Békés, 1924. (56. évfolyam, 1-104. szám)

1924-02-27 / 17. szám

LTI. évfolyam 17. szám. Szerda Gyula, 1924. február 27. EMfizetésI árak: Negyedévre helyben vagy vidéken . 6000 K BÉKÉS Hirdetési dij elére fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZOAZDÁSZATI HETILAP. .Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 200 korona Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC illeg jelenik szerdán és szombaton Memento. Az njsúgirót a közvélemény tolmácsának mondják. Annak is kellene lennie. A valóságos, a jogosait, a hamisítatlan közvélemény bátor hirde­tése, ez kellene, hogy legyen az újság és az újságíró igazi feladata. Annak a közvéleménynek, amely mint helyes, józan, egészséges vélemény elevenen él még azok lelkében is, akik a világ előtt máskép cselekszenek, mint ahogyan ezt a józan véleményük diktálná. Az újságírónak kell rendelkeznie azzal a bátorsággal, amely hiányzik mindazokból, akik hiúságból és puszta utánzási vágyból máskép cselekszenek, mint ahogyan va­lódi érdekük követelné. Az újságírónak kell meg­tudnia és megírnia, mit mondanak az emberek a jelentkező eseményekről, a mozgalmakról, a mások közérdekű cselekedeteiről, nem egymásnak az utcán, a szalónokban, a gyűléseken, hanem otthon, maguk között, bizalmas körben, vagy sokszor és sokan talán csak önmagukban. Mert ez az igazi közvélemény és társadalmi válságok idején — «minőket nemrég is átéltünk — ezek az igazi vélemények irányítják az emberek cselekvé­sét. Jobb-e ilyenkor kínos meglepetésekben ré­szesülnünk, avagy jobb e, helyesebb-e ismernünk ezeket a véleményeket és idejekorán alkalmazkod­nunk azokhoz, ha helyesek, vagy jókor lefegyve reznünk, ha helytelenek, nem hiszem, hogy fej­törő probléma lehetne. A bátor, őszinte, szókimondó önzetlen sajtó megbecsülhetetlen hasznára lehetne a közélet tényezőinek és a társadalmi osztályoknak, sőt az egyeseknek is, aminthogy az érdekek szolgálatá­ban álló, a társadalmi hibákat legyezgető, hízelgő sajtó mérhetetlen akadálya a meg nem értésnek, a társadalmi békétlenségnek. Trónok dőltek ósBze, a legjobb indulata politikai és társadalmi törek­vések mondottak csődöt, tekintélyes hatalmak omlottak össze csupán »sak azért, mert csak a tömjénfüstöt szerették és kívánták, hízelgő sajtó­val vették körül magukat és meg sem akarták hallani a kritikát, a más irányú véleményeket. Amit a Memento c. cikkben irtunk, az is közvéleményt fejezett ki. Tekintélyes közvéle­ményt. Tehet-e az újságíró arról, hogy vau olyan közvélemény, mint aminőnek a cikk hangot adott ? Elnémul-e ez a közvélemény, ha nem ve­szünk róla tudomást, vagy elhallgatjuk ? Hsly6s-e ez a közvélemény, vagy nem, ez az újságírót voltaképen csak másodsorban érdekli. Elsősorban az érdekli az újságírót, hogy ne maradjon ez a közvélemény ismeretlen, elrejtve azok előtt, aki­ket érdekel. Ha megismerik, már eleget tettünk újságírói kötelességünknek, ha reagálnak is reá, már a cél is majdnem el van érve. Az már azután nem a sajtó hivatása, hogy az ellentétes irányú vélemények fölött ítéletet mondjon, közöttük a vitát eldöntse. Ezt már a szembenálló véleményeknek egymással kell el­dönteniük, a sajtó csak teret és helyet kell hogy engedjen a vélemények küzdelmének. Lehet, hogy téves és túlzott az a vélemény, amelyet a Memento fejezett ki és a .buzgó Missziós tage válaszában megnyilatkozó vélemény a helyesebb, a jogosultabb, a többség nézetének megfelelőbb. Ennek a nézetek haroában el kell dőlnie, de sohasem dőlhet, ha nincs bátor, őszinte, szóki­mondó sajtó. Még kevésbbé lehet az njságiró feladata, hogy az egyik irányú vélemény követőinek taná­csot, útbaigazítást adjon, miképen győzhetik meg az ellentétes véleményüek táborát vagy valamely közéleti tevékenység mikép nyerhetne a maga számára megértőbb közvéleményt. Ez nem újság­írói feladat. De miután a .buzgó Missziós tag« erÖBen buzdít bennünket a jótékonyság terén helyesebb, célravezetőbb utak megjelölésére, csak úgy hirtelenében reámutathatunk egyre, vájjon nem lehetne-e általánosabbá tenni a szükebb javadalmazásu. sokat nélkülöző lakostársaink egy- része javára már szinte rendszeressé tett jótékony jellegű istápolást. Azt mondja a »buzgó Missziós tag«, hogy nem lehet az embereket máskép jótékonyságra reávenni 03ak mulatságok rendezésével. Erre az a válaszunk, hogy nem szabad az embereket reászoktatni arra, hogy csak akkor és azért ad­janak, amikor és mert mulathatnak. Az igazi jótékonyság és a mulatozás mellett gyakorolt jótékonyság úgy különböznek egymástól, mint az az ember, aki elosztotta minden vagyonát a szegényeknek, amattól a koldustól, aki pazarul elköltötte. Egyébként a magunk részéről készséggel elis­merjük és már egyszer elismertük azt a lelkes buzgóságot, amelylyel jótékony egyesületeink a maguk feladatát végzik. Kritikánk csak a jóté­konyság gyakorlásának irányításában vélt fogya­tékosságot találni. Egyebekben azoknak, akik zokon vették ezt a szelíd kritikát is, Kempis szavaival felelünk: .Ne bántson, ha mások rólad rosszul vélekednek s olyasmit mondanak, amit nem szívesen hallasz, öamagadnak még rosszabbul kell magad felöl vélekedned és magadnál gyar­lóbbnak senkit sem szabad tartanod« AZ a ikötot és a ai Az átadott területek közös neve „Susáki kikötő“ lesz. Vasárnap reggel kilenc órakor minden ün­nepség nélkül, sőt teljes csendben történelmi cse­lekmény ment végbe. A délszláv királyság az olasz-jugoszláv szer­ződés értelmében átvette a Baross-kikötőt és a Deltát a hozzátartozó területtel együtt. Az olasz határőrség jóval 9 óra előtt el­hagyta állomáshelyét s pontban 9 órakor meg­jelentek a délszláv határőrök, csendőrök és pénz­ügyi biztosok, hogy a kijeiölt állomáshelyeket elfoglalják. Két nap óta dolgoznak a határkitüzésén, ideiglenes drótsövénytkeritést húztak, amire főleg azért volt szükség, mert az uj jugoszláv terület egy helyen a fiumei utcákkal érintkezik. Később a határt rácskeritéssel fogják elkülöníteni. A susáki városi tanáoi határozata értelmé­ben a Baross-kikötő, a Delta és a Bonchino ezen­túl a »Susáki Kikötő« közös elnevezést fogja vi­selni. így mult el a veszedelem, amely fegyveres konfliktussal fenyegetett Olaszország és Jugosz­lávia között. Két és fél millió aranykorona segélyt kérnek az iparosok. Az Iparosok Országos Központi Szövetkezete a kormánynak és a nemzetgyűlésnek kérvényt adott át, amelyben két és fél millió aranykoronát kért állami segély címen s arra kérte a kormányt és a nemzetgyűlést, hogy a Szövetkezet állami támogatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor ezt e kérelmet vegye figyelembe. Ötszázezerkoronás államjegy. A hivatalos lap közli, hogy az 1923. évi július hó első napjáról keltezett ötszázezer koro­nás címletű államjegyek február hó 23-tól for­galomba kerülnek. Az államjegyek piros és zöld szálakkal vegyitett