Békés, 1924. (56. évfolyam, 1-104. szám)

1924-08-20 / 67. szám

2 Békés 1924. augusztus 20 Ezután Czettler Jenő emelkedett szólásra, aki nagyszabású gazdasági programot terjesztett elő. Vázolta a Földmunkások gazdasági helyzetét és rámutatott arra, hogy a kérdést «csak munka­alkalmak teremtésével lehet megoldani. Ezután igy folytatta beszédét: — Az ország szociális talpraállitásának munkáját az egyházi földeken és a katolikus nagybirtokokon kell megkezdeni azzal, hogy elsősorban eseken a birtokokon térjenek át a mezőgazdasági iparra és az intenzív gazdálko­dásra. Glattfelder püspök már 15 éve együtt dolgozik velem ebben az irányban és remélem, hogy az ő megértése elősegíti ennek a program­nak megvalósít, ását. Kijelenti ezután, hogy ebben az irányban a kormányhoz is felterjesztést intéznek és reméli, hogy a törvényhozás utján is gondoskodás törté­nik a mezőgazdasági munkaalkalmak fokozásáról, a termelés kiterjesztéséről és a mezőgazdasági ipar intenzivebb meghonosításáról. Ezután Tóth Imre, a szegedi katolikus kör elnöke szólalt fel, majd Glattfelder Gyula püspök mondotta el zárószavát. Megígérte, hogy egész ere­jével azon lesz, hogy valósággá váljék az a gazda­sági program, amelyet Czettler Jenő kifejtett. Tizenegy órakor a hitbuzgalmi szakosztály ülése kezdődött. A hitbuzgalmi szakosztály ülése. A szociális szakosztály gyűlésével párhuza­mosan ugyancsak délelőtt tartotta gyűlését a hitbuzgalmi szakosztály, amelyen Horváth Győző püspök elnöki megnyitója után Muntgán István táblabirói tanácselnök a magyar nép lelki- gondozásáról mondott mélyenjáró beszédet, majd Vörösváry Ernő nyugalmazott esperes határozati javaslatot nyújtott be a katolikus sajtó pártfogá­sára. Andrdssy Kálmán dr., államvasuti osztály­főnök a tanyai nép lelkigondozásának kérdésével foglalkozott és a papnevelés ügyét tette szóvá. A szakosztály ülése Horváth Győző püspök felszóla­lásával ért véget. A kulturális szakosztály munkája. Délután 2 órakor a kulturális szakosztály Dr. Lukács György v. b. t. t, nemzetgyűlési képviselő elnökléRével tartotta meg ülését. Lukács György elnöki megnyitóját, melyet frenetikus tapssal kisért a hallgatóság, lapunk mai számá­ban külön cikkben közöljük. Itt dr. Mayer Már­ton szegedi tanár tartott előadást a család védel­méről, mely nagy tetszéssel találkozót t. A nők gyűlése a vármegyeházán. Délután 4 órakor a vármegyeház dísztermé­ben nagy és előkelő közönség részvételével folyat le a női diszgyülés, amelyen Kovacsics D »zsőné főispán neje elnökölt. A főispánná a következő beszéddel nyitotta meg az ülést: Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Ur! Keresztény Testvéreim ! Súlyos megpróbáltatások és nehéz feladatok előtt állunk. Férfi és nő lankadatlan munkájára, lelki erejére van szükségünk, hogy a mai törté­nelmi időket emberi méltóságunk megőrzésével éljük át. A férfiak emberfeletti munkájából nekünk keresztény nőknek is ki kell vennünk részünket, Ha csüggednek, ha hitüket vesztik, lankadó erejüket nekünk kell újra élesztenünk, ha reményt vesztve feledést keresnek, nekünk kell vissza­vezetnünk őket hivatásuk göröngyös útjára. Ha légvárakat építenek és fantáziájuk elragadja, nekünk kell visszahívnunk őket meggyötört anyaföldünkre. Ha lelkűk egyensúlyát vesztve, megrendült bizal­muk, nekünk kell őket bátorítanunk. Ez a keresztény magyar nő feladata a vele együtt szenvedő mai nemzedékkel szemben. Da a nő gyengéd kezeibe van a Mindenható bölcs ren­delkezése folytán letéve a jövő reménye, az a kis embervirág, amelynek hajlítható lelkülete az ő szobrász'! kezükre vár. Ezek a kis embervirágok s a már fejlődésben levő hajtások a mi legfőbb gondjaink. Az édes anya, ki gyermekét féltő gond­dal ápolja, oltsa leikébe Jézus Krisztus életének képeit, Magyarország nagyságát, dicsőségét és most oly lánggal égő fájdalmát, kicsinységét. Tanulja meg az a kis embervirág már kis korában a jó Isten imádását és a haza szeretetét. Az a gyermek, aki Istenben hisz és bízik, aki tudja mi nekünk Patrona Hungáriáé, ki nekünk szent István, szent László hazánk többi szentjei és nagyjai, az legyen bár leány vagy fiú, nyugod­tan elengedhetjük e világ útjára és nem lesz csalódásunk benne. Magyarország pátronájához imádkozzunk. Kérjük párfogását a jó Isten előtt, hogy malaszt- jával erősítse meg esendő lelkünket, adjon erőt, hogy nehéz napjainkat keresztényi megadással viselhessük el, öizin'„9 tisztelettel üdvözlöm nagy- méltóságu és főtisztelendö Prohászka Ottokár urat, Székesfehérvár nagynevű püspökét, méltóságos és főtisztelendő Glattfelder Gyula Csanádi püspök urat, Farkas Edit Öméltóságát, a Szociális Misszió Társulat fönökasszonyát s ezek után a mai nagy­gyűlésünket megnyitom. Zugó taps után Farkas Edit mélyebb hitéletre buzdította a jelenlevő hölgyeket, utána pedig Prohászka Ottokár lépett a szónoki emelvényre. — Magyar anyák — fordult a gyűlés részt­vevőihez emelkedett hangon Prohászka Ottokár —, úgy neveljétek a gyermekeiteket, hogy min­den katolikus gyermek magyar és irredenta legyen. Ezt a lesülyedt országot csak mi emelhetjük fel saját vérünkkel, saját akaratunkkal és ha kell, saját életünkkel. Minden bajunk kutforrása a könnyen felejtő magyar jellem. A magyar ember jelleme olyan, mint a tej, sokszor olyan, mint az aludtei. Prohászka Ottokár dr. püspök beszédét szűnni nem akaró, tomboló éljenzés követte, majd Glattfelder Gyula dr. püspök mondott köszöne­tét Prohászkának, mint a magyar lelkiismeret legnagyobb ébrentartójának. A kétszázéves templom. A gyűlés résztvevői közül igen sokan el­mentek megtekinteni a józsefvárosi templomot, amelyet kétszáz évvel ezelőtt, a törökdulás után a németek alapították és most áll renoválás alatt. Itt Gróh István az Országos Iparművészeti Iskola igazgatója mutatta meg a templom készülöféiben levő freskóit, amelyet az Iparművészeti Iskola nőyendékei készítenek. A férfiak gyűlése. Ugyancsak szombaton délután tartották meg Kovacsics Dezső főispán elnöklésével a gimnázium tágas udvarán a férfi-diszgyülést. A többezerfőnyi közönség előtt P. Böhle Kornél domokosrendi atya mondott hosszabb és felvilágosító beszédet, majd Krüger Aladár, Haller István volt miniszter és Brém Lőrinc prelátus-kanonok zajos tetszéssel fogadott előadása után a gyűlés véget ért. A pápai nuueius fogadása. Késő délután az egész város ünneplöközőn- sége különböző helyekről egy nagy folyamba egyesült és úgy igyekezett az állomás felé. Az ünnepi díszben pompázó urihölgyek és a tanyai hívek festői népviselete szinpompás és mozgalmas látványt nyújtott. Olyan volt ez a felvonulás, mint egy titokzatos messzeségből elindult procesz- szió, amelynek elejét és végét elnyeli a misztikus sötétség. Cserkésztük kezében lampionok pompáz­tak, a ringó tömeg közepe táján a homoki ifjúság zenekara diszindulókat fújt. A végeláthatatlan menet elérte a vasúti állomást, ahol már a város polgári és katonai előkelőségei felsorakoztak. Nagy­szerűen festettek a díszbe öltözött lovas és gya­logos rendőrök. A rendfentartásra az összes rendőr­tiszteket kivezényelték. Egymásután léptek a peronra Prohászka Ottokár püspök, Puff tábornok, Tanczik rendőr- főtanácsos, Szilassy őrnagy és az egész város előkelőségei. A város nevében Csete József pol­gármester volt jelen, a vármegyét Daimel Sándor dr. alispán képviselte. A notabilitások sorfala mögött az egyesületek küldöttségei sora­koztak. Pontosan 8 óra után 18 perccel futott be a zöld lombokkal díszített pályaudvarra a pesti vonat. Az egyik vagonban csakhamar lát­ható lett a nuncius közszeretetnek örvendő alakja. Megjelenését riadó éljenzéssel fogadta a perront szorongásig megtöltő közönség. Majd előlépett Csete József dr. polgármester s lendületes be­széddel köszöntötte a csonka ország szélére jött nunciust. Az egyház nevében Lindenberger János dr. debreceni plébános latin nyelven üdvözölte a pápa követét. Folytonos éljenzés és kendőlobog­tatás közepette a nuncius a város diszfogatába szállt és lassú léptekkel elindult a hintó a város felé. Amerre ment, az utca két oldalán lobogó lampionok százai fogadták, az összes tornyokban megkondultak a harangok és a rakéták végtelen sokasága cikázott a sötét égre. A nuncius bevo­nulása diadalmenet volt. Az ünnepi hangverseny. A hatalmas termet zsúfolásig megtöltötték Gyula városának é3 környékének társadalmi elő­kelőségei, A koncert minden izében a legszebben sikerült. Az egyházi vegyes énekkar nyitotta meg a magyar Himnusszal és a papai himnusszal. Az énekkart Koudella Géza, a budapesti egyetemi templom karnagya vezette. Steinhausz Gyula hegedűművész két darabot adotr elő. Glück Gevotte-ját és Schubert Preghieraját. Bancsó dr.-né Kovácsaiméin dalénekesnő a Tosea imáját és Hodula Hattyúdalát énekelte. Kötsky Jolánka gordonkamüvésznő Popper Andacht-ját és Chan­son villagoise-ái adta elő. Székelyhidy Ferenc pedig Kacsóh Pongrác Rákóczi megtérését, majd Sík Sándor és Koudela Búcsú-énekét Máriához énekelte. A műsort az énekkar fejezte be Czuczor Gergely és Koudela Riadójával, melyet a nyolc- szólamu kórus Kovalszky Róbert kíséretében adott 8[ő. Az összes zongoraszólamokat perbáli Hodula István zeneszerző játszotta. A kórust lakácsy Dénes káplán tanította be, kinek a fényes és emlékezetes hangverseny megrendezése köszön­hető. A nagygyűlés. A nagygyűlésen, mely vasárnap délelőtt a gimnázium udvarán épített sátor alatt folyt le, 5000 ember vett részt. A rövid megnyitó beszé­det gróf Wenckheim Dénes mondotta. Dr. Zöldy János megyei hiszti főorvos, egészségügyi főtaná­csos lépett az emelvényre és klasszikusan tömör, hatásos beszédében ismertette a gyulai katolikus- ság történetét és fejlődését —egészen napjainkig. Kitűnő előadást tartott dr. Megyesy Ágoston ügyvéd és Muntgán István szegedi ítélőtáblái ta­nácséi nők. Ezután a pápai nuncius beszélt német­nyelven. Beszédében munkára hívta fel a magyar katolikusságot és kifejtette, hogy nincs csügge- désre ok, mert munkával és nem szószátyárko- dóssal újra lábra állhat ez a szép nemzet. A nuncius után zugó tapsorkán között lé­pett az emelvényre Prohászka püspök. Közvetlen beszéde, hangoztatott nagy igazságai mély ha­tást keltettek. Kijelentette, hogy olyan időket élünk, hogy az összes keresztény magyaroknak, katolikusoknak, reformátusoknak, evangélikusok­nak, unitáriusoknak össze kell fogniok a nemzet, a vallás, az erkölcs megmentésére. — Egy kis pestmegyei község — mondotta — harangot vett. De az egyház szegény volt s nem volt pénze, hogy a harang kötelét is meg­vegye. Megvették a reformátosok. Most már szól a harang. Együtt huzza a két felekezet, ha vész van, vagy Isten dicsőségét kell hirdetni, Prohászka püspök nagyhatású beszédét ál­landóan félbeszakította a tetszés moraja és a fel­törő éljenzés. Prohászka beszéde után Linden- berger kanonok zárta be az ülést, mely után fel­hangzott a Himnusz s véget ért a ritka szép ünnepség. Tisztelgés és diszebéd. A nagygyűlés után a pápai nuneius a vár­megyeház termeiben fogadta az előtte tisztelgő küldöttségeket. Utána a díszteremben ebéd volt, melyre külön meghívót bocsájtottak ki. A diszebéden a nuncius báliján Kovacsics főispán, jobbján pedig Prohászka püspök ült. A nunciussal szembsn gróf Wenckheim Dénes, a katolikus nagygyűlés világi elnöke. A diszebéden a főispán mondotta az első felköszöntöt latin nyelven a nunciusra, Brém Lörincz püspöki hely- nök pedig a kormányzóra. Prohászka püspök a nagygyűlés rendezőinek mondott köszönetét, vi­szont dr. Zöldy János a vendégeket üdvözölte. A diszebédre a következők voltak hivatalo­sak: dr. Schioppa Lőrinc pápai nuncius, gróf Wenckheim Dénes, gróf Almásy Alajos, dr. Kova­csics Dezső főispán, dr. Prohászka Ottokár püs­pök, dr. Lukács György v. b. t. t., dr. Glattfel­der Gyula püspök, dr. Lindenberger János, Ka­rácsonyi János püspöki helynökök, dr. Muntyán Mindenféle iskolakönyv kapható Dobay János könyvkereskedésében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom