Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)
1923-05-05 / 36. szám
LV. évfolyam 36. szám Szombat Oyola, 1933. májas 5. Előfizetési árak: Negyedévre helyben 300 K Negyedévre vidéken 400 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KfiZfiAZDÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 25 korona Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdáu és szombaton Ijeiztgetések. A bécsi Neue Freie Presse, ez a ma- gyargyülöletéről régóta hires, szabadkőműves bécsi sajtóorgánum azzal rémitgeti Közép- Európát, legfőképen pedig bennünket, hogy az antantok komolyan foglalkoznak azzal a gondolatlal, hogy arra az esetre, ha Magyar- ország nem teljesítené a most, május hó folyamán véglegesen megállapítandó jóvátétel! kötelezettséget, egész Magyarországot katonailag megszállauák, úgy, mint ahogyan a franciák megszállották Németországnak úgynevezett Ruhr-vidékét. Nagy tévedés azonban, ha azt hiszik, hogy bennünket ilyesmivel meg lehet ijeszteni. Mi már annyira gúzsba vagyunk kötve, gazdasági életünk minden megszállás nélkül is annyira ki van szolgáltatva a győzőknek, elsősorban szomszédainknak, hogy helyzetünkben már rosszabbodás alig, legfeljebb csak javulás állhat he. Amit javainkból el lehet venni, azt nagyrészt már elvették, a többit állandóan veszik el tőlünk olyan módon, hogy mindenért, amire nekünk szükségünk van, olyan és annyi szolgáltatást követelnek, aminőre és amennyire nekik szükségük van. Valutánk a szomszéd államokéhoz viszonyítva is napról-napra romlik és igy hiába tornázzák lel magukat terményeink árai ma már kimondhatatlan magasságokig, ők mégis mindig, napról-napra előnyösebben jutnak a mi cikkeinkhez, nekünk meg folytonosan többet és többet kell adnunk a legszükségesebb külföldi árukért. Mit érhetnének hát el azzal, ha katonai erejüket is ide küldik még a nyakunkra. Nem is igen célozhatnak ők mást az efféle tervekkel, minthogy saját belső, végzetes és gyógyíthatatlan bajaikról eltereljék saját népük és a nagyvilág figyelmét. Rég kipróbált, de még soha igazi orvosságnak nem bizonyult politikai fogás, vagy inkább csak végső szalmaszál az az eljárás, hogy midőn egy állam gyógyíthatatlan belső bajokkal küzd, ezekről azzal igyekszik a figyelmet elterelni és kirobbanásukat elodázni, hogy valamely külpolitikai kalandba fog. Most pedig nemcsak egy, de körülöttünk valamennyi állam ilyen bajokban leledzik. Ámde meggondolhatnák, hogy helyes-e, okos-e ilyen módon bizonyságot tenni saját hajaikról és egy ilyen merész vállalkozással talán időre órára kitolni a katasztrófa bekövetkeztét, de azt azután annál súlyosabbá, végzetesebbé és következményeiben kiszámíthatatlanabbá tenni. Mi legalább szentül meg vagyunk győződve, hogy minden akció, amelyet ellenünk terveznek, csak egy dologhoz hozhat bennünket és a régi monarkia népeit közelebb: annak tiszta és teljes felismeréséhez, hogy az itt élő népek a legszorosabban egymásra vannak utalva, egyikük a másiknak létfeltétele és hosszú ideig nem élhetnek egymás mellett ellenségként. Ez a felismerés pedig az első lépés ahhoz, hogy megsemmisüljenek azok az erőszakolt, mesterséges, a népek meggyőződéseivel szembehelyezkedő államalakulatok, amelyek most végső kétségbeesésükben ellenünk olyan lépést terveznek, amelyről azt hiszik, hogy életük fenntartására alkalmas, pedig voltaképen összeomlásukat késziti elő. Lukács György genfi útja. Városunk nagynevű képviselője, aki mint ismeretes, a kormány megbízásából a népszövetség legutóbbi tanácskozásain Magyarországot képviselte, a napokban jött vissza G-enfből. Képviselőnk útjáról a következő nyilatkozatot tette: Két megbízatásom volt a népszövetség most lefolyt tanácsülésén. Az első, hogy intézzük el a cseh határkiigazitás kérdését, a második pedig az erdélyi magyar birtokosok birtokainak elkobzására vonatkozott. A cseh határkiigazitás kérdésében sikerült az ügyet a magyar álláspont győzelmével bevé- gezDi. Kétségtelen, Logy a csehek is kaptak bizonyos területeket, de Somoskő és Somoskőfaln községek belső területe magyar maradt. A határozat a Miilerand-féle kísérőlevél szelleméből folyt, meg kell azonban mondanom, hogy a Miilerand- féle kísérőlevél voltaképpen csak mosolyt gerjesztett a tanács tagjaiban, mert azt, mint szerződéses okmányt, semmi tekintetben sem fogadták el. A másik ügy az erdélyi magyar birtokok ügye volt. Áz előadó itt Adatai volt, a japánok brüsszeli követe, aki a mi álláspontunkra helyezkedett és az ügynek a hágai állandó bíróság elé való utalását kívánta. Ez a bíróság a nemzetek szövetsé- gének egyik szerve és az a feladata, hogy minden vitás nemzetközi szerződés felett döötsön. A nép- szövetség határozmányai azonban úgy szólnak, bogy a hágai nemzetközi bíróság elé csak akkor vihető minden ügy, ha a felek ezt egyetérve ma- gnk kívánják. Eománia azonban megtagadta a hozzájárulást. Most tehát a tanácsnak kellett volna határoznia. A tanácsról azonban ki kell jelentenem, hogy ez a győzők szindikátusa, egyoldalúan van megalkotva az egész szervezet és statútumai szerint minden ügyben egyhangú határozatot kell hozni. A jelen esetben a mi számunkra a főnehézséget éppen ez a rendelkezés okozta. E rendelkezés és a román megbízott: Tituleecu passzív rezisztenciája minden közeledő javaslattal szemben a tanácsot az elé a helyzet elé állította, hogyha valami közvetítő ki- Bérlet nem történik, határozathozatal nélkül kénytelen széíoszoini. Végre Vood, Anglia képviselője, az értekezlet elnöke tett eihalasztási javaslatot, hogy a zavart helyzetben valamiképpen segítsen a tanácsnak. Ezekatán lényeges vívmányunk ennél a kérdésnél az volt, hogy kimondották, hogy a jövő alkalommal az érdekelt feleknek szavazati joguk nem lesz. Hogy ennek a kérdésnek a legközelebbi ülésen mi lesz a sorsa, ezt természetesen előre nem lehet megmondani. Javunkra kell írni azonban a fenti vívmány mellett, mely kizárja azt, hogy Románia a maga szavazatával megbuktasson egy oiyan határozatot, amelyet a többiek elfogadnának, azt a körülményt, hogy ügyünk előadója ezntin is Adatai lesz. A japán tndós és diplomata ugyanis jogaink megsértését teljesen átérzi és aki bizonyára továbbra is az eddigiekhez méltóan fogja képviselni a mi megsértett érdekeinket. E két vivmáDy mellé sorozom még azt is, hogy a tanács eddigi tárgyalásain is az a nézet szűrődött le, hogy Magyarország részén van a jogi igazság és csupán a háborúból átszárraazott mentalitás volt az oka annak, hogy igazságunkat eddig érvényesíteni nem tudtuk. Mindezeknél fogva, noha kézzelfogható konkrét eredményt eddig nem értünk el, a legjobb reménnyeljnézhetünk az;'ügy további fejleményei elé Lapunk szükreszabött terjedelme miatt csak igy röviden hozhatjuk képviselőnk rendkívül érdekes, a kérdés jogi oldalára is kiterjedő nyilatkozatát, amelyet a fővárosi lapok a Magyar Távirati Iroda utján részletesen közölnek. Úgy tudjuk azonban, hogy a mostani parlamenti szünet alatt képviselőnk ellátogat Gyulára és akkor bizonyára erről is és más aktuális kérdésről is hallani fogjuk mindig értékes nyilatkozatait. Határincidens Gyulánál. Csonkamagyarország határvonalán az utóbbi hét alatt előfordult cseh és szerb határincidensekhez most román kezdeményezés folytán egy gyulai eset, illetve gyulai történet is sorakozott, mely már második bizonyíték az uj határok lehetetlen fenntartása mellett. A gyulai határ aiatt fekvő Paradicsom major közelében május 2-án reggel két tagból álló román járőr teljes fegyverzetben átlépte a határt. A mezőn ugyan s a majorbeli és falubeli leányok székfüvirágot gyűjtöttek s a román katonák szórakozni jöttek át a leányokhoz, kiket megriasztottak. A leányok ijedten menekültek, a románok üldözőbe vették és követték őket, miközben a határon át mintegy 400—500 lépésre magyar területre behatoltak A magyar határjárőr figyelemmel kisérte az esetet s azonnal odasietve felszólította a román járőröket, hogy adják meg magukat és tegyék le fegyvereiket. Az egyik román katona le is tette, a másik azonban vonakodott, sőt a szemtanuk állítása szerint célba vette a magyar járőrt, mire a magyar járőr fegyverét használta Ugylátszik nem kivánta agyonlőni, amit — mert eléggé közel volt, — megtehetett volna, hanem lefelé célzással csak combját lőtte át A megsebesült román járőrt bevitték a közelben fekvő Széles féle tanyára és jelentést tettek az esetről Gyulán, a hatóságnál. Dr. Van- gyel Endre gyulai főszolgabíró és Armandola Wladimir csendőrőrnagy az eset körülményeire nézve nyomban kihallgatták a tanukat, valamint a jáiőröket, úgy magyar, mint romám részről. A román határőrök beismerték hibámkat és megerősítették amit a magyar vámőrök és a tanuk a részletekben is előadtak A kihallgatás végeztével a megsebesült román katonát beszállították a gyulai közkorházba, a másikat pedig a magyar katonai hatóság vette őrizetbe A/, esetről jelentés ment a kül és belügyminisztériumba és valószinüleg ezen esetet is vegyes bizottság fogja megvizsgálni. A meglőtt román katona Ket- reszku László szatmármegyei fiú, sebesülése nem életveszélyes, mert a lövés nem érte a combcsontot. Romániában beszüntették a hiteit. Bukarest. A külföldi hitelezők jórésze az ntóbbi időben a bizonytalan pénzügyi helyzetre való tekintettel teljesen beszüntették a hitelezést a nagykereskedőkkel és gyárakkal szemben. — Emiatt az intézkedés miatt a nagykereskedők és gyárosok a maguk részéről kénytelenek voltak a kiskereskedői hitelt beszüntetni. A hitelezés beszüntetése súlyos helyzetbe hozta a kereskedelmet, mert az azonnal kifizetett áru hetekig, sőt hónapokig fekszik raktáron. Lapunk mai száma 4 oldal.
