Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)
1923-09-15 / 74. szám
L¥. évfolyam 7-ft. szám. Szombat Gyula, 1923. szeptember 15 BMflzetéfil árak: helyben Negyedévre vagy 400 K vidéken Hirdetési dij előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZftAZPÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 60 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. A magyar jövő. Magyarország ifjúságának ilyenkor kezdődik az uj esztendeje. A tudományok hatalmas palotájában egy uj terembe lép ilyen kor minden ifjú. Elfogódott kíváncsiság lapozgatja az uj könyveket és böngészget előre az emberi tudásnak még ismeretlen újabb fáin, amelyeket azután egy év alatt rendszeresen kell megszednie és gyümölcsét elméje esüróbe • betakarítania. Az ólet és fejlődés szüntelen folyama észrevétlenül hozza azt az uj nemzedéket, amelynek a számára már csak történelem az, ami nekünk még keserves tapasztalás volt, elrettentő vagy követendő példa az, ami nekünk súlyos gondokat okozott elhatározás, avagy a viszonyok szülte kényszer-ténykedés volt. Vájjon az a nemzedék, amely ma itt felnő körülöttünk, mit fogad be leikébe mindabból, amit hall tőlünk az elmúlt évek történeteiből és amit lát tőlünk most cselekedni. Boldogan adjuk őket az iskolának és azt hisszük, csak szép, jó és nemes minden, ami az ifjú lelket körülveszi. Azzal azonban mit sem törődünk, hogy mit lát a gyermek és az ifjú az életben, mit tapasztal a nagyvilág eseményeiből és minő tanulságokat von le a mi cselekvéseinkből. Számtalanszor elmondjuk és leirjuk, hogy az ifjúság a jövő reménye, a nemzet virága, de arra nem gondolunk, hogy ez a virág nem magában nő, hanem az ághoz van odanőve, ez pedig a fa törzséből ágazik ki, a törzs pedig a földből, a talajból veszi táplálékát. Ez a talaj a múlt és egy nemzet egész erkölcsi világa, az a törzs a múltak nemzedéke, az az ág a mai nemzedék, az mi vagyunk. A virág diszlik a fán, ókesiti azt, de vájjon abban a rejtett paránybaD, amelyből majd a mag lesz, nem azok az erők rejteznek-e már, amelyeket a talajból a törzsön és az ágakon át az a virág magába szívott. Nem ezekuek sajátságai mennek-e át abba a virágba, azután a magba, amelyből majd egykor egy uj fa lesz. Ha azt akarjuk hát, hogy a virág igazán a jövő reménye legyen, hogy különb, derekabb, erőteljesebb, életrevalóbb nemzedék támadjon belőle, akkor nem azokat az erőket kell-e megújítani, átalakítani, reformálni, amelyekből ez a virág, a jövő magja, reménye táplálkozik. A múlt talaját kell az önmegismerés ekéjével felszántani és az elfogulatlan tanulságok tápláló humuszával termékennyé teuni ; uj eszmék, uj elvek kellenek, hogy a virág más éltető elemekhez jusson, mint amelyekből eddig táplálkozott és amelyek ime egy el- korcsosult, cseuevósz, életképtelen fát tudtak csak létrehozni. Az uj eszméket pedig nekünk, régi nemzedéknek kell felfedeznünk, a múlt igazi tanulságait nekünk kell megtalálnunk, az uj nemzedéknek készen kell azt a múlttól kapnia, mint a virágnak az éltető nedveket. Mikor a ía virágzik, mikor az ifjú nemzedék, mint ilyenkor, elindul a maga fejlődésének egy-egy útszakaszán, nem tótlen reménykedéssel kell hát nézni ezt az elindulást, hanem gondoskodnunk kell uj erőkről, uj eszmékről, amelyek a virágból majd támadó uj fát különbbé, erősebbé, életképesebbé teszik a réginél. A HÉT POLITIKAI ESEMÉNYEI. ITTHON. A nemzetgyűlést szerdán váratlanul elnapolták egy hónapra A hirtelen történt elnapolás oka nem lehet más, mint az, hogy a külföldi kölcsönről Genfben tárgyaló Bethlen István gróf miniszterelnök munkáját erősen zavarhatják a nemzetgyűlésben elhangzó ellenzéki beszédek és veszélyeztethetik ezek a kölcsön sikerét, amire pedig, mint a kétségbeesett kártyás egyetlen kártyalapra, a kormány feltette a nemzet egész existentiáját Oka lehet másfelől az elnapolásnak az is, hogy olyan fontosabb javaslatok, ’amelyeknek letárgyalása halaszthatatlan volna, nincsenek nemzetgyűlési tárgyalásra előkészítve, azok előkészítése pedig a távollevő kabinettagok jelenlétét kívánná. A