Békés, 1924. (56. évfolyam, 1-104. szám)
1924-02-23 / 16. szám
LTI. évfolyam 16. szám Szombat Oyaia, 1924. február 23, Előfizetési árak: Negyedévre helyben vagy vidéken . 6000 K Hirdetési dij előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉR KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 300 korona Felelős szerkesztő: DOBAY FEKEXC Megjelenik szerdán és szombaton Megszűnt a várad! püspökség gyulai helynöksége. A trianoni bókeszerzödós végzetes csapást mórt Szent László ősi egyházmegyéjére: területének mintegy felét, híveinek nagyobb részét elszakította a püspöki székhelytől. A közlekedési nehézségek, az oláh hatóságok által mesterségesen támasztott akadályok szinte lehetetlenné tették a Váraddal való érintkezést, az egyházmegye egészséges vérkeringése megállófélben volt úgy, hogy a híveinek üdvét mindig aggódó szeretettel munkáló főpásztor kénytelen volt elszakított híveinek hitbeli gondozására helynöksóget szervezni s még 1919-ben dr. Lindenberger Jánost,(Debrecen kiváló prépost-plébánosát nevezte ki általános helynökévó, aki lelkipásztori nagyfokú elfoglaltsága mellett is nagy tudással, páratlan körültekintéssel, gazdag tapasztalat tál és fáradtságot nem ismerő buzgósággal hasznosan töltötte be hivatalát, A püspöki székhelytől elszakított rósz adminisztrálásának ezen megoldása azonban nem lehetett végle ges, mert a központtól való csaknem teljes elzártság, az irattár s igy az ügyek előzményeinek nem ismerése mellett még a legjobb akarat is csak félmunkát végezhetett s igy érlelődött meg a megyéspüspök lelkében az a gondolat, hogy a munkával úgyis túlontúl megterhelt debreceni prépos vállairól leemeli az egyházmegye elszakított része kormányzásának gondját és felelősségét s a csonka egyházmegye részére könnyen hozzáférhető helyen, Gyulán rendes egyházmegyei hivatalt állít fel. A gyulai püspöki helynök kinevezésénél a főpásztor választása hosszas megfontolás után Brém Lőrinc oldalkauonokra, a váradi egyházmegyei hivatal irodaigazgatójára esett, akinek az egyházmegye kormányzatában Váradon eltöltött huszonegy éves szolgálata alatt szerzett széleskörű tapasztalatai, megnyerő tulajdonságai, rokonszenves egyénisége, tapintatos, higgadt modora, úri föllépése biztosítékul szolgáltak arra, hogy e nagy felelősségű állásban a krisztusi szeretet törvénye szerint kormányzó, szolid lelkű főpásztor reményeit valóra fogja váltani. A kinevezés egyházmegyeszerte osztatlan örömet váltott ki Nincs az egyházmegyének papja, aki jól ne ismerte volna Brém Lőrinc szeretetreméltó, mindig igazságtól vezéreit nemes erélyű egyéniségét, lelkiismeretes pontosságát s általános igaz öröm várta az uj helynök megérkezését. Végre 1921. szeptemberének végén megjelent közöttünk. Az első botok az elhelyezkedés és berendezkedés munkájában teltek el s mikor hozzálátott, hogy a főpász tortól reá bízott programmot megvalósítsa, tapasztalhatta mindenki, hogy a hozzá fűzött várakozásnak mindenben megfelel, hogy az eddigi 21 óv megfeszített munkája erejét nem törte meg, sőt megacélozta tehetségeit és meg edzette, hogy amint add'g a pontosság, hűség, avatottság. feltétlen megbízhatóság mintaképe volt, úgy e nagyobb felelősségű pozícióban is helytálló, derék és szerető kormányzó lesz. Több mint két éven át kormányozta a reá- bizott papságot és híveket, mindig telve volt mindenkin segíteni kívánó jóakarattal, igazságosságát megértő szeretető mérsékelte, mely meg tudta édesíteni az engedelmesség igáját, atyailag uralkodott, inkább jósággal, mint szigorúsággal kormányzott, mert azt vallotta, hogy többet ér a buzdítás, mint a fenyítés, többet a szeretet, mint a hatalom s könnyebb teljesíteni a kérést, mint a parancsot. És ebben a nemes muukában nemcsak főpásztora bizalmát, szeretőiének nagyobbodását vívta ki, hanem az egyházmegye valamennyi papjának őszinte nagyrabecsülését és szerető ragaszkodását is. Papjai mindenkor bizalommal fordulhattak hozzá, minden méltányos kórós már eleve is meghallgatást nyert s a személyi ügyek sokoldalú figyelmet és meggondolást igénylő intézésében is oly messzemenő gyön gódséget és jóakaratot tanúsított, hogy csak a legkonokabb elfogultság találhatott kifogásolni valót. Sokszor láttuk szószéken és a katb. estélyek előadó-asztalánál, gondosan megépített, finoman cizellált beszédei mindig eseményszámba mentek s az a meg nem rebbenő figyelem, mellyel hallgatói csüggtek szaván volt legszebb elismerése mindig finoman elegáns szónoklatainak. Emellett társadalmi körökben is kiválóan kedvelt egyéniség, igazszivü barát, kedélyes társalgó, bőkezű adakozó, kinek közéleti szereplése is megmutatta, hogy nem csak a helynöksóg, mint kulturális tényező, de a helynök személye is kimondhatatlan nyereség városunknak. Gróf Széchenyi Miklós püspök halála, az egyházkormányzat uj alakulása sok személyi változást vont maga után. Ezek közül bennünket az érdekel legközelebbről, hogy Brém Lőrinc püspöki helynök a megboldogult megyóspüspök végrendeletének végrehajtása körül felmerült sokoldalú elfoglaltságára való hivatkozással f. hó 15 ón Bjelik Imre félsz, püspök, apostoli kormányzóhoz beadta lemondását, aki e lemondást már el is fogadta és a helynöki teendők további ellátásával dr- Lindenberger János debreceni prépost- prelá- lust bízta meg s ezzel a püspöki helynöksóg Debrecenbe került. Gróf Széchenyi Miklós püspökről halála után sok szépet Írtak és modottak az emberek, leáidozása után láttak csak a maga valójában az ő igazi nagyságát; de találóbbat, szebb dicséretet senki sem mondott, mint az Egyházi Lapok: „Nincs újabb történelmünkben magasállásu egyén (egyházi vagy világi), akit közvetlen alantasai úgy szerettek, akire olyan hálával gondoltak volna, mint az elhunyt nagyváradi püspökre.“ — Körülbelül ezt lehet elmondani a helynöki székből távozó Brém Lőrincre is, akinek távozását bizonyéra senki se hallja örömmel, sőt bizonyosan mind nyájunk szivében igaz szomorúságot fakaszt. Gyula városa és közönsége talán nem is gondolták, mit jelentett nekünk a helynök- ségnek, mint egyházi közjogi méltóságnak ittléte, de bizonyára csakhamar tapasztalni fogják, mit jelent nekünk és városunknak, hogy elvesztettük. A nagy szomorúságban egyetlen vigasztaló momentum, hogy a helynöki méltóságtól megváló prelátus kanonok ur szeretetreméltó egyén sége minden valószínűség szerint továbbra is körükben marad Sp Válasz a „Memeiito^-ra. A Békés 1924 évi február hó 16 iki számában „Memento“ címen cikk jelent meg, mely egy tragikus esetből kiindulva erősen ostorozza a mulató társadalmat, de különösen a jótékony egyesületeket, felhányva hogy : a léha élvvágyó, önző szívtelen társadalom a maga. tetszése szerint tágítható lelkiismeretével nem tekinti, nem enyhíti a nyomort, a jótékony egyesületek pedig hamisvágányon haladnak,csak átmeneti, ideiglenes nélkülözéseken ideig-óráig tudnak segíteni, de a megélhetésért küzdő emberek terhein tartósan könnyíteni nem képesek. Engedje meg t. cikkíró ur, hogy úgy a társadalom, mint a jótékony egyesületek névé ben megkérjem adjon útbaigazítást melyik is lenne hát az a helyes csapás, az az igazi ösvény, melyen haladnunk keli ? Nagyon kérem mutasson rá, mi a kötelessége a társadalomnak s különö sen a teljesen önzetlenül, igazán csak krisztusi szeretettől ösztönözve buzgólkodó jótékony egyesületeknek, hogy ne csak pillanatnyilag enyhítsék a nyomort, hanem cikkiró ur s mind nyájunk legforróbb óhajtása szerint teljesen kiküszöböljék a föld színéről ? ön szerint a társadalom ne mulasson, hanem mindenki adja oda nélkülözhető fillérjeit — pardon százezreit — a nyorpor enyhítésére. Szent Pál apostol valóban igy cselekedett a maga idejében, de vajon vannak-e ma ilyen apostolok, kívánható s elérhető-e ez a mai világban ? Akinek fölöslegje van, igen áldozza a nyomor enyhítésére, de higyje, el nem lesz az jó, ha minden szórakozást, mulatságot ledirigálunk a napirendről, A mai nehéz, küzdelmes életben egy kis kedély, egy kis derű is nemzeti kincs, ki tudja, olykor nagyobb kincs a kézzelfoghatónál, talán egy embercsoporttal feledteti el kissé» a rettentő sok árnyékot s felvillanyozva őket, erőt ad a további küzdéshez. S nézze cikkiró ur mi is voltunk fiatalok, nekünk még sokkal kellemesebb, gondtalanabb fiatalságunk voit, mint a mai generációnak, Szépnek, gyönyörűnek láthattuk az életet, mert akkor még az is volt a maihoz képest. Még ma, ha hozzá jut a fiatalság egy kis mulatsághoz, bizony nem csupa fény az, megvan annak a sötét oldala mindég. Engedjük hát őket egy kissé jogaikhoz jutni, ne lássák mindég csak a sötét, nehéz gondokat, ne savanyodjanak meg idő előtt, őrizzenek legalább néhány kellemes, vidám emléket fiatalságuk napjaiból. A jótékony egyesületeket igazán nem érheti gáncs, megtesznek mindent, amit tehetnek, s nek'k fáj legjobban, hogy csak ennyit tehetnek ! Mert kik a tagjai ezen egyesületeknek ? Kevés kivétellel maguk is nehéz gondokkal küzdő, az élet súlyát görnyedve emelő középosztálybeli emberek, különösen nők, akik bizony nagyon Kékkő 1 kgr. 10.500 K Raffia 1 kgr, 10.500 K Hász és Kovácsnál. Lapunk mai száma 6 oldal.
