Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-04-29 / 34. szám
LIV, évfolyam 34. szám. Szombat tsysiía, 1333. április 39. Előfizetési árak: »» muJ^m Szerkesztőség, kiadóhivatal: Egész évre . . . 160 K jH Gyulán, Templom-tér Dohay Félévre .... 80 K *jt .jJE' IP. P.nr.m János könyvkereskedése, Negyedévre ... 40 K fi A #%, Ml A A hova a laP szellemi részét 1» fii tm A sjSw ll jÉ* hlető közlemények, hirdeté- rtfeS'fflIIWIWTiiP «j^Éku aá^ta ^íll^E*HÉlF lí^MÍí^ sek és nyiltterek intézendök, “'r: “' POLITIKÁT. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Ké2lr„ ne~, * ,iss*a. Egyes szám ára 3 korona. Felelős szerkesztő: DOHAY FEUESC Megfeieuik szerdán és szombaton. Régi erkölcsök. Azelőtt, ha régi erkölcsökről beszéltünk, mindig a régi Jó erkölcsöket értettük. Javulása-e, vagy rosszabbodása-e helyzetünknek, hogy most a régi rossz erkölcsökkel gyűlt meg a bajunk. A politikai erkölcsökről beszélünk. Az 1875-től számítható politikai korszakban hozzászokott mindenki ebben az országban, úgyszólván az lett a tömegeknek egyetlen politikai meggyőződése, hogy egészen hiábavaló dolog a nagy politikai kérdésekben ilyen vagy amolyan álláspontot elfoglalni, felesleges a fejet törni azon, hogy melyik politika viszi előbbre a nemzetet, a 67-es, a 48-as vagy a kettő között közvetítő valamely harmadik, mert akármelyik mellé állott a magyar, a lényeges, nagyfontosságu kérdésekben úgyis mindig a nemzeten kivül álló erők döntöttek, melyeknek mindig akadtak engedelmes szolgáik. Az egyének, a politikailag szervezett csoportok tehát — a maguk lokális érdekei szempontjából igen helyesen — túlnyomórészt arra az álláspontra helyezkedtek tehát, hogy mit bánják ők, bármilyen irányzatnak juttatják is a választások a hatalmat, a fődolog az, hogy az alkotmányos jog gyakorlása lokális hasznot hozzon. Ez egyben kézzelfogható, szemmel is látható eredményekkel járt, míg a nagy politika fordulatai alig hozhattak volna, vagy talán csak egy másik nemzedék számára, ilyen eredményeket. De változott a helyzetünk, gyökeresen megfordult a sorsunk. Szerencsétlen letipor- tatásunk azt a nagy előnyt hozta számunkra, hogy egy időre ismét egészen magunk lehetünk saját szerencsénk kovácsai. Koldusok, de függetleuek lettünk. Nagyobb mértékben senki sem szól bele belső dolgainkba, mint amely mértékben egyáltalán beleszól egyik nép a másiknak dolgába. Nem szóltak bele, mikor proletárdiktatúrát, nem, mikor keresztény kurzust csináltunk. Most tehát magunknak és csak magunknak kell döntenünk, merre irányítjuk nemzetünk politikáját. Nem szól bele senki, de nem is ad jó tanácsot senki. Magunknak kell megtalálnunk az utat, amelyen olyan államberendezést csinálunk, amelyet barátaink és ellenségeink egyaráut elfogadnak és a népek családjába egyenlő rangú tagnak befogadnak. Mert azt most sem szabad képzelnünk, hogy tetszésünk szerint rendezkedhetünk he; ezt a világ leghatalmasabb nemzetei sem tehetik tartósan és következmények nélkül. Most tehát félre kell lökni a lokális érdekeket és a nagy politikai kérdésekben kell állást foglalnunk. Akarunk-e a tiszta keresztény erkölcsök alapján, a szeretet és az igazságosság eszméin felépült uj Magyar- országot berendezni, amely eszméket az angol miniszterelnök is a világ ujjáteremtósének alapeszméiül jelölt meg ? Akarunk-e szociális békét az osztályok, fajok és felekezetek között, komolyau elszánva arra, hogy minden jogos panaszt, minden kiáltó sérelmet habozás és hátsó gondolatok nélkül, őszintén orvosolunk ? Akarjuk-e azokat az égető kérdéseket, melyeknek megoldatlansága társadalmi és nemzeti életünk rettenetes katasztrófáját okozta, igazán becsületesen és igazságosan megoldani ? Ha mindezeket akarjuk — és ha élűi akarunk, akarnunk is kell — akkor merüljünk el ezeknek a feladatoknak vizsgálatába, boncolgatásába, önzetlen lélekkel, a nemzet történetébe és jelen helyzetünkbe elmélyedve keressük ezeknek ar feladatoknak legtökéletesebb megoldási módjait és no az legyen az egyetlen gondunk, hogy melyik párt, vagy melyik jelölt támogatása hozhat számunkra ideig-óráig való, apró kis hasznocskákat. Brandt Vilmos főispán búcsúja Tőrökszentmikióstál.' Gyönyörű szép, veröfényes tavaszi nap virradt Tőrőkszentmiklósra április 23-án, amikor ennek a derék színmagyar városnak melegen érző becsületes polgársága búcsúzott el az ő kedves, szeretett volt főszolgabírójától, Brandt Vilmostól, akit a kormány bizalma Békésvármegye föispáni székébe emelt s akit ebben a méltóságban ennek a vármegyének minden becsületes polgára szintén osztatlan szeretettel övez. A bucsubanbett a törökszentmiklósi iparoskor hatalmas termében zajlott le, amelyen több mint kétszáz ember vett részt Jásznagybunszoicok vármegye, Tőrökszentmiklós, Gyula és Békéscsaba városok társadalmának szine-javábói. Ott láttuk a főúri világtól a föld legegyszerűbb emberéig minden becsületes társadalmi osztály képviselőit, akik nemes versenyre keltek a ragaszkodás kifejezésre juttatásában. Az ünneplők hatalmas tömegében ott voltak: gróf Almássy Imre v. b. t. t„ volt főispán, továbbá Jásznagykunszolnok vármegye és Szolnok társadalmának kiváló képviselői, Békésmegyéből dr. Konkoly Tihamér várm. főjegyző, Berthóty István Békéscsaba város polgármestere, dr. Yangyel Endre főszolgabíró, Tanczík Lajos rendőrtanácsos, Ruff Ferenc tábornok, Simig Ernő ezredes, Dobay Ferenc ipartestületi elnök, Sál József ipartestületi aleluök, Tabajdy István őrnagy, Szabó Jercő százados, Torkos Kálmán és Mály Mihály föispáni titkárok és más érdemes polgárok. Az ünnepi lakomán az első felköszöntőt gróf T Á B C A. Apponyi „Emlékiratai“. Értékesebb, becsesebb történeti kútfő, kiválóbb nemzetnevelő könyv nagyon régóta nem hagyta el a magyar sajtót, mint Apponyi Albert „Emlékiratainak“ minap megjelent első kötete. Ezt a könyvet minden intelligens magyar embernek el kellene olvasnia, nemcsak azért, hogy egy kivételes, magasabbrendü emberi élet nagyszerűségében gyönyörködjék, hanem főkép azért, hogy megértsük, tisztán lássuