Békés, 1924. (56. évfolyam, 1-104. szám)
1924-09-03 / 71. szám
4 Békés 1924. szeptember 3. hangoztatják a minoritásoknak loyalitási kötelességét a mai államhatalmakkal szemben. Kétség télén, hogy ez a loyalitási kötelesség fenforog, de honnan van az, hogy a minoritások hivatott protektora a kisebbségeknek ezt a kötelességét újból és újból előtérbe állítja, arra azonban nem fordít gondot, hogy azok az államhatalmak, melyek a minoritások loyalitási kötelességére olyan nagy súlyt helyeznek, teljesitik-e a minoritásokkal szemben fennálló nemzetközi jogi jelentőségű kötelességeiket ? Mert a kissebbségek loyalitásá- nak ellenszolgáltatása is van : a minoritások jogainak tiszteletbentartása és amely állam ezeket a jogokat lábbal tiporja, annak nincs jogos igényea minoritások loyalitására. Hányszor intézett már kérelmet a népszövetségi ligák uniója, meg a mi uniónk is a nemzetek szövetségének tanácsához, hogy szervezzen külön bizottságot a minoritási ügyekkel való foglalkozásra, olyan bizottságot, melynek tagjai szakszerűen és állandóan foglalkozzanak a minoritások panaszaival és helyszíni vizgálatokat is tartsanak ezen panaszok tárgyában ! A nemzetek szövetségének nagy számú bizottsága van- a különböző fontos kérdések tanulmányozására és tárgyalására. Ebben a legfontosabb kérdésben azonban a nemzetek szövetsége következetes ridegséggel elzárkózik külön szakbizottság alaki tásától. Es elzárkózik minden egyéb célszerű reform elől is amely a kisebbségek védelmére, nevezetesen azon szinte önkényszerü eljárás reform jára vonatkozik, amelyet kisebbségi ügyekben a nemzetek szövetségének tanácsa követ. A nemzetek szövetségének tanácsa nemhogy tök életesi- tené a kisebbségi ügyekben való eljárást; nem - hogy arra törekednék, hogy ne csupán a tanács tagjait illesse meg az a kizárólagos jog, mondhat nők privilégium, hogy kisebbségi ügyeket a tanács avagy a bíróság elé vihessen, hanem az aktoratusnak ez a joga kiterjesztessék a tanácsban nem képviselt államokra is és, ami fő, ki terjesztessék magukra a kisebbségekre, legalább azoknak hivatott legfőbb képviseleteire is ; nemhogy arra törekednék, hogy a panaszok illetékes birájuk elé juthassanak; nemhogy a kisebbségi védelem végrehajtása terén a nemzetek szövetségét terhelő felügyeleti és ellenőrzési jogot hiva tálból is mennél hatályosabban gyakorolná; ellenkezőleg a kisebbségi jogok érvéngesitése terén fennálló szűkkeblű és foggatékos eljárási szabályo kát még mindinkább megszorítja. így például a ta ács 1920 évi október 22 iki ülésének azon határozatát, hogy a kisebbségi jogsérelmekre vonatkozó kérvények »gyszerre közöltessenek a kérvény által érintett állammal és a tanács tagjai val, valamint a többi állnmokkal is, már a következő év január 28 án és 1923. év szeptember 5 én tartott ülésein oda szűkítette, hogy a kérvények a tanácsban nem képviselt államokkal egyaltalában ne közöltessenek, a tanács tagjai val pedig csak akkor, amidőn a kérvény által érintett (panaszolt) állam észrevételeire van fék tetve. Hogy ez nem túlzott állítás, kitűnik magának a nemzetek szövetségének információs ősz tálya által „ \ nemzetek szövetsége és a kisebb ségek“ cim alatt kiadott ismertető munkából, amely egyebek között közli azt az adatot is, hogy a kisebbségi kérdésekben a nemzetek szövetségéhez intézett számos kérvény legtöbbjére vonatkozólag az érdekelt állam által adott észre, vételek folytán a tanács egyik tagja sem láda indokoltnak a tanácsfigyelmét ezekre felhívni s csupán két eset vitetett a tanács elé Ily rideg eljárás mellett, amidőn a kisebbségi panaszokat a panaszolt államnak szinte kénye kedvére szolgáltatják ki mert hiszen annak ellenvetései alapján a panaszokat a limine elutasítják anélküj, hogy azok illetékes fórumaik — a tanács avagy a nemzetközi állandó bíróság — elé jutnának: lehet e szó komoly kisebbségi védelemről ? Mi más ez, mint a világháborúban győztes államok további protegálása, mint annak az egyetlen korlátozásnak, amely a nagy területekkel gyarapítóit államokra reá róva tott. hogy t. i. az uj területekkel uralmuk alá került kisebbségeket el ne nyomják, — a gyakor latban való feloldása, minden e részben való ellenőrzésnek a gyakorlati életből való kiküszöbölése ? Mi más ez, mint tovább sanyargatása a legyőzőiteknek, akikre csupa karthagói békéket kényszeritettek reá, tovább sanyargatása az által, hogy az anya országtól idegen uralom alá kényszeritett testvéreik az uj uralom önkényének korlátlanul ki szolgáltatnak ? A nemzetek szövetségének ezt az eljárását nem menthetik az állam szuverainitásnak szempontjai sem, amelyeket a más államok rovására meggyarapodott utódállamok folyton előtérbe állítanak. Azt állítják ezek az államok, hogy a kisebbségek védelme terén nemzetközileg tett minden lépés souverainitásukat sértik, belügyeikbe való beavatkozást jelent. Teljesen helytelen állás pont, mert hiszen ezek az államok szerződésileg ismerték el, hogy az általok a kisebbségekkel szemben vállalt kötelezettségek nemzetközi jelentő ségüek, szerződésileg ismerték el, hogy a kisebbségekre vonatkozó rendelkezések a nemzetek szövetségének garantiája alá helyeztetnek és hogy a kisebbségi jogok megsértése, sőt már a megsértés veszélye is a Nerftzetek Szövetsége tanácsának avagy a nemzetközi állandó bíróságnak beavatkozását illetőleg ítélkezését involválja A souverainitas előtérbe állítása tehát csak ürügy arra, hogy a kisebbségek minden nemzetközi jogorvoslástól elzárhatok legyenek Ez pedig egyértelmű azzal, hogy az államok, amelyek nemzetközi szerződésekben garantálták a kisebbségi jogokat, felszabadulnak minden ellenőrzés alól, tetszésükre, önkényükre van tehát bizva, hogy megtartsák-e az általuk kötőit szerződéseket avagy sem. Magyarország a világháborút követő békekötések legszerencsétlenebb áldozata. Területének és népességének kétharmadától, a tősgyökeres magyar fajnak egyharmadától, gaz dasági erőforrásainak és kulturális kincseinek túlnyomó nagy részétől fosztották meg és mind ezt idegen uralom alárendelték Tették pedig ezt büntetésből azért, mert Magyarország részes lett volna a háború előidézésében. Rettenetes tévedés A háború után napfényre került államiratok bizonyítják, hogy Magyarországnak a háború kitörésekor volt miniszterelnöke a magyar nemzet nevében minden lehetőt elkövetett a háború megakadályozására és hogy Magyarország csak az akkori osztrák magyar monarchia szervezetéből folyó kényszer folytán lett a háború részesévé. Ám a békekonferencia nagy történelmi tévedését már nem lehet jóvá tenni. De arra igenis joga van Magyarországnak, hogy azok a volt pol gárai, akiket megkérdezésük nélkül idegen ura lom alá kényszerittettek, ezen uj uralmak által garantált védelemben részesüljenek, hogy uj hazájukban ne elnyomottak, ne másodrendű állam polgárok legyenek, hanem részesüljenek mind azokban a jogokban, melyeket immár nekik a nemzetközi jog biztosit Magyarország soha sem fog megszűnni éberen őrködni elszakított véreinek kisebbségi joga fölött és mindenkor fel fogja emelni tiltakozó szavát a jogtalan elnyo mások ellen. Annál inkább, mert Magyarország ezer éven keresztül testvérekként bánt az uralma alatt állott nem magyar ajkú polgáraival mert Magyarország már 1868-ban, amidőn a kisebb ségi jogok még szinte ismeretlenek voltak, olyan törvényt alkotott a nemzetek egyenjogúságáról, amely a kisebbségeknek sokkal több jogot biztosit, mint amennyivel az 1919 ben és 1920 ban kötött nemzetközi szerződések a kisebbségeket felruházzák, Magyarország mai szerencsétlen helyzetében is becsületesen megtartja minden nemzetközi kötelességét. Honnan veszik tehát maguknak a privilégiumot azok a szerencsés államok, a sors azon ke gyeltjei, amelyek a történelmi Magyarország két harmadát felosztották maguk között, hogy kedvező helyzetüket még arra is kihasználják, hogy a kisebbségek nemzetközileg vállalt védelmi kötelezettsége alól magukat önkényesen mentesít sék ? Magyarország belenyugodott mai szeren csétlen helyzetébe és minden megmaradt erejét belső konszolidációjá-a és arra fordítja, hogy az emberi társadalom munkás és haszonhajtó tagja legyen Miért keserítik hát az utódállamok folyton Magyarországot az elszakított magyarság elnyomásával? Miért szigetelik el hermetikusan a magyar kultúrától a mai Magyarország határain kívül élő 3 és fél millió magyart az utódállamok? Talán bizony félnek Magyarországtól, amely lefegyverzett állapotában mindössze 38000 önkéntesből toborzott sereggel rendelkezik, amely fegyveres erő a belső rend fenntartására és a határrendészeti teendők teljesítésére sem elégséges, holott a három utódállam 565000 fegyveressel rendelkezik, amely számot az általános védkötelezettség alapján — amelytől Magyarország el van tiltva — minden percben 5 millióra emelhetnek? Nem uraim, nem Magyarországtól, nem annak materiális erejétől, hanem az igazságtól félnek. Csak igy lehet megmagyarázni a béke ötödik évében már szinte komikus elővigyázatot, hogy nyomtatott magyar betű ma sem hatolhat át az utódállamok határain. Mi magyarok nyugodtak vagyunk. A sors megalázott, erőforrásainktól megfosztott, leszegényitett, de van egy nagy erőnk, mely többet ér minden hadseregnél, amely hatalmasabb velünk szemoen alkalmazott minden erőszaknál: az igazság Ennek az igazságnak nevében kérem, követelem az elnyomott kisebbségek jogainak érvényesitését. Es kérem az interparlamentáris konferencia minden tagj -t, hogy egyfelől saját parlamentjeikben szószólói legyenek a kisebbségek jogainak, meg- akadályozói a kisebbségek elnyomásának, más felől ne szűnjenek meg a nemzetek szövetségét folyton figyelmeztetni azokra a nagy, azokra a szent kötelességekre, melyeket magára vett akkor, amidőn a kisebbségi jogok protektorátusát elvállalta. Ifhrixi Mária női divatterme Kossuth JLajos-u. ÍO. sz. »34 >0 Hirdetmény csödönkivüli kényszeregyezségi ügyben. A gyulai kir. törvényszék közhírré teszi, hogy Klein Lipót, szeghalmi lakos kérelme folytán (képviselője dr. Koppányi Antal szeghalmi ügyvéd) a csödönkivüli kényszeregyez- sógi eljárást megindította s vagyonfelügyelőül Kovács Lajos szeghalmi ügyvédet kirendelte. A hitelezőket felhívja, hogy követeléseiket az 1924 évi szeptember hó 25 ik napjáig bezárólag a 4070—1915. M. E számú rende let 28. §-ában meghatározott módon a rendelet 43 § ában megbatározott jogkövetkezmények terhe alatt ezen kir. törvényszéknél jelentsék be, s a tárgyalásra váltóikat és követeléseikről szóló egyéb okiratokat hozzák magukkal. Az érdemleges tárgyalásra határnapul az 1924 évi szeptember hó 30 napjának délelőtt fél 9 óráját a kir. törvényszék 76—77. számú hivatalos helyiségébe kitűzte. Az eljárás megindításának joghatálya az 1924. évi szeptember hó 29 ik napján állott be. Gyula, 1924. évi augusztus 29. napján. Dr. Frailer s k., kir. tszóki tanácselnök. Kiadmány hiteléül: 833 1—1 Kováes Albert iroda főtiszt. ÉLESDl MÉSZ raktárunkból állandóan kap« ható. Nagyobb mennyiségnél 803 árkedvezményt adunk. 3-* Kéri Andor és Lajos. Jutányos áron számítva tetszés szerinti malomban megőrültetek. Krausz Jenő liszt« és terménykereskedő. Telefon 77. 321 34—«
