Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)
1923-07-18 / 57. szám
LY. évfolyam 57. szám. Szerda Oyula, 1923. július 18. Előfizetési árak: helyben Negyedévre vagy 400 K vidéken BÉKÉS Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKÁT, TÁRSADALMI ÉS KÜZOAZPÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 25 korona Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország! A búza. A magyar róna aranya néhány nap múlva összegyűjtve lesz a csűrökben. Minden gazda magtára egy-egy kincses kamara lesz, amelyben a nagy világbankok érekészletóvel vetekedő kincsünket őrizzük. Szokatlanul bőséges az idén az Isten áldása, különösképen meg is kell becsülnünk azt. Munkaerőnkön kivül ez az egyetlen kincsünk, amit istenáldotta földünk terem, minden szemére ngy kell tehát vigyáznunk, mint ahogy a világ gazdag népei az aranyukra vigyáznak. Ma még sokkal értékesebb a mi gabonánk, mint a béke boldog éveiben volt. Szomszédaink alig várják termésünket, hogy részben szükséges, részben haszontalan áruikkal kicserélhessék és egy esztendőre biztosíthassák kenyerüket. Csak rajtunk áll, hogy minél többet és minél hasznosabb dolgokat adjanak nekünk a mi aranyat érő, életet jelentő búzánkért. Ha most nem használjuk ki a kedvező helyzetet, amikor épen szomszédaink ostoba imperialista gőgje rekesztette el határral az ő területüket, ahova azelőtt szabadon omlott a mi gabonánk, amikor még nem tud velünk versenyre kelni az orosz és az ame rikai búza, akkor olyan alkalmat mulasztunk el, amely talán soha többé vissza nem tér. Most vannak és lesznek még egy pár évig reászorulva szomszédaink a mi terményeinkre, most lehetünk még egy ideig urak megmaradt csonka országunk terményei révén, soha jóvá nem tehető hűn volna, ha most a kedvező helyzetet kihasználatlanul hagynók. Ne herdáljuk el tehát könnyelműen kincsünket. Ne vásároljunk mást a külföldtől, mint amire elkerülhetetlenül szükségünk van. Még a legszükségesebb cikkekben is nélkülözzünk inkább, ameddig lehet, de meggondolatlanul ne dobjuk oda vagyonúnkat. A legteljesebben és a legelszántabban tartózkodjunk pedig olyan külföldi cikkek vásárlásától, amelyre nincsen feltétlenül szükségünk, Fónyüzési cikkekért milliárdokat adtuuk ki eddig külföldre, ennek meg kell szűnnie. Sem állam- háztartásunk soha rendbe nem jön, sem a magángazdaságok igazában nem virulhatnak, soha a drágaságot meg nem szüntethetjük, ha gyökeresen és teljesen fel nem hagyunk régi bűnünkkel: a pompa, a fényűzés szeretőiével, amelynek kielégítése végett ész nélkül vásároljuk meg a külföldnek minden rongyát, minden szemetét. Különösen asszonyainkra hárul itt a nemes feladat: megfékezni szertelen öltözködési, cifrálkodási vágyukat, mellyel mérhetetlen kárt okoznak az országnak, mindnyájunknak és természetesen önmaguknak is. Ha sejtelmük volna arról, hogy mennyire hozzájárul ideben a drágaság, a nyomor, a munkanélküliség fokozásához minden selyemharisnya, minden méter külföldi grenadin vagy voile, azt hiszem a jobb ér- zésüek, a komolyabbak százezrei keserűen hajítanák el maguktól a cifrálkodási vágynak ezeket a szomorú takaróit, a magyar életnek, a nemzeti feltámadásnak ezeket a tarka szemfedőit. De mindenkinek vigyáznia kell, mielőtt pénzét, a munkájáért és az istenáldotta magyar föld terményéért kapott pénzét valamire kiadja. Inkább adjuk oda ellenértók nélkül forintunkat egy hazai koldusnak, mint haszontalan hitványságokért garasunkat egy külföldi gyárosnak. A minap egy divatáruüzletben jártam, ahol igen nagy mennyiségű, néhány száz, sétapálcát láttam rendezni. Volt közötte mindenféle fajta. Egyszerű, karnpós meggyfából és finomra fényezett, pompás fogautyuju sétapálca. Hegtu&tam, hogy bécsi áruk és a kereskedőm néhány százezer osztrák koronát fizetett értük. Azt hiszem azonban, ma már egy sincs belőle. Mind eladta. íme az osztrák sógor közös vámterület nélkül is megtalálja a maga számítását és nekünk, akiknek csak a saját fáinkról is levágható koldusbotra volna igazán szükségünk, el tudja adni a saját fáiról a saját munkájával előállított sótapálcákat és mi adunk neki érte — Uram hocsá’ — búzát, lisztet, gyümölcsöt. Nos, efféle külföldi árukat vásárolni már igazán nem hazaárulás, ez már egyenesen szállítás, liferálás a haza kincseinek, a nemzet javainak, magának a hazának, a nemzetnek. Kormánynak és minden felelős országos tényezőnek, minden intézménynek és minden egyes honpolgárnak a legnagyobb gondossággal kell vigyáznia arra, hogy földünk terméséből először az lakjék jól, aki idehaza dolgozik számunkra, a többi pedig úgy jusson a külföldre, hogy mindent bőségesen meg kapjunk érte, amire onnan kívülről elkerülhetetlenül szükségünk van, a további felesleg pedig maradjon idebenn, hogy a hazai ipart, a hazai termelést fokozza, fejlessze. Csak igy becsüljük meg igazán munkánkat és az Isten áldását és csak igy leszünk méltók arra, hogy máskor is ilyen dús áldásban részesüljünk. 31 I B H K. t Nlzsalovszhy Endréné Fájdalmas, pótolhatatlan veszteség ért egy deréfc, szimpatikus családot, alig pótolható veszteség érte Gyula város társadalmát, a közjótékonyság terén bnzgólkodó női táborát, első sorban a Szociális Míbszíó Társulatot. Nizsa- lovszky Endréné szül. Mtdvigy Mária, két évvel ezelőtt elhunyt törvényszéki elnökünk özvegye e hó 14 én váratlanul elköltözött az élők sorából. Egy igazi nemes női lélek hagyta itt vele az élőket, akit életének esspásai, megpróbáltatásai nem elkeseredetté és embergyülölővé, hanem a mások bajai, szenvedései iránt mindinkább megértővé, vigasztalásra és segítésre készebbé tettek. Példa- adó, követésre méltó, valódi keresztény lelkületű asszony költözött el benne az örökkévalóságba, aki csak egy igazi örömét ismerte az emberi életnek, azt, amit mások boldogitásával bajainak enyhítésére], könnyeinek felszáritásával szerezhetünk meg magunknak. A gyulai Szociális Misszió Társulat legtöbb jótékony akciójának ő volt a kigondolja és értelmi szerzője, az ő buzgósága és odaadása ragadott magával másokat is, az ő lelkesedése buzdította az akciók munkásait, ő maga azután szerényen visszavonult, mikor az eredmény, a siker már biztosítva volt. Az ő közreműködésének van igen nsgy része abban, hegy a ^-gyulai Szociális Misszió Társulat minden jótékony tevékenységében mindig érezhető volt a jótékonyság legnemesebb tartalma, üdvös hatásának legelső feltétele: a gyengébbek iránt érzett,.minden kétkedéstől ment, igazi részvét, a segítésnek minden más céltól mentes, lélekből eredő, önzetlen készsége. Nemcsak édes anyja, gyermekei és fivérei zokogtak ravatalánál, hanem őszinte fájdalom könnyeit ejtette ott mindenki, aki a megboldogultat ismerte. Jó emléke nagyon sokáig fog élni városunk társé dalmában. A Kntholikns Kör. A gyulai Katholikus Olvasókör vasárnap uj helyiségében rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen a vezetőség beszámolt a kör és a katbolikus egyház között történt ház- cseráröl és a házak átalakítási munkálatainak költségeiről. A munkálatok közel másfél miliiá koronát emésztettek fel, amelyből fedezetlenül volt körülbelül 340.000 korona. Ezt az összeget dr. Karácsonyi János nagyprépost kamatmentes kölcsönképen nyújtotta a körnek és azt a vezetőség már fel is vette és az építkezésből fennálló adósság kifizetésére fordította. A közgyűlés lelkes éljenzéssel vette tudomásul a jelentést és megadta a felmentvényt a vezetőségnek. A kör folyó szükségleteiről való gondoskodás során egyhangúan elhatározta a közgyűlés, hogy az év hátralevő felére a tagsági dijat 1200 koronában állapítja meg és a kör minden tagját felkéri, hogy ezt az összeget legkésőbb augusztus 1-ig fizesse ki. Szépiát, máj foltot, siimört, mindennemű arctisztátalanságot elmulaszt az ILKO-arckréme ILKO-szappan ILKO-puder ILKO-mosdóviz 409 .Prager Frigyes 10-12 Szent József gyógyszertára. Józsofváros. Barackot és epret minden mennyiségben vásárolunk Weisz Mór és Társa központi szeszfőzdéje. 599 3-10 Lapunk mai száma 4 oldal.
