nyomán fakadt izgalom hullámain hánykolódott, napokon át az a kérdés lázitotta a lelkeket, hogyan merészkedett valaki rágalmaival az ellen a férfiú ellen törni, aki Magyarországot kiemelte a két forradalom szégyenletes fertőjéből, mi lehetett a támadó célja és kinek volt az eszköze.? r •• ___________________________________________ HU NGÁRIA SOR állandóan kapható 620 3 —§ r r HEVESI ADOLFNÁL, GYULÁN.
