Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)

1922-05-06 / 36. szám

2 Békés 1922. május 6. taszították. Mi erős egységes, nagy Magyarorszá­got akarunk. Nem szövetséges, régi monarchiát sem. A régi monarchia elmúlt és a halottakat feltámasztani nem lehet. Külpolitikai téren a másik célunk — és ezt a célt békés fegyverekkel és nem háborúval akar­juk elérni — hogy a magyar nemzet újból egyen­lőséggel bírjon a többi nemzetekkel szemben. Mikor 1918-ban Európa térképét újból ren­dezték, az amerikai köztársaság elnöke. Wilson, próíétai szóval megrajzolta a világ képét, igazsá­got, egyenlőséget és jogot hirdetett a népek kö­zött. Ez a prófétai szó azonban csalóka fény, csa­lóka méeses, mely csak arra szolgál, hogy az éjjeli lepkéket magához csalja, hogy azok szárnyaikat a mécses lángjában megperzseljék. Mi voltunk azok az éjjeli lepkék, akik ebbe a tűzbe beleröpültünk. Megperzseltük szárnyainkat és most látjuk, hogy nincs igazság, nincs egyen­lőség és nincs igazi jog az európai népek között, mert csak győzők vannak és legyőzőitek. A győ­zők oldalán van minden jog. Azt látjuk, hogy ennek következtében a beavatkozási politika nyert tért, amelynek segítségével beleavatkoznak belső ügyeinkbe. Látjuk, hogy ezt a nemzetet lesze­relték, fegyverétől megfosztották, szomszédaink ellenben minden korlát nélkül fegyverkeznek és fenyegetnek bennünket. Hiába van papiroson egyenlő jog, ha a jog háta mögött nem áll egyenlő erő. Mi tehát külpolitikánkban arra törekszünk, hogy mivel bennünket lefegyvereztek, szomszé­dainkat is fegyverezzék le, mert amig ez meg nem történt, addig folytonosan beleavatkoznak Középeurópa népeinek politikájába azok, akik fel vannak fegyverezve. Abban a világban élünk, amikor egyik nem­zet a másikkal szemben könyörtelenül kihasználja az előnyöket, mikor egyik nemzet a másiknak a jogát tisztelni nem hajlandó. Lehetséges volna-e, hogy ilyen világban mi nemzetközi frázisok után indulva, odadobjuk nemzeti felfogásunkat és ér­zésünket, mely egyedüli biztosítéka a magyar nemzet haladásának. Mi demokráciát követelünk, egyenlő része­sedést mindenki számára a politikai hatalomból, egyenlő részesedést az ország sorsának irányítá­sából. Ez nem jelent osztályuralmat, ez minden­kinek a részesedését jelenti a saját értéke, súlya, tudása szerint. Ellenségei vagynnk azoknak, akik a felekezeti békét msgrontják. Magyarország her­cegprímása nemrég fényes beszédben rámutatott a Szent István-társulat nagygyűlésén erre és ki­fejtette a felekezeti béke alapelveit. Rámutatott a keresztény felekezetek együttműködésének le­hetőségére. Minden szavát aláírom. Dj annál na­gyobb sajnálattal állapítom meg, hogy az ő sza­vát nem mindenki követi. Eltekintve attól, hogy nekünk nem a felekezetet, hanem a vallástalan- ságot kell üldözni, hogy nekünk nem a zsidókat kell üldöznünk, hanem azokat a zsidókat, akik istentelenséget követtek el, de ezeket éppen úgy kell üldözni, mintha azt keresztények követték volna el. A magyar kormány minden körülmények között minden felekezetnek egyforma mértékkel mér és fog mérni a jövőben is. Azt hirdetik né­melyek, hogy itt egy protestáns kormány uralko­dik. Akik ezt hirdetik, azok a felekezeti béke ellen vétenek. Mi protestánsok tudjak, hogy mi­vel tartoznak a nemzet katolikus többségének. Mi Szent István koronájának fényét nagyra be­csüljük. A mi törekvésünk is az, hogy ebből az országból királyság legyen, de csak akkor oldjuk meg ezt a kérdést, mikor egyenlőségünket a a többi nemzettel szemben visszanyertük és ami­kor önszántunkból dönthetünk ebben a kérdésben. Gróf Bethlen István beszéde gyulai szem­pontból annyival inkább érdekes, mert ugyanaz­napon és csaknem ugyanazon órában dr. Lukács György Gyulán a miniszterelnök beszédével tel­jesen azonos szellemű és goudolatmenetü beszé­det mondott. A nemzetgyűlési képviselőválasztások nap­jait a belügyminiszter .május 28-ra és junius 3-ra tűzte ki. Arad-, Békás-, Bihar vármegyékben má­jus 28-án lesz a választás. Az nj nemzetgyűlést a kormányzó f. évi junius 16 napjára hívta egybe. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország! Külpolitikai hírek. Zita királyné ideiglenesen Spanyolországba költözik. Károly király családjának Spanyolországba való átköltözése el van határozva. Zita királyné, amint gyermskei annyira fel­gyógyultak, hogy útra kelhetnek, előreláthatólag május 7—15-ika között Spanyolországb» utazik. Minthogy azonban a san-sebastiani kastélyban Krisztina anyakirályné lakik, Z ta királynét és családját, valószínűleg a királyi kastély mellett levő kastélyok egyikében, vagy a Madrid környé­kén levő rillákb/m fogják elhelyezni. XI. Pius pápa a világbékéért. A Vatikán nem kevésbbé fontos szerepet játszik a génuai konferencián, mint bármelyik nagyhatalom. A pápa most — mint Rómából je­lentik — Gaspari bibornok államtitkárhoz leve­let intézett, amelyben azt a hő óhajtását fejezi ki, hogy az egÓBz világon mielőbb az igazi béke helyreállítását lássa. A génuai értekezletre kitűnő benyomást gyakorolt a pápa békelevele. Lloyd George-ot a nagy angol államfiérfiut, szintén a legnagyobb örömmel tölti el a levél és minden tekintetben elismeri annak megállapításait. Olcsó hét! A forgalom növelése és a vevöközönsóg vásárlásának megkönnyítése végett árainkat kisórletképen e héten 10%-kal a napi áron alul bocsájtjuk vevőink rendelkezésére. Szandálok, vászoncipők, színes ingek és valódi olasz kalapok nagy választékban Nádas* divatáruházában IVsKUUB Gyulán, a postaépületben. 447 7-10 Molnár Albert mérnök irodája Gynla, Kossnth-iér 18. sz. 559 32-* Ebben az esztendőben érte el Apponyi nagykorúságát és elfoglalta helyét a főrendiház­ban, de ezt nem tartotta komoly politikai tevé­kenység színhelyének; nem is vágyott még par­lamenti szereplésre, mert még nem tartotta ma­gát kész embernek. Gyakorlati ismereteket akart szerezni és e végből belépett az akkori földmű­velés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumba és ott a külkereskedelmi osztályba kérte beosz­tását. Az a remény hajtotta, hogy sok hasznos gyakorlati dolgot tanulhat a hivatalnoki pályán ; hamarosan meggyőződött azonban, hogy lehet ugyan sokat tanulni, de csak nagyon hosszú idő alatt. Hivatali teendői — külföldi konzulátusaink jelentéseinek és a külföldi kereskedelmi szerző­déseknek magyarra fordítása — inkább nyelv- gyakorlatokkal, mint közgazdasági ismeret-gya­rapodással szolgáltak. Néhány hónapi működés után tehát kilépett a minisztériumból. Mint a főrendiház jegyzője jelent meg első alkalommal a képviselőházban, azzal az érzéssel, mint irja, hogy jövendő működése színterére iép. Akkoriban ugyanis az országgyűlés két háza üzenetek által érintkezett egymással. Az ilyen üzenetvivő főrendiházi jegyzőnek ennyi mondani valója volt: »Tisztelt képviselőház! A főrendiház megbízásából van szerencsém átadni a . . . tör­vényjavaslat elfogadásáról szóló jegyzőkönyvi kivonatot és annak alkotmányos tárgyalását kér­ni.“ Apponyi is ennyit mondott és midőn mon- dókája befejeztével leült, Pulszky Ferenc ült melléje és igy szólt: Gratulálok öcsém a han­godhoz ; nagy tényező ez a szónoki sikerben ; Kossuth Lajos is ennek köszönte szónoki hatá­sainak nagy részét; remélem, meg lesz benned a többi is “ A parlamenti szereplés és ezzel a szónoki működés lehetősége nem soká váratott magára. 1872-ben képviselő lett Apponyi és hamarosan megtartotta szüzbeszédét. A költségvetésbe a kor­mány Országos Zeneakadémia felállítására vett fel bizonyos összeget. Az előző országgyűlés ezt, mint fényüzési kiadást, törölte. A kormány az uj országgyűlés elé is előterjesztette de ismét erős ellenzésre talált. Ehhez szólt hozzá Appo­nyi. Beszéde előtt megkérte Deák Ferencet, aki igen ritkán ment be az ülésterembe, hallgat­ná meg az ő első beszédét. Deák ezt megígérte és igen nagy feltűnést keltett, mikor Apponyi nevének felhívásakor Deák egész kíséretével meg­jelent a teremben és tüntető érdeklődéssel Appo­nyi felé fordulva, elfoglalta helyét. A Ház füle és rokonszenve biztosítva volt és a beszéd elérte azt, amit igen ritka parlamenti beszéd ér el: a zeneakadémiai tétel nagy többséggel keresztül ment. Ennek a szereplésnek lehetett folyománya, hogy 1873 ban a Liszt Ferenc művészi pályájá­nak 50 éves jubileumán rendezett diszbanketten az első pohárköszöntő elmondására Apponyit kérték fel. Mintegy a nemzet nevében kellett te­hát Lisztet felköszöntenie. Beszéde, mely művé­szeti, közelebbről zeneművészeti tárgyú és a nemzetközi közönségre tekintettel, német nyelvű volt, igen nagy hatást tett. "Énnek a hatásnak emléke három évvel később egy külföldi szónoki sikerre adott Apponyinak alkalmat. Wagner Richard tiszteletére Bayreuthban nagy ünnepsé­get rendeztek. Egész Németország szellemi ki­válóságai együtt voltak. Az ünnepi szónok a berlini főpolgármester volt, aki azonban, politius létére, sehogysem tudott a nagy művészi ese­mény hangulatába beletalálnl és beszéde hideg zuhanyként hatott a közönségre. Ekkor az ünne­pély legfőbb rendezője, Schleinitz porosz állam­miniszter neje, megpillantotta az egyik mellék­asztalnál szerényen meghúzódó fiatal Apponyit és valósággal reárontva, azt kéri tőle, — emlékez­tetve őt a Liszt Ferenc-ünnepen mondott beszé­dére — hogy mentse meg a helyzetet,egy stil- szerübb felszólalással. Apponyi a legnagyobb meglepetéssel szabadkozott és lehetetlennek mon­dotta a vállalkozást. A hölgyek azonban nem tágítottak és erre Apponyi öt percnyi gondolko­dási időt kért. Ha addig talál megfelelő tornát, akkor beszél. Maga elé tette az órát, a hölgyek pedig aggódva figyelték töprengését. Az öt perc letelte előtt csakugyan eszébe jutott valami: Wagner küzdelmes művészi pályájának és mü­vei hőse, Siegfried merész vállalkozásának össze­hasonlítása. Intett a hölgyeknek és fel is hívták szólásra. A dolog várakozáson felül sikerült, a közönségből olyan lelkesedés tört ki „aminő­nek — irja Apponyi — ritkán voltam tanúja.“ Wagner is melegen, meghatottan ölelte át Apponyit. Ennek a bayreuthi eseményeknek egy ké­sői utóhangja negyven évvel később, 1916-ban játszódott le Stockholmban. Vöröskeresztes kül­detésben járt itt Apponyi és összetalálkozott Miksa badeni herceggel, a későbbi (a császárság­ban utolsó) kancellárral. Mikor Apponyit be­mutatták, azt kérdezte a herceg: „Ön az az Apponyi, aki Bayreuthban azt a hires beszédet tartotta, amelyről ott még ma is beszélnek?“ Fájdalmasan juttatta ez a kérdés Apponyinak eszébe a mi viszonyaink kicsinyességét, amelyek oly kevés figyelmet keltenek a külföldön, még a szövetségeseknél is, hogy Apponyi nevének em­lítése csupán egy negyven év előtti pohárköszön­tőre emlékeztette a magas állású német államférfim. De mutatja ez — Apponyi szerint — a művé­szetnek a napipolitika fölé emelkedő, általános emberi vonatkozását is. Mesteri szónokká a parlamentben lett

Next

/
Oldalképek
Tartalom