Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-07-26 / 59. szám
2 Békés 1922. julius 22. Másodsorban meg kell teremteni a kapcsolatot a diktatúrára való törekvésektől mentes és hazaszeretetre nevelt szocialista munkásság és a nemzet zöme között. Yégül képviselőnk a munkásjóléti intézmények kiépítését sürgette, amellyel természetesen együtt jár a középosztály nyomorának a megszüntetése is. Itt kitért a szónok a gyulai köztisztviselők köréből kiindult lakástelep létesítését célzó mozgalomra, amelynek érdekében memorandumot adott be a kormányhoz s amelytől részint a lakásnyomor megszűnése, részint uz ipari munka fellendülése várható. A beszédről az összes budapesti lapok pártkülönbség nélkül is nagy elismeréssel imák. Még az egységes kormánypárttal legélesebben szemben álló szociáldemokrata párt lapja, a »Népszava« is vezércikkben emeli ki, hogy a mai parlamentben a szocializmussal összefüggő kérdéseket Apponyi és Andrássy mellett a tőlük politikai felfogásban távolálló Lukács György ismeri a legalaposabban. Maga a beszéd, amelynek tárgyilagosságához a ház nyílt ülésen gratulált az utána felszólaló nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter kiemelve nagyszerű okfejtését s amelyet lapunk szűkre szabott terjedelme miatt, sajnos, csak részleteiben kivonatosan közölhetjük, a következő főbb tételeket érinti: >Az indemnitással kapcsolatos kérdések tárgyalása során csak egy kérdéssel kívánok részletesen foglalkozni. Ez a többtermelés kérdése, főleg pedig a mezőgazdasági többtermelés kérdése. A többtermelés nagy mértekben függ a földreform végrehajtásától. Ebben egyetért a Ház minden tagja, hogy est a törvényt, amelyet a mait nemsetgyülés megalkotott, becsületesen kell végrehajtani. Arra kell igyekeznünk, hogy a földbirtokreformmal járó nagy szociális előnyöket a termelésben való hátramaradás ne ellensúlyozza. A főldreformtőrvény végrehajtásánál gondoskodni kell arról, hogy a kisbirtokosokat, akik földhöz jutnak, a belterjes és okszerű gazdálkodás minden tudnivalójával ellássuk, mert ennek nemzetmentő nagy jelentősége van. Arra kell törekedni, hogy vérévé váljon a kisembernek mindaz a tudnivaló, amely ezzel együtt jár. Meg kell teremteni azokat az intézkedéseket, amelyek előmozdítják a belterjes gazdálkodást. Elég ha hivatkozom a nemesített vetőmagvakra. Eendezni kell a mezőgazdasági hitel kérdését, amit most igen megnehezít a korona vásárló- és fizető erejének állandó módosulása, am^ly a kalkulációt lehetetlenné teszi. A szociáldemokrata pártnak elsősorban bizonyságot kell tenni arról, hogy a magyar nema többiről beszélni. Ennyi is bőven elég arra, hogy a magyar ember, ha nyilvánossággal akad dolga, mindjárt a védekezéssel kezdje. Védekezik olyan szemrehányás ellen, a melyet ki nem mondottak, de amit valamelyik kóbor szellem megsúg neki. Védekezem én is. Van nekünk egy közszeretetben álló, becsült, népszerű közéleti emberünk. E város társadalmában élt mindig, oda mindenüvé magával vitte aranyos kedélyét, istenáldotta humorát, azt a napsugaras vidámságot és szellemet, amely vigasztal, felvidít, felüdit. Ez a mi közéleti kiválóságunk : Dr. Zöldy János, kinek sok kedves, humoros mondása ma is derűt varázsol lelkembe. Védekezem. Azok után a babérok után, melyeket ő aratott, nem törtetek, mert nem rendelkezem a humor ama gazdag forrásával, mint ő s amikor e dicsőséget hajszolnám, úgy járnék, mint az egyszeri cigány, aki azt mondta, hogy grófkisasszonyt vesz feleségül. Már minden készen van hozzá s meg van már úgy az ő, mint a hozzátartozói belegyezése, csupán egy hiányzik : a grófkisasszony beleegyezése. Ha mégis ugyanarra az útra léptem szerény fegyverzetemmel, ebben senki se lásson mást, mint azt a törekvést, hogy egy porszemmel járuljak annak a láncnak az építéséhez, melyet a Szociális Misszió Társulat ezzel a műsoros estéllyel a szegénység ellen emel. * * * Ha most már témát keresek, amelyet tréfásan megénekelhessek, ki se kell mennem a városból. Találhatok itt eleget. De csak óvatosan. Kritika ma nekem, holnap ellenem szolgál. Pedig pompás csemegéket tálalhatnék fel. Pl. hogy miért fáj a kormány feje a főispánnak, — a főispán feje az alispánnak, — a polgár- mester feje az alispánnak is, a főispának is. Finom kaviár és osztriga adagokat lehetne ezekből szétosztani. zet érdekében kíván dolgozni. Amig ezt a bizonyságot a párt nem nyújtja, addig uem lehet iránta bizalommal a nemzet többsége. Eülönös fontosságot kell tulajdonítani a munkásjóléti intézményeknek, mert ez a módja annak, hogy a munkások és a polgári társadalom közötti súrlódást felületek redukálódjanak. A középosztály nyomorúságát is meg kell szüntetni. Arra, hogy a fizetéseket a megélhetés magasságáig emeljék, az állam mai helyzetében nem képeB. A fixfizetésüek osztályának talpraáili- tásában ennek ellenére a kormány mégis jelentékeny sikereket ért el. Bzt a programmot természetesen folytatni fogja. Magam is egy memorandumot fogok benyújtani, mely ezt a célt szolgálja. A memorandumot a gyulai közalkalmazottak szerkesztették a tisztviselői lakástelepek létesítéséről. Ha ezek felépülhetnek, lesz lakás és remélhető, hogy legalább a lakásnyomoruság véget ér. Elég volt a forradalmakból, elég volt a demagógiából. A demokráciát egész világ választja el a demagógiától, mert a demokrácia alatt azt az uralmat értjük, amely mindenkit a munkája értéke szerint becsül meg.« Földadé búzában. Kállay pénzügyminiszter több uj adójavaslatot terjesztett a parlament elé. A gyulai közönség túlnyomó részét ezek között leginkább a felemelt földadó fogja érdekelni, melynek fontosabb rendelkezései a kővetkezők: A javaslat megállapítja, hogy békében a búza ára világszerte körülbelül 20 aranykorona körül mozgott. Egy aranykoronáért tehát 5 kg. búzát lehet venni. A földbirtok jövedelmezőségét a termények ára határozza meg. Mivel pedig a termények ára felemelkedett, ebből következőleg a föld adóját is oly mértékben kell emelni, amint a termények ára emelkedett. Minthogy azonban a termények ára folyton változásnak van kitéve, az adót pedig nem lehet a változásoknak megfelelő- leg folyton változtatni, ezért legcélszerűbb és legigazs bizonyult ágosabbnak a földadót búzamennyiségben megállapítani. Ez nem jelenti azt, hogy természetben búzában kell befizetni, hanem a kirovás ugyan búzában, de a lerovás a mindenkori befizetési időben érvényes, tényleges búzaáraknak megfelelő készpénzzel történik. Evégből a búzaárak minden hónapban hivatalosan meg lesznek állapítva. A javaslat szerint a kivetés úgy történik, hogy az 1918. évi Y. t.-c, 30. §-a szerint megállapított földadó minden koronája után 5 kg. bnza lesz az egyenérték. A polgármesteri szék legujabaan lezajlott története pedig felérne a fenyőmadár piritos ke nyérre kent vagdalékával. Mesélhetnék az Árpádutcáról, mint az egyéniségek utcájáról, — vagy a Köröspart mondáiról. Ám hiába tálalnám fel mindezeket a leg- ragyogóbb ezüst tálcán, meisseni porcellánon, ínycsiklandozó körítéssel, hiába variálnám százszor, vagy a mai valuta viszonyok arányában kifejezve, ezerszer szellemesebb alakban, mint aminőre képes vagyok, hiába mondanám: ez csak tréfa, ez a nagyság legbiztosabb jele, — haragot, vagy neheztelést vonnék magafnra. Beszéljünk azért egy mindenkit érdeklő témáról: a drágaságról. Ez a legnagyobb ur ma nemcsak Gyulán, hanem az egész országban. Dölyfösen jár-kel s bevallhatjuk, minden lépése rémületet okoz. Még csak néhány évvel ezelőtt, a háború elején igen szerényen kopogtatott ajtónkon, alig vettük valamibe, annyira, hogy enyelegve, gyanútlanul és kedveskedve mondta a férj feleségének : drágám ! és az apa gyermekeinek : drágáim ! De a drágaság gyorsan növekedett, gyarapodott és ime itt van; egy óriás erejével fojtogat bennünket s ma már homlokunkon a verejték gyöngyözik, mikor az asszonyt és a gyermekeket a szó valódi értelmében „drágáimnak“ nyilvánítjuk. Vizsgáljuk csak kissé a békében kevéssé ismert drágaság természetrajzát. A háború alatt és annak vége felé a drágaság már hatalmassá növekedett s mikor már a dohányos emberek csak üres szopókát szopogatva bolondították magukat és phantásiájukat az elérhetetlenné vált hercegovinál dohány füstjének és zamatjának izgató ábrándjával — a nők akkor kezdtek el vígan dohányozni, egészen férfias rendszerességgel. Mikor a bőr ára felszaladt már egész a lomniczi csúcs tetejére s mikor kezdtünk előbb szemérmesen és mentegetőzve, később dicsekedve Haszonbérlet esetében, ha a földadóra nézve a szerződésben rendelkezés van — és ezt a bérlő kifogásolná, — a szerződést bármelyik fél 1922. Október elsejére felmondhatja és a felek szabadon egyezkedhetnek. Szintén szabadon egyezkedhetnek az 1922. jalias 1.—szeptember 30. esedékes földadót illetőleg is. Ha megegyezni nem tndnak, akkor a régi és uj földadó közötti különbözetet bérlő és bérbeadó megfelezik. A földadónak buzaértékben leendő kivetése folytán hatályon kívül helyeztetik a földadó tízszeres felemeléséről szóló 1920. évi 23. törvénycikknek vonatkozó rendelkezése, mely a földadó ntán általános jövedelmi pótadó fizetési kötelezettségét és országos betegápolási pótadó kivetését rendelte el. A javaslat indokolása szerint az aranyparitásos földadó még mindig kisebb terhet jelent, mint a békebeli földadó és járulékai voltak. Egy példával megvilágítva: Egy 100 korona katasztrá- lís tiszta jövedelmű földbirtok adóterhe 1913. évben volt: 20%-os földadóban ... 20 korona 30%-os ált. jöv. pótadója . 6 korona 5%-os betegápolási . . 1 korona vagyis összesen . 27 korona Ezen adóteher 20 koronás búzaár mellett 135 kg búzának felelt meg, mig a jelen javaslat szerint csak 100 kg. búzát fizet a birtokos. A javaslat végül intézkedést tartalmaz a földbirtokok után járó vármegyei és községi adókat ás az ado- visszatéritéseket illetőleg is. A javaslatot a nemzetgyűlés sürgősen fogja tárgyalni, a miniszter állását köti a javaslathoz, az egységes párt gszda- tagjai ahhoz hozzájárulásukat megígérték s remélhetőleg mielőbb törvény lesz. A gazdák most harcolnak, hogy egyéb adónemeknél is be kell hozni az aranyparitást és pedig az ipar, kereskedelem és háboras konjunkturális jövedelmekre is alkalmazni. NE MULASSZA EL MEGTEKINTENI GYr° Llamas HARISNYA ÉS KÖTÖTT SZÖVÖTT 0 KÜLÖNLEGESSÉGEIT jjíbmtíi J/tm 41. i foltos cipőkben járni, egyszerre csak feltűnt a nők magasszáru cipőjének a divatja. Mikor a szövet ára olyan nagy lett, hogy kezdtük ruháinkat kiforgatni és a férfikabát zsebei össze-vissza cserélődtek, akkor jött divatba a bőszoknya. Ezekből a tényekből megállapíthatjuk, hogy a drágaság és takarékosság olyan ellentétek, mint a tűz és a viz. Makacsul kerülik egymást. Békében a takarékosság volt az ur és a drágaság csak sötét barlangokban bujkált. Ma viszont a takarékosság tűnt el. Megállapíthatjuk továbbá, hogy a nők előtt nincs tekintély. Nekik a drágaság nem imponál, akármilyen nagy ur is. Kissé kaczér mosollyal és tekintettel az arcába nevetnek és szemébe fújják cigarettájuk füstjét. De mindjárt hozzáteszem, mindez a gyulai nőkre nem vonatkozik, mert ők reálisak, szoli- dak és hogy egyebet ne említsek, ők bizony dohányozni akkor kezdtek, amikor velünk megosztották — remélem nincs itt a pénzügyigazgató ur? — a csempészett magyar dohány kö- högtető, bőrt leszedő, kétes gyönyörűségeit. Egyebekben a drágaság mindenütt jelen- való. A háziasszonyok a megmondhatói, hogy a piacon a libák gágogásában, a rucák hápogásában és a tyúkok hangjában a drágaság gágog, hápog és kotkodácsol, — még a mészárszékben is, a bornyu bőgésében is a drágaság bőgne, ha már le nem vágták volna. Ott van a drágaság a boltokban is, ahol soha el nem mulasztjuk alaposan leszidni na- pamuramat a Drágaságot, de úgy, hogy me- nyemasszony t. i. a kereskedő is értsen róla, — a ki bennünket, velünk együtt érző szenvedő arccal hallgat, — mintha a drágasággal soha sem cimboráskodott volna. A drágaság ott van a tizenötször átalaki- tott női ruhák ráncai között, ott van a lyukas zsebkendőkben, a gondosan lenyirt foszladozó gallérunkon és homlokunkon.