fehér papiroson réznyomással vannak kiállítva és 84/182 miliméter nagyságúak. Az államjegy színezése barna, sötét lila kerettel. Az első oldalon a jobboldali mezőben nyert el­helyezést a női mellkép. A baloldali mező fölött, az ívesen hajló keretléc közepén Magyarország koronás címere látható. A keret baloldalán, az alsó és felső sarokban, valamint a női melikép alatt és fölött, az értéket jelző ötszázezréé arab számjegyek tűnnek elő. Az államjegy »G« betű és sorozatszámot visel, jobbról a folyószámjegy arab számjegyei vannak nyomva vörös színnel. A bombamerénylök névtelenje. Emlékezetes még, hogy az elkövetett bomba- merényletek alkalmával a budapesti rendőrség több névtelen levelet kapott, amelyeken aláíróként a 101-es bizottság szerepelt. A budapesti detek­tívek most elfogták a névtelen levelek íróját Landher Jenő kertésziskolai növendék személyé­ben, aki a rendőrségen kijelentette, hogy a leve­leket csupán hazaszeretetből irta. Landheit, aki egy fegyverrejtegetési ügyből kifolyóan már egy ízben szerepelt a főkapitányságon, a rendőrség letartóztatta, mert legutóbbi levelében kormányzó- sértést is követett el. Felszabadult a szénforgalom. A szénügyek kormánybiztosa rendeletet adott ki, amelynek értelmében március 15-től kezdve további rendelkezésig mind a hazai, mind a kül­földi termésű széD, koksz és briket korlátozás nélkül szabadon forgalomba hozható. A Vitézi Szék bálja. A Békésvármegyei Vitézi Szék 1924. éri március 2-án, azaz vasárnap este 10 órai kezdet­tel Gyulán, a vármegyei székház dísztermében vitéz Albrecht királyi herceg fővédnóksége alatt vitési megyebdlat rendez. A balon vitéz Albrecht királyi herceg sze­mélyesen megjelenik. A fenség március 2-án ér­kezik Gyulára, mint gróf Almásy Déuesnek szí­vesen látandó vendége és március 3-án utazik vissza. Kíséretében lesznek vitéz Magasházy László őrnagy, első szárnysegéd, Görgey testőralezredes, a jelenlegi testőrség parancsnoka. Pálcás védnö­köknek g megye arisztokráciája lett felkérve. A bái iránt széles körben nagy érdeklődés nyilvánul. Akik tévedésből meghívót nem kaptak és arra igényt tartanak, a Vitézi Székkapitányságnál (Vida- utca 10.) alatt jelentkezni szíveskedjenek. Belépődíjak: személyjegy 40.000 korona, táncosjegy 20.000 korona, páholyülés az I. sorban 50.000 korona, a II. sorban 25 000 korona. Megjelenés hölgyek részére lehetőleg magyar ruha, urak részére egyenruha, nemzeti viselet, vagy frakk. Felülfizetéseket alapjai javára köszö­nettel fogad a megyei Szék. Jegyek válthatók a helyszínen, vagy előzőleg a Székkapitányságnál (Vida-utca 10 ), -továbbá a főispáni titkárnál és Dobay János könyvkereskedésében. Református müvész-estöly. A gyulai református egyház kebelében egyháztársadalmi szervként működő református Nőegylet 1924. évi február hó 23-án nagy­szabású és fényesen sikerült müvész-estélyt ren­dezett, mely az utóbbi estélyeket művészi szín­vonal és belső érték szempontjából messze felül­múlta. Az estély díszes közönség előtt folyt le, mely mindvégig a legnagyobb lelkesedéssel élvezte éa hallgatta az egyes előadásokat. Nehéz volna eldönteni, hogy az estélynek melyik száma volt szebb, melyik volt jobb, de a külsőségeiben is impozáns müvész-estély müvissi szignatnráját kétségkívül Mozart és Beethowen adták meg, és a legolcsóbb napi áron szerezhető be Lapunk mai száma 2 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom