Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)

1923-12-08 / 98. szám

M. évfolyam 9§. sxám Szombat Gyula, 19^3. december 8, Efóftmésl árak: Negyedévre helyben vagy vidéken . 3000 K Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI É8 KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 200 korona Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton­A szegény kölcsönkérő. Segíts magadon, az antant is megsegít. így variálták most a nagy­hatalmak a* régi bölcs mondást a kölcsönkérő Magyarországgal szem­ben. Adnak ők kölcsönt szivesen, de előbb tessék az államnak idebenn összeszedni a polgároktól minden feleslegeset, sőt talán a nem felesle­geset is, tessék jegybankot felállí­tani, tessék az állami költségvetést szigorú revízió alá venni és ami még ezek után is kívülről szüksé­ges, azt ők már nyugodtan és szíve­sen adják. Ezt az igy szükséges köl­csönt pedig ők 250 millió arany ko­ronára teszik és ezt hajlandók is lesznek megadni, mikor a felsorolt előfeltételeket mi már mind teljesí­tettük, vagyis leghamarabb a tavasz- szal. A mi pénzügyminiszterünk, azt hiszem, nem igy képzelte a dolgot. A magyar ember eléggé edzett köl­csönkérő, csak az a baj, hogy eddig- elé mindig c«ak előzékeny, szolgá­latkész hitelezőkkel volt dolga; ilyen rideg, szigorú körültekintő hitelezőt mi eddig nem ismertünk. Hjah, nem úgy van már, mint volt régen. Mikor még gazdagok voltunk és nem vol­tunk önálló, független állam, akkor boldognak érezte magát az osztrák vagy az ánglius, ha kölcsönért for­dultunk hozzá. Most szemügyre vesz­nek, megmérnek, megvegyelemez- nek, beéletbiztositanak, míg végre megígérik a kért összegnek alig a felét. Most már nem tudom, miképen lesz a dolog. A kormány nemrégi­ben azt mondotta, hogy egyedül csak a külföldi kölcsön segíthet már raj­tunk és 600 millió aranykoronára tette az okvetlenül szükséges össze­get. Az a kérdés, hogy igazán őszin­tén mondotta-e a kormány ezt a mi­nimumot, avagy számított már arra, hogy az antant majd le fog alkudni a kölesönképen kért összegből. Na­gyon valószínű, hogy csakugyan 600 millió aranykorona az az összeg, amellyel rajtunk segíteni lehet, Való­színű, mert a szakértő bizottság is szükségesnek tartja a belső kölcsönt is, tehát tudja, hogy 250 millió nem elég. Valószínű azért is, mert a pénz­ügyminiszter sem találja elegendő­nek ezt az összeget. Dehát honnan vesszük a többit. Nagyon egyszerű a dolog, mondja a pénzügyminiszter, fokozni fogjuk az állami bevételeket, Nos, aki ezt^ilyen nyugodtan ki tudja mondani, annak halvány sej­telme sincs az ország, a polgárság tejesitőképességéről. Ez már elérte a végső határát, a hurt tovább feszí­teni nem lehet. A polgárság milliói­nak jövedelme a létminimumot alig éri el, azt a létminimumot, amelyből tulajdonképen még semmi néven ne­vezendő közszolgáltatást teljesíteni nem lehet, És ebből a létminimum­ból kell viselni az immár nagyon súlyos valorizált egyenes adókat, a még súlyosabb fogyasztási adókat, a fölötte terhes forgalmi adót. Lehet-e eredménnyel még feljebb emelni eze­ket az adókat, nem tudom elképzelni. Az állami vállalatok és az egyed- áruságok máris alig jövedelmeznek. Egy ujabb áremelés ezeknél teljes kudarcot vall an a. Mindezzel szemben semmi vál­lalkozás, semmi alkalom, semmi tá­mogatás a kereseti lehetőségek sza­porítására. Ellenben pangás, tespe- dés, kedvetlenség mindenfelé. Hon­nan fogja hát a kormány azt a belső kölcsönt előszedni. Bizony, bizony, a kormány pénz­ügyi és közgazdasági politikája sú­lyos kudarc előtt áll. ^SZÉCHE*lMjK^^^n A nagyváradi egyházmegyének kiváló fő­pásztorát kedden délelőtt temették el a budapesti Pázmány-egyetem templomából. A püspök holtteste az egyetemi papnevelő­intézet dísztermében volt felravatalozva, ahonnan kedden a kora reggeli órákban a templomba vit­ték le és ott a főhajó közepén díszes katafalkon helyezték el. A templom falai gyászlepellel vol­tak bevonva, a padok fekete takarókkal terítve. A ravatal körül megszámlálhatatlan gyertya és négy kandaláber égett. A templom már korán reggel zsúfolásig megtelt a gyászoló közönséggel, amelynek soraiban nagy számmal voltak a vá- radi egyházmegye papjai. Közvetlenül a szertar­tás előtt érkezett Horthy Miklós kormányzó és neje, Zsófia főhercegnő, Schioppa pápai nuncius, Vass József és gróf Klebelsberg Kunó miniszte­rek, továbbá József főhercegnek és Bethten mi­niszterelnöknek képviselői. A szertartás ünnepélyes temetési misével