Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-06-14 / 47. szám
LIT. évfolyam 47. szám Szombat Gyula, 1932. június lO. Előfizetési árak: Egész évre . . . 160 K Félévre .... 80 K Negyedévre ... 40 K Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. BÉKÉS POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 3 borona. Felelős szerkesztő: DOBAT FEREAC Megjelenik szerdán és szombaton. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország! A szociáldemokraták. Nem tartozunk azok közé, akik halálra vannak ijedve attól, hogy az uj nemzetgyűlésbe bejutott vagy 20 szociáldemokrata képviselő. Mi azt tartjuk, hogy a nemzetgyűlésnek és az országnak hazafiasán gondolkodó és minden osztályérdeken felülemelkedni tudó^ helyzetünk súlyosságát átértő, értelmes férfiakra van szüksége. Meg vagyunk győződve, hogy hazafiasságban és az osztályérdektől való függetlenségben szociáldemokratáink is állaui fognak legalább is azon a színvonalon, amelyen más társadalmi osztályok, akár nagy- birtokosaink, akár bankárjaink, akár kisgazdáink. Lehet, hogy egyes osztályok alaposan féltik érdekeiket a szociáldemokratáktól, de hogy a hazát félteni kellene tőlük, azt igazán nem hisszük. Igaz ugyan, hogy vaunak nemzetközi összeköttetéseik, de hát melyik társadalmi osztálynak, melyik foglalkozásnak nincsenek? Hiszen mindenféle testület, intéz mény összeköttetést keres a külföld hasonló irányú testületéivel, intézményeivel, hogy megismertesse állapotunkat, elpauaszolja sorsunkat és segítséget, vagy legalább is érdeklődést keltsen hazánk iránt. Igaz, hogy a szociáldemokrata párt gyakran kap külföldi pénzt céljai szolgálatára, de talán ez mégis jobb, mintha külföldön költené el azt a pénzt, amit itthon szerez. A legsúlyosabb vád, amit a szociáldemokrácia ellen felhoznak az, hogy a proletárdiktatúrát hozta a nyakuukra. Azt hisszük, ez a vád is túlzott. Ma már tudjuk, hogy abban az időben az egész ország néhány ezer, mindenre kész embernek féktelen terrorja alatt állott, aminek hatását fokozta a polgári társadalom szokatlan ijedtsége, mondjuk gyávasága. Minő alapon állíthatjuk, hogy a szervezett munkásság nagyobb része, épen az, amely mint nélkülözhetetlen ipari munkás, a frontszolgálat alól fel volt mentve és fegyverrel nem rendelkezett, nem állott ugyan ezen terrornak a hatása alatt és önként, tervszerűen adta át a hatalmat Kun Béláók- nak ? Hiszeii egy polgári kormány játszotta át a hatalmat Kun Béláék kezére, melynek élén egy nagybirtokos főur állott! Meg vagyunk győződve, hogy azok a szociáldemokraták, akik most busz párthivükkel a nemzetgyűlésben is képviseletet kaptak, nem az uz egyházüld&ző, nemzetközi, a kommunizmus felé hajló, csak felforgatásra berendezkedett tömeg többé, amely 1918-ban és 1919-ben volt, hanem hazájukat szerető, a társadalom erkölcsi alapjait mindenekfelett respektáló, eszméik értékével és céljaik kivihetőségének mértékével teljesen tisztában levő vezérek vezetése alatt álló magyarok. Ha csalódnánk eme feltevésünkben, azt csak a szociáldemokrácia bánná meg. Hogy azonban ne csalódjunk, ahhoz az szükséges, hogy igyekezzünk megérteni kívánságaikat, megértetni és megmutatui azok közül a megvalósithatlanokat, segitsük jó- akaratu vezéreiket a tömegek felvilágosításában és ne hagyjuk ezeket magukra abban a küzdelemben, amelyet saját túlzóikkal és tudatlanaikkal szükségképen meg kell viv- niok. Elhagyatott, nyomorult helyzetünkben minden erőt össze kell fognunk a rombadőlt haza újjáépítésére és nem lehet helye semmiféle összefogásnak olyan erők ellen, melyek hasznosan állíthatók az újjáépítés feladatainak szolgálatába. Ne üzenjünk hadat feltevések; előítéletek alapján, még kevésbbé mutassunk szemtől-szembe ^barátságot és hadakozzunk a kulisszák mögött, hanem bátran, félelem nélkül fogadjuk a nemzet szolgálatába azokat az erőket, amelyek készek és képesek a nemzet nagy céljait szolgálni és harcoljunk nyíltan, bátran olyan irányok ellen, melyek veszélyeztetnék nemzeti törekvéseinket. Ne tévesszük össze egy pillanatra sem az osztályérdekeket a haza mindenekfelett álló érdekeivel, ne tévessze ezt össze a munkásság sem és üdvö3 munkát várhatunk a nemzetgyűléstől, akárminő tarkának látszik is képe most, a választások után. T A R C A. Apponyi „Emlékiratai“. I — Vége — Az események, a tények, melyekből Apponyi a Tisza-korszakra vonatkozó ítéletét megalkotja, kimeritóen, minden oldalról élénken megvilágítva vannak előadva a könyvben. A Tisza-féle elvfeladások és az uralkodó akarata előtt való feltétlen meghajlások sorozata az önálló bank kérdésévelnyillott meg. A gazdasági kiegyezésnek 1878 ban történt első megújításakor Tisza is, pártja is azt remélte, hogy megvalósíthatja az önálló magyar jegybankot, mely annak idején, mint balközéppártiaknak, egyik hangzatos prog- ramropontjuk volt és amely nem ütközött kifejezetten az 1867. XII. t.-cikkbe. Az elvtagadással vádolt képviselők zöme, de még inkább a naiv hitü vidék erősen belekapaszkodott podgyászá- nak ebbe az egyetlen megmentett darabjába. És mi lett a reménységek vége ? Mikor Tisza látta, hogy hajthatatlan uralkodói vétóba ütközik az önálló magyar bank, meghajolva az uralkodó akarata előtt, vállalta a bankközösséget és megmaradt állásában. A másik szembehelyezkedés a nemzet akaratával Bosznia okkupációja kérdésében történt. Ennél a kérdésnél nem annyira a szembehelyezkedés volt a szabadelvü-párt bűne, mint inkább az, hogy a párt maga is az okkupáció ellen foglalt állást — a választókerületekben, de a parlamentben megszavazta az okkupációt és továbbra is megmaradt kormányon. „Aggodalom“ kifejezésének keresztelték el a párttagoknak a választók előtt tanúsított okkupációellenes magatartását, de ez az aggodalom a szavazáskor eloszlott „Nem maradhatott épségben — Írja Apponyi — ily taktika mellett az, ami minden alkotmányos kormányzás lényege : t. i. a felelősség elve és a nemzet erkölcsi ereje. Az előbbi tulajdonképpen megszűnik, ha azok, akiknek módjukban állana az elitéit rendszabályokat megakadályozni vagy legalább elkövetőiket felelősségre vonni, sem az egyiket, sem a másikat nem teszik; hanem mindazt megtörténni engedik. amit látszólag kárhoztatnak és, aki megtette továbbra is támogatják. A nemzet erkölcsi erejét pedig súlyosan megtámadja az'olyan taktika, amellyel a közvéleményt elámitják és az akaratnélküliség, a gerinctelenség valóságos magas iskoláján vezetik keresztül. A politikai erkölcstelenségnek ez a szelíd formája volt közéletünk egyik megmételyezője, a nemzeti jeliem megromlásának egyik főtényezője.“ így csempészték át a megszállási politikát egy, annak elitélése jegyében született képviselőházon. így maradtak együtt kormány és többség mélyreható tárgyi ellentét dacára, a párt és a párturalom fentartá- sának önálló, sőt legfőbb céllá emelésével. így végződött a szabadelvű párt második krizise, e párt uralmának fenntartásával, sőt megerősödésével, de alkotmányos életünknek és a nemzet erkölcsi erejének újabb tetemes megkárosodá- sával.“ A harmadik krizist a kilencvenes évek elején élte át a szabadelvű párt, amikor a nemzeti követelések a véderőtörvény hatása alatt erősebben kopogtattak az államélet kapuján. Ekkor kapóra jött a kormánynak a véletlenül, a Csáky- féle elkeresztelési rendelet nyomán felmerült egyházpolitikai kérdés, mely alkalmasnak látszott arra, hogy az ország figyelmét a közjogi követelésekről elterelje és amit a kormány erre fel is használt. „Tárgyilagosan ítélve — mondja e kérdésről Apponyi — most is fenn kell tartanom akkori Ítéletemet, hogy ennek a reformnak kiélezése semminemű gyakorlati szükségnek nem felelt meg, a nemzetet semmivel előbbre nem vitte, bár, hála Istennek, sok bajt sem okozott; tehát teljesen kárbaveszett, pusztán erőpazarlást jelentett. Taktikai célját azonban, a szabadelvü- párturalom egy veszedelmes válságának elhárítását és ezzel a 67-es statusquo politikájának ideig-óráig való továbbtengetéset, igenis, elérte.“ Azokért az előnyökért, melyeket ilyen felszeg párturalmi kormányzással elértünk és amelyekre a szabadelvű korszak védelmezői bizonyos zavart önérzettel most is hivatkoznak, hogy t. i. ez az uralom a nyugalomnak, a megszilárdulásnak korszaka volt, mely alatt a külföld bizalma a dualisztikus intézmények tarthatósága és a magyar nemzet politikai érettsége iránt megerősödött, Apponyi megállapítása szerint igen nagy árt fizettünk. Lelki elfásulással, a Szent István dupla maláta Udvari és Tavaszi 464 19—» különlegességek főlerakata Weisz Mór és Társánál, Gyulán. lapuik mai száma 6 oldat.