földreform-novella javaslata T A B C A. Uj világ felé. Irta: Erdödy Lajos. Uj világ felé indulunk mi reménylő, zsenge nemzedéke az uj ezerévnek. Sajog bennünk őseink lelkiismerete, mely rágja a szivünk. És kiáltjuk a jajt a nagy magyar sebbe, mely még mindig nyitva áll. Nézünk és látunk, mi magyar ifjúság, bajtársai szegény mimagunknak. Hirdetjük a harcot s a harcban dolgozunk. Mi vagyunk a remény, mi vagyunk a kell, mi vagyunk a kard s mi vagyunk a munka. Átfogó vagyunk a pariotkodó turáni népben Immár négy éve, hogy megindult a magyar egyetemi ifjak szervezkedése. Négy éve, hogy küzdünk s négy éve, hogy csalatkozunk. Négy éve, hogy hirdetjük harcunkat hangos kiáltással a megalkuvással, a renyheséggel s az erkölcsi zülléssel szemben. Mi vállalkoztunk arra, hogy a nemzeti szerencsétlenség s züllés után a lejtőn megállítjuk szenvedő fajtánkat s ha ez sikerült, akkor csak akkor érkezik el a mi napunk. E megujhosztó, ujjáteremtő nagy munkában sokat kelt küzdenünk, küzdenünk kell azokkal, akiknek a mi szervező, egyesitő, munkába állító nagy erőnk nem tetszik. Akiknek táj, ha látják, ha rabbilir.es vetkezők vagyunk. De a legnagyobb harcot magunk közt a fajtánkban találjuk. A közönyös, rosszakaratú, maradi, a falu templomától elmozdulni nem tudó magyarság között. Nem tudják, nem akarják elhinni, hogy mi, a fiatal hajtások tudunk és merünk a viharral dacolni. Pedig az igazat megvallva, csak mi tudhatunk. Mi, kik ebben a koldus, csonkaországban vagyunk kénytelenek szárnypróbálgatást tenni. Mi átérezzük e kor minden bűnét. Mi tudjuk, hogy mi okozta romlásunk s most keressük a kivezető utat. És azon vagyunk, hogy minden szó, minden tenniakarás, mely fajtánk ellen irányul, megtorlás nélkül ne maradjon És e célunk elérésében az eszközökben nem válogatunk, mert minden eszköz becsületes, ha a cél igaz és üdvös A mi célunk meg nem alku- vóan küzdeni egy uj világért, a Nagymagyar- országért. Jobbnak, elsőbbnek, büszkébbnek látni ép tudni a magyart a világ bármely fajtájánál. És már szent örömmel látjuk, hogy a züllést, melyet botorul terjesztettek gaz galileisták és szertelen nagyravágyásu dőre fiaink közöttünk, — már megállítottunk. Mig ezt elértük, sokat kellett küzdenünk szenvednünk. Kopott ruhában, éhes gyomorral, kurueidőkre emlékeztetőén álltunk harcban az uj labanccal. De tesszük ezt Nap felé repülő vággyal, lobogó lelkesedéssel, mámoros bizakodással, mert bátrak voltak őseink s bátor népnek csak bátor fiai lehetnek. És most folytatjuk munkánkat tovább. E munkánk elérésében azonban minden magyarnak s minket magyarként szeretőnek össze kell forrni. Elsősorban értse meg a magyar földmives, hogy mi legfőképen ő érte, a faluért küzdünk. Akarjuk, hogy őseink földje ismét a magyaré, az övé legyen. A magyar munkásnak pedig már számtalanszor megüzentük, hogy szakítsanak a nemzetet s társadalmat megbontó s őket szipolyozó elemekkel s térjenek vissza testvéreikhez, kik szeretettel várják. A szellemi munkás, úgy hisszük, hogy tudja, mit jelent számára az, amit zászlónkra inunk. És hogy e főcélunkat elérjük, szükségünk van minden magyarra, mert mi ifjúság tudjuk, hogy célunktól el nem fogunk iántorodni; mi tudunk szenvedni, nélkülözni, de megalkudni soha ! Nektek pedig élő apáink követni kell minket, mert fiaitok vagyunk. Ma még csak hó alatt küzdő hajtás, de holnap ég felé törő sudár: mi leszünk § nemzet És mi, bár tavaszunk és nyarunk nincs, csak hideg szobánk, de dolgozunk. Építjük a köte/ességtiiddst, a fegyelmet, a testvéri és fajszeretetet Szeretjük, támogatjuk, tüzeljük a tehetségest anyánk gondjaival vesszük körül. Az elbukoitat felemeljük s bekötjük vérző homlokát és irtjuk régi bűnünket: a meghasonlást és pártoskodást. Bajtársnak lenni tehát annyi, mint nagynak, igaznak, megigazultnak, magyarnak. És ha mindnyájunkat e bajtársi kapocs fűz össze, akkor nemcsak egy eszmény, de valóság lesz a magyar Magyarország. Közép- és elemi iskolai A tankönyvek y iskolai felszerelések DOBAY JÁNOS könyvárusnál, Gyulán. Lapunk mai •zárna 4 oldal.
