Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-11-08 / 89. szám
|iIV. évfolyam SU» szám. Szombat Gyula, 1922. november 1. Előfizetés! árak: Egész évre . . . 360 K Félévre . . . . 180 K Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szára ára Itt korona. Felelős szerkesztő: DOHAI FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Csonka Magyarország nem ország, \ » Egész Magyarország mennyország!- lem akarunk többé látni olyan csoportosulást, mint amiuőt csütörtökön délelőtt láttunk a vármegyeháza előtt, A legkeservesebb háborús hónapokra emlékeztető asszonycsoport gyűlt ott össze, hogy a vármegye legfőbb intézőitíl kérje, követelje azt, amit a boltokban a pénzéért nem tudtak neki adni: a kenyeret. Ha meggondoljuk azt, bogy Európa legtermékenyebb országának kellős közepén vagyunk, hogy a háború alatt uégy esztendőn át több milliós hadsereg élelmezése mellett egész Ausztriát mi láttuk el kenyérmagvakkal, sőt még Németországnak is tudtunk szállítani, hogy a román megszállás alatt a kíméletlen rekvirálások és a reánk zúdított erdélyiek vásárlásai dacára sem volt kenyérhiány, akkor a fejüukbe tolul a vér, elszorul a torkunk és ökölbe csavarodik a kezünk annak láttára és hallatára, hogy egy délelőt- tön 80—100 főnyi családanya kerülhet össze kisded városunkban, akik nem tudnak hazavinni gyermekeiknek — nem húst, nem tejet, de nem tudnak hazavinni — kenyeret. Nem tudnak kenyeret kapni most, amikor senkinek e világon nem adunk, legalább is nem kell hogy adjunk gabonát, amikor régi országunk gabonát nem termő, nagy kiterjedésű részeinek lakosságát sem kell ellátnunk, hanem mindenünk idebenn maradhat, amire szükségünk van ; nem tudnak hazavinni kenyeret, amikor az ország kormányzójának fenkölt kezdeményezése nyomán már is százmilliók gyűltek össze azok megsegítésére, akik nem tudják a spekuláció által teremtett magas árakat megadni az élelmicikkekért. Ez, kérem uraim, nem tréfa dolog. Legyen bármi eunek az oka, akár a valóságos, de mindenesetre mesterséges, hiány, akár a bürokratizmus útvesztője, ez minden- képen képtelen, szégyenletes, égbekiáltó állapot. Tessék elképzelni, hogy egy elsőrendű gabonatermelő vármegye székhelyén három hónappal az aratás után százak hiába ácso- rognak a boltok előtt a kenyérért és akkor elkeseredésükben felkerekednek és a vármegyeháza elé vonulnak, ott követelőznek, szitkozódnak és végül is csak rendőri beavatkozásra oszolnak szét, hogy hazameujenek — kenyér nélkül. Szabad ilyesminek megtörténni? Ki felelős ilyen esetekért? Senki? Ki fog arról gondoskodni, hogy ilyesmi többé elő ne fordulhasson? Senki? Ki fogja feladatának tekinteni, gondoskodni arról, hogy Magyarországon hozzá 'lehessen jutni ahhoz, ami itt terem, a kenyérhez? Ismét senki? Akadtak nemrégiben bölcsek, akik azt mondogatták, hogy Magyarországon nincs Ínség, nincs nyomor, hiszen mulatoznak, vigadnak az emberek. És. mint sok felületesen, köny- nyelmüen kiröpitett féligazságnak, bizonyára ennek is akadtak vallói és hirdetői. Nos, szerettük volna, ha ezek a bölcsek látták volna azt a csütörtöki csoportosulást a vármegyeháza előtt. Aligha merték volna hirdetni az ő nagyszerű felfedezésüket, hogy nincsen nálunk Ínség és nélkülözés. Minden irányban a legalaposabban vizsgálat tárgyává kell tenni miudazokat a tényeket, amelyek egy ilyen tüntetésnek az okai lehettek. Meg kell vizsgálni, vájjon csakugyan teljesen kenyér nélkül volt-e mindenki, aki ott a vármegyeháza előtt megjelent. Ha nem, ki kell deríteni, mikép támadt a tüntetés gondolata. Ha pedig igen, valóban a mindennapi kenyér nélkül vannak ebben a városban csak annyian is, mint ahányan ott voltak, akkor ezen segíteni kell, nem bürokratikus ésszel, nem tétovázó felelősség- kerüléssel, hanem józan okossággal, keresztény emberszeretettel és bátor nemzetfóltéssel. A kereskedők vagyonváltsága Ismeretes, hogy a kereskedők áruraktáruk után vagyonváltságot kötelesek fizetni. Mindazok, akik a váltságot folyó évi november 30 ig, vagy legkésőbb ez év végéig befizetik, jelentékeny kedvezményben részesülnek. A váltságösszeg ezen alapelvek szerint számítható ki: Vagyonváltság alá esik az áruraktár 1920. évi december 31-ikí értéke abban az összegben, amelyre a készlet ezen napon tűzkár ellen biztosítva volt. Ha a készlet akkor egyáltalán nem, vagy csak részben volt biztosítva, az 1920. évi december hó 31-iki mérleg szerinti leltár összege a mérvadó. Ha pedig ilyen leltár akkor sem készült, az 1921. éri április havában történt vagyonváltság összeírása alkalmával bevallott összeg az irányadó. Ezek az összegek kétharmad értékben képezik a kivetés alapját. Ha ez nem több 150000 koronánál, akkor a váltság az összeg 6 százaléké; ezután minden 200000 korona után a váltság 1 százalékkal növekszik. Az 1920. évi XXVII, t.-c. a vagyonváltságra két kategóriát állít fel: l. Ha az igy kiszámított váltság 100000 koronánál többre rug, a kereskedő köteles a kivetés kivárása nélkül a váltságot f. évi dícember 31-ig lefizetni, mert ha ezután, de 1923. évi március végéig fizeti 25 százalék, ha pedig 1923. március után róija azt le 50 százalék pótlékot tartozik fizetni. Ha a váltság nem több százezer koronánál, akkor a kereskedő nem köteles a vagyonváltságot annak kivetése előtt megfizetni, vagy ha előbb rójja le, abban a kedvezményben részósül, bogy a november 30 ig való fizetésnél 20 százalékkal, dteember 31-ig pedig 15 százalékkal kevesebbet kell fizetnie. Ezen rövid ismertetés keretében csak a legfontosabb intézkedéseket soroltuk fel. Egyéb kérdésben a törvény szövegéhez kell folyamodni. A legmagasabb helyről jött felhívás, mely egy országos nyomorenyhitő mozgalomnak irdí- íotía el mentŐcsónakját, felül áll minden politikán és a vele járó emberi gyarlóságon és tisztán a keresztény erkölcs parancsszavát követi, amikor hóna alá nyúl az önhibájukon kívül sújtottaknak, nem keresvén ki milyen pártállása, világnézetű vagy vallásu, hanem csupán azt vizsgálja, érdemes-e az illető a segítségre, csakugyan akaratlanul, avagy dologkerülésből maradt munka nélkül. Eszerint a legmagasztosabb Krisztusi elveken épült fel s célja azokon segíteni, akik dolgozni akarnak, de nem kaptak munkát-, vagy akik aggkoruk, betegségük vagy más ok miatt váltak munkaképtelenné s emiatt válságos anyagi helyzetbe jutottak, — eéija a keresztény emberszeretet gyakorlati megvalósítása. Azé a keresztény em- berszeretetá, aminek hiányát a keresztény politika ellenségei oly előszeretettel dörzsölgetik a »kurzus* orra alá. Most itt az alkalom bebizonyítani, mennyire igazságos ez a vádaskodás. Mert hiába való minden beszéd, nines külön politikai s külön magánerkölcs. Akiknek szive igazán át van itatva a keresztény bit magasba emelő érzetétől, azok magánéletükben is, a politikájukban is egjformáu gondolkodnak és cselekszenek, ha a módszer tekintetében eltérőek is az útjaik. Viszont, akik a magánéletben elzárkóznak az önzetlen jótékonyság gyakorlásától s a keresztényi jelszóval «sak gyűléseken, városházákon, országházban dobálóznak, azoknak kereszténysége esak — politika. A kormányzó által kezdeményezett nyomorenyhitő alció próbája a bazafiságnak, mert a megsegítésre szoruló munkanélküliek — magyarok. Most kezd elválni, hogy azok, akik a háború és forradalmak folytán nyakunkba szakadt társadalmi és gazdasági bajainkat a politikában a keresztény világnézet ellen iparkodnak kihasználni s a »népe nyomorúságáért — sztrájkokkal fűszerezve — ettől a világnézettől követelnek hangosan orvolást, megnyitják-e tömött erszényeiket avagy rideg begombolkozkodással a nyomorúság fokozását igyekeznek-e előmozdítani, az ebből származó elégedetlenségből remélvén támogatást a keresztény irányzat a nemzeti politika eilen . .. ? Na igen, mert ahhoz, hogy valaki ember- szeretetet gyakoroljon, nem feltétlenül szükséges keresztény politikusnak lenni, sőt még kereszténynek sem ; csak őszintén át kell érezni azt a fennen hirdetett »embpreszmé»-t. Szilágyi Béla. Hősök siremlékezete. Magasztos és mélyen megható gyászünnep- ség folyt, le halottak előestéjén a gyulai Szent- háromság temetőben levő hősök sirkertjébm. Az itt nyugvó nagyobb3zámu katonák, betegségük, vagy haictéri sebesülés következtében, tudvalevőleg többnyire a gyulai nagy kórházban haltak meg és soraikban képviselve van a hadviselő felek csaknem minden nemzetisége, mintán nemcsak a froutkaíonák, hanem fogságunkba jutott ellenséges felek is haltak el a gyulai kórházban. A kaíona8Írok forsrifios kólóméban sorakoznak egymás mellett és tgymás után. Mindnyájuknak egyenlő emlékoszlopa van, rávésve neve és életkora. A nevekből meg lehet állapítani, hogy ki melyik nemzetnek volt fia és hol ringott bölcsője. Közben-közben kimagaslik néhány különösebb síremlék vagy kereszt is, ezek alatt tisztek vagy tehetősebbek nyugszanak. A középrészen szép sugár obeliszk emelkedik, rajta a felirat: A hősökért. Az összes sírok — ellenség vagy jóbarát — kivétel nélkül fel voltak virágozva, sőt a magyar megbocsátó szív és nemes kegyelet minden sírra juttatott legalább egy gyertyalángot. A felvirágozás és kivilágításban a gyermekek és mindkét ntmü ifjúság fejtett ki buzgalmat és vetélkedést. A sírok között óriási közönség helyezkedett el. Kivonult a gyulai csendőrség egy szakasz?, számos volt katonatiszt és a helybeli tényleges katonai szolgálattevők. A gyátzünnepélyt az Erkel Eererc dalkör gyönyörűen hangzó és mély érzéssel előadott gyászdala nyitotta meg, melynek elhangzása után Báró Apor Vilmos plébános tartott könnyekig megható szép alkalmi emlékbeszédet. Az egész aktus emelkedett szellemű, meleg és bensőséges volt. Vájjon a mi távol idegenben nyugvó véreink emlékezetét hasonló megemlékezéssel viszorozták-e ellenségeink ? Szeretjük hinni, hogy igen. Az elesett bősökért külön gyászistentisztelet tartatott november 3-án délelőtt 9 órakor az anyatemp'omban. A husvásárlö közönség figyelmébe! A mészárszékek ezentúl vasárnap zárva lesznek, miért is hussziikségietének fedezéséről mindenki szombat estig gondoskodjék. 1585 í—a Ssuaeunlí iss»! «tz&am 4 cldak.
