Békés, 1924. (56. évfolyam, 1-104. szám)

1924-04-12 / 30. szám

LVI. évfolyam 30. szám. Szombat ftyala, 1934. április 13. Előfizetés! árak: Negyedévre helyien 14000 K Vidékre .... 20000 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS Kfi7&A7P4sZATI HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 800 korona Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton­A külföldi kölcsön. A képviselőházban most folyik a külföldi kölcsön feletti vita. Olyan perceket élünk, amikor lélekzetün- ket visszafojtva mindnyájunknak szorongó aggódással kellene lesni az operációs teremből kiszivárgó híre­ket, vájjon a tudós professzorok meg­tudják-e menteni a mi vérevesztett, megcsonkított szegény betegünket. Ez az a döntő perc, amikor a leg­teljesebb bizalommal kell viseltet­nünk azok iránt, akiknek kezére be­tegünket biztuk. Kétségbeeséssel kell látnunk azonban azt, hogy egyes politikai pártok nem törődve a végveszély lehetőségével, még ezekben a leg­válságosabb pillanatokban is előbbre helyezik a politikai momentumokat, mint az ország talpraállitását. Kor­mányt buktatni, ez a cél, — még az ország elv érzése árán is. Lapjaink, amelyek kaján szem- forgatással, — most is, mint mindig — azt állítják magukról, hogy ők a közvélemény visszhangjai, holott pe­dig ellenkezőleg, ők a tájékozatlan közvélemény beíblyásolói, — akként állítják be a Bethlen István miniszter- elnök óriási munka és fáradozás árán megszerzett külföldi kölcsönét, hogy annak megszavazása a parla­mentre jogfosztást jelent, klotürt foglal magában, inert a parlament átmenetileg felhatalmazná a kor­mányt arra, hogy a sanálás érdeké­ben rendelettel foganatosíthassa a fennálló törvényektől eltérően is a szükséges intézkedéseket. — Hogy hangzatosabb legyen és könnyen be­folyásolható közvélemény előtt nép­szerűtlenné tegyék a kölcsön gondo­latát, pénzügyi diktatúrának nevezik a kormánynak adandó felhatalma­zást. Aki a mai nemzetgyűlési viszo­nyokat nyitott szemmel nézi, az előtt egy pillanatig sem lehet két­séges, hogy erre a felhatalmazásra elkerülhetetlenül szükség van. Szük­ség van pedig nem azért, mert azt a dolog természete követeli meg an­nak kizárását, hogy a nemzetgyűlés valamelyik pártja bármikor hetekre terjedő vitákat kezdhessen a pénz­ügyi regenerálásnak bárminő rész­lete felett. A magunk megmentése céljából szükséges tehát, bogy a kormány kivételes felhatalmazást kapjon. E kivételes hatalom gyakorlására való felhatalmazás már régen szükséges lett volna s talán nem is csak pénz­ügyi téren. Mindenesetre a consoli­date tekintetében már sokkal előbbre járnánk s a nemzet már erőteljesebb volna. Elég volt az eddigi politikai kuruzslásokból. Elég a mindenkor csak üres kritikákból, amelyek mindannyiszor csak a kormány ke­zeit kötötték meg, de amelyek ma­guk soha egy-egy életrevaló gondo­latot nem termeltek, hanem csak kerékkötői voltak sok gazdasági és politikai kérdés helyes és idején való megoldásának. Az országnak, amely már az operációs asztalon fekszik, nincs el­vesztegetni való ideje. Nyugvóponton. Arról a nyugvópontról akarunk szólani, amelyhez városunk közügyeinek személyi kér­dései most már remélhetőleg eljutottak, öt esztendőnél hosszabb időn át volt — azt mondhatjuk — holtponton Gyula város köz- igazgatási gépezete, főkép pedig ennyi ideig stagnált a városnak jövőbetekintő, tervszerű gazdasági és kulturális munkája. Igaz, hogy ez az időszak egyéb körülményeknél, neveze­tesen az ország általános közállapotainál fogva sem volt alkalmas nagyszabású terveknek elő­készítésére, mégkevésbbé keresztülvitelére. Állam és egyéu ezekben a szomorú esztendők- beu a máról-holnapra való vegetativ életet élte, várva a tomboló viharok elmúltával a nemzeti muuka uj terrénumainak felszikka- dását. Másfelől viszont az is igaz, hogy az állami tevékenység súlyos megbónultsága mellett a kisebb közületek alkotó tevékeny­ségének lehetett és kellett volna előtérbe nyomuluiok és a nemzeti munka elvégezhető részéhez készségesen hozzáfogniok. Ámde az az egészségteleu «entralizmus, amely az el­múlt ötven esztendő politikájáuak egyik leg nagyobb hibája volt, annyira önáliótlanakká, annyira a központi hatalomtól függővé tette a városi közületeket is, hogy a nemzeti élet vérkeringésének megálltakor szükségképen meg kellett bénulnia a kisebb közületek tevékenységének is. Mégis kétségtelen, hogy Gyula városában személyi válságok és harcok akadályozták a gazdasági és kulturális fejlő­dés halaszthatatlan munkáját is. Remélnünk kell és mi bízvást reméljük is, hogy ez a meddő korszak végre véget ér. Az államgazdasági élet rendbehozatalára irányuló kezdő lépésekkel egybeesik időbeu városunkban a személyi válságok és küzdel­mek nyugvópontra jutása is. Ekkéut egyszerre két kedvező feltételhez is jut a város élete, hogy iránya helyos, egészséges utakra terel­hető legyen. A huszonnegyedik óra érkezett el ezzel a komoly, alkotó munka megkezdé­sére. Ennek a munkának egyesítenie kell mindenkit, aki vele együtt élő embertársai javára hasznosan tevékenykedni akar. Ez pe­dig nemcsak az akaráson múlik,' ez minden­kinek kötelessége. Ennek a köteles munkának sikere pedig csak akkor lehet, ha szakítunk a múltnak hibáival, ha nem azt nézzük első­sorban, hogy ki vállalkozott valamely munka teljesítésére, hanem azt, hegy mire vállalko­zott és miképen végzi vállalt munkáját. Ha közreműködésünket és támogatásunkat nem attól tesszük függővé, hogy kinek a vezetése alatt kell dolgoznunk, hanem arra való tekintet nélkül teljesítjük a köz iránti kötelezettségünket, hogy a siker glóriája a külvilág szemében kinek a homloka köré fonódik majd. Senkit sem ment fel a köz iránti kötelességeinek teljesítésétől az, hogy ízlésének, igényeinek, ambícióinak talán ke- vésbhé tetsző,egyéniségek vezetése alá kell helyezkednie. Sőt helyesen felfogva, annál parancsolóbb kötelesség közreműködni a köz javának előmozdításán, mennél nagyobb mér­tékben van valaki abban a meggyőződésben^ hogy nem a vezetésre legalkalmasabb elem és nem a legegészségesebb irányzat kereke­dett felül. Egyének és pártok sohasem tehet­nek szemrehányást önmagukoii kivül senkinek, ha a hatalom polcáról lesodortatnak, mert hiszen a vezető szerepre való képtelenségük­nek az a legesattanóbb bizonyítéka, hogy le tudták őket szorítani a hatalomról. Ha pedig mégis abban a meggyőződésben vannak, hogy saját hibájukon felül más okok is közremű­ködtek abban, hogy ők félreszorittattak és népszövetség kívánja, hanem mert a LIKŐR I Siter 70.000 korona COGNAC 7,o liter 30 000 korona Lapunk mai száma 6 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom