Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)

1922-01-07 / 2. szám

LIT. évfolyam 2» szám

Szombat

Gyula, 1922, január 7

Előfizetési árak:

Egész évre . . . 160 K

Félévre .... 80 K

Negyedévre ... 40 K

Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona.

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP.

Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dokay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők.

Kézirat nem adatik vissza.

Egyes szám ára 2 korona.

Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában Hiszek egy isteni örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában.

Ámen

Visszatérés az országgyűlés rendjére*

Ilyen címen irt cikket a »Budapesti Hírlap« újévi számába Lukács György belső titkos tanácsos, nyugalmazott miniszter, városunk volt országgyűlési képviselője.

A cikk azt igyekszik bizonyítani, hogy a nemzetgyűlés működésének megszűnésével haladéktalanul vissza kell térni az alkotmányos országgyűlés rendjére, vagyis össze kell ülnie a régi értelemben vett országgyűlésnek. Ezen visszatérés mikéntjének fejtegetése teszi a figyelemreméltó cikk tartalmának lényegét. A módozatokat úgy jogi, mint politikai szempontból kimerítően megtárgyalja az illusztris szerző. Közjogilag akként állítja fel a tétet, hogy a nemzetgyűlés ideiglenes törvényhozó szerv, melynek két esztendő elteltével, tehát ez év február havában, át kell adnia helyét az alkotmányos országgyűlésnek. Miképp jöjjön össze ez az alkotmányos országgyűlés? Az u. n. Friedrich-féle, forradalmak után, oktrojált u. n. Friedrich-féle választójogi törvény, melynek alapján a jelenlegi nemzetgyűlés választott, kizárólag ezen nemzetgyűlés két évi élettartama alatt bir érvénnyel. A nemzetgyűlésnek vagy alkotnia kell uj választójogi törvényt, — e részbeni jogát nem vonja kétFelelős szerkesztő: DOBAY PEREMI

sógbe a cikk, — vagy pedig a forradalmak előtt alkotmányosan létrejött utolsó választó- jogi törvénynek az 1918. évi XVIII. tjeiknek hatálya éled fel és ennek alapján keli az uj országgyűlésnek összeülnie.

Politikai nézőpontból úgy találja a cikk, hogy a nemzetgyűlés nem alkalmas arra, hogy uj választójogi törvényt alkosson, mert nem szolgálna közmegnyugvásra, ha ez a dekomponált, önmagát túlélt, diszharmonikus testület léte végső periódusában, hevenyészetten intézné el a választójog nagyfontos- ságu problémáját. Ha meggondoljuk, hogy a nemzetgyűlés törvényes idejéből már csak egy hónap van bátra — a cikk pedig nyilván már régebben Íratott — ezeket a politikai aggodalmakat még hangsúlyozottabban kell olvasnunk.

A kifejtett álláspont alkotmányjogi szempontból alig eshetik kifogás alá. Ahhoz sem férhet kétség, hogy a nemzetgyűlés hátralevő egy hónapi ideje alatt, megfontolt, komoly, évtizedekre szóló választójogi törvényt 'alkotni nem lehet, fizikailag sem igen jutna már arra idő. Az időnek ez a rövidsége azonban nem vonathatja le velünk azt a következtetést, hogy ez a nemzetgyűlés egyáltalán nem lehet etikailag és politikailag illetékes egy uj választójogi törvény megalkotására. Miként áll ugyanis a helyzet. Évtizedek óta állítják igen tekintélyes politikusok, mutatja a tapasztalat, hogy a forradalmak előtt érvényben volt választói jog alapján alkotott országgyűlések nem képviselték a nemzet egyetemét ; ez volt szerintük oka a parlamentek

Megjelenik szerdán ős szombaton.

szinte állandó munkaképtelenségének. Felállították a tételt, melynek bizonyítása azonban még mindig nem történt meg, hogy a választójog kiterjeszfese fogja meghozni a parlament munkaképességét. A kiterjesztés mérvében azonban igen nagy eltérések voltak a politikusok felfogásában. A cél bizonyára mindegyiküknél az volt, hogy lehetőleg minden arra alkalmas egyén bevonassák a nemzeti akarat kialakulásába és minél nagyobb mérvben biztosíttassák az országgyűlések munkaképessége. Emlékezünk, fájdalom, hogy milyen súlyos harcok folytak a választói jog kiterjesztése körül; hány javaslat hányféle módosításon esett át, mígnem 1918-ban meghozatott a Yázsonyi-féle választójogi törvény. Mindenkit ez sem elégített ki. Ennél is általánosabb azonban az a választójog, melyet a Friedrich-kormány rendelete hozott és amelynek alapján a mai nemzetgyűlés összejött. Ha tehát még az 1918-iki választójogi törvény ellen is emelkedtek kifogások az általánosság szempontjából, vájjon a legmegnyugtatóbb választójogi törvény nem az lehet-e csak, amelyet a legszélesebben kiterjesztett választójog alapján összeült nemzetgyűlés alkot. Hiszen, ha politikai igazságként áll az az állítás, hogy a régi választójog alapján összeült képviselőház nem képviselte a nemzet akaratát, akkor nem fejezte ezt ki az 1918. évi választói törvény megalkotásában sem és akkor a legkiterjesztettebb választói jog alapján összegyűlt mostani nemzetgyűlés nyilván minden eddiginél hivatot- tabban fejezheti ki a nemzet akaratát a váTÁRCA.

