Békés, 1924. (56. évfolyam, 1-104. szám)
1924-10-25 / 86. szám
2 Békés 1924. október 25. Kilincselés a város polgármesterénél. Kavarodás a rendőrségi ház megvétele körül. Mait számunkban megírtak, hogy a város polgármestere felajánlotta megvételre az államnak azt a házat, amelyben most a m. kir. államrendőrség gyulai kapitánysága van elhelyezve. A polgármester ezt az ajánlatot azért tette a belügyminiszternek, mert a város tulajdonát képező ház, mely régen iskolahelyiségül szolgált — egy fillért sem jövedelmezett. Az állam házbért nem fisét, mintán az államrendőrség megszervezése alkalmával minden város köteles volt helyiséget adni az államrendőrség hivatalának. A polgár- mester úgy gondolkozott, hogy valamivel mégis csak kárpótolni kell a várost és így tette meg ajánlatát az államnak, mely rendőrpalotát szándékszik építeni. Dr. Csete József polgármester nem 8, hanem 18 waggon busát kért a belügyminisztériumtól és a kérelem most került tárgyalás alá. Híradásunk folytán egyes helyi polgárok valóságos rohamot intéztek a polgármester^ ellen. A kilincselés egész nap tartott s különböző ajánlatokat tettek a rendőrségi ház megvételére. Persze, a polgármester a jelentkezőket felvilágosította, hogy a nagyon értékes sarokhás nem eladó, csakis arról van szó, hogyha már az állam használja — fizessen érte. Építsen az állam a mostani földszintes ház helyett megfelelő modern rendőrpalotát s ezzel szolgálja a város fejlődését is. Budapesti tudósítónk illetékes helyen érdeklődött a rendőrpalota építésének kérdése felől s azt a felvilágosítást nyerte, hogy az állam a szanálási akció befejezése után nem zárkózik el attól, hogy a város épületét megváltsa s annak helyére egy megfelelő, rendőrtisztviselői lakásokkal kibővített épületet építsen. Novembertől 9—3-ig tart a hivatalos óra. Értekezlet a pénzügyminisztériumban. Budapestről jelentik: A közhivatalok hivatalos idejének meghosszabbításáról a legutolsó felhatalmazási törvény értelmében október 1-ig kellett volna intézkedni a kormánynak, ez az intézkedés azonban különböző okokból elmaradt. Most Kerntler államtitkár elnöklésével értekezlet volt a pénzügyminisztériumban a tisztviselőszervezetek vezetőinek részvételével. Az értekezleten csupán a munkaidő meghosszabbításáról tárgyaltak. Az elnöklő államtitkár a hivatalos Időnek 9—3 óráig való bevezetését javasolta. A tisztviselők képviselői ragaszkodtak ahhoz, hogy az illetmények megfelelő emelése nélkül nem lehet szaporítani a hivatalos órákat. A munkaidő megszakításának az eszméjét egyhangúan elvetették. A kormányhoz közelálló hírforrás szerint, a hivatalos idő meghosszabbításának kérdése egyelőre lekerül a napirendről és a meghosszabbítást csak november elsejétől tervezi a kormány. Korányi búcsúja. Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter a Budapesti Hírlap főszerkesztőjéhez irt nyilt levelében terjedelmesen kifejti azokat az okokat, amelyek őt távozásra bírják. Miután ez a levél nem sablonos búcsúszó, hanem a szanálás jelene és jövőjére vonatkozó olyan kortörténeti dokumentum, amelybe a magyar pénzügyi helyzet klasszikus tömörséggel van dióhéjba összefoglalva és mert a levél tárgyiTÁRCA.. A nemzeti irodalom hanyatlása A Békés-nek irta: Varga Béla dr. Valahányszor vihar sepert végig egy nemzet fölött, bánat borult a szivekre, gyászba sötétedett a lélek, a költők és irók voltak az elsők, akik daluk vigasztalásával, varázsos tollúk erejével igyekeztek életre serkenteni a szunnyadó fásult érzéseket. A költő lantján, az iró tollán csillant meg az első napsugár, mely a sötét éjszakából kivezető útra világított. A magyar nemzet szomorú korszakaiban is mindig a költészet és irodalom volt az, melyen keresztül uj horizontok felé lángolt a nemzeti lélek . . . Gondoljunk csak a Balassa Bálint harmatos szépségű dalaira, vagy azokra az örök- szép kuruc nótákra, amelyeket erdőn-berken, lengyel gránicokon bujkáló rongyos vitézek keseregtek tábortüzek mellett, Rákóczi csillagának hanyatlása idején. Ezeken a dalokon keresztül zokogott elő a magyar bánat, sirt fel az elfojtott nemzeti panasz „Süvít a szél Késmárk felett, szegény hazám Isten veled! . . .“ A költő lantja zengett fel akkor is elsőnek, amikor az önkény bilincset vert a lelkekre 1849 után. Tompa Mihály allegóriáiban mennyi bánat, mennyi gyász remeg és mégis mennyi vigasztalás is . . . A madár fiaihoz cimü gyönyörű allegóriálagosságánál és keresztül vonuló bölcsészi mélységénél rendkívül tanulságos, szükséges nek tartjuk azzal foglalkozni. A forradalom után követett pénzügyi kísérletekkel szemben, melyeket a középosztály rovására űzött pénzhamisításnak nevez Korányi, a szanálást egy olyan most kibontakozó pénzügyi koncepciónak mondja, amelynek végrehajtása még évekbe és számos pénzügyminiszter fejébe fog kerülni, de amely daoára azoknak a nagy nehézségeknek, aráéban a madár szól fiaihoz, de valójában az öreg költő biztatja dalra a fiatalokat: „Fiam, csak énekeljetek . . .