Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)

1922-05-24 / 41. szám

2 Békés 1922. május 24. a legnagyobb magyarnak, Széchenyi Istvánnak hogy: »a tudományos emberfő a nemzet igazi hatalma . . .Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat stb. teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni biija. Igazibb súly s erő az emberi agy velő- nél nincs. Ennek több vagy kevesebb léte a nemzetek több vagy kevesebb szerencséje.* G Mezei munkások panasza. Liptófalvi István vasárnapi beszédéről na­gyobb tömegekben hazavonuló mezőgazdasági és mindenes napszámosokkal volt alkalmunk beszélni. Többféle sérelmüket előadván, úgy találtuk — hogy azok túlnyomó része minden társadalmi osztályéval közös forrásból a drágaságból szárma­zik. De egyik legfőbb panaszukat jogosnak elismer­jük. Ez pedig az a panasz, hogy a legnagyobb mezőgazdák is mellőzik a munkásokat és maguk dolgoznak saját nagyobb vagyonúkban. Olyan gazdák is, akiknek soha nem volt kezükben kasza- kapa, most magukat megerőltetve veszik el a nap­számosok megélhetésétől a munkaalkalmakat. Több nevet is említettek. Ha ez valóban igy van, akkor tényleg nines rendén. Mert ha a gróf uraktól a kostádat megkívánja, hogy sok és nagy cseléd­séget, nagyszámú munkásokat alkalmazzanak, ha­sonló kötelezettség hárul araoylag a kisebb birtoko­sokra is. Másik panasz, hogy nem kapnak harmados kukorica földet. Ezen Liptófalvi csakugyan nem segíthet. Itt már kölcsönös bizalom, összeköttetés, szociális és felebaráti érzékre van szükség, ez sokat segíthet. Az erőszakos fellépés csak ronthat és semmit nem javít. A munkásságnak inkább felfelé, mint lefelé kell összeköttetéseket és pártfogókat keresnie, jogos és méltányos panaszaik igy gyor­sabban orvosolhatók. A világ sok ezredéves rend­jét máról hólnapra felborítani nem tanácsos, ezt Oroszország példája fényesen megvilágítja. A munkásoknak a gazdák elleni harmadik nagy sérelme sem egészen alapos, mert a búza és kukorica, ebből folyólag a kenyér magas ára nem irható a gazdák terhére, hanem a világforgalom és konjunktúra terhére esik, mert a gazdák a búzát és kukoricát 1000 koronás árban adták ki tavaly őszön a kezükből, nekik a mai kenyérdrágaság­ban csekély részük van. A gazdák azonban ember­ségesen tennék, ha a mezei munkások, napszámo­sok itt vázolt panaszait figyelemre méltatnák és az arra érdemeseknek sűrűbb munkaalkalmat és keresetet juttatnának. Mit törik magukat ? Hisz úgysem viszi el megszaporodott vagyonát senki a másvilágra, mig ellenkezőleg, ha felebarátján segít érdemeket szerez magának a másvilágra. Hogy pedig másvilág nem volna ? Erre egy nagy bölcsész egyszer azt felelte: Da hátha esetleg mégis van ? Mi lesz akkor az örök ítélet napján ? A kitessékelt jelölt. Vármegyénknek ritka szenzációja volt. A szeghalmi kerületben dr. Kornitzsy Dezső függet­lenségi Kossuth-párti programmal kivánt bemu­tatkozni. Ez eddig rendben volna. De támogatá­sára leutazott Búza Barna is, aki a Károlyi Mi­hály kormányában, tehát az országáruló, belgrádi békekunyoráló kormánynak földmivelési minisztere volt. Ez a társaság züllesztette szét írontkatonáin- kat, ezek szedték le a tisztek csillagait, ezek mondták, hogy: , Nem akarunk katonát látni!* Ezek hagyták temérdek hadiszerünket esztelenül prédájává az olaszoknak. Sok ezer ágyunk, száz­ezrekre menő métermázsa lisztünk, temérdek »sir, rizs, vágómarha, fegyer, ruha, minden egyéb fel­szerelés, öszvér, ló, ruházat, gépfegyver esett az olaszok és egjébv nációk ingyen zsákmányává. Es most bátorságot vesz magának, hogy befurakodva a Sárrét nádasaiba, mint egy modern csökmöi sárkány rémitgesse a Sárrétet! A csendőrség persze kiutasította és nem engedte meg, hogy Szeghalmon programmbeszédet tartsanak. Szerény véleményünk szerint jói tette. Békésmegyében min­den fajta pártárnyalat zászlót bontott már és minden irányt elismerünk ; de akik hazánk határaira el­lenségeinket rássabaditották, a védelmet risezapa- ranesolták és 3 millió magyart a nemzetkőziségi elmélet őrülete alatt zsarnokigába, gúzsba hajtot­tak, ezeknek itt többé szaruk nem lehet. Minden bajunk kutforrása ott van, hogy ezeréves szép hazánk területére rablók törtek be; ezeket ők en­gedték be; ő miattuk nines arany, ezüst, vas, réz, só, kő, fa, kőszén stb., ő miattuk nines Arad, Nagyvárad, Szatmár, Temesvár, Szabadka, Pozsony, Nyitra, Kassa, Máramarossziget, Kolozsvár, Ma­rosvásárhely stb. stb. Az ő parancsolatukra sze­relték le Mackensen hadseregét, mely a magyar züllést látra, as erdélyi havasoknál és a Dana vonalánál megállani akart, ast mondva, hogy: „Mi németek itt e vonalnál nemcsak Magyar, hanem Németországot is védjük /“ Bárcsak meg­állották volna ott, akkor a jeles román és szerb hadsereg nem jutott volna oly olcsó diadalhoz. A csehekkel majd csak megbirkóztunk volna mi magunk. Most siratjnk a Károlyi-kormány és mi­niszterei esztelen jóhiszeműségét. Akárhonnan eredt a fellépés Baza Barna bemutatkozásával szemben, ezt mi — bár nem vagyunk türelmet­lenek — de helyesnek találjak. A Baza Barna földbirtokpolitikai reformjával szemben egyéb elvi és tárgyi mondanivalónk is lenne; egyik a föld­osztásra, másik a megművelésre vonatkozólag szolgáltatna igen kiváló és érdekes aktivitásokat, melyek éppen itt Békésmegyóben és különlegesen a gyulai környékre vonatkoznak, erre azonban ezúttal nincs terünk, sem — a szeghalmi eset után — szükségünk. Talán iqajd később még — alkalmilag — esedékesekké válhatnak. A köztársasági formából éppen eleget kós­toltunk. Nem magyar gyomornak való. 9« I BB K. Orbán napja. Orbán nevű pápák között az első, aki Krisztus Urunk születése ntáni 222. évben volt az egyház feje és Alexander Severns római császár alatt vértanúi halált halt. Emlék­napja május 25-én van. A régi megfigyelések szerint szeles, hideg időváltozást szokott hozni és némely években nagy fagykárokat. A bortermő Rajna vidékén tiszteletének nagy kultusza van» innen hozták a betelepült németek ezt Gyulára, hol a régi józsefvárosi templomban külön szobra és oltára állott, A pintéreknek világszerte védő- szentje, kinek oltárát és oéhzászlóját e napon 8ZÖllőlombokkal díszítik fel. Ö volna az utolsó félelmetes fagyos szent, habár az északi hideg hullámokkal neki sincs semmi összefüggő vonat­kozása. Első üldözők napja. A gyulai róm. kath. elemi iskolák zsenge növendékei múlt vasárnap végezték első szent áldozásukat az anyatemplom­ban Szabados Antal káplán gondos lelki vezetésével és az általa tartott buzgó lelkigyakorlatok végez­tével. Megható szép látvány volt az ártatlan leánykák és fiuk felvonuló nagy csapata és a jelenet, midőn kezükben égő gyertyával először járultak a szent áldozáshoz. Erről jut eszünkbe a nagy Napoleon hites mondása, akit egykor meg­kérdeztek, hogy melyik volt életének legboldo­gabb napja ? »Életemnek legboldogabb napja volt — felelte — az első szentáidozásom napja.* A választási agitáció utolsó napja vasárnap zajlott le Gyulán minden nagyobbarányu izgalom nélkül. Az ajánlott jelöltek mindemke tartott pártértekezletet és iparkodott hívei számát sza­porítani. Szombaton este dr. Lakács György a GöndöcB-népkerti pavilionban tartott rögtönzött értekezletet, hol leginkább munkások voltak jelen. A népjóléti és népegészségügyi feladatokat fejte­gette a tőle megszokott ügyszeretettel. A jelölési ajánlatok már ismeretes eldöntése Gyulán nem okoz nagyobbarányu eltolódásokat. A keresztény nemzeti párt zöme, valamint a keresztónyszocialis- ták kis tábora is valószínűleg dr. Lukács György mellé sorakozik. A választás esélyei ezidőszerint át nem tekinthetők. A képviselőjelöltek ajánlása. Gyulán a pon­tos határidőben megtörtént az ajánló-ivek beadása. A választási biztosság az ajánlóiveket kivétel nél­kül az előirott szigorú vizsgálat alá vette és úgy találta, hogy dr. Lukács ivein 1910, K. Schriftart Józsefén 1138, Liptófalvi Istvánén pedig csak 856 ajánló felel meg a törvényesség feltételeinek. Eszerint utóbbinak jelölését — miután a pótlás a kellő határidő alatt nem nyujtatott be — visz- szautasitotta. A keresztény nemzeti (Haller) párt jelöltje: Polgár József és dr. Denhof Antal nem is matattak be jelölési ajánlatot. A gyulai kerü­letben eszerint két legális jelölt maradt: dr. Lu­kács György volt kultuszminiszter és K. Schrif- fert József gazdálkodó birtokos. Mindketten egy- egy ciklusban már voltak gyulai képviselők és egyidőben ellenkező, most mindketten azonos párt­álláson másodízben ellenfelek. így a küzdelem alapja nálunk csak személyi mérlegelés és váro­sunk közéletének, haladásának szemelőttartása lehet. A jelölő ivek a város lakosságának eloszlá­sát illetően több érdekességet matatnak. Lukács- párti ajánlóiveken az Újvárosról 479, a Nagyma- gyarvárosról 475 egyén van igazolva, megközelítő az arány a többi városrészekből is. Az ajánlóivek­nek egy nagy része vidékről a késedelmes beérke­zés miatt nem is volt beadható. Mindhárom je­lólt ivéből ugyanazon alaki hibák miatt és ugyan­azon arányban töröltettek az ajánlók, de ezek ennek dacára szavazhatnak, ha máskülönben sza­vazási joguk vau. Békésmegye marhaállománya. A gazdasági felügyelőség által május első felében megtartott állatösszeirás szerint Békésvármegyében 57.877 szarvasmarha, 44.749 ló, 116.112 sertés és 54.861 jnh vétetett lajstromba. A jelentés szerint a ló­állományban szaporodás van, viszont apadást mutat a szarvasmarha és sertésállomány. A S koronások. Lapunk egyik utóbbi szá­mában az uj 2 koronásokról szólván, illetékes helyről arról értesülünk, hogy a csillag hiánya és a szín változása magában véve még nem álla­pítja meg a bankjegy utánzását; a csillagtalan bankjegyek ugyan más sorozatú, de csillag nélkül is jó és valódi bankjegyek. Sikerűit képklállitis. Feehtmann József aradi születésű festőművész, volt harctéri katonai festő pompás képkiállítása vonzotta a gyulai műkedvelő közönséget néhány nap óta a Kereskedelmi Csar­nok helyiségébe. A kiállított képekről csak a teljes elismerés hangján szólhatunk. Élettel, han­galattal eltelt, fejlett Ízléssel és szinérzékkel ki­dolgozott tökéletes képeket láttánk, nem csodáljuk, ha a képek rohamosan vevőre találtak. Imponáló müvek: Kardnsebes látképe, a Kiskassa (Debre­ceni temetőrészlet), Mélásás, Kapások és Esti hangulat. A kitűnő művész helyesen tenné, ha neve elé egy magyaros festői előnevet választana, mert erősen németes hangzású neve tévedésekre nyújt alkalmat. Zenedélntán a főgimnáziumban. A Magyar Jövö Ifjúsági Egyesület a gyulai róm. kath. fő­gimnáziumban vaaárnap mutatkozott be nagyszá­mú előkelő közönség, köztük Brém Lőrinc püs­pöki helynök jelenlétében. A tágas tornacsarnok csaknem zsúfolásig megtelt. A műsor túlnyomó részét a zenekar foglalta le, mely ez alkalommal nagyobb és klaszikusabb darabokat is adott elő. Ilyeneknek tekinthetők Rossini nyitánya és a Strauss Fantázia, nlóbbi különösen nagy betaní­tási és tanulási munkát igényel, mert nem szabad elfelednünk, hogy jóformán gyermekek, akik a hangszereket kezelik. A zene tömör, összehan­golt és jól árnyalt, de az összes darabok előadása kissé vontatottabb tempóban [ment, mint az álta­lában szokásban van. N9m volna rósz a kis zené­szeket egy alkalommal elvinni a színházba a »Ci­gánybáró* zenéjének meghallgatására és meg­figyelésére. Értékes, konpozició a zenekisérettel előadott Szent László ének, fekvése azonban gyer­mekkarnak tulmagas, igy szépsége nem érvénye­sülhet. Az összes zeneszámok előadása állandó és fokozott haladást, nagy ügyszeretetét árul el,Károlyi Gábor zenekarvezető fáradozása a legteljesebb el­ismerésre méltó. Sikerült volt Osváth Tibor és Praznovszky Yilmos szavalata is. Az ünnepély belső, komoly értékét Domanek Pál főgimn. tanár, mint a »Magyar Jövő* Ifjúsági Egyesület vezető-

Next

/
Oldalképek
Tartalom