Boldog uj évet.

Egy igen nagy ismeretséggel, nagyszámú rokonsággal, sok jóbaráttal biró ember több száz újévi üdvözletét küldött szerteszét. Alig győzte a sok névjegyre írni a szokásos b. u. é. k. betűket és családjának minden Írástudó tagja be volt fogva a borítékok írásához. Végig nézi ezt a munkát egy jóbarátja és a következő kérdéssel fordul hozzá :

— Tulajdonképen mit kivánsz te egyenként és összesen mindazoknak, akiknek szétkül- död ezeket a gratuláló leveleket? A boldogság utóvégre abban áll, hogy valami jó érjen bennünket, teljesüljenek vágyaink, hát te minő jókat akarsz üdvözlöttjeidnek juttatni, minő vágyaik teljesedését kivánod?

— Én természetesen — felelt a másik — igen kevésről tudom, hogy tulajdonképen mi okozna neki boldogságot az uj esztendőben; ha le kellene Írnom valamely konkrét kívánságot, bizony igen kévésüknél tudnám azt csak megközelítőleg is eltalálni; az én jókívánságom csak azt foglalja magában, hogy mindeniknek kívánom igaz szívvel annak teljesülését, amit ő is óhajt, vagyis kívánom neki azt, amit maga kíván önmagának.

— Ez igen érdekes, szólt a barát. A leg több ember ugyanis tulajdonképen semmit sem kíván, mert tudja, hogy úgyis hiába kivan bármit. Ellenben, ha remélhetnék ismerőseid, hogy teljesedésbe is mehet a kívánságuk, amit te mindenesetre remélsz és kivánsz, akkor azt hiszem, olyan határtalan tömeg kívánság teljesülésének óhajtásához járulsz te most ezzel a pár száz b. u. é. k. levéllel, hogy az egész világ javai reá mennének és ezzel egy-kétszáz ismerősödön kívül kizártál volna mindenkit a világ javaiból, vagy legalább is nagyon érzékenyen meg röviditetted volna azokat, akik nem voltak szerencsések tőled újévi jókívánságot nyerhetni.

— No, nem egészen igy van a dolog kedvesem, válaszolt a házigazda, mert mindenféle határtalan kívánságokhoz én sem járulok hozzá és nem csatlakozom azokhoz a magam kivána- taival. Valaki például titokban azt a kívánságot táplálja, hogy ő legyen az ország királya, ehhez én már nem csatlakozom, mert bizonyára nem lenne alkalmas arra és csak bajt okozna nekem is, önmagának is, meg millióknak. Vagy valaki százezer hold földet kiván magának; hát ezt sem óhajtom neki, mert ezreket érzékenyen megrövidítene.

—- Ugyebár tehát, senkinek sem kivánsz olyasmit, aminek a teljesedése másoknak hátrányára lehetne.

— Természetesen nem. Az, hogy két-há- romszáz ember van ezen a kerek világon, akihez én eljuttatom jókívánságomat, nem jelenti azt, hogy a többivel nem törődöm és azoknak semmit sem kívánok. Azoknak is kívánom azt, amit józan mérséklettel önmaguknak kívánhatnak, viszont emezeknek sem kívánok többet.

— Nem gondolod azonban — fűzte tovább a barát — hogy ez igen mérsékelt jókívánság; én legalább nem igen hiszem, hogy te ezt úgy, ahogy most mondtad, le mernéd Írni akármelyik barátodnak, megírva, hogy kivánod azt, amit józan mérséklettel akként kívánhat magának, hogy kívánságának teljesedése a többi 1600 millió ember ugyancsak józanul mérsékelt kívánságának teljesedését ne akadályozza.

— Igazad van, ezt igy nem imám le; pedig valóban még sem kívánok egyiknek sem egyebet. Természetesen azonban mindeniknek kívánok olyan javakat, melyekből akármennyit bírhatnak anélkül, hogy másokat megrövidítenének. Kívánok nekik elsősorban egészséget és ezenfelül lelki javakat, erényeket, amelyekben gyarapodhatnak korlátlanul, másoknak a jogaiba nem fognak beleütközni, másoknak rövidségét nem fogják okozni.

— Nagyon sokára jöttél reá, hogy tulajdonképen ezek a javak azok, melyeket szabadon, korlátlanul kívánhatunk rokonainknak, barátainknak,

Lapank mai fzéma 6 oläai.