Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)
1923-01-20 / 6. szám
TLTV. évfolymon ö. §iám. Szombat €Synla, 1923. január 20. Előfizetési árak: Negyedévre helyben 200 K Negyedévre vidéken 300 K Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 18 korona. felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek ASagyarország feltámadásában. Amen. Zichy János. Ha úgy tiz esztendővel ezelőtt valaki azt mondotta volna, hogy Zichy János gróf liberális politikus, arról azt mondták volna, hogy vagy Zichy Jáuost nem ismeri, vagy nem tudja, hogy mi az a liberálizmus. Most pedig ámnlva kell tudomásul venni, hogy gróf Zichy Jánost a liberálizmus életrekelté- sónek vezérharcosául kiáltják ki és az ország erkölcsi megújítására irányuló becsületes törekvéseit a szomorúan leszerepelt szabadelvü- ség felújítására célzó tevékenységnek hólyegzik. Nos hát, ne hagyjuk magunkat félrevezetni és ne legyünk áldozatai annak a köz- veszélyes sajtómanövernek, amelyet a keresztény sajtó nagyon hamar eltanult a másiktól : lerántani, befeketíteni, meggyanúsítani a nemzetnek legjobbjait, hogy a vezéri szerepre hivatottak mind hitelvesztettek legyenek és azután méltó és alkalmas vezérek hiányában igazán oldott kéveként hulljon szét a nemzet. lejáratni minden tekintélyt, ez volt a destrukcióvá fajult liberális sajtó egyik legfőbb harci elve és — mily fájdalom — a magát konstruktívnak és kereszténynek állító sajtó most majdnem ugyanezt követi. Tehát lássunk tisztán. A Zicky-családból kikerült komoly politikusok mindig konzervatív politikusok voltak. A legujabbkori politikai szereplésük szorosan összefügg a liberális korszak ama tevékenységének kezdetével, amely a magyar állam keresztény jellegét akarta kikezdeni. Az egyházpolitikai »reformok«, a felekezet- nélküliség megengedése stb. mind olyan pilléreket kezdtek döngetni, amelyeken a magyar állam kilencszáz esztendőn át nyugodott. Ezt elismerik, sőt nagyhangon hirdetik ma már olyan politikusok is, akik annak idején lelkes hivei voltak ezeknek a »liberális« reformoknak. A keresztény magyar társadalom és elsősorban a katolikus magyarság megmozdulása erre az időre esik. Gróf Zichy Nándor és gróf Eszterházy Miklós Móric voltak a megalapítói annak a politikai pártnak, amely annak idején a magyar állam kérész tény- jellegének és valláserkölcsi talapzatának megvédésére keletkezett. A protestáns magyarság túlnyomó része akkor még nem ismerte fel a veszélyt, azért lett a néppártnak majdnem kizárólag katolikus jellege, bár voltak protestáns tagjai is, mint pld. Kaas Ivor báró. A politikai téren való megmozdulással egyidejűleg társadalmi téren is megindult a keresztény magyarság megszervezése. Sajnos, itt is majdnem csak katolikus részről. Ennek a társadalmi megmozdulásnak lelke és vezére csakhamar gróf Zichy János lett, aki azután megalkotta a minden katolikus egyesületet magába tömörítő Országos Katolikus Szövetséget. Tudjuk, hogy más politikai kérdések nyomultak előtérbe, tudjuk, hogy Széli Kálmán é3 Tisza Istváu érája szakítani látszott azzal a túlzott liberális szellemmel, amely a kilencvenes években tombolt Ma- T| gyarországon. Ezek és más egyéb, most nem fejtegethető körülmények okozták, hogy a keresztény szervezkedés veszített eredeti lendületéből és nem tudta megakadályozni, mert talán már későn is kezdett hozzá, a liberálizmus erőinek, különösen közgazdasági téren és a politikai erkölcsök terén való teljes kifejtését és ennek folyamányaképpen az országnak a szerencsétlen háború után történt összeomlását. Hogy azonban Zichy János gróf sohasem tántorodott bele a liberálizmus örvényébe, annak fénykorában sem, még kevésbé akkor, amikor már keserű gyümölcsei érni kezdettek, hanem mindenkor vezére maradt annak a tábornak, amely Magyarország jövő boldogulását egyedül a keresztény erkölcsi erők teljes érvényrejutásától várta és remélte, azt mindenki, aki csak újságot Í3 olvas, igen jól tudja. Ezzel szemben hogyan állunk azok jó részével, akik most Zichy Jánosnak majdnem keresztény magyarságát vonják kétségbe ? Hogyan állunk azokkal, akiket a Zichyt támadó sajtó a keresztény Magyarország oszlopainak vél és mint ilyeneket támogat ? Jól emlékezünk arra, hogy Bethlen István miniszter- elnök, eddig tisztáu még mindig nem látható politikai okokból és célokból a legutóbbi választások elótt »keresztény-keresztyén«-nek nevezett pártjába beinvitálta éa befogadta azokat a politikusokat, akik a liberális uralom mellett még annak halálos ágyánál is kitartottak, akik zokogva fogták le annak a haldokló szabadelvüségnek a szemét, amely negyven esztendőn át Magyarország katasztrófáját készítette elő, azokat, akik később, a nemzetnek a keresztény politikai eszmék mellett történt impozáns megnyilatkozása után sem szűntek meg siratni ledöntött bálványukat, a liberálizmust. Ezeknek a politikusoknak a segítségével tudott Bethlen gróf egységes pártot csinálni óz a választásokon győzelmet aratni. Természetesen »keresztény-keresztyén« bélyegzővel. S ime, most azok és azoknak zászlóvivői és szócsövei, akik Zichy Jáuost valamikor klerikálisnak, reakciósnak, ultramontánnak elnevezték és félig dühösen, félig remegve lemosolyogták, most azok bélyegzik őt liberálisnak, a bankokrácia vezérének, aki fel akarja támasztani nyakunkra ismét a liberá- lizmust. Milyen jót nevethetnek ott azokban a berkekben, ahonnan a mi derék naiv »ke- resztóny-keresztyéQeink« csak kétségbeesést és jajgatást szeretnének hallani. Vigyázzunk, nagyon vigyázzunk! Ha mi igy bánunk kiváló férfiainkkal, különösen azokkal, akik sohasem keresték a hatalmat, hanem csak meggyőződésük szolgálatát, ha mi félreszoritjuk a Zichy Jánosokat, bizony mondom, nem a magunk igaz ügyét, hanem ellenségeinkét szolgáljuk. Külpolitika. Paris. A jóvátételi bizottság kimondotta, hogy a németeket mulasztás terheli a szén*zálli- tátok megszüntetésével. A vétkesség megállapítását a bizottság 3 szavazattal határozta el, a negyedik bizottsági tag, az angol megbízott, a németek mellett szavazott. Konstantinápoly. K.emal basa kiáltványban buzdítja az indiai mohamedán felkelőket, hogy az angolok ellen viselt harcokat folytassák tovább, mert ezzel a mohamedán Törökországon segítenek. Bukarest. Romániában nagy idegesség tapasztalható, mert azok a hirek terjedtek el, hogy az oroszok a beszarábiai határ mentén csapatokat vonnak össze, hogy betörjenek Beszarábiába, A bolgárokat pedig azzal gyanúsítják, hogy szabad- csapatokkal Dobrudzsába akarnak betörni. Ezek a hírek az aDgol lapok szerint valószínűtlenek. Alaptalan román híresztelés. Ismeretes, hogy a románok e hét elején világszerte azon birt terjesztették, mintha a magyar határon magyar részről ellenük támadást intéztünk volna. Ezen hirt a románok nagy komolysággal tárgyalták, ideges félelmükben a határon magyar katonai csapatokat is láttak, holott — mint szomszédok — mi is tudhatjuk és be ia bizonyait, bogy a hírnek semmi alapja nem volt. Az egész csak egy-két román járőrnek a magyar vámőrök elleni oláh karácsonyi tüntető lövöldözésére zsugorodott össze. A magyar kormány a románok által koholt határitcidensek dolgában vizsgálat elrendelését kérte a nagyhatalmaktól. Erre a vizsgálatra a mrgbizatást a badapesti szövetségeaközi katonai ellenőrző bizottság kapta meg. A bizottság ki is szállt a határra és személyesen győződött meg a román híresztelések alsptalanságáról, mert a magyar határon a legteljesebb rend uralkodott, A kiküldöttek útjáról és beterjesztett jelentéséről a Times tudósítója a Magyar Távirati Iroda szerint a következő jelentést adta lapjának: A szövetségesközi katonai ellenőrző bizottság elnökének, Campana olasz ezredesnek utasítására a misszió két tagja, C. M. Wilson angol őrnagy és K. Otani japán őrnagy vezetésével hétfőn reggel bizottság ment a magyar-román határra, hogy közvetlenül szerezzen meggyőződést az ottani viszonyokról. A bizottság mindenekelőtt megállapította, bogy a békéi csabai helyőrség száma minden tekintetben megfelel a békeszerződésben megállapított létszámnak, továbbá, hogy a helyőrség területén a legteljesebb nyugalom uralkodik, semminemű katonai előkészületnek vagy csapatösszevonásnak nyoma nincs. A lökösházai határincidenssel kapcsolatosan valamennyi tana megerősítette, bogy a magyar vámőrök, akik teljesen egyedül látják el a határőrséget, a legszigorúbb utasítást kapták arra, hogy semmiesetre se Jöjjenek vissza, még akkor sem, ba a románok netalán újból lövöldöznének. A vizsgáló bizottság a többi közölt ellátogatott a mezőhegyesi kincstári uradalomnak a román határtól másfél kilométernyire fekvő 39-ik számú tanyájára. Jelentés érkezett ugyanis arról, hogy egy hatvan tagú fegyveres munkáscsapat itt tartózkodik és innen betöréseket intéz a román területre. A bizottság tagjai, akiket kívánságukra a késő esti órákban azonnal eljuttattak a kérdéses pontra, meggyőződtek arról, hogy az említett tanyan mindössze egy nyolc főnyi vámőrség található, amelynek összesen hét katonai fegyvere van. A közlekedési ntaktól távol lakó vámőröknek tudomásuk sem volt arról, hogy Lökösháza mellett az utóbbi napokban lövöldözés volt. Olyan fegyveres csoport, amelyről fentebb szó volt, egyáltalában nincs a környéken és nem is volt. A vizsgálatok eredményeképen Wilson őrnagy kijelentette, bogy a határ meglátogatott részein semmi rendkívülit nem tapasztaltak, csapatkon- centrécióról egyáltalában nem lehet beszelni és minden teljesen normális. Ebből a jelentésből tehát minden kétséget kizárólag kitűnik, bogy a román kormány és a román sajtó tendenciózus és hazug hírekkel lármázta tele a világot. Magyarország ragaszkodik a békéhez és a konszolidációhoz, a békebontókat tehát ott keresse a nagyantant, ahonnan hazugságokkal és golyóval lövöldöztek át a határon. jLwtmalt mad nxátna 4 aldaS.
