Békés, 1924. (56. évfolyam, 1-104. szám)
1924-04-19 / 32. szám
1924. április 19. Békés ziumba tódult, mert a gimnázium mindenre képesített. A Trefort után következő éra minisztere, gróf Csáky Albin teljesen ellentétes álláspontra helyezkedett, t. i. a differenciáltság álláspontját félretéve, az egységes középiskola álláspontját tette magáévá. Ennek ellenére gróf Csáky reformlépése a differenciálódást növeli. A szülőknek nagy tömege a görög oktatás eltörlését kívánta és ennek a közfelfogásnak engedve Csáky a görög nyelvet a gimnáziumban fakultatívvá tette és azok számára, akik nem akartak görög nyelvet tanulni a görögpótlót tette kötelező tantárggyá. Csákynak ez a lépése nem volt helyes. A következő három évtized az egységes középiskola szellemének áramlatában mozog. Ezért az a meggyőződés kerekedett felül, hogy a bajokon csak úgy lehet segíteni, hogy a középiskolát egységessé tesszük. Amint azonban az egységes középiskolát igyekeztek a gyakorlati életben megkonstruálni, kitűnt, hogy ezt nem lehet. Egyszerűen azért, mert a tudományok sokkal kiterjedtebbek, semhogy az összes tanulmányokat egységes iskola keretébe lehetne befoglalni. Mert, ha megtörténik vagy túlterhelésre vezet vagy a felületességre. Ha ma megvalósítanék az egységes középiskolát, ez azt jelentené, hogy a középiskolának körülbelül azt a fajtáját fogjuk életbeléptetni, amelyet a miniszter ur reálgimnáziumnak nevez. Ma nekünk meg kell őriznünk kultúránk minden fejleményét, ma számunkra nem marad más hátra, mint megmaradni a differenciálódás álláspontján. Annál inkább, mert a tudomány ma is sokszerü, ma sem lehet az összes tudományokat egyetlen iskola keretébe összefoglalni a túlterhelés vagy a felületesség veszedelme nélkül. A miniszter ur tehát nagyon bölcsen cselekedett, korunk szellemét fogta fel akkor, amidőn megtartotta a régi magyar tradíciót a középiskola terén ; a differenciáltságot. De a miniszter ur nemcsak mechanikusan követi ezt az irányt, hanem a régi differenciáltság nagy hiányain is segít. Mert a mai rendszerünk bifurkáció, t. i humanisztikus gimnázium és reáliskola, a valóságban ez egy tökéletlen kvadrifurkációvá lett, mert mind a két alapiskolafajnak egy tökéletlen mellékhajtása van, az egyik a görögpótlós gimnázium, a másik a latintanfolyamos reáliskola. Ezek a torz- alakulatok magukat az eredeti iskolafajokat teljesen kivetkőztették a maguk lényegéből. A miniszter ur nagyon helyesen, e tökéletlen kvadrifurkáció helyébe létesít egy szabatos trifurkációt. Visszaadja a gimnáziumot a maga eredeti humanisztikus rendeltetésének, visszaadja a reáliskolát a maga eredeti realisztikus, modern feladatainak és a kettő közé helyez azután egy harmadik, szíiptén tökéletes iskolafajt: reálgimnáziumot. Amidőn a miniszter ur ezt teszi, számol a mai kor követelményeivel, azzal, hogy az idők folyamán a differenciálódás tekintetében tett lépések hiányosak, hibásak voltak, ő tehát ezeket a hibákat megjavítja és lehetőleg tökéletes intézményeket tesz a tökéletlenül fejlett intézmények helyébe. A miniszter ur törvényjavaslatának másik bázisa az egyenlő jogosítás. Ez az intézkedése szünteti meg azokat a nagy hiányokat, amelyek a középiskolában előállottak a korai pályaválasztás folytán. S amikor az egységes jogosítást a miniszter ur behozza, igen helyesen abból az alapelvből indul ki, hogy úgy a gimnázium, mint a reáliskola, és a i'ejlgim- názium különböző eszközökkel, de ugyanazt a végcélt éri el: egyetemes, általános műveltséget nyújt. Az az egyén, aki befogadta ezt a műveltséget, egyaránt képes mindennemű felső- iskolai tanulmány folytatására, Nem erőszak tehát az, hanem objektiv Ítélet követelménye, hogy a különböző tanulmányok által elsajátított műveltséghez ugyanazt a jogosító erőt füzzük, Én tehát fl miniszter urnák mind a két intézkedését, helyesnek tartom és épen azért az ő kezdeményezéséhez teljes meggyőződéssel járulok hozzá. Nem marad hátra egyéb, minthogy egynémely észrevételeimet a javaslatra nézve még előadjam. Arra kérem a miniszter urat törekedjék arra, hogy a tanár és tanítvány megértsék egymást, együtt haladjanak és együtt tanuljanak, hogy a tekintély elve legyen az uralkodó, de mégis a szeretet és a rokonszenv kapcsa fűzze össze a tanítványt a tanárral. Természetes foglalkozni kell a tanárképzéssel is. Én csak arra hivom fel a miniszter ur figyelmét, hogy a mi legdrágább kincsünk van a tanárokra bízva: az ifjúság, még pedig az az ifjúság, a mely a nemzetet vezetni fogja. Azokkal szemben, akikre legdrágább kincsünket bízzuk, kötelességeink őket minden erkölcsi és minden lehető anyagi támogatásban is részesíteni. Csak ilyen módszerrel érhetjük el azt, hogy az a tanár igazán törekedjék is megfelelni a maga feladatainak, hogy hivatását úgy teljesítse, hogy az igazán eredményes legyen. Röviden akarok még foglalkozni azzal a kérdéssel, hogyan lehet középiskoláinkat megtisztítani az oda nem való elemektől. Minden olyan szempontot, amely a középiskolába más elemeket is vonz, amelyek nem tudományos pályákra készülnek, eliminálni kell. Ilyen szempont volt az egységes jogosítás hiánya. Ezen a bajon az egységes jogosítás már segíteni fog. Más szempontok is a középiskolába vonzanak oda nem való elemeket. Eltévesztett minősítési törvényünk egészen helytelenül a középiskola elvégzéséhez köt egy egész tömeg jelentéktelen hivatalt, amelyekre való kvalifikáció gyanánt tökéletesen megfelelnének a minősítő tanfolyamok, a polgári iskola, vagy pedig a középfokú szakiskolák. Ennek következménye, hogy a középiskolába összegyűltek a középiskolába nem valók, a nem tudományos pályára készülő ifjúság. Felhívom a kultuszminiszter ur figyelmét arra, hogy méltóztassék közrehatni, hogy az egyévi önkéntesi jogosultság ne csupán a középiskola elvégzéséhez kapcsolódjék, hanem a polgári iskola elvégzése is képesítsen önkéntesi jogosultságra. Ha ezeket az intézkedéseket megtesszük, akkor meg fog szűnni az, hogy a középiskolába tódulnak az oda nem való eleinek. Legyen szabad még csak egy tekintetet vetnem arra a tanulmányi körre, amelyet ezek a különböző iskolafajták fel fognak ölelni. Röviden szólni akarok a művelődéstörténet kérdéséről, a történelemtanításnak lényegében müvelődéstörténelemnek kell lennie. A művelődéstörténet keretében pedig különösen figyelemmel kell lennie a művészetek történetének tanítására. A közgazdasági és társadalomgazdasági tudományok annyira lényegesek, a modern élettel annyira összefüggőek, hogy talán általános műveltséget nem • képzelhetünk el anélkül. De mert nincs hely erre a középiskolában, valamely rendes tárgy keretébe bevonhatók volnának, talán a politikai földrajz keretébe. Végezetül még egy kérdést kívánok szó tárgyává tenni, amelyhez én lelkem egész melegével ragaszkodom : ez az egészségtannak az ügye. Ha valaha rendkívül fontos volt ez a kérdés, úgy ma egy hosszú, véres világháború, nagy összeomlások után. Nekünk elő kell készülnünk a magyar reneszánszra, a nagy jövőre, elsősorban tehát erős, erőteljes, ép nemzedékre van szükségünk. Épen ezért én az egészségtan tanítását feltétlenül kívánom. Nagyon kérem a miniszter urat, méltóz- tassók gondot fordítani az egészségtan tanítására. Igen nagy súlyt helyezek arra, hogy az egészségtan ne legyen rendkívüli tárgy, vétessék, illesztessék ez be a rendes tárgyak közé. Csak röptében említem meg azt, hogy a miniszter urnák azt az újítását, mely szerint a középiskolákban a vizsgákat kiküszöböli s azok helyébe egységes évvégi összefoglalásokat tesz: nagyon helyeslem, tökéletesen aláírom. A vizsga nagyrészt idegesítő eszköz voít, a vizsga idején tehát tanárban és tanítványban egyaránt hiányzik az elfogulatlanság. Sokkal helyesebb az évvégi összefoglalások rendszere, amidőn az egész anyagon ismétlések formájában átmennek és alkalma van a tanárnak arra, hogy megtudja, mit ér annak a gyermeknek a tudása. Bevégzem felszólalásomat azzal, hogy mivel a miniszter ur javaslata a történelmi előzmények logikai, szükségszerű folyománya ; szabatosit és tökéletesít a tanulmányok terén, minthogy továbbá a középiskolai oktatás legnagyobb baján az egységes jogosítás behozatalával segit: azt készséggel elfogadom és a miniszter urat meggyőződésem teljes erejével üdvözlöm a javaslat benyújtása alkalmából. 3: A várni; törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlése. (1924. április 16.: A közgyűlésen igen kevés bizottsági tag volt jelen. Oka minden valószínűség szerint az volt hogy a tárgysorozatban nem szerepelt olyan fontos, közérdekű figy, mely a bizottság tagjainak nagyobb fokú érdeklődését felkelthette volna. A rendkívüli közgyűlést Brandt Vilmos főispán nyitotta meg, s bejelentette, hogy annak összehívását a tárgysorozat két első pontja, a Békéscsaba város önálló központi választmányának a gerendási választókerület bekapcsolása miatt történt megszüntetése folytán a vármegyei központi választmánynak még 2 taggal kiegészítése és a vármegyei testnevelési bizottság 6 tagjának megválasztása tette szükségessé. Napirend előtt dr. Török Gábor emelkedett szólásra. Ismeretes — úgymond — az az óriási erőfeszítés, amelyet a kormánynak az ország talpra- állitása, a mai nyomorúságos pénzügyi helyzetéből való kisegítése érdekében tennie kell. A kormány törekvése annyi eredményt elért, hogy ha itthon megfelelő törvényhozási munkát lesz képes keresztül vinni, az ország helyzetét szanálni lehet. E tekintetben most folynak a tárgyalások. De ismeretes az is, hogy egyes pártok milyen ádáz dühhel rontanak a kormány ellen, hogy törekvésében megakadályozzák. Az ország érdeke az, hogy azok a javaslatok rövid időn belül tető alá kerüljenek, törvényekké váljanak, hogy minket arra az útra juttassanak, hogy végrevalahára rendezett viszonyokat lássunk magunk előtt. A törvényhatóságoknak kötelessége, hogy a kormányt ebben az irányban támogassák, hogy az iránt bizalommal viseltessenek. Indítványozza tehát, hogy távirati felterjesztésben adjon kifejezést a bizottság a kormány iránti bizalmának, adjon kifejezést azon óhajának, hogy az oraaág érdekében szükségesnek találja, hogy a szanálási javaslatok minél előbb törvényerőre emelkedjenek. K. Mészáros Dániel kérte az indítvány tárgyalásának a legközelebbi rendes közgyűléséig való elhalasztását azonban a bizottság Török Gábor indítványát teljes egészében elfogadta és távirati felirattal biztosította a kormányt Békésvármegye közönségének bizalmáról és felkérte, hogy a szanálási törvényjavaslatok mielőbbi törvényerője emelkedése és annak sürgős végrehajtására saját hatáskörében mindent tegyen meg. Az önálló békéscsabai központi választmány megszűnése folytán a nemzetgyűlési képviselő- választásokkal kapcsolatos bizottsági teendők a vármegyei központi választmány hatáskörébe utaltattak a belügyminiszter által, miért is a vármegyei központi választmányba annak kiegészítésére a törvényhatóság Szalay Gyula és Maczák György békéscsabai nemzetgyűlési képviselő választókat beválasztotta. A vármegyei testnevelési bizottságba 1926 évi december 31-ig terjedő megbízatással Csurgai János békési főgimn. tornatanárt, dr. Berthóty Károly orosházi ügyvédet, Vidovszky Kálmán békéscsabai főgimn. tanárt, Ila Tóth József gyulai főgimn. tornatanárt, dr. Hírmann József gyulai főgimn. tanárt és Krizsán Béla gyulai városi főszámvevőt választotta meg. Tagjai lesznek még a bizottságnak a vármegye alispánja, aki a bizottságnak hivatalból elnöke, az országos testnevelési tanács elnöke által kinevezendő 6 tag, a vármegyei tiszti főorvos, a kerületi kir. tanfelügyelő, a testnevelési felügyelő, a gyulai főgimn. igazgatója a járások főszolgabirái és a r. t. városok polgármesterei. A tárgysorozat többi pontját is a törvény- hatósági bizottság az állandó választmány határozatai javaslatának megfelelőig tárgyalta le. A közgyűlést a vármegye főispánja fél II órakor rekesztette be.