Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)

1923-01-13 / 4. szám

2 Békés 1923. január 13 nemzetre, de egész Európa népére, talán az egész világ gazdaságára a halálos ütést méri reá, Európa logvirágzóbb ipari vidékének ke­gyetlen, ellenséges indulatu megszállására. Es nincsen már a rex christianissimus, aki engedelmesen fejet hajtana a keresztény­ség feje előtt és alázatos lélekkel igyekeznék az ellenség letiprásánál sokkal nagyobb győ­zelmet aratni: legyőzni önmagát. Ez az önmagunkat legyőzni tudás, ez veszett ki teljesen az egyesekből ép úgy, mint a nemzetekből és államférfiaikból és ennek hiánya hajszolta bele az emberiséget a mai rettenetes megpróbáltatásba és fesze­geti még mindig számunkra a pokol kapuit. Ezt az önmagunkon uralkodni tudást pedig nem nyerhetjük vissza máskép, mintha a régi engedelmességgel hallgatunk annak az intelmeire, aki nem fukarkodik számunkra feddő szavával és aki hiven őrzi az emberi­ség számára azt az egyetlen csodaszert, amely minden bajunknak és veszedelmünknek gyógyító orvossága: az igaz krisztusi hitet. A magyar jóvátétel. A hosszú idő óta fenyegető rém, a magyar jó­vátétel kérdésében a Nemzeti Újság párisi tudó­sítója pontos és részletes felvilágosítást szerzett magánál a Périsban székelő Commission des Bé- parations-nk\ (jóvátételí bizottságnál.) Eanek a bizottságnak van egy külön magyar osztálya, amelynek titkársága tüzetesen informálta a tudó­sítót a magyar jóvátétel kérdéséről. E szerint a jóvátételí bizottságnak Magyarországot illetően há­rom kérdéssel kell foglalkoznia: 1. meg kell álla­pítani Magyarország adósságát, 2. azt az értéket, amelyet Magyarország már fizetett és végül 3. azt az értéket, amelyet Magyarország ebben az évben s a következőkben fizetni tartozik és a fize­tés módozatait. Az első kérdést illetően a bizott­ság körülbelül tisztában van ugyan Migyarország helyzetével, ds a bizottság addig semmiféle ja­vaslatot ide vonatkozóan nem fog tenni, amíg mégegyszer be nem kéri hivatalosan a magyar kormány véleményét. Hogy ez mikor fog meg­történhetni, azt ma még megállapítani nem lehet, miután nem lehet tudni a fonmaradt munkálatok befejezésének idejét és főkép nem lehet tudni, mi­kor lesz ideje a bizottságnak a magyar jóvátétel­lel ismét foglalkozni. A második kérdést illetően a bizottság Ma­gyarország javára irandóknak véleményezi a már eddig teljesített jóvátételí szállításokat (illatok), a jogtalan rekvirálásokat és az elszakított terüle­A „hálószobákban nincsenek bútorok. Az egyedüli bútornak nevezhető valami a szalma­zsák, vagy a matrác, amelyen alusznak. Párnát nem ismernek, fejük keményfából készült nyer­gen pihen, ami különösen a nőknél célszerű mivel — toronyszerű — jellegzetes frizurájukat nem teszik tönkre. Égy-egy ilyen női fejdisznek elkészítése pedig 6—8 órai munkát igényel. Jó- fodrásznő 150 különféle ilyen „tornyot“ tud fel­építeni. Néhány szót még a teaházak hölgyeiről — a gésákról. Ezekről ugyanis tévesen hiszik azt itt Euró­pában, amit éppen hisznek róluk. A gésa-intéz­mény egyáltalában nem erkölcstelen dolog Japán­ban. A kis leányt, — kit szülői a teaháznak el­adnak — a teaház tulajdonosa hosszú éveken át a leggondosabban nevelteti. Ezen idő alatt többek között megtanul énekelni és hangszere­ken játszani, hogy később a teaház vendégeit művészi módon szórakoztassa, mialatt azok teá­jukat, vagy a nálunk is a csája néven ismert fű­szerezett italukat megisszák. A gésa sohasem viseltetik szemérmetlen vagy tolakodó módon és sohasem invitál magá­hoz senkit. Bizonyos az is, hogy azokat, akik a gésával úgy mernének beszélni, mintahogy ná­lunk akárhányszor szalonokban az asszonyok­kal beszélnek — a többi vendégek kivernék a teaházból. És ha a napkelet leánya kikivánkozik a teaházból és nem kíván továbbra gésa maradni, akkor gazdája tudatja ezt a leány hozzátarto­zóival, akik eljönnek érte és hazaviszik. És ha később férjhez megy, férjének épp oly megbecsült felesége lesz, mintha sohasem lett volna a teaház hölgye. ten levő állami javakat. A két első már nagyjá­ban meg van állapítva, mig a harmadikra vonat­kozóan a magyar kormány teljes jegyzéke még nincs a bizottság birtokában. A háború előtti magyar államadósságot két csoportba osztja a bizottság. Az elsőbe azokat so­rozza, amelyek valami állami vagyonnal (pld. vasút) biztosítva vannak, a másodikba azokat, amelyek ilyennel biztosítva nincsenek. Az előbbi­eknek elosztása az utódállamok között aszerint történik, amint a biztosítékul szolgáló vagyon el­oszlott, mig az utóbbiaké az adójövedelmeknek az illető területre eső része szsrint. Ez az elosztás ideiglenesen közel 60 százalékot ró Magyarország­ra; végleges elosztás még nincien, a magyar kor­mány most fogja közölni észrevételeit erre az ideiglenes döntésre. Most tehát még mindenképen lehetetlen megmondani, mit fog kelteni fizetni Magyaror­szágnak. Mig ez megmondható lesz, addig csak természetbeni szállítást, igen csökkentett mérték­ben, fognak kívánni Magyarországtól. A százesztendős Petőfi. Költő lenni va,gy nem lenni. Irta 1845. tavaszán Budapesten. Megjelent a költő arc­képével a „Pesti Divatlapéban 1845. jal. 3-án. Légy átkozott, te átkok pillanat, Melyben fogantatám, S te, melyben kínnal a kin emberének, Költőnek szült anyám 1 Oh költészet, te a Gyanútlan szív csalfa pókhálója, És azután foglyodnak Oly irgalmatlan fojtogatója. Véremből már te oly sokat szívül Mérges fulánku pók! De szálaid bármilyctén kaszáltak, Még elszaggathatok. Letépem azokat, Bármint keresztUlszötték-fonták szivem, 8 ha összenöttenek már: Úgy vélök együtt szivem is kitépem! De véremből e gyilkos férget én Többé nen hizlalom. Úgy is mi lenne a kiszívott, elfolyt Vérért a jutalom. Dicsőség legfölebb, Ez a szem fényéi elvakitó semmi; És még az is nagy kérdés: E semmi is fog-e jutalmam lenni. Széles folyódon úszom ezután, Oh mindennapiság I Ballagsz velem majd és csendes folyásod Sziklák közé nem vág. Nem lesz hírem, nevem, Talán a boldogság Icai jai sem várnak, De lesz mégis nyugalmam, S a nyugalom fele a boldogságnak.----­És elnémuljak mindörökre hát ? Egy hangszer életem; É hangszer ép még, s azt, mint elromlottat, A szögre föltegyem ? Hallgasson örömem ? Ne légyen hangja többé fájdalmamnak ? Hallgathat-e a tenger, Midőn hullámin szélvészek rohannak ? Nem, költészet, nem hagylak el soha, Mert nem hagyhatlak el! Táplálni foglak a gyötört kebelnek Legforróbb vérivel. Nem bánom : tépj, eméssz, Másoktól meghaílgattatást sem várok, Azért éneklek, költők, Mig végső csepp vérem ki nem szivárog ! Az általános keresteti add. Adózási rendszerünkben az általános kereseti adó egy uj korszakot nyit meg. Az első önálló városi (községi) egyenesadó, amelyből befolyó egész bevétel teljes egészében a városi (községi) háztartást illeti meg. Az általános kereseti adó alapja a valóságos tiszta üzleti jövedelem és az igy megállapított adó egyúttal alapja a jövedelem adónak is. Ez egy igen fontos rendelkezése a törvény­nek, mert nem fordul elő az az eset, hogy az adózónak jövedelem adó alapja nagyobb összeget tegyen ki, mint amekkora az általános kereseti adó alapja. A második fontos újítás a kötelező könyv- vezetés. Mivel az általános kereseti adó 1923 január 1-én lépett életbe, a jelen év folyamán csak olyan adózóktól lehet könyvszerü adatokat követelni, akik már eddigi rendes üzleti könyveket vezettek. Ez a kötelező könyvvezetés a látszólagos nagy sérelem, amely ellen kézzel-lábbal tiltako­zik az adófizető — eddig rendes könyvet nem ve­zető — polgárság nagy része. Ez a nagy tévedés, mert könyvet eddig is vezetett minden kereskedő, (szatócs) iparos, csak ezentni rendesebb áttekinthető formában kell ezek vezetését eszközölje. Ellenőrzés alatt állván mintegy saját maga által megállapított becsületes viszonyainak s a va­lóságnak megfelelő adóalapot nynjt a kivető ha­tóságoknak. Ez a kevés fáradság, amely látszólagos csa­pán bőven van kárpótolva azzal, hogy teljesen megszűnt az I., II, III, IV. oszt. kereseti adó, az általános jövedelmi pótadó és az országos be­tegápolási pótadó. Részletesen foglalkozási ágak szerint alább vannak felsorolva, hogy milyen könyveket kell vezetni: I. Ügyvéd, orvos, fogorvos pénztárkönyvet köteles vezetni a bevételekről es kiadásokról, (összes bevételei és kiadásai milyen célra for- dittattak.) II Állatorvos 1. pénztárkönyvét vezet (beírandó a beteg állat tulajdonosa s lakcime) és 2. adósok könyvét. III. Ügynöknek kötelessége vezetni: 1. Megbízások könyvét (beírandó ügyfél ne- neve, lakhelye, megbízás tárgya, kikötött manka- dij összege, illetve a % • 2. Pénztárkönyvet (bevételek s kiadásokkal.) 3. Adósok könyvét. IV. Kir. közjegyzők 1. csak pénztárkönyvet kötelesek vezetni. Kővetkező számunkban iparosok, kereskedők stb. könyvvezetési kötelezettségét ismertetjük. dr. K. A. Ipartestületi elöljáróság'! ülés. Vasárnap Sál József alelnök elnökletével több olyan kérdésről tárgyalt az ip «testület elöljáró­sága, amely fontosságánál fogva maradandó értékű hatással lesz az iparosságra. Elnök napirend előtt ismertette az elöljáró­sággal, hogy az általános kereseti adóról szóló törvényt felkérésére a pánzügyigazgatóság szak­közege által fogja ismertetni, mig a törvényben előirt könyvek vezetésének gyakorlati bemutatá­sára a sorozatos tanfolyam tartása céljából a szükséges lépéseket megtette s az első előadás a háromnál kevesebb segéddel dolgozó kisiparosok részére folyó hó 11-én, cmtörtökön este fog meg­kezdődni. A harmadik része a jelentésnek kiterjeszke­dett azokra az eredményekre, amiket a blokk­rendszer enyhítése körül a testületek egységes fellépés révén elértek. Rátértek a polgári- és tanonciskola ügyében legutóbb a város polgármesterének közbejöttével lefolytatott tárgyalásra, amelynek eredményeként az illetékes fórumoknál még egy kisérlet fog té­tetni. Elnök bejelenti továbbá a mészáros-iparosok panaszát, hogy az árvizsgáló bizottsággal történt nézeteltérések eredményeként csendőrséggel náluk házkutatást tartottak. Äz elöljáróság megdöbbenve hallotta a szokatlan ,és lealacsonyító eljárást s a sérelem orvoslása s hasonló esetek meggátlása céljából a vármegye főispánjához, valamint a bel­ügyminiszterhez panasz Íratott át. Az ügyviteli jelentésnél jegyző beszámolt a karácsonyi segélyakció eredményéről, mely sze­rint befolyt 55120 korona pénzösszeg, 58 kg. liszt, 12 pár harisnya, 5 liter bor, 2 pár kis csizma, 19 pár cipő, mely utóbbihoz a cipész-szakosztály járnlt, élén Implom János előljárósági taggal, ki a cipőelosztás körül fejtett ki dicséretes tevékeny­séget. Részesült 23 elaggott és özvegy pénz-, bor- és lisztssgélyben, mig 10 özvegy liszt-, ha­risnya- és gyermekeik, összesen 30 pár cipósegély­ben. Hálás köszönetét fejezi ki az elöljáróság mindazoknak, kik az akcióhoz hozzájárultak. Jegyző jelentése szerint megküldetett az uj ipartörvény előadói tervezete az ehhez való észre­vételezés céljából, mielőtt a végrehajtási rendel­kezéssel a miniszter azt törvénybe léptetné, nj- ból meghallgatni kívánja a kamarákat, azok pedig az ipartestületeket. Napirenden volt még a házépítés kérdése az iparostanonc iskolával, mely körül élénk érdeklő­dést keltő tárgyalás folyt le, melynek elodázhat- lan voltát senki sem vonja kétségbe. Eltekintve a tanonc-iskolától, az ipartestületi élet fejlődésével jár ez a kérdés, ez elől nem lehet elzárkózni. Lelkes emberek kellenek ezen akció elérésére, akik tőlük telhetőleg mindent el fognak követni, hogy ezen akció sikere biztosítva legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom