Békés, 1924. (56. évfolyam, 1-104. szám)

1924-09-24 / 77. szám

2 Békés 1924. szeptember 24. A magyar Alföld egyik legnagyobb és leg­szebb pusztája, a regényes kigyósi uradalom ál­dott lelkű úrnőjének, született gróf Wenckheim Krisztinának földi porhüvelyét vasárnap dél után helyeztük el örök nyugvóhelyére 12 év előtt elhunyt férje mellé, az ókigyósi halom tetején álló, Szent Anna tiszteletére szentelt, régi kis templom alatt épült művészi kivitelű márvány sírboltba. A sírbolt bezárult s a fenkölt szivü, nemeslelkü úrnő — az Alföld Nagyasszonya — immár a múlté, az emléke zeté, a történelemé A történelmi igazságszolgáltatás szigorú kritikai mérlege pedig meg fogja állapítani róla, hogy emberi, nemes erényekben bővel­kedő, minden jóra, szépre és igazra minden­kor készséges lelkületű úrnő volt, aki részben örökölt, részben boldogult férje gondos mun­kálkodásával megsokszorozott fejedelmi va­gyonának hozadékát a köz javára, a jótó konyság és a közművelődés oltárára hozta áldozatul. Az ő neve és egyénisége az idők távlatában szinte egy eszménnyé finomul s nevét bearanyozzák fenkölt szellemének nagy­szerű emlékei és alkotásai. Ilyenek — hogy többet ne említsünk — a gyulai árvaház ala­pítása, mely közel 50 éven át a grófnő jóté­konyságából a gyermekek százait nevelte fel és a gyulai főgimnázium alapítása mely a tanulók ezreinek nyújt alkalmat a pálya végzettségre. A grófnő temetése a legszebb őszi napon, szeptember 21-én, az őszi napéjegyenlőség napján történt. A gyönyörűséges kastély mű­remek kápolnájában faragott tölgyfakoporsó- ban nyugvó Nagyasszony körül a család ösz- szes tagjai meghatva állottak. Képviselve voltak nemcsak a szomszédos, hanem a tá­volabbi főúri családok is Jelenvoltak a vár­megye vezetői: dr. Kovacsics Dezső főispán, dr- Daimel Sándor alispán, dr. Zöldy János főorvos, dr.Konrád Ernő ügyészségi elnök, Tan- czik Lajos rendőrfőtanácsos, Brém Lőrinc prelátus, h. püspök, Gyula, Békés, Békéscsaba városok, Újkígyós, Csorvás, Doboz, Apáca» Mosonszentmiklós községek képviselői, az összes uradalmak tisztjei és küldöttei, ezrekre menő nép, a közel távoli községek, puszták és majorokból. Képviselve a Gyulai Nőegylet, melynek az elhunyt grófnő haláláig nagyérdemű elnöke volt, Ezenkívül számos egyéb hatóság és testület. Hatvanhét koszorút olvastunk meg, kezdve az összes majorbeli cselédségek kisebb koszorúitól a legremekebb családi és hivatalos koszorúkig, melyeket mind a szere­tet és hála küldött halomra. — A ravatal körül állottak a gyulai magyar és józsefvá­rosi földésztársulatok kiváló tagjai is fáklyák­kal, mert e társulatok szép zászlóinak a grónő volt a zászlóanyja. A szertartást dr. Lindenberger János püspöki helynök, Barabás György békési es­peres, báró Apor Vilmos, Ruszka L. Zoltán, Kovács Márton plébánosok segédletével s a környékbeli lelkészek részvételében végezte. Úgy a kápolnánál, mint a sírboltnál az Erkel Ferenc daloskor adott elő három szép gyász­éneket. A hatalmas gyászmenet felett kima­gaslott három külön kocsi, mely a koszorúkat vitte, Mélyen megható látvány volt a jó grófnőt utolsó földi utján szállító ravatalos gyászhintó, melyet kedvenc lovai vontattak s melynek öreg kocsisa hajadonfővel és sírva hajtotta lovait. A grófnőt a sírboltban férje remekművű vert vörösréz szarkofágja mellé, a részére ki­jelölt márványlapra helyezték. A család tá- voztával bevonultak a gyulai árvaház összes kis növendékei, kiknek nevében egy nagyobb leányka mondott a koporsó felett rövid kö­szönő beszédet. Később a nagyközönség is megtekintette a remek sírboltot, mely való­ban egyike a legszebb művészi alkotásoknak. A szép sírbolt most már gazdagabb egy szeretett lakóval, mi pedig szegényebbek let­tünk egy nemes lélekkel Áldott lelkű Nagy­asszonyunk, akinek harmonikus szép életét jótettei bearanyozták, aki életében annyi gondot enyhített, aki a szenvedők arcáról annyi könnyet letörölt, nyerje meg örök jutalmát a boldogabb hazában, szellem e pedig szárnyaljon továbbra is közöttünk, mert nagy szükségünk van és lesz mindenkor ily nemes lelkekre. Áldás és béke hamvai felett! CSŐ Rövid táviratok. Budapestről táviratozzák: Kövess Hermann tábornagy Bécsben sziv- szélhüdésben hirtelen elhalt. — A szegedi football csapat vasárnap a belgrádi szerb csapatot 4 : 0-ra verte, a vasárnapi eredmény pedig 2:2 — A Máv reorganizálásáról szóló törvény- javaslat néhány napon belül elkészül és a hét végén minisztertanács elé kerül. — Bethlen gróf miniszterelnök e hó 28-án, Darnvánj külügyminiszter ma érkezik vissza a fővárosba. — Az állami alkalmazottak, magántiszt­viselők, nyugdíjasok és B listás tiszt­viselők vasárnap gyűlést tartottak és szövetségbe tömörültek. A szövetség elnökévé Haller Istvánt választották meg. — Egy aranykorona a dollár- paritás alapján 15621 papirkorona. A kosztpénz ‘/4 — 3/s százalék. ff I R E H. „ Tüzoltósisak“ — A. nők uj divatja. — Az idei téli divat legjellemzőbb sajátos­sága a rövid szoknya. Alig ér le térden alul néhány centimeternyire s rendkívül szűk, mintha csak lepellel szorosan körülvették volna a divathölgyet, — ezt a benyomást kelti az uj szoknya. Az estélyi ruhák szoknyái ép­pen olyan rövidek, mint az utcaiaké. A téli kabát szintén nem hosszabb, mint a szoknya. A hideg télben asszonyaink jó melegen fognak felöltözködni, vastag boa lesz a nya­kukban, a kezüket karmantyú védi, a bunda szorosan simul a testükre, csak éppen az alsó­lábszáruk lesz fedetlen, — a vékony áttetsző harisnyáról nem szólva, a kalap szorosan si­mul a fejre, igen keskeny a karimája s vala­milyen tollbokréta, vagy másfajta dolog diszitir A „tűzoltó sisakok“■ ban — így nevezik a legújabb divatu női kalapot — a lehető leg­nagyobb változatosságot fejtik ki. Nem lenne tökéletes ez a divattudósitás, ha megemlítés nélkül hagynánk, hogy a zsebek ismét meg­jelentek a női ruhán. T A R C A. JPoéta sors. I. Küzdelmes nt a dalnok útja ; A költő bére: koldulás. Közöny a legszebb dal jutalma Leírhatom, s nem érti más ! Szépségét, bubáját a dalnak Oly kevés ember érti meg, Csak az ki életében már csalódott, Aki már sokat szenvedett t Magányos ut a dalnok útja, Fölfelé visz, magasba tör. Költőnek szenvedés a sorsa; Érzése : fájdalom s gyönyör. Szenvedés minden dalnak ára, Gyönyör, mit más nem érezett! A legszebb dal akkor fakadt szivemből Mikor legjobban vérezett. Áldott a szív, a költő szive! Buzgó, gyöngyvizii patak. Melyből, lelkének erejétől Ezernyi édes dal fakad: Kinek szivet a dal varázsa A dalnak édes ritmusa Meg nem ejté, — az életében Nem szeretett, nem szenvedett soha / Magányos ut a dalnok utjai Leghübb barátja a magány. Az emberek közt társa nincsen Ki értené öt igazán. Oly más világ az ö világa! Emberszem nem tekint bele. Álmok napfényes erdején megy átat, Szive zengő dalokkal van tele. Legyen bár szenvedés a sorsom E sorsot mégis áldom én ! Szivemben aj zengő dalokkal Megyek az álmok erdején. Szivem mélyén zengő dalokkal Megyek átal az életen, Mit sem törődve a világgal Átdalolom a* életem / II. Csak ősz ne lenne a világon ! Csak ősz, csak hervadás ne volna ! Csak ez a sok sok drága rózsa A bus avarra ne omolna . . . Járok a bágyadt napsütésben És számolom, találgatom Fájdalmas, mély sóhajával Hány rózsa hal meg egy napon? Még illatát ki sem lehelte, Ki sem ontotta mmdenik : Legédesebb virágkorukban Lehullni, menni kell nekik! Vajon fáj-e a rózsafának Megérzi e a tő, az ág Mikor lesóhajt lombja, dísze S enyészve meghal a virág ! ? Vagy megse tudja, meg se érzi, Hogy amit ágán ringatott, Megfürdetett sugárba, fénybe: Hull az avarra, hull a földre S enyészve, lassan hervad ott 1. Zólyma» Rio* Xta».

Next

/
Oldalképek
Tartalom