Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-05-27 / 42. szám
LST. évfolyam 42. szám Szombat Gyula, 1S£22. május 27. Előfizetési árak: Egész évre . . . 100 K Félévre .... 80 K Negyedévre ... 40 K Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. JD JUj j\> JCj t3 POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szára ára 3 korona. Választás előtt. Hetek, hónapok óta folyó előkészületek után elérkezett végre az a nap, amidőn az ország választókerületeinek nagyobb része legfontosabb politikai jogát gyakorolva kijelöli azt az egyént, akit képviselőjéül küld be az ország ügyeit intézni hivatott törvényhozó testületbe. Ezek az előkészületek ezelőtt is mindig és mindenhol a kedélyeknek bizonyos fokú izgalmával jártak együtt, azonban a választások története bizonyíthatja azt is, hogy az ilynemű harcokban a magyar ember az ellenpárton álló magyar ember társában legföljebb esak alkalmi ellenfelet látott mindig, de sohasem ellenséget. Ellenfelet, akitől virtus számba ment egészséges furfanggal, kortes ravaszsággal elhódítani a voksok egy részét, de magyar becsületével össze nem férő lehetetlenségnek tartotta volna azt, hogy eélja elérésére az eszközöket az igazságnak tudatos elferdítése mellett az aljasság, az ocsmány piszkolódás és rágalmazás fegyvertárából válassza ki, különösen akkor, ha tudja előre is, hogy szinte védtelent támad, mert tisztában van azzal, hogy a másik párt ezen a téren nem követi, nem követheti, ilyen fegyverekkel harcolni magához méltónak nem tartja. Yégtelenül elszomorító jelenség az, hogy épen minékünk, gyulai választó polgároknak kell az ilyen harcmodornak iskolapéldáját magunk előtt látni. Sokszorosan elszomori- tóbbá válik azonban ez a jelenség akkor, ha ugyanakkor szegény megcsonkított, kifosztott hazánk mai állapotára gondolunk. Fölösleges egy szót is vesztegetni annak bizonyítására, hogy soha, mióta csak ezeresztendős magyar hazánk fennáll, állami nemzeti életünk nem volt annyira veszélyeztetve, mint ma. Az ország, s vele együtt annak minden egyes lakója kivétel nélkül, örvény szélén áll, amelybe ha beléhull, nincs hatalom, mely onnan kimentse. Jó szomszédaink: a környező rabló államok el is követnek mindent, hogy ez mihamarabb bekövetkezzék, hiszen ez csak az ő javukra válnék. S hogy ez mit jelent majd nekünk, megtudhatjuk: kérdezzük csak meg a megszállott területeken élő magyar testvéreinket. Megfelelnek ők majd nekünk, sírva mutogatva véres testüket, kifosztott házukat, letiport lelkűket. Természetes, hogy mi nem akarunk ilyen sorsra jutni, sőt majd egy boldog napon rab testvéreinket is magunkhoz akarjuk újból ölelni. De hát mit tegyünk, hogy ezeket elérhessük ? Mindent, ami esak módunkban áll s mindent akkor, amikor annak eljött az ideje. Az egész csonka magyar hazában egy ilyen fontos cselekedet előtt áll ma mindenki s ez a nemzet képviselőinek a megválasztása. Olyan embert küldjön minden választó kerület a nemzet képviselői közé, aki egész egyéniségénél, akaratánál, tanultságinál, tudásáFeSeSős szerkesztő: DOBAY FERENC nál, teiutélyénél és jelleménél, összes képességeinél fogva a legkiválóbb, aki mindezen jó tulajdonságokban kiemelkedik a többiek közül, aki nemcsak akar, hanem tud is tenni, aki nemcsak egy üres helyet betöltő személy lesz odafönn, hanem politikai előképzettségénél, széles látókörénél és helyes ítélőképességénél fogva számottevő tényező lesz az ország talpraáilásának óriási munkájában, aki beszélni és cselekedni tud és fog akkor, amikor beszélnie és cselekednie kell, akinek szavára az ország sorsát intéző emberek hall gatnak, akinek véleménye döntő súllyal bir. Az, hogy valaki »jó« ember, vagy »közénk való« ember, ily fontos időkben, ily nagy feladatok előtt még nagyon keveset jelent, az ilyen ember még nagyon sok tekintetben nem lehet hivatott arra, hogy a mai rettenetesen nehéz helyzetben az ország vezetői közé kerüljön, még akkor sem, ha megérti és meg is érzi, hogy mily óriási erkölcsi felelősséget vállal az hazájával szemben, aki ma méltónak és képesnek érzi magát e nagy jelentőségű hivatás betöltésére. Senkiben, még ellenségeiben sincs kétség aziránt, hogy dr. Lukáes Györgyben magas fokra kifejlődve megtaláljuk mindazokat a képességeket, amelyeket a magyar haza a mai kor törvényhozóitól elvár. Nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, bogy ha a jövő hónapban összeülő uj nemzetgyűlésben csupán hozzáfogható képviselők foglalnak majd helyett, akkor parlamentünk nem lesz többé jóformán kizárólag meddő közjogi viták és személyes izü ügyek elintézésének szintere; a munka helye lesz az akkor, ahol a nemzet nagyjai komoly tárgyalások során alkotják meg úgy az országnak, mint minden rendű és rangú lakosságának, le a legkisebb emberig, üdvét és javát szolgáló intézményeket. Dr. Lukács Györgynek a képviselői hivatásra való rátermettségét s e tekintetben különösen ellenjelöltjóvel szemben való óriási fölényét le nem tagadhatván, ellenfelei a piszkolódásnak és aljas rágalmaknak egész légióját találják ki és hozzák lel vele szemben. Ez a harcmodor pedig, ha nem is korrekt, de könnyű és esetleg hasznos is lehet. Könnyű, mert tudják, hogy erre a térre őket mi követni nem fogjuk, hasznos lehet, mert azt hiszik, hogy bármilyen alaptalan is a rágalom, a nép hiszékenységére építeni lehet, tudják, hogy a szivekbö-lelkekbe a lapok betűi által beoltott métely könnyen megfo- gamzik s az általuk igy könnyen félrevezetett embereket nehezebben lehet ismét a helyes belátásra vezetni. Nem kételkedünk abban, hogy a közönség túlnyomó nagy része, a jóizlésü emberek elitélik azt a páratlanul durva piszkolódást, amely az ezen célt szolgáló újságcikkeikben megnyilvánul, s amelyhez hasonló példa azt hisszük, igen kevés van a magyar újságírás történetében. De nem kételkedünk abban Uegjeíenik szerdán és szombaton. sem, hogy ezek a rágalmak az önállóau, a józanul gondolkodó becsületes magyar lélekben hitelre nem igen találnak, s okunk van arra, ha kijelentjük, hogy épen az ellenkező célt érik el vele. A rágalmak egytől-egyig oly átlátszóak, azoknak valódisága a köztudattal annyira ellenkezik, hogy megcáfolásuk könnyű munka. A helyszűke miatt erre nem is akarunk most és itt a kellő részletességgel kitérni, csupán három — újabban nagyon hangoztatott — állításra akarunk még egyszer reflektálni. Az egyik az úgynevezett »darabont« miniszterség! Hogy hogyan állunk ebben a kérdésben, kifejtette azt jól a »Ki az a Lukács György« cimü röpirat, amelyet érdemlegesen még a »Gyula és Vidéke« sem tudott megcáfolni. A »Békés« szerdai vezércikkében is olvashattuk azt a letagadhatatlan történelmi tényt, hogy 1910-ben, tehát 3 évvel Lukács György minisztersége után, mostani ellenségei teljes lelkesedéssel állottak Lukács György oldala mellett, pedig hát miért tették volna, ha nem érdemes a támogatásra ? S ha akkor érdemes volt, ma miért nem volna az ? Amit ma tudnak az ó nyílt egyéniségéről, azt akkor is tudták! — Azonban arról már nem beszélnek, hogy aki ismeri dr. Lukács György miniszteri működését, az jól tudja, hogy ez a rövid idő komoly és hasznos kulturmunkában telt el, s ha hosszabb időt tölthetett volna a közoktatás- ügyi miniszteri székben, akkor a hazai közős szakoktatás ügyének sok üdvös intézkedése fűződnék az ő nevéhez. De elhallgatják azt is, hogy dacára »darabont« miniszterségének, dr. Lukács György ma is — a Gyula és Vidéke szerkesztőgárdáját kivéve — az egész országban, az ország legtekintélyesebb emberei által nagyrabeesült és köztiszteletnek örvendő egyéniség, akinek munkásságát minden, a közjavát szolgáló téren elismerik és igénybe veszik, aki olyan társadalmi pozíciókat tölt be, amelyekre épen nem szoktak »hazaárulókat« alkalmazni. Könnyen belátható, hogy ez bizonyára nem igy volna, ha Lukács György miniszteri működése csakugyan a haza érdekei ellen szolgált volna. A másik a »hivatalos jelölés« kérdése. A »Gyula és Vidéke« már többször, többó- kevósbbé nyíltan azzal vádolta meg dr. Lukáes Györgyöt, hogy nem is kapta meg a hivatalos jelölést. Persze, ezt könnyű kiírni, hogy higvje el a nép. De gondoljuk csak meg, hogy nagy merészség volna Lukács György részéről azt állítani, hogy Bethlen István gróf miniszter- elnöknek és Nagyatádi Szabó Istvánnak ő a gyulai hivatalos jelöltje, ha ez nem volna igaz. Ha ez valótlanság volna, az már régen kiderült volna, mert hiszen a Gyula és Vidéke bizonyára nem mulasztotta el, hogy a legilletókesebb helyen érdeklődjék ez iránt, 3 ha azt kapta volna válaszul, hogy Lukács nem hivatalos jelölt, ügy azt legkevósbbé Szent István dupla maláta QAD különlegességek főlerakata Udvari és Tavaszi ÖV/1\ Weisz Mór és Társánál, Gyulán. 464 16—• SLw® sí:»?* mai assáma 4 oldalL