Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)
1923-01-06 / 2. szám
ifit. evio-lya.»* 3«. «xam. Szombat tüjnia, 1923. január 6. Ekiflsefésf árak : Nsgyedévre helyben 200 K Negyedévre vidéken 300 K tíírdeiAsí díj előre fizetendő. TOMTKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZOAZDÁSZATI HETILAP ■Szerkesztőség, kiadóhivata Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 10 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Hiszek egy Islenbeu. Hiszek egy Hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. „fiz álul nem ...“ Petőfi ünneplése. Húsz esztendős korában, vándor-szinészi bolyongásai közepette, a hires városban irta Petőfi ezeket a halhatatlan, látnoki sorokat: „Anyám, as álmok nem hasúdnak; Takarjon bár a ssemfödél: Dicső neve költő fiadnak, Anyám, soká, örökkön él.“ Száz esztendő, igaz, még nem az öröklőt, de aki halála után is már hetvennégy esztendeje él a világ emlékezetében, akit annyi idő alatt sem múlt felül költői nagyságban senki a földkerekségén, annak szelleme bizonyára élni fog annyi ideig, amennyit véges emberi felfogással bátran öröklétnek nevez hetünk. Petőfi ott van azok között a szellem- óriások között, akiket az emberiség sohasem feledhet el; ott van a Parnasszusnak azon a legmagasabb csúcsán, ahová, csak a legnagyobbak, Homeros, Vergilius, Horatius, Dante, Shakespeare tudtak feljutni. Ezek a nagyok már csak akkor veszhetnének ki az emberiség emlékezetéből, ha kivész és teljesen feledésbe menne az a nyelv, amelyen Írtak, ha nyom nélkül elpusztulna az a nemzet, amelyhez tartoztak. Ép igy Petőfi is. Csak akkor fenyegethetné a feledés éjszakája, ha a nemzetének is »jőne halála«, ha a magyar nemzet a »világtörténet könyvében sem lenne feljegyezve«. De amig ennek a nemzetnek csak az emléke is élni fog, amig a világ tudósai számára csak egyetlen könyv fennmarad is a mi magyar nyelvünkön,w addig Petőfit ismerni és dicsőíteni fogják. Ő bizo nyosan túl fogja élűi nemzetét, miként a hellón és latin világ nagyjai. A halhatatlanság sejtésével nézett é körül ebben a világban akkor, amikor itt élt, a halhatatlanság nyugodt tudatával néz le relink most is, gyalázatában is hőn szeretett, imádott nemzetére. Minket talán sodor a balvégzet és bűneink árja a pusztulás, az elmúlás felé, de őt ez már nem érinti, ő a halhatatlanság kőszikláján állva nyugodtan nézi a megsemmisülés felé rohanó áradatot. Nem ! Nem nézi nyugodtan. Hatalmas szelleme, világraszóló lángelméje odaveti magát óriási gátul abba az elemi erővel tomboló, diadalt harsogva hömpölygő, szennyes áradatba, amely az ő nemzetét a megsemmisülésbe akarja sodorni. * Szomorú helyzetünkhöz illő egyszerűséggel, de mégis impozánsan ünnepeltük meg annak a nagy napnak századik évfordulóját, amelyen ez a nagy szellem a világnak és Magyarországnak adatott. A legnagyobbszerü üuneplés természetesen Budapesten volt. Az elmúlt év utolsó napján, az éjszakába menő órákban ment végbe az ünneplés legbensőbb, legmegkapóbb része. Este hat órakor a Dunapartou emelkedő Petőfi-szobor előtt hatalmas gáz kandeláberek és a nemzeti színeket alkotó apró lángocskák százai gyulad- tak ki és megkezdődött a főváros közönségének és a hazafias egyesületeknek hódoló felvonulása a nagy költő ércemléke elé. A leg- nagyobbszabásu, fáklyás felvonulást az egyetemi ifjúság egyesületei és a székely munkások »Gábor Áron Szövetsége« rendezte. A késő éjjeli órákig tartott a közönség zarándoklása, miközben éjfél után néhány perccel, abban az időben, amelyben száz esztendővel ezelőtt a kAltő megszületett, megindultak a főváros összes harangjai és a Gellérthegyen öt ágyulövés dördült el. A szobor körül és a kivilágított utcákon hullámzó sokaság megállva és kalaplevéve, áhítattal hallgatta a halhatatlanságot jelentő harangzúgást. Szilveszter-napján délelőtt tartotta a Petőfi társaság a költő emlékére ünnepélyes diszülését, amelyen Horthy Miklós kormányzó családjával együtt megjelent és résztvettek a közélet előkelőségei. Valamennyi színház ünnepi előadással adózott a mgy költő emlékének. A Nemzeti Szinház Herceg Ferencnek a Költő és a Halál cimü alkalmi darabját adta elő, a Király Színházban pedig éjfél után fél egy órakor nagyszerű ünnepségek között adták elő »János vitéz«-t, a címszerepben Fedák Sárival. Részben Szilveszter estéjén, részben újév napján ünnepeltek azok a városok, amelyekhez a költő életének nevezetesebb eseményei fűződnek, mint Kiskörű«, Szabadszállás, Aszód, Félegybáza. De egymást fogják érni a kegyeletes ünnepségek az egész esztendőben. Gyulán az első Petőfi-ünnepet a Szociális Misszió Társulat rendezi ma, pénteken este a Bókésváriuegjei Kaszinó nagytermében. A »Békés« azzal kíván áldozni Petőfi, az Alföld rajongója emlékének, hogy ez évben minden szombati számban közölni fog egyet a nagy költő kevósbbó ismert remekeiből. Aki nem ér rá elővenni Petőfi verseskötetét, az is gyönyörködjék a nagy szellem legszebb alkotásaiban. Ezenkívül helyünkhöz mérten időnként életéből fogunk közölni jellemzőbb epizódokat. A kormányzó üdvözlése az ajév alkalmából. Az ujesztendő első napján az államhatalmi szervek képviselői és a külföldi államok követei megjelentek a budai királyi várban Magyarorazág kormányzójának üdvözlésére. Elsőnek Budapest székesfőváros tanácsa és törvényhatósági bizottsága járult a kormányzó elé, akit a székesfőváros nevében dr. Sipőcz Jet5 polgármester üdvözölt. Az üdvözlésért köszönetét mondva, a kormányzó reámutatott az ország és a főváros súlyos helyzetére, amely parancsoló szükséggé teszi, hogy a nehéz napokban minden magyar összefogjon. A főváros után a nemzeti hadsereg nevében Kapustyák Károly és Janky Ko- csárd altábornsgyok jelentkeztek a legfőbb Hadúrnál és tolmácsolták a magyar honvédség üdvözletét. Ezután a kormány tagjait fogadta a kormányzó, akik Bethlen István gróf miniszterelnök vezetésével jelentek meg. Ezt követte a külföldi diplomáciai kar tisztelgése. A diplomaták közöl megjelentek : Sehioppa Lőrinc pápai nuneius, Gracia spanyol követ, Cas- tagnetó herceg, Olaszország követe, Hohler-Beau- mont Tamás angol követ, Sembek János gróf lengyel követ, Stircea Traian, Románia követe, Max van Ipersele belga követ, Milosevics Milán, Szerbia követe, továbbá Csehország, Ausztria, Görögország és Hollandia diplomácia ügyvivői. A kormányzót a diplomáciai testület nevében Sehioppa Lőrinc pápai nuncíus, a diplomáciai kar doyenje a következő francia nyelven mondott beszéddel üdvözölte: — Főméltóságu Ur! — A mai nap különösen fontos esemény Magyarország történelmében. Ez az első eset, amikor majdnem az összes nemzetek diplomáciai képviselői együtt jelentek meg a független Magyarország államfője előtt, örvendetes előjelnek vehttő, hogy ittlétünkre az újévi jókivánatok kicserélése adott alkalmat. Reám nézve pedig nagy megtiszteltetés, hogy mint a diplomáciai kar doyenje, én vagyok kartársaim jókívánságainak tolmácsa. — Isten, ki Főméltóságod hazáját oly sok természeti szépséggel és gazdagsággal, oly magas kultúrával, oly fejlett civilizációval és oly dicsőségteljes múlttal áldotta meg, Isten továbbra is oltalmazza Magyarországot, hogy szerencsésen teljesíthesse történelmi hivatását, amely öt a béke, a kultúra és a civilizált nemzetek boldogulásának egyik legértékesebb tényezőjévé jelöli ki. — Ez a kívánság, amelyet a diplomáciai testület azoknak az uralkodóknak és államfőknek nevében, akiket képviselni szerencséje van, úgyszintén a saját nevében a nemes magyar nemzet irányában nyilvánít. Ehhez a kívánsághoz Főméltósága Ur, a személyének boldogsága és kormányzásának sikeressége iránt táplált nagyon őszinte jókívánságainkat fűzzük. A kormányzó a következőképpen válaszolt: — Kegyelmes Uram ! — Szivem mélyéből köszönöm Nagyméltó- Bágodnak és a diplomáciai missziók jelenlevő főnökeinek a jókivánatokat, amelyeket Magyarország és személyem boldogságáért kifejezésre juttatni mélfóztatott. — Valóban a békés munkára irányuló politikával reméli Magyarország teljesíteni azt a történelmi hivatást, amelyet a Gondviselés számára kijelölt, amidőn őt egy fejlett kultúra és egy dicsőséges történelmi múlt emlékeinek jótéteményeiben részesítette. — Magyarország az összes nemzetek hathatós támogatására réméi számíthatni a békének ebben a munkájában, amelyben boldogulásának és jövő fejlődésének alapjait látja. — Kérem Nagyméltóságodat és Önöket, igen tisztelt missziófőnök urak, hogy az általuk Magyarországon oly méltóan képviselt uralkodóknak és államfőknek tolmácsolják szerencsekivána- taimat, amelyeket személyes boldogságuk és nemzetük jóléte iránt táplálok. A diplomaták távozása után Seitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke jelent meg kihallgatáson és a nemzetgyűlés üdvözletét és szerencsekivána- tait tolmácsolta. Végül Ravasz László református püspök és Németby Károly főgondnok a református egyház nevében üdvözölték a kormányzót, mint akit egyházak a hivei közé számit (atnnnli bm! urnám« 4 oldat-
