Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)

1922-04-05 / 27. szám

L1V. évfolyam 27* szám. Szerda Gyula, 1922* április 5. Előfizetési árak: Egész évre . . . 160 K Félévre .... 80 K Negyedévre ... 40 K Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. r POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóliivata 1: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 2 korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Meghalt a királyunk. Bevégeztetett. Nagy-Magyarország utolsó koronás királya örökre lehunyta szemeit. Itt hagyta csonkán, árván Szent István birodalmát. A Kálvária utján végiggyötört, a Golgotán tehetetlenné feszitett nemzetünk testéből immár elszállt a lélek is, az a halhatatlan lélek, melyet több mint ezer esztendővel ezelőtt lehelt beléje egy szent király, aki Krisztus helytartójához folyamodott hatalma koronájáért és a keresztény­ség feje, aki az Ur nevében koronát adott Krisztushoz tért őseinknek. Felismerjük e veszteségben magyar hazánk végzetét. A halálharang kondulását véljük hallani egy ezeréves állam fölött, egy nagyszerű nemzetet látunk eltűnni a történelem színpadáról. Eltűnni és lesülyedni a néptörzsek életének színvonalára, melyek csak léteznek a természetben, de nem élnek a tör­ténelemben. A melyeket megtűr ideig-óráig a véletlen, de amelyeket máról-holnapra eltörölhetnek, elseper­hetnek a hatalmasabbak. Magyar állam és magyar nemzet csak ugyanaz létezhet, amely ezer éven át létezett, ez pedig csak Szent István koronája és annak törvényes viselője által létezhetik. Mint a csecsemő­nek anyjához, nekünk úgy kell ragaszkodnunk nemzeti ős állami létünk forrásához, Szent István koroná­jához és annak törvényes viselőjéhez. És mit miveltünk! Budaörs, Tihany, Funchal, Sajónál, Mohácsnál, Világosnál ezerszerte gyászosabb nevek lesznek a magyar történelemben, ha lesz még, aki magyar történel­met írjon és lesz, aki megkönnyezze e neveket. Most azt a nemzetgyilkos munkát, amelyet bősz ellenség, a mi segítségünkkel is, kezdett és könyör­telenül folytatott, betetőzte a Halál. Elragadta azt is, aki már csak egymaga jelentette húsz millió ember testvéri összetartozását, akinek személye egyedül volt csak egyenes folytatása egy ezeréves történelemnek. Mitől várjuk most sorsunk változását, nemzetünk feltámadását ? Az erkölcsi összetartó erők leghatalma- sabbika kidőlt és melyik ép és sértetlen ezen erők közül ? Akiknek szemében erőt és hatalmat csak az arany és a szurony jelent, azok várhatják, hogy mikor lesz ezekből több nekünk, mint ellenségeinknek. Mi érezzük, mi tudjuk, hogy erkölcsi erők nélkül és ezek között a szent korona eszméjének sértetlen fentartása nélkül, soha sem fogjuk anyagi erőinket sem visszaszerezni. Vétkeztünk, súlyosan vétkeztünk ezen erkölcsi erők megbecsülése ellen és most ez a kegyetlen halál irgalmatlanul érezteti velünk bűneink következményeit. Az elköltözött legelső magyar ember nem fog többé visszajönni, hogy számon kérje, miként sáfárkodtunk a nemzet legszentebb javaival, ínig őt a vak erőszak távol tartotta. Ne reszkessen senki. Csak a történelem és a magyarok igazságos Istene fog bennünket felelősségre vonni és feloldozást csak akkor fogunk nyerni, ha többé meg nem feledkezünk arról, hogy a legtökéletesebb magyar nemzeti erény: a szent koronához való törhetetlen ragaszkodás. Meghalt koronás királyunk. Imádkozzunk és tartsunk bünbánatot, hogy vele együtt ne halt légyen meg Nagy-Magyarország is. A magyar kormány hivatalos lapja a > Budapesti Közlöny« április hó 1. rendkívüli száma közli: HIVATALOS. Ő császári és apostoli királyi Felsége IV. Károly ma, 1922. évi április hó 1-én Funchalban, az Urban csendesen elszenderült. Q Felsége IV. Károly király temetése április 4-én (kedden) ment végbe. Miből él Károly király családja ? A magyar kormány Károly király családjá­nak rangjához méltó megélhetését már a múltban is tőle telhetőleg biztosítani óhajtotta és az in­gatlanok fönntartásához szükséges forgótőke le­vonása után fennmaradó összeget, mintegy öt millió koronát bocsátott Károly király rendelke­zésére, mely összeg a király családja részére a jövőre is valószínűleg biztosítható lesz. A Habsburgok családi . vagyonának csak egy igen kis része maradt Csonkamagyaror* szágon, a mintegy negyvenezer holdat kitevő ráczkevei uradalom. Ezenkívül a budapesti bér­palota és a tokaji hegyen levő szöllőnek na­gyobb borkészlete. — A király még életében megbízást adott ugyan ezen javaknak értékesítésére, de a magyar kormány azon ki­kötést tette, hogy a Magyarországon levő vagyon állaga meg nem csonkítható s innen csapán a jövedelem utalható ki. A magyar kormány ezen megszorítással megakadályozni kí­vánta, hogy több százmilliós vagyon az országból a külföldre szivárogjon, mert ez súlyosan érintené az országnak anélkül is súlyos gazdasági hely­zetét, másrészt az eladás esetén az utódállamok is jogot formálhattak volna az eladási árnak megfelelő részére, mint az a bécsi gobelinek értékesítése során előállott. A magyar kor- manynak ezen óvatos magatartása most, a ki­rály halálával kétszeresen igazoltnak és helyes- nek látszott, mert ámbár a királynénak van saját vagyona is, de az mind, jelenleg hozzá- férhetetlen területen fekszik és azok hozadéka kétséges. Valószínű azonban, hogy a király hátrahagyott családjáról megfelelően gondos­kodva lesz. IV. Károly utolsó percéi« , Király az utolsó percig eszméletén volt. Halálos ágya körül Zita királyné és Ottó királyfi állották. A király holttestét hazaszállí­tásig bebalzsamozzák. Zita királyné azt kívánta, hogy az orvosok vérátömlesztést végezzenek, hogy férjét megmentsék. Az orvosok azonban a királynénak ezt a kívánságát nem teljesítették. Az özvegy és a gyermekek iránt mindenütt nagy rokonszenv nyilvánul meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom