Békés, 1924. (56. évfolyam, 1-104. szám)
1924-06-25 / 51. szám
2 Békés 1924. juniu9 25 munkabírását, akaraterejét, egész szeretetét ennek a vármegyének javára és boldogulására fogja szentelni. Nagy faladatok várnak az uj főispánra, mert bár az ország a kormány céltudatos intézkedései folytán a gazdasági megújhodás felé örvendetes haladást mutat, a közigazgatást illetőleg még mindig nagyon nagy bizonytalanságban, sőt a legnagyobb aggodalmak között élünk egyrészt a szanálás követelte túlzott takarékosság erőltetésével, másrészt a létszámcsökkentés szintén erőltetett végrehajtásával. Bizik azonban benne, hogy az uj főispánnak minden eléje tornyosuló akadállyal ifjú tetterejével, nagy tudásával és minden rendelkezésére álló értékes tapasztalataival sikerülni fog megküzdenie. Ebben a reményben nyitja meg a közgyűlést, üdvözli a bizottság szép számmal megjelent tagjait s a vendégeket, felkéri a vármegye főjegyzőjét a közgyűlés tárgyát képező miniszteri leiratok felolvasására. Brandt főispán búcsúlevele. Az alispáni megnyitó beszéd után dr. Kon ■ Jcolg Tihamér felolvasta Brandt Vilmos főispánnak felmentésére, dr. Kovacsics Dezső kinevezésére vonatkozó miniszteri leiratot, valamint Brandt Vilmos, volt békésmegyei főispánnak a törvényhatósági bizottsághoz intézett buesalevelét. Az állandó választmány javaslatára a törvényhatósági bizottság egyhangúlag kimondotta, hogy Brandt Vilmos volt főispán érdemeit, melyet a vármegye közönségének érdekében kifejtett, jegyzőkönyvileg az elismerés szavaival megörökíti. A főjegyző beszéde. Esután az uj főispánt Beliczey Gáza nagy- birtokos vezetésével egy küldöttség hivta meg a közgyűlésre, ahol lelkes és szűnni nem akaró éljenzésben volt része. Az eskütétel után a vármegye öt főszolgabirája a főispánt a közönség lelkes éljenzése és tapsai között háromszor a levegőbe emelte s azután dr. Konkoly Tihamér üdvözölte az uj főispánt a törvényhatóság nevében a következő, mindvégig nagy hatást keltő szavakkal: Örömmel élek az ősi szokás jogával és a törvényhatóság nevében mély tisztelettel üdvözlöm a vármegye újonnan beiktatott főispánját. Méltöságos Főispán Ur t Tekintetes Törvényhatósági Bizottság t Történelmünk szerint a 16-ik században Békésvármegye a folytonos háborúskodás után szörnyű pusztaság volt. Az elvadult vidék lakosságát elvesztette; az áldott rónaságókat akkora gaz lepte be, hogy az egykori falvaknak még helyeire sem találtak, magukat a templomok romjait is elborította a gyom. Az udvari kamara biztosa a vármegyét lefoglalta, a birtokjogokat megsemmisítette, mint a várad! káptalanét is, hogy legyen mit osztogatni a rácoknak, mert vármegyénk végvidék lett és a rácokból álló határőrvidéki katonaság állomásai Gyula és Szarvas. A békekötés meghozta vármegyénkre is az áldásos munkát; a hosszú harcok alatt elnéptelenedett vidék végre-valabára állandó lakosokat nyert. A majorok és tanyák mellett egész kis ligetek keletkeztek, területünk átalakult lassan- lassan áldott termékeny vidékké, szebbé, jobbá, kellemesebbé, mint aminő valaha csak volt. A helyreállítás megtörtént és ebben lakosaink a résztvevő munka áldozatával adtak forró bálát az isteni gondviselésnek, mely őket mint magyarokat itt a Hármas-Körös mentén megtartotta . . . Országunk történelme szerint, az utóbbi évek borzalmas eseményei, — a világháború, a forradalmak, a fosztogató megszállás, a szenvedések tengere nemzetünket kimerítették. Közgazdasági és közművelődési javaink elpusztultak, a lelkeket fásultság lepte el, hitéletünk oltárait pedig elborította az őszi rózsából felmagzott gyom. Fal vain- kát elkeresztelték, területeinket koncul dobták, határainkat eltörölték és a vármegyénket végvárnak tették meg a trianoni hatalmasok, akik azonban már szivszorongva figyelik, bosszumüvük aggasztó fejleményeit. Figyelhetik, mert a történelem megismétlődik. Mert bár a magyar építő munka eddig nem olyan széles mederben haladt, mint ezt epedve vártuk, mégis az igazság őrök marad és ez a föld nem lesz koporsója ennek az élni akaró ezer éves nemzetnek. Amint a Kárpátok bérce mozdulatlan, amint a Dana medencéje örök: ngy a mi határaink is ott maradnak és hiába minden entente, hiába minden papirrongy: a magyar vármegyék száma 63 egygyel sem kevesebb. (Igaz, ugyvan 1 Fiánk éljenzés, taps és tetszés.) Békésvármegye egyszerű, de dolgos népe az újjáépítő munkát leikéből átérzi és verejtékkel végzi. Ebben mindegyikünknek meg van a magunk feladata, nem egyenlő, nem egyenlően fontos, de egyaránt szükséges. Hiszen az épületnél sem lehet minden kődarab : disz, de ennek is kell lennie; a hadseregben nem lehet mindenki vezér, de ennek is kell lsnni; a családban nem lehet mindenki fő, de ennek is kell lenni. így a nemzet fiai sem működhetnek egyenlő hatáskörrel é3 egyenlő sikerrel, de egyenlő hűséggel és egyenlő odaadással munkálnak közre a Haza szolgálatában I Népünk ezért hisz rendületlenül az ország feltámadásában s hitének forrásából erő és bizalom, remény és vigasz és majdan az Isteni gondviselés iránt forró hála fakad, hogy Nagy-Magyar- országot nekünk újból visszaadta és a Hármas Körös mentét újból a közepéba helyezte. Ebben a hazafias munkában legyen Méltó- ságos Főispán Ur a mi vezérünk! Bizalommal tölt el bennünket az a tudat, hogy Méltóságodat közszolgálatában az önzetlenség, életpályáján az őnmsgtagadás és magatartásában a megfontolt okosság vezérlé. Örömünkre szolgál, hogy közülünk emelkedett e díszes közjogi méltóságra. Tisztelettel értesültünk ama hazafias elszántságról, melynek folytán az ellen- forradalom vértanúival együtt került börtönbe, ahol összetörött, vérző testtel is rendületlenül kitartott a nemzeti gondolat mellett akkor, amikor megaláztatásában tobzódott az elvetemült hazafmtlanság. Ezzel a bizalommal, ezzel az örömmel és ezzel a tisztelettel üdvözöljük Méltóságodat a törvényhatóság nevében, hogy erényeivel mutassa nekünk a haladás, az igazság és megértés útjait! Isten éltesse Méltóságodat. A főjegyző remek beszéde után felhangzott hatalmas éljenzés l8csilapultaval Dr. Kovacsics Djzső főispán mondotta el székfoglaló s egyben politikai hitvallását tartalmazó beszédét, melynek első részét mai számunk külön rovatában közöljük. A törvényhatóság szónoka A főispán székfoglaló beszédét a közönség tüntető lelkesedéssel és szűnni nem akaró tapsai jutalmazta, mely után a törvényhatóság közönsége nevében Dr. Berthótg Károly törvényhatósági bizottsági tag üdvözölte gyönyörű, mély igazságokat tartalmazó beszédben a vármegye kinevezett főispánját. Az a tisztség, agymond, amelyet Méltóságod mai eskütétele által elfoglal, nemcsak tisztséget, nemssak tekintélyt, de súlyos felelőséget is jelent. Biztosítjuk Méltóságodat, hogy mi megteszünk mindent arra nézve, hogy ennek a súlyos tehernek elviselését könnyebbé tegyük. Tisztában vagyunk azzal, hogy eredményesen kormányozni csak ott lehetséges, ahol meg van a bizalom. Örömmel hallottuk Méltóságod székfoglaló beszédét 8 abban kifejtett programmját, mi viszont biztosítjuk Méltóságodat, hogy ennek a programm- jának megvalósításában igyekezünk hűséges segítőtársai lenni. A Mindenható Isten olyan korszak részeseivé tett bennünket, amelynél súlyosabbat még ez az ország sem ért meg, s mégis szomorú jelenségképen kell megállapítanunk, hogy a mai nemzedék taláu jobban rászolgált a réginél Berzsenyi ostoro?ó szavaira: Romlásnak indult hajdan erős Magyar stb. stb. Csaknem 7 eszten- teig tartott a rettenetes háború! Minden tisztelet annak a hatalmas erőkifejtésnek, amelyet a [nemzet tanúsított, de mi történt az ezután következő hat és fél év alatt ? Nehéz kérdések tolulnak elénk, amelyekre orca pirulás nélkül alig tudunk felelni. Megbecsültük-e ősi alkotmányunkat ? Nemi S égi tettünk-e a háború nyomorultjain ? Nem ! Gyakoroltuk-e a szereteted Nem! Alig lett vége a háborúnak, első dolgunk volt, hogy felrúgtak ősi alkotmányunkat, idegen bálványok előtt hajtottuk meg fejünket, száz pártra szakadtunk, nem azon törekedtünk, hogy az ellenségeink által ejtett sebeket behegesszük, hanem egymást martuk. Tettünk valamit a világháború szerencsésemért, a sok rokkantért ? E'felejtkeztünk róluk! Közönyösek vágyónk a lelketlen izgatók aknamunkáival szemben. Ha talán ez a sötét kép, amelyet most néhány szóval rajzoltam, nem is áll a nemzet zömére, akkor is bűn az egéBz nemzetre hogy ezt tűri. De hát nincs kivezető ut ebből a sötétségből? Eq azt hiszem, hogy van. — Ha összefognak mindazok, akikben megvan a jóra való készség, egyesítenek minden munkát egy szebb és jobb jövő reményében. Ezek a feltételek meg vaunak, de emberek kellenek hozzá. Egy ilyen keret, egy ilyen intézmény a vármegye. Ennek a magasfoku autonom testületnek keli jó példával előljárni. Méltóságodra az a nehéz faladat hárul, hogy maga köré gyűjtse mindazokat, akikből még nem vesztek ki az ősi erények. E'.zel a pár szóval meg is mondtam, hogy mi az, amit várunk Méltóságodtól. Gyűjtse össze hatalmas kévéba a tiszta, nemes törekvéseket, de tépjen ki és semmisítsen meg minden gazt. Érdekes felszólalás. A közgyűlés érdekessége volt Ferenczg Sándor volt temesvámegyei alispán üdvözlő szava, aki az elszakadt testvérvármegye közönsége nevében szólalt fel, akik szívben, lélekben velünk vannak, de nem jelenhettek meg, mert gyarló emberek félre dobva ezeréves történelmi jogot éB természetalkotta határokat, politikai észszerüség hiányából és alacsony bosszúból elszakították őket az anyaországtól. Meleg szeretetébe ajánlja az uj főispánt a vármegyének, mert ő a vármegye kormányzatát szakavatott kézzel, megértéssel, szeretettel és megfontolt okossággal fogja vezetni. A szeretet hatalmával fog kormányozni és a vármegye közönsége lesz az, amely az ő személyében képviselt hatalom szeretetét fogja vele szemban mindenkor gyakorolni. Bankett. Délben a Polgári körben 150 teritékü bankett volt. Felkőszöntőket mondottak a főispán a kormányzóra, Szabó János köröstarcsai ref. lelkész a főispánra, dr. Daimel alispán a vendégekre és báró Petényi Zngmondra, báró Apor Vilmos plébános a főispánnéra, báró Perényi a főispánra, egy vitéz igen kedves toasztot mondott szintén a főispánra. Végül dr. Zöldy János szellemss fel - köszöntőben emlékezett meg a nők hazafiaB hivatásáról és szintén a főispánt és családját éltette. A menü a vendégek nyilatkozata szerint pompás volt. Csiga leves, marhahus'ribizke szószszal, meleg tészta, sült és hideg tészta. Bor és feketekávé. Irt mindössze az a kalamitás történt, hogy egy szórakozott vendég kalapja az egyik leveses tálba esett. A bankett délntán 5 órakor ért véget. Csak Kállay az, aki nagy választékú szövetraktárából minden e szakmába vágó öltönyöket, felöltöket stb. készít uj búza fizetésre hitelben Tisztelettel Kállay Gábor 249 16—* Városház-utca f. szám. jntánjos áron számitva tetszés szerinti malomban megörültetek. Kransz Jenő t ‘,tí“é%kores^cd*:
