Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)
1923-12-22 / 102. szám
% Békés 1923. december 22. vagy a feltételek olyanoknak készülnek, amelyek súlyos politikai Ó3 gazdasági megkötöttségünket jelentik. A józan magyar közvéleménynek csak egy helyes álláspontja lehet ebben a kérdésben. Igen jól fog esni és talpraállásunkat megkönnyiteni és gyorsítani fogja a külföldi kölcsön, ha megkapjuk, de úgy az államháztartásnak, mint a közgazdasági politikának teljesen felkészülve kell lennie arra az esetre is, ha a kölcsön egészen elmarad, vagy megszerzése messzebb kitolódik. Közgazdasági politikánkat úgy kell irányítani, államháztartásunk ügyét úgy kell berendezni, mintha kölcsönre egyáltalán nem számíthatnánk. El kell vetni azt a gondolatot hogy egyedül csak a külföldi kölcsön segíthet rajtunk. Ezt vallanunk és hirdetnünk egy pillanatig sem szabad. Ellenkezőleg, Magyaroszágnak minden feltétele meg van, meg kell lennie arra, hogy a saját erejéből talpra álljon. A termelés fokozása, a behozatalt kívánó igények megszorítása, ezek a legbiztosabb eszközök gazdaságunk rendbehozására. A termelés fokozása pedig megköveteli a munka és a vállalkozás védelmét- jövedelme fokozását és eredménye biztosítását. Megköveteli a nyugvópontra még mindig nem juttatott földreformnak a közgazdasági érdekeknek megfelelő, végleges meg oldását. Megköveteli a munkanélküli jövedel meknek a lehetetlenné tételét, a spekulációnak a legnagyobbmérvü korlátozását. Mindezen irányokban uj elhatározások nak kell az ünnepek alatt megérlelődniük és a jövő esztendőben tettekké válniok. Szabadokíatási feladatok.') *) A Szabad Lyceum közgyűlésén Budapesten tartott előadás. Irta: Dr. Lukács György Viszontagságos történelmünk folyamán többször érte katasztrófa ezt a nemzetet, többször volt már felvetve a lét vagy nem lét kérdése a magyar nemzet fölött. Augsburg, a Mohi puszta, Mohács, Világos mindmegannyi katasztrofális sors fordulata a magyarságnak. A nagy katasztrófákra, noha valamennyi szinte megsemmisüléssel fenyegetett bennünket, mindannyiszor renaissance következett. Augsburgra következett Szent István renai- sancea. A tatár dulás, a török hódoltság, az osztrák beolvasztás mind szörnyűséges veszedelmek voltak, mégis mulóknak bizonyultak. Világos után pedig következett 1867, a magyarság legnagyobb renaissancea, olyan félszázad, amely alatt a magyar nemzeti kultúra oly magas színre emelkedett, amint történelmünk során az előtt soha. És ennek a legnagyobb kulturális fejlettségnek állapotában zudult reánk a világháború a trianoni bilincsekkel. Ez az utólsó katasztrófa valamennyi között a legszörnyüségesebb, mert egy virágzó nagy nemzeti kultúrát akart örök időkre kiiktatni az emberiség egyetemes fejlődésének tényezői sorából. Elszakították hazánk területének és népességének kétharmad részét, idegen uralmak alá rendelték tizenegy millió polgártársunkat, közöttük három és fél millió tözsgyökeres magyart, elvették aranyunkat, ezüstünket, sónkat, földgázunkat, fánknak, szenünknek, vasunknak, gyönyörű vasúti parkunknak túlnyomó nagy részét televény földünk javát, ipari telepeink jelentékeny részét, két egyetemünket, tömérdek művelődési intézményünket és a megmaradt országra olyan forgalmi és gazdasági béklyókat raktak, melyek a gazdasági boldogulást szinte lehetetlenné, sőt a puszta fizikai megmaradást is kétségessé tették. Csoda-e, ha ezután a rettenetes összeomlás után időbe kerül, mig a nemzet megmaradt erejét egybegyüjteni képes, hogy azzal organikusan indítsa meg uj életét ? Két igazság elől ugyanis nem zárkózhatunk el. Az egyik az, hogy igy nem maradhat. A másik azonban az, hogy egyelőre mégis csak csonka voltunkban kell berendezkednünk és a csonka országnak renaissanceára kell törekednünk. Egyelőre a jelennek kell élnünk, annál inkább, mert a jelen a jövőnek záloga. Jelenünk megalapozásától függ az is, hogy a mai természetellenes állapot helyébe visszaálljon az ezeréves integer Magyar- ország, a természetnek és a történelemnek az a legremekebb egysége, melyet a nagy francia tudós Reclus is annyira magasztalt a maga idejében. Ám nekünk, most élő nemzedéknek-a Gondviselés azt a feladatot szabta meg, hogy Csonka Magyar- országot építsük újra. S tegyük dicsőbbé, mint valaha volt. Dicső pedig akkor lesz, ha kulturált lesz. Igen, Uraim Csonka Magyarországnak kell Közép és Kelet Európa legműveltebb országává válnia. Nagy Magyarország egy évezred küzdelmei után és a legutóbbi félszázad megfeszített kultur munkájának eredményeképen addig el nem ért magas művelődési fokra jutott el. Ha Nagy Magyarországnak is az volt a hivatása, hogy vezetője legyen a kultúra terén Európa keleti részének, fokozott hivatása ez Csonka Magyarországnak. Sokkal kisebb területen sokkal nagyobb intenzivi- tással kell neki államink a kultur munkának, és a világtörténelem legnagyobb igazságtalanságát, a mi példátlan szétdarabolásunkat kultur fölényünk kiküzclésével kell örök időkre megbélyegeznünk. Igen, ha Magyarország feltámad s olyan kultúrát teremt a csonka hazában, amely előtt az egész emberiség tisztelettel fog meghajolni, ezzel egyúttal örök pellengére állítjuk és megdöntjük azt az égbekiáltó igazságtalanságot, melynek egyelőre áldozatává lettünk. Kultur fölény: ez az a symbolum, amelyben győzni fogunk, amelyben győznünk kell. A kulturfölény kivívásához kettős eredmény elérése szükséges. Az egyik az, hogy felszívjuk magunkba az emberiség haladásának egyetemes eredményeit, a másik pedig az hogy nemzeti sajátosságainkat, kultúránk különleges zománcát, jellegzetességeit a maguk tisztaságában, a maguk eredetiségében megőrizzük. Internacionálisakká kell válnunk abban az értelemben, hogy felszívjuk a világ minden nemzetének kölcsön hatásait, viszont magunk szuggeráljunk a saját mivoltunk szerint kölcsön hatásokat a többi nemzeteknek. De féltő gonddal nacionalistáknak is kell maradnunk, abban az értelemben, hogy nemzeti sajátosságainkból semmi el ne sikkadjon, hogy csak kölcsön hatásokat vegyünk át és árasszuk tova, de fel ne olvadjunk semmi más idegen kultúrában. Érintkeznünk kell tehát, sokat és sűrűn érintkeznünk és surlód- nunk a külfölddel, a végből, hogy felvegyük a magunk kultúrájába a külföld művelődésének eredményeit éshogy kölcsönbe a magunk művelődésének eredményeit közöljük az idegen nemzetekkel. Ez a gyakori érintkezés, súrlódás azért is jó, mert a gazdasági javak kölcsönös kicserélésének ez a módja, és azért is, mert ezen a réven megismernek bennünket és azt a különleges értéket, melyet az egyetemes emberiség szempontjából jelentünk. A nyugat nagy kultur nemzeteinek az a megátalkodott szokása, -gőgböl-e vagy tudatlanságból, hagyjuk eldöntetlenül, -hogy a tőlük távolabb élő világról csak annyiban vesznek tudomást, amennyiben speciális érdekök ezt szükségessé teszi. Ezek a nagy nemzetek saját magukon kívül csak gyarmataik viszonyai felől bírnak alapos tájékozottsággal, a föld egyébb részei felől meghatóan naiv fogalmakkal rendelkeznek A sürü érintkezés úgy meg a centrum felé, egymás hátán hemzsegnek az emberek. S ez megismétlődik déli 12—1 között, s este 5—8 között. De azért a többi időközökben is van oly forgalmas az utca, mily pl. Berlinben este a Friedrich- vagy Leip zigerstrasse. New-York, Chicago, de úgyszólván egész Amerika az automobilok hazája. Lovat, kocsit elvétve látni csak; a tejes,- jeges,- stb. nem sürgős alkalmatosságu kocsi előtt látni csak cammogó lovat, amely minden ház előtt megáll. Az autók egész nap nyüzsögnek, szorosan egymás mögött, sok útvonalon kettős sorban. Es dacára a nagy forgalomnak, itt a rend mintaszerű, amelyben nem kis érdeme van a higgadt, rendszerető publikumon kívül a közkedveltségnek örvendő sarki rendőrnek is, aki tényleg a „rendnek az őre.“ Nincs is igen más szerepe, mint a forgalom lebonyolítását intézni. Hiányzik ugyan a sisakja, meg kardja, egész fegyvere csupán a sip, melyet állandóan fehérkesztyüs kezében tart s minden fél, vagy háromnegyed percben megszólaltat, jelezve, hogy melyik útirány „szabad “ Oly nagy a tekintélye, hogy fütty-jelzésére az autók fél méterrel sem haladnak tovább. A kocsi utak kivétel nélkül asphaltozottak, még a városon kivül is 20—25 mérföldnyire ideális asphalt utakat láttam. Hogy mily nagy az autoforgalom, azt legjobban illusztrálják az asphalt utak, amelyek teljesen feketék a lecsöpögő olajtól és kátránytól. Itt úgy szólván minden családnak van vagy lesz autója. Amerikában az autó nagyobb szükségleti cikk mint pl. Budapesten volt a békeidőben a bicikli, mert hát öreg, fiatal, férfi és nő használhatja. S nem is oly drága. Jó autó belekerül 1000 dollárba (5—7 személyes) sőt többe is, de elég jó Ford-autót kapni 500 dollárért. Használt Ford 150—300 dollár. (A Ford nevű multimilliomos gyárosról elnevezve; kis, könnyű typus 2 — 4 személyre). Amerika egyúttal a reklámok hazája. Sokszor kevésbé jó cikkekkel milliókat szerez a gyártója, ügyes reklám alkalmazásával. A reklám ordit mindenütt. Az utcán a hirdetések, ezernyi hirdető lámpák, transparensek, reklám emberek mellén és hátán, háztetőkön stb. stb. No meg az újságokban. Itt van pl. a „Chicago Tribune“ nevű világlap. Óriási formája mellett is van annyi oldal a hétköznapi száma is, mint nálunk volt a régi jó időben a „Pesti Hírlap“ „Az Újság“ karácsonyi száma. A vasárnapi „Szánday-Tribune“ tiz részből áll s 2—2 és fél put (font) nehéz. A lapnak fele hirdetés; nagy áruházak egy kettős oldalt, sőt többet is lefoglalnak. A kishirdetés 12—16 süürn nyomott ol dal Gyönyörűek az esti órákban kigyulladó reklám hirdetések, A házak falain, tetején, az utca közepén mindenféle színben, emberi, állati alakokat, virágokat lát az ember, melyek élnek, mozognak. Egész hirdetés szövegek vonulnak el szemeink előtt, mint egy kis vasút, majd másutt egész szini előadás látható a ház tetején, 20—30 méter terjedelmű 5—6 m., sőt magasabb élő alakokat utánzó képek, apró villamos gömbökből. A nők. A város külső képéhez tartozik az amerikai nő is. A női typus határozottan szebb, mint Németországban vagy Angliában. Csak az a kár, hogy a női hiúság nem elégszik meg a természet adta szépségen kivül a gyönyörű toilet- tek, selymek, szőrmék, tollak, virágok stb. alkalmazásával, hanem túlzásba vitt arcfestéssel akar „szebb“ lenni. Oly rikitó fehér és piros arcszine- ket lát gyakran az ember, hogy undorító, ijesztő. S ez nemcsak a „mondain“ s a „demimonde“ kiváltsága. Irodai, üzleti lányok, házi kisasz- szonyok font számra majszolják a festéket kedves pofikájukra. Az utcán, a legnagyobb sürgésforgásban megállanak kinyitják, a karjukon lógó retikül alakú toilette táskájukat, s ott a tükör ben nézik, vagy festékkel pemecselik arcocskájukat. Feltűnő a sok cvikkeres nő is. Divat itt a nőknél az „oroszlán sörény.“ Hajukat rövidre vágva kifodorditják. A rövid szoknyát, bármennyire közkedvelt is, mindinkább kiszorítja a hosszú szoknya. Kár ! Élelmezés, étkezés. Rátérek most a hazánkban oly közkedveltségü thémára is. Chicago nem ismeri a nélkülözést. Mindennapi kenyerén kivül meg van neki bőven a kalács, a hús is, sőt gyümölcs, cukor, minden, mi szem szájnak kellemes. Az élelem igen dús, a jövedelem negyedrésze, családos embernél a fele elegendő fedezésére Némi öszehasonlitásul közlöm, hogy Németországban 1922 julius havában (elutazásom előtt) egy szakmunkás órabére 30—34 márka volt, e gy font zsir ára pedig 100 — 110 márka, s igy 3—3Va órai jövedelmét kellett feláldoznia egy font zsírért. Itt a szakmunkás órabére 75—100 cent, egy font zsir ára 12—14 cent, tehát egy font zsir árát megkeresi 10—12 perc alatt. S még itt panaszkodnak a drágaság miatt! Az asszonyoknak szörnyű jó dolguk van Amerikában. A legtöbb családban a déli főzést megspórolják, mert ebédre nem szokás haza menni. Így azután van ideje az asszonynak délelőtt a városban sétálni, áruházakat bejárni, kirakatokban gyönyörködni, szóval nyakára hágni a férj által keservesen szerzet dollároknak. A reggeli bőséges: kávé, vajas kenyér, tojás, hideg felvágott, hal, sajt. Ebéd helyett kis lunch (mint nálunk a tizórai). Este 6—7 órakor vacsora, vagy ha úgy tetszik, az ebéd. Rengeteg sok és olcsó itt a húsétel, jóformán olcsóbb a főzel éknél. Férj uram, vagy a nagy lány, vagy fiú, aki bent az üzletben vagy irodában van alkalmazva, délben betér egy „lunchroom“-ba (étkező terem) s 20—40 centért eszik sonkás kenyeret stb. Legkellemesebb egy nagy áruházba betérni, hol a „lunch“ m llett délben mindig van hangverseny, zene, ének stb. Gyermekek. Kiváltságos helyzetük van a nőkön kivül a gyermekeknek is Amerikában. A gyermekeknek minden meg van engedve. El is kanászodik majd valamennyi. Az iskolában nem a tudományos, hanem a prakitikus irányú tz ipari Missa! in irtsijs Paring másnapján a népHeHi pavilHan.
