Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)

1923-01-06 / 2. szám

ifit. evio-lya.»* 3«. «xam. Szombat tüjnia, 1923. január 6. Ekiflsefésf árak : Nsgyedévre helyben 200 K Negyedévre vidéken 300 K tíírdeiAsí díj előre fizetendő. TOMTKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZOAZDÁSZATI HETILAP ■Szerkesztőség, kiadóhivata Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 10 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Hiszek egy Islenbeu. Hiszek egy Hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. „fiz álul nem ...“ Petőfi ünneplése. Húsz esztendős korában, vándor-szinészi bolyongásai közepette, a hires városban irta Petőfi ezeket a halhatatlan, látnoki sorokat: „Anyám, as álmok nem hasúdnak; Takarjon bár a ssemfödél: Dicső neve költő fiadnak, Anyám, soká, örökkön él.“ Száz esztendő, igaz, még nem az öröklőt, de aki halála után is már hetvennégy eszten­deje él a világ emlékezetében, akit annyi idő alatt sem múlt felül költői nagyságban senki a földkerekségén, annak szelleme bi­zonyára élni fog annyi ideig, amennyit véges emberi felfogással bátran öröklétnek nevez hetünk. Petőfi ott van azok között a szellem- óriások között, akiket az emberiség sohasem feledhet el; ott van a Parnasszusnak azon a legmagasabb csúcsán, ahová, csak a legna­gyobbak, Homeros, Vergilius, Horatius, Dante, Shakespeare tudtak feljutni. Ezek a nagyok már csak akkor veszhetnének ki az emberi­ség emlékezetéből, ha kivész és teljesen fe­ledésbe menne az a nyelv, amelyen Írtak, ha nyom nélkül elpusztulna az a nemzet, amely­hez tartoztak. Ép igy Petőfi is. Csak akkor fenyegethetné a feledés éjszakája, ha a nem­zetének is »jőne halála«, ha a magyar nem­zet a »világtörténet könyvében sem lenne feljegyezve«. De amig ennek a nemzetnek csak az emléke is élni fog, amig a világ tudósai számára csak egyetlen könyv fenn­marad is a mi magyar nyelvünkön,w addig Petőfit ismerni és dicsőíteni fogják. Ő bizo nyosan túl fogja élűi nemzetét, miként a hellón és latin világ nagyjai. A halhatatlanság sejtésével nézett é körül ebben a világban akkor, amikor itt élt, a halhatatlanság nyugodt tudatával néz le relink most is, gyalázatában is hőn szere­tett, imádott nemzetére. Minket talán sodor a balvégzet és bűneink árja a pusztulás, az elmúlás felé, de őt ez már nem érinti, ő a halhatatlanság kőszikláján állva nyugodtan nézi a megsemmisülés felé rohanó áradatot. Nem ! Nem nézi nyugodtan. Hatalmas szel­leme, világraszóló lángelméje odaveti magát óriási gátul abba az elemi erővel tomboló, diadalt harsogva hömpölygő, szennyes ára­datba, amely az ő nemzetét a megsemmisü­lésbe akarja sodorni. * Szomorú helyzetünkhöz illő egyszerűség­gel, de mégis impozánsan ünnepeltük meg annak a nagy napnak századik évfordulóját, amelyen ez a nagy szellem a világnak és Magyarországnak adatott. A legnagyobbszerü üuneplés természetesen Budapesten volt. Az elmúlt év utolsó napján, az éjszakába menő órákban ment végbe az ünneplés legbensőbb, legmegkapóbb része. Este hat órakor a Dunapartou emelkedő Petőfi-szobor előtt ha­talmas gáz kandeláberek és a nemzeti szí­neket alkotó apró lángocskák százai gyulad- tak ki és megkezdődött a főváros közönségé­nek és a hazafias egyesületeknek hódoló fel­vonulása a nagy költő ércemléke elé. A leg- nagyobbszabásu, fáklyás felvonulást az egye­temi ifjúság egyesületei és a székely mun­kások »Gábor Áron Szövetsége« rendezte. A késő éjjeli órákig tartott a közönség zarándoklása, miközben éjfél után néhány perccel, abban az időben, amelyben száz esz­tendővel ezelőtt a kAltő megszületett, meg­indultak a főváros összes harangjai és a Gellérthegyen öt ágyulövés dördült el. A szobor körül és a kivilágított utcákon hul­lámzó sokaság megállva és kalaplevéve, áhí­tattal hallgatta a halhatatlanságot jelentő harangzúgást. Szilveszter-napján délelőtt tartotta a Petőfi társaság a költő emlékére ünnepélyes diszülését, amelyen Horthy Miklós kormányzó családjával együtt megjelent és résztvettek a közélet előkelőségei. Valamennyi színház ünnepi előadással adózott a mgy költő emlékének. A Nemzeti Szinház Herceg Ferencnek a Költő és a Halál cimü alkalmi darabját adta elő, a Ki­rály Színházban pedig éjfél után fél egy órakor nagyszerű ünnepségek között adták elő »János vitéz«-t, a címszerepben Fedák Sárival. Részben Szilveszter estéjén, részben újév napján ünnepeltek azok a városok, ame­lyekhez a költő életének nevezetesebb ese­ményei fűződnek, mint Kiskörű«, Szabadszál­lás, Aszód, Félegybáza. De egymást fogják érni a kegyeletes ünnepségek az egész esz­tendőben. Gyulán az első Petőfi-ünnepet a Szociá­lis Misszió Társulat rendezi ma, pénteken este a Bókésváriuegjei Kaszinó nagyter­mében. A »Békés« azzal kíván áldozni Petőfi, az Alföld rajongója emlékének, hogy ez év­ben minden szombati számban közölni fog egyet a nagy költő kevósbbó ismert remekei­ből. Aki nem ér rá elővenni Petőfi verses­kötetét, az is gyönyörködjék a nagy szellem legszebb alkotásaiban. Ezenkívül helyünkhöz mérten időnként életéből fogunk közölni jel­lemzőbb epizódokat. A kormányzó üdvözlése az ajév alkalmából. Az ujesztendő első napján az államhatalmi szervek képviselői és a külföldi államok követei megjelentek a budai királyi várban Magyarorazág kormányzójának üdvözlésére. Elsőnek Budapest székesfőváros tanácsa és törvényhatósági bizottsága járult a kormányzó elé, akit a székesfőváros nevében dr. Sipőcz Jet5 polgármester üdvözölt. Az üdvözlésért köszönetét mondva, a kormányzó reámutatott az ország és a főváros súlyos helyzetére, amely parancsoló szük­séggé teszi, hogy a nehéz napokban minden ma­gyar összefogjon. A főváros után a nemzeti had­sereg nevében Kapustyák Károly és Janky Ko- csárd altábornsgyok jelentkeztek a legfőbb Had­úrnál és tolmácsolták a magyar honvédség üdvözletét. Ezután a kormány tagjait fogadta a kor­mányzó, akik Bethlen István gróf miniszterelnök vezetésével jelentek meg. Ezt követte a külföldi diplomáciai kar tisz­telgése. A diplomaták közöl megjelentek : Sehioppa Lőrinc pápai nuneius, Gracia spanyol követ, Cas- tagnetó herceg, Olaszország követe, Hohler-Beau- mont Tamás angol követ, Sembek János gróf lengyel követ, Stircea Traian, Románia követe, Max van Ipersele belga követ, Milosevics Milán, Szerbia követe, továbbá Csehország, Ausztria, Görögország és Hollandia diplomácia ügyvivői. A kormányzót a diplomáciai testület nevé­ben Sehioppa Lőrinc pápai nuncíus, a diplomáciai kar doyenje a következő francia nyelven mondott beszéddel üdvözölte: — Főméltóságu Ur! — A mai nap különösen fontos esemény Magyarország történelmében. Ez az első eset, amikor majdnem az összes nemzetek diplomáciai képviselői együtt jelentek meg a független Ma­gyarország államfője előtt, örvendetes előjelnek vehttő, hogy ittlétünkre az újévi jókivánatok ki­cserélése adott alkalmat. Reám nézve pedig nagy megtiszteltetés, hogy mint a diplomáciai kar doyenje, én vagyok kartársaim jókívánságainak tolmácsa. — Isten, ki Főméltóságod hazáját oly sok természeti szépséggel és gazdagsággal, oly magas kultúrával, oly fejlett civilizációval és oly dicső­ségteljes múlttal áldotta meg, Isten továbbra is oltalmazza Magyarországot, hogy szerencsésen tel­jesíthesse történelmi hivatását, amely öt a béke, a kultúra és a civilizált nemzetek boldogulásának egyik legértékesebb tényezőjévé jelöli ki. — Ez a kívánság, amelyet a diplomáciai testület azoknak az uralkodóknak és államfőknek nevében, akiket képviselni szerencséje van, úgy­szintén a saját nevében a nemes magyar nemzet irányában nyilvánít. Ehhez a kívánsághoz Főmél­tósága Ur, a személyének boldogsága és kormány­zásának sikeressége iránt táplált nagyon őszinte jókívánságainkat fűzzük. A kormányzó a következőképpen válaszolt: — Kegyelmes Uram ! — Szivem mélyéből köszönöm Nagyméltó- Bágodnak és a diplomáciai missziók jelenlevő fő­nökeinek a jókivánatokat, amelyeket Magyaror­szág és személyem boldogságáért kifejezésre jut­tatni mélfóztatott. — Valóban a békés munkára irányuló poli­tikával reméli Magyarország teljesíteni azt a tör­ténelmi hivatást, amelyet a Gondviselés számára kijelölt, amidőn őt egy fejlett kultúra és egy di­csőséges történelmi múlt emlékeinek jótéteményei­ben részesítette. — Magyarország az összes nemzetek hatha­tós támogatására réméi számíthatni a békének ebben a munkájában, amelyben boldogulásának és jövő fejlődésének alapjait látja. — Kérem Nagyméltóságodat és Önöket, igen tisztelt missziófőnök urak, hogy az általuk Magyarországon oly méltóan képviselt uralkodók­nak és államfőknek tolmácsolják szerencsekivána- taimat, amelyeket személyes boldogságuk és nem­zetük jóléte iránt táplálok. A diplomaták távozása után Seitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke jelent meg kihallgatáson és a nemzetgyűlés üdvözletét és szerencsekivána- tait tolmácsolta. Végül Ravasz László református püspök és Németby Károly főgondnok a református egyház nevében üdvözölték a kormányzót, mint akit egy­házak a hivei közé számit (atnnnli bm! urnám« 4 oldat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom