Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)

1922-12-20 / 101. szám

2

Békés

1922 december 16.

felhalmozó és 20—25 százalékos kamatokat szedő nagybankokat.

De elég Tolt a részletekből. Akik tudják, mit jelent a kormány és a rendőri hatóságok kezébe adott ekkora hatalom a gyakorlatban, ennyiből is megértették, miről Tan szó. Most azt szeretnék, ha megértenének bennünket azok is, akik lelkesedést igyekeznek mutatni ez iránt a javaslat iránt.

Évek óta hangoztatjuk e lapok hasábjain, hogy mennyire elégedetlenek törvényeink, különösen 45 esztendős büntetőtörvényünk, azokkel a bűnökkel szemben, amelyeket a túlzottan és fonákul liberális közéleti elvek alapján állva el lehet követni a nemzet élete, az állam és a társadalom rendje ellen. Számtalanszor reámutattunk, hogy egy olyan nyilvános haza- és nemzetárulást, mint amelyet Károlyi Mihály és társai elkövettek, az akkor érvényben volt törvényeink alapján aligha tudnánk kellő mértékben megtorolni és megbüntetni. íme, látjuk, milyen nehezen megy a hazaáruló vagyonának elkobzása is. Miután mi mindezeket ismételten felpanaszoltuk és ezekre a nagy hiányosságokra reámutattunk, azt vártuk a kormánytól és nemzetgyűléstől, hogy a forradalmak tapasztalatait felhasználva, átreformálják egész büntetőtörvénykönyvünket, rendszerbe foglalják és súlyos büntetések szankciója alá helyezik mindazokat a cselekményeket, amelyek segélyével a forradalmak hősei az állam urai lettek és amelyeket régi büntetőtörvény- könyvünk úgyszólván nem is ismer. Vártuk, hogy kimondják például, hogy aki valamely hatósági hatalmat bármi módon magához ragad, felbujtóként felelős mindazoknak cselekményeiért, akikkel rendelkeznie módjában volt. Kimondják, hogy aki valamely hatósági jogkört bitorló testületnek tagja, felelős mindazokért, amiket annak a testület' nek határozataképp végrehajtottak. — Ha lettek volna ilyen törvényeink a múltban, akkor a forradalmi vezérek csatlósai nagyon meggondolták volna, hogy miben vesznek részt, mert nem lehetett volna a felelősség alól kibujniok azzal az állítással, hogy ők terror alatt cselekedtek, vagy hogy ellenezték ezt vagy azt a törvényteleaséget.

ejtettek Hadész felé, akkor bújtak ki szertartásos odúikból az „evolutiós radikális hadsereg vezérei és sötétséghez szokott szemük nem bírta el a magyar katonák vitézségének fényes napját s habzó szájjal hirdették az átértékelés evangéliumát s az eredmény itt sir az arcunkon, a ráncainkban, a szivünkben s a szivekben a bérces Kárpátoktól a tarajos Adriáig. A sajtó volt legerősebb fegyverünk. Mi is más az újság, mint az embernek betűkbe rótt lelkiismerete. Ha tudom, milyen újságot olvasol, ismerem egész egyéniségedet. S nekünk keresztény egyéniségekre van szükségünk ma százszor inkább, mint bármikor. Nekünk ma keresztény lelkiismeretre, keresztény sajtóra van szükségünk, mely értékeli az örök értékeket, az Isten, a haza s a családi tűzhely szentségét. Mely nem nézi azt a magyarság végső céljában, hogy a kereszténység melyik felekezetéhez tartozik valaki, csak azt, megfelel-e a keresztény Magyarország megépítésére irányuló törekvéseinknek, Mely harcolni tud ezekért az eszmékért, harcolni a toll fegyverének erejével addig is, mig előkészíthet bennünket a fegyver s szurony harcra a régi Magyarország régi dicső határainak visszaszerzésére, mert Csonka-Magyarország nem ország,

Égész Magyarország mennyország s ezért üdvözlöm magyar lelkem minden szere- tetével a harcos keresztény sajtó egyik harcos képviselőjének, a Szózatnak gárdáját s előre is köszönetét mondok azért az élvezetes estélyért, melyben minket részesíteni fognak.

Olcsó és alkalmas

karácsonyi ajándékok

eredeti grazi Pichler-kalapok, férfi-, nőies gyermekcipő-különlegességek legnagyobb választékban kaphatók

NÁDOR divatáruházában

Gyulán, a postaépületben. 1758 1—3

Ha most alkottak volna ilyen törvényeket, nem remélhetne sikert egy felforgató kísérlet a jövőben. Deilyen irányban semmi, deópenseinmi nem történt. Elleubeu megszületett a rend- javaslat. Nos hát, ne áltassuk magunkat. Ezekkel a rendelkezésekkel semmiképen nem tudjuk biztosítani az országot, a hazát a felforgatás ellen. Akik elszánják magukat arra, hogy igazán felforgatják ebben az országban az állami és társadalmi rendet, lesznek olyan óvatosak, hogy nem fognak hurokra kerülni, vagy ha épen kell, holmi rendőri felügyelet alá helyezésektől, sőt dologházba utalástól nem fognak visszariadni. Ismét csak a forradalmak példájára kell visszamennünk. Karolyi és társai a kormáuy legmesszebbmenő kivételes hatalmának fennállása, sőt a katonai statáriális büntetőtörvények érvénye mellett is merték folytatni a békekötés mellett való defetista izgatásukat és világgá kiáltani, hogy ők az antant barátai. A hajuk szála sem görbült meg. Miért ? Mert uem a nemzet, hanem csak a kormány kezében volt a hatalom. Emlékezzünk azután arra, hogy Kun Béla nem is rendőri felügyelet alól, nem is csak dologházból, hanem épenséggel a börtönből került a hatalom poleára. Miért ? Mert ismét nem a törvény, hanem C3ak a kormány hatalma vetette oda.

Ebben van a rendjavaslat alapvető hi bája, végzetes veszedelmessóge és sikertelenségének csirája. Nem az államnak ad hatalmat a léte ellen irányuló cselekmények ellenében, hanem csak a közegeinek, nem a nemzetnek ad eszközt a boldogulása ellen irányzott cselekmények visszaverésére, hanem csak a kormáuynak. Ez pedig végzetesen téves és csak a legteljesebb fiaskót eredményezhető eljárás. A kormány nem a nemzet, közegei nem az állam. Ma ilyen elveket valló kormáuyunk van, holnap amolyanokat valló lesz. Mindenik uj kormány ki fogja nyitni a dologházakat (amik különben nincsenek !), hogy helyet csináljon azoknak, akiket ő akar ott elhelyezni. Pedig akiket valóban az állami rend megóvása végett tettek oda, nem szabad évenként vagy másfélévenként kieregetni.

Értsük meg hát egymást, mielőtt a jövendő rend kedvéért felforgatnék a meglevő, elég nehezen megteremtett rendet. Nem arról van szó, hogy bármely tisztességes hazafi ellenezné a kormánynak azt a törekvését, hogy lehetetlenné tegye az állami és társadalmi rend és a nemzet ellenségeinek bármiféle fajta káros tevékenységét. Arról van szó, hogy az ennek megakadályozására alkalmas hatalom olyan állami szerv kezébe adassék, amelynél ki van zarva a pártpolitikai célokra való visszaélés lehetősége; arról van szó, hogy ez a hatalom egyenlő- képen érvényesülhessen mindenkivel szemben és arról van szó, hogy ez a hatalom igazán félelmetes hatalom legyen, nem pedig csak mumus, amely csak a uaivakat ijeszti meg, de a ravaszok nevetuek rajta.

Komolyabb munkát várunk tehát azoktól, akiknek a nemzeti élet védelme és az állam létének biztonsága valóban a szivükön fekszik. Komoly időkhöz illő komoly munkát. Tessék keresztény és nemzeti szellemmel áthatott büntetőjogászokkal kodifikáltatni mindazokat a cselekményeket, melyek veszedelmesek lehetnek a létéért küzdő magyar államra és nemzetre, tessék a bírói szervezetet és eljárást akként reformálni, hogy a lehető leggyorsabban megkapja méltó büntetését minden bűn és akkor tessék bátran reábizni a magyar bíróságokra a magyar haza és állam rendjének védelmét. Meg fogja védelmezni. Eddigelé csak egyfajta államhatalom félt a független jogászi ítélkezéstől és az a proletárdiktatúra volt. De a keresztény és nemzeti alapokon ujraépülui akaró Magyarországnak nem szabad visszamennie a XVII. és XVIII. század absolutistikus államainak jogrendjéhez, nem szabad megtagadnia azt az évszázadok históriáját beragyogó ősi jellemvonását, amely legerősebben kapcsolta ide a legkülönbözőbb fajú népeket és a legerősebben vonzaná most is vissza: a szabadság- jogok mindenekfelett való tiszteletét.

Dr. Megyesy Ágoston.

Békésvármes;ye törvényhatóság i bizottságának téli rendes közgyűlése

(1922. december 14.)

A közgyűlés a főispán elnöklete alatt folyt le. Az aiispáni jelentés kapcsán, amely egyébiránt általánosságban tudomásul vétetett,

K. Schriffert József szólalt fel. Ugylátja, — úgymond — hogy az aiispáni jelentésből valami kimaradt. Nincs említés téve ugyanis azokról az intrikákról, amelyek az alispán ur ellen indíttattak. (Felkiáltások: éljen az alispán!, éljen dr. Daimel Sándor!, kik intrikálnak?) Egy konkrét javaslatot terjeszt elő s átadja a várm. főjegyzőnek felolvasás végett.

Dr. Konkoly Tihamér vm. főjegyző olvassa az indítványt:

»Békésvármegye törvényhatósága mély felháborodással értesült arról, hogy a várm agyé közszeretetben és tiszteletben álló alispánja ellen az utóbbi időben bizonyos irányú feljelentések tétettek és igyekeznek egyesek a vármegye alispánját a kormányzati körök előtt is diszkredi- tálni. Amidőn Békésvármegye törvényhatósági bizottsága ünnepélyesen megállapítja, hogy dr. Daimel Sándor alispán három évtizedes közéleti működését mindenkor hazájának és vármegyéjének lángoló szeretete, soha meg nem tévedett igazságossága, mélységes emberszeretete, példátlanul álló vasszorgalom, bölcs mérséklet, nagy tudás és önfeláldozás jellemezte, dr. Daimel Sándor alispán személyét érintő, bárhonnan jövő támadást a leg erélyesebben visszautasít, kiváló eredményű, önzetlen munkásságáért hálás köszönetét és elismerését fejezi ki és kimondja, hogy törhetetlen ragaszkodásáról, legteljesebb bizalmáról, mélységes szeretőiéről és nagyrabecsüléséről biztosítja. Ezt a határozatot a törvényhatóság jegyzőkönyvében megörökiti és szószerinti szövegével tudomásvétel céljából a miniszterelnök és belügyminiszter uraknak felterjeszteni rendeli.« (Hosszantartó élénk éljenzés.)

Almády Géza az indítványt szóról-szóra elfogadja, azonban ezt nem tartja elégségesnek. Ha tényleg vannak itt ilyen fészkeiődések, akkor — ha tisztviselőről van szó — tessék ellenük a fegyelmi eljárást megindítani; az még sem járja, hogy olyan emberek támadják az alispánt, akik felett a fegyelmet gyakorolja. (Helyeslés.)

Dr. Daimel Sándor alispán : Váratlanul érte az indítvány annyival is inkább, mert az utóbbi időkben — tudomása szerint — nem történtek olyan különös dolgok, amelyek ezt az indítványt feltétlenül megokolttá tették volna. Kétségtelen, hogy az utóbbi félesztendőben nagyon sok kellemetlensége volt azért, mert kötelességét mindenkor pontosan teljesítette, mert a vármegye közérdekét szokatlan bátorsággal megvédeni igyekezett és nem volt hajlandó szemet hunyni olyan ténykedések és események felett, amelyeket a vármegye érdekében károsaknak tartott. Nagyra-