kezdődött, amelyet Csernoch János biboros-her- cegprimás pontifikáit, akinek segédletében részt- vett a többek között Lindenberger János prépost­kanonok és Szirmay L. Árpád prelátus-kanonok is. A mise után a ravatal körül ment végbe az ünnepélyes ötszörös feloldozás, amelyet a prí­máson kívül Radnai Farkas c. érsek, Fetser Antal győri, Glattfelder Gyula Csanádi és Hanauer A. István váci püspökök adtak meg. A gyász­mise alatt az Operaház énekkara Engesser Rek­viemét adta elő, az abszolució szertartása alatt pedig a szeminárium énekkara a megható gyász­zsoltárokat énekelte. A szertartás bevégeztével a kormányzó és a közönség elhagyta a templomot és a koporsót csak a család és az egyházmegyei papság ki­sérte a Kerepesi-uti temetőbe. A temetőben a gyászszertartást Hanauer váci püspök végezte. A koporsót a Deák-mauzoleum közelében ásott, téglákkal kirakott és a nedvesség ellen biztosított sirgödörbe helyezték, ahonnan azonnal exhumálni fogják, mihelyt az orosházi templom kriptája el­készül. * A főpásztor halálát a gyulai püspöki hely- nökség megható pásztorlevélben közölte az egy­házmegye papságával, amely az elhunyt főpász­torról a többek között igy emlékezik meg: Tele volt jóakarattal, nagy alkotások vágya tüzelte és hatalmas koncepciók egész sorozatá­val vette kezébe az egyházmegye kormányzatát. Sokszor hangoztatta, hogy a nagyváradi egyház­megye valóságos missziós terület úgy katolikus, mint magyar szempontból. S ő úgy érezte, hogy akkor lesz Szent László egyházmegyéjének iga­zán méltó püspöke, ha magát elsősorban misz- szionáriusnak tekinti. Krisztus és Szent László misszionáriusának. Építeni kellett itt évszázadok előtt rombadőlt nagyság emlékein, kőszivekben a katholikus hit melegét fölszitani, a magyarság­nak és az Egyháznak mindig több és mindig erősebb bástyákat emelni. De a nagyszerű, ter­vekből az uj Mohács rémületes tragédiája meny­nyit legázolt. Romokba dőlt az ország, vele pusz­tult az egyházmegye biztató uj virágkora. Az ő véréből való volt a legnagyobb magyar, aki eze­ket a biztató igéket véste mindnyájunk szivébe : Magyarország nem volt, hanem lesz. És neki meg kellett érnie azt a napot, amikor Európa aeropágja megfordította ezt a hatalmas mondást: Magyar- ország csak volt. A szive újra, még aggasztóé­ban összeszorult, látta a kegyetlen ítélet minden gyászos következményét, melyek egyházmegyé­jét kétszeresen sújtották. Tűrt, szenvedett ismét, csak a szive vert egyre halkabban. Magyar szív volt, apostoli szív volt, Széchenyi Istváni szív volt. A HÉT POLITIKAI ESEMÉNYEI. ITTHON. A külfö ldi kölcsön ügye áll a közérdeklődés homlokterében Két poziiivum van eddig ebben a kérdésben. Az első az, hogy a magyar köl­csön ügyében kiküldött nemzetközi bizottság 250 milliós aranykoronás kölcsön megadását javasolta a jóvátételi bizottságnak, amely kölcsön a jövő év tavaszán volna folyósítható, a másik pedig az, hogy ennek a külföldi kölcsönnek felvételét csakugyan egy belső kölcsönnek kell megelőznie. Azt a helyzetet, amely ezen javaslat és a minden bizonnyal ennek megfelelő döntés által beáll, maga Kállay pénzügyminiszter úgy jellemezte, hogy az országnak sokkal nagyobb erőfeszítésre van szüksége, mint a milyent a kormány eredetileg kombinációba vett, amikor a maga programmját felállította. Minő módon fogja biztosítani a kormány a belföldi kölcsön sikerét, arról a pénzügyminiszter nem nyilatkozott, csu­pán annyit mondott, hogy a nemzetgyűlés hozzá­járulása nélkül természetesen nem lehet a kölcsön módozatai felől dönteni és a kormány nem ter­vez erőszakos intézkedéseket, nem lehet szó sem pénzlebélyegzésről, sem letéteknek lefoglalásáról vagy más efféle intézkedésekről. A nemzetgyűlés hozzáfogott a földreform­novella tárgyalásához; a tárgyalás azonban vontatottan megy, mert közben személyi kérdé­sek körül kifejlődő viták veszik igénybe az ülésekre szánt időt. A liberális ellenzék viszi most a bajkeverósben a főszerepet és ebben kedvező alkalmul kínálkoznak neki azok a bűn­ügyi eljárások, amelyek most vannak folyamat­ban az Ulain-ügygyel és a nemrégiben történt különböző bombamerényletekkel kapcsolatban. A belügyminiszter és a kormány erélyében azon­ban a nemzetgyűlés megbízik és igy az ellenzéki támadások hatástalanul múlnak el. S! tommmiUÍQr ^nos és papirkereskedésében. y llOl uLuUliyi VOuul Levélpapírokban mélyen leszállított árak! Lupánk mai száma 4 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom