Békés, 1924. (56. évfolyam, 1-104. szám)
1924-08-16 / 66. szám
6 Békés 1924. augusztus 15. A BÉKÉS REGÉNYE. A polgármester ur. (Kortörténeti regény) Irta : OROSZLÁNY GÁBOR. 12 A művész elegáns, finom mozdulattal meghajolt a közönség előtt, azután a vállához emelte a drága hangszert és ebben a pillanatban egész lényével összeolvadt vele. Gyönyörűen muzsikált. Hallani és felismerni lehet a haragnak tombolását, a bánatnak zokogását a könnyeknek pergését, az enyelgésnek kedves hangját. A közönség elragadtatással hallgatta a művészt, de egy pillanatra félbeszakadt a zene, mert a most beérkező három vidéki vendég — ezek között is legfőképpen Laky Józsi nagy zajjal telepedett le a megtérített asztalhoz. A közönség pisszeget, de ezt Józsi egyáltalában nem vette figyelembe. Odaintette a pincért és hangosan megkérdezte tőle: — Mit pisszegnek ezek itt ? Talán egy pincsi kutyát keresnek ?! A pincér mosolygott és Józsi elé tette az étlapot. — Parancsol ? ! — Várjon, amig kisilabizálom ezt a szarkalábakat. A írakkos éthordó segített az olvasásban. — Van kérem hideg nyulpástétom, imbis, pisztráng vajban, satubrián, vagy töltött csirke. — Arról beszéljen, hogy milyen tokány van ? A írakkos éthordó ismét mosolygott és várta szótlanul a rendelést. — Tudja mit ? — szólt Józsi -- hozzon nekem székelygulyást bő tejfellel. — Azzal nem szolgálhatok — válaszolt kissé gúnyosan a pincér. — Akkor hozzon, amit akar. De jó porciót, mert éhes vagyok. A pincér meghajolt, felvette még a másik két ur rendeléseit is, azután elsietett az orseszter balkijárója felé. A pincér a színfalak mögött gyorsan elujsá- 1 goita a „művésznőkének, hogy a mulatóban van három vidéki „passas*, akikről a jólét csakúgy csurog-csepeg. Málika, a rövidre nyírott hajú szőke balerina rögtön kinézett a mázolt kárpiton. — Áhá — szólt. Azok ott — balról második sor — ötös. — Igen — felelt a pincér — vidéki harcsák. Úgy hallottam, hogy az egyiket bankdirektornak szólították. Málika arcán minden kis vonás mosolygott. — Bízza csak reám — mondta a kelnernek, aki már vitte a vacsorát a három ur részére. Vitte és hordta szakadatlanul. Előbb előételeket, azután frissen készült sülteket, majd a legfinomabb déli gyümölcsöt. Bort. pirosat, fehéret, pezsgőt, puncsot és végül knikebájnt. A társaságnak csakhamar virágos kedve támadt. A finom bor, a habzó pezsgő megszédi- tette őket. A jókedvet fokozta az előadás bohém- sága — a pikáns és csintalan kupiék, a vicces magánszámok. Mikor aztán az előadásnak vége volt és kezdetét vette a lumpolás. a három vidéki ur már spicces volt. Még csak az kellett, hogy a cigány bandája a legszebb magyar nótákat muzsikaija. Ez már fölforralta Laky Józsi vérét. Duhajkodni kezdett. A poharakat harabdálta, majd egymásután vágta a földhöz. Diványosi táncolt egymagában — Soó Bálint pedig Málikának integetett, hogy legyen szerencséje az asztalához. Málikának. nem kellett sokat integetni. Jött, repült és mint egy sirály lecsapott. Első dolga volt, hogy vacsorát rendelt magának. A legfinomabbat, a legdrágábbat. Ez is a szerepköréhez tartozott. — A grófnő — szólt Diványosi kissé-rekedt hangon — bemutatom a grófnőt — fordult Laky Józsihoz, aki már akadozva beszélt és csuklóit. — Miféle grófnő? — kiáltott fel Józsi. Ez a fehérnép nem lehet grófnő ?! Ez . . . hercegnő, királynő, császárnö, cárnő. Istennő! ... Mi a becsületes neved, húgom? — Málika, szubrett és balerina. — Milyen rína ? . . . — Balerina. — Mi az, hogy balerina? — Táncosnő. — Áh ! akkor te is balerina vagy — fordult Diványosihoz. aki egy csürdöngölőbe majdnem derékig leizzadt. Te balerina !!... Málika, aki hirtelenében nyolc édes koantrót fölhajtott (úgy itta, mint a vizet) karon fogta Soó igazgatót és vonszolta fel az üres színpadra. — Apukám, csak öt percig táncolj velem. Ötven puszit kapsz. — Nem tudok én táncolni, — szabadkozott Soó Bálint. — Csak teszi magát — mondta Diványosi. Ne erezd el! — Szégyenlős — kiáltott föl a színpadra Józsi. Cirogasdd meg, mindjárt balerina lesz belőle. Málika megfogadta a szót. Erőnek erejével megtáncoltatta az öregedő bankigazgatót. Diványosi verte a taktust, Laky Józsi pedig a nagy gordont kormányozta és ivott. Szakadatlanul ivott. Bort, pezsgőt, likőrt — össze-vissza. Egyszerre azonban elvesztette józanságát. Kölönös érzés fogta el. A feje szédült, az erei kidagadtak, a látása meghomályosult. Részeg volt. Nem tudta, hogy mit cselekszik. Az egyik pillanatban énekeit, majd sivitott, később levetette magát a földre és sirt. Aztán talpra ugrott, mint egy bősz tigris és elorditotta magát: — Hol az a gazember ?! A tengeri rabló!... Becsapott a gazember ! . , . — Hozzátok ide, hogy löjjem -agyon a gazembert ! . . . A részegembernek a polgármester jutott eszébe, aki félrevezette és nem tartott velük. Józsi önkívületi állapotba esett. Az oldalzsebéböl kitépte a revolverét és belelött az egyik tükörbe. Aztán reáduplázott. » A revóiverlövésre nagy riadalom támadt a mulatóban. A szeparék közönsége kitódalt a színházterembe. — Mi az ? — Mi történt? — Tökrészeg ! Hagyjátok ! — Hívjanak rendőrt! Laky Józsi körül nagy tumultus támadt. Harmincán is körülfogták, köztük Diványosi és ! Soó Bálint. A rendőrség is megérkezett és egy inspekciós rendőrtiszt Laky Józsi elé állott, föltette hivatalos okuláréját és ridegen kérdőre vonta a lábán alig álló, de már mind jobban eszéhez térő duhaj vendéget: — Igazolja magát 1! . . . Józsi egy kissé megtántorodott. de azután kiegyenesedett és magára erőszakolt józansággal felelt : — Dr. Peren czi Gábor Marosvár polgár- mestere, királyi tanácsos vagyok. Miveí szolgálhatok ? — Uraságod itt skandalizált, revolverét használta, ami súlyos kihágást képez. Kénytelen vagyok a polgármester urat előállítani. — Rendben van, — mondotta Józsi most már teljes józansággal — követem a rendőrtiszt urat, de előbb a számlánkat el kell rendeznünk Kérem a pincért! Diványosi és Soó Bálint ámulatukban majd hanyatt vágódtak. Szólni akartak, de Józsi nem engedte. f — Mennyi a cechem ? — kérdezte Józsi a varietté tulajdonosától. — Huszonöt arany — nagyságos uram. Benne van Málika is. \ — Jól van. A számlát küldje fel a lakásomra ma délelőtt kilenc órája. Dr Peren czi polgár- mester Pannonia-szálló 13. A mulató tulajdonosa mélyen meghajolt és alázattal köszönt: — Legyen szerencsém máskor is, nagyságos uram ! ... Józsi intett Diványosmak, Soó Bálintnak, hogy kövessék. Majd a rendőrtiszt felé fordult: — Mehetünk, kapitány ur! (Csak segédfogalmazó volt!) A társaság sietve elhagyta a mulatót s alig fordultak be a szűk Eszterházy-utcából a Rákóczi-utra, a rendőrtiszt odaszólt Laky Józsihoz. — Tessék most már egészen nyugodtan hazamenni, polgármester ur. Ha az ember egy kissé fölruccan Pestre, hát az ilyen eset megtörténik. Vegyük úgy, mintha meg se történt volna. Amit eddig tettem, — dadogta a segéd- fogalmazó — meg kellett tennem. Tetszik érteni... A tekintély ... a respebtus ... a rozetta! . .. Laky Józsi melegen megszorította a kezét a rendőrtisztnek. — Szervusz! Köszönöm. Tehát elbocsátasz ? — Legnagyobb készséggel Tessék hazamenni. — Maid megháláljuk — mondta Józsi — legközelebb téged is raeginvitálunk egy éjjeli attakra ! ... Hégegyszer kezetszoritottak s a rendőrtiszt átvágott a Dohány-utca felé. honnan éktelen zaj hallatszott. A hajnali rikkancsok jöttek fülsüketítő lármával, sőt inkább üvöltéssel. — Óriási szenzáció — ordították. Sarejevó- ban meggyilkolták a trónörököst és a feleségét. Princip a gyilkos. Háborús bonyodalmakat idézett elő a merénylet. A három mulató vidéki ur, aki a szálloda felé tartott — oda sem figyelt a valóban rémes hirre, mert Józsi Diványosinak és Soó Bá Untnak valamit erősen magyarázott Kézzel-lábbal beszélt. — Talán csak nem gondoltátok, hogy tényleg be voltam rúgva. Szó sincs róla. Olyan józan voltam, mint a redörfogalmazó rozettája Ezt a parázs botrányt szándékosan rendeztem, hogy Ferenczit egy kissé megbosszantsam és emberségre tanítsam. Disznóság, hogy bennünket, akik öt tüzön-vizen követjük — egyszerűen falhoz állit. Azt mondotta, hogy a rokonához megy látogatóba, vacsorára Hát az egyszerűen emeletes hazugság. Háromemeletes. Ötemeletes. .Tudjátok, hogy hol mulatott Ferenczi Gábor az éjszaka? No ha nem tudjátok, én megmondom. A Hacacáréba Ott, ahol mi, de fönn, a szeparéban, a szeretőjével, a kigyó- növel, azzal a gilisztával, aki egyszer nálunk is szerepelt. No. most beszélj Bálint ?! A két jó barát némán, tágra nyitott szemekkel bámult a levegőbe. Józsi folytatta: — Bosszúból, de nemes bosszúból adtam ki magam Ferenczi polgármesternek A cechet is reátestáltam, bogy máskor ne tegyen bolonddá. Majd nyúlni fog a nyaka a fizetéstől Én egy fillért sem fizetek. Egy petákot se. Te se, ö se!. . Diványosi a leikéből nevetett. — Ezt jól kifundáltad Józsi. — Várj a végére, még hátra vau az utolsó jelenet A finálé A három ur egymásba kaTolt és dudorászva mentek a szállodáig, ahol a portás nagy rémülettel újságolta: — Nagyságos urak! Tetszettek hallani ? Serajevóban megölték a trónörököspárt ! . . . (Folyt, köv.) A ró in. katholikus nagygyűlés * kivilágításához szükséges gyertyatarfók (pápai színben) a legolcsóbban beszerezhetők MAURER LAJOS asztalosnál báré Wenekheim Béia-ntea 21 693 4 § SZEKERES BÁLINT 1 férfi: szabó. 2-3 | Készít mindennemű úri ruhákat. Tisztviselők» nek kedvezményes árak és fizetési feltételek. Tokaji Szomorodni Badacsonyi Rizling Fehér és Siller asztali borokat ■« a legolcsóbban szerezheti be Bálint Ferenc-cégnél trynla, Városház-utca 1. ««7 e-*