“ Vagy gondoljunk „A gólya“ cimü allegóriára: „Csak vissza, vissza, Dél szigetje vár. Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár. Neked két hazát is adott a végzeted, Nekünk csak egy volt, s az is elveszett. ..“ Milyen tökéletes szépen, milyen mélységes szomorúsággal zokog elő a nemzet panasza Tompa Mihály lantján, mikor temetőjárás volt a magyar élet . . . A költők, irók mind, mind a nemzeti bánatot panaszolták, burkoltan írtak bár, élesztették a hazaszeretet tüzét s ez a tűz lángolásra lobbant az elnyomatás hamuja alatt is a nemzet szivében. Ha most, — amikor temetőjárás a magyar élet és küzdelem, nélkülüzés a magyar sorsa, ha most figyeljük költőinket, Íróinkat, szomorúan kell megállapítanunk, hogy a nemzet gyásza sem ihlette meg őket méltóan a nagy magyar tragédiához .. . Nagyon kevés költőink között azoknak a száma, akik igazán lélekből fakadó költeményekben adtak kifejezést a nemzet panaszának, az ország feldarabolása miatt érzett fájdalomnak. Ma már azok a kevesek is csak ritkán szólaltatják meg lantjukon a hazafiui bánatot. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy hazafias költészetről ma Magyarországon alig lyeket a kormány előre megjósolt s amelyeken már javarészt túl is vagyunk, sikerrel fog járni. Az ország gazdasági életének alapjai egészségesek, népességének zöme dolgos és takarékos. A ráháruló terheket könnyen el fogja birni, csak egyenletesekké és igazságosakká kell azokat tenni. A külföld ezt tudja és ezért bízik bennünk. Mi azonban a pillanat elkeseredésének hangulatában kicsinyeljük, gúnyoljuk és kárhoztatjuk a szanálási akciót, pedig enélkül menthetetlenül elvesztünk volna, mig ez biztosan meg fog menteni. Legnagyobb nehézségnek nem a pénzügyieket tartja, hanem azt az országos és szomorú tendenciát, hogy az ország lakosságát apróbb érdekcsoportokká tördelik, amelyek vehemensen és az ország érdekei ellenére is követelik érvényesülésüket az állammal szemben. Vagyis mindenütt magánérdekek szállnak szembe az állam érdekeivel. Ezeket a szervezkedéseket szovjetszerüeknek nevezi és igen veszedelmeseknek tartja, aminthogy azok is, mert az ország rekonstrukciójában az etikai erőknek legalább is akkora jelentőségük vau, mint a gazdaságiaknak. Ezek érvényesülése azonban már nem a pénzügyminiszterek, hanem az ország intelligenciájának belátásától függ. Nem vagyunk tulbőviben a kötelességüket érdek nélkül teljesítő emberekuek, ezért reméljük, hogyha a pénzügyminiszteri széknek búcsút is mond, a magyar közéletből nem távozik el végleg Korányi s vele más téren mielőbb találkozni fogunk. Borkereskedők, vendéglősök és korcs- márosok figyelmébe. Az 1924. évi IX. törvény a bor elöállitásáról, kezeléséről, forgalombahozataláról most lépett életbe. Az uj törvény sok irányú rendelkezést tartalmaz, — ezért a borkereskedőknek, vendéglősöknek és korcsmárosoknak érdekében áll, hogy az uj bortörvényt kimeritöen ismerjék s a rendőrség intézkedése folytán azokat feltűnő helyen ki kell függeszteni úgy a vendéglő helyiségében, mint a borpincékben. A Dobay-nyomda és könyv- kereskedés az uj bortörvényt sokszorosította és igy a hivatkozott törvényt bárki jutányos áron itt beszerezheti. Cipészsegédet vegyesmunkára kékére s Kun Béla cipész Kótegyháza, Főutca. 1015 2-2 beszélhetünk, a nemzeti költészet hanyatlásnak indult. A Magyar Nemzeti Szövetség fontos nemzeti missziót teljesít azzal, hogy irodalmi szakosztályának feladatává tette a hazafias irodalom, a nemzeti költészet fellendítését. Azoknak a kiváló vezető férfiaknak sorában, kik a Magyar Nemzeti Szövetség egyes osztályainak élén állanak, méltó hely illeti Raffay Sándor ev. püspököt, a Szövetség irodalmi szakosztályának elnökét, aki apostoli buzgalommal, lángoló lelkesedéssel igyekszik megvalósitani az irodalmi szakosztály programmját: a nemzeti irodalom fel- támasztását. Kiváló segítőtársa ebben a nemes munkában Lampérth Géza, a jeles költő és iró a Petőfi Társaság és más irodalmi társaságok tagja, ki első helyen áll azok sorában, kik a nemzeti irodalom terén is örökéletü alkotásokkal szereztek maguknak maradandó nevet. Lampérth Géza, mint az irodalmi szakosz tály előadója is nagyfontosságu nemzeti hivatást tölt be, ő készíti elő és rendezi sajtó alá azokat a müveket, melyeket a Szövetség a „Magyar Nemzeti Szövetség könyvtára“ sorozatában időről időre kiad. A könyvtársorozaton kivül is számos szépirodalmi, tudományos, népművelési, geográfiái és néprajzi müvet adott már ki a Szövetség. Kiadott azonkívül egy szemléltető képsorozatot „Mi maradt nekünk“ címen, mely sorozatban Makoldy József festőművész rajzolta meg azokat a veszteségeket, melyek a nemzete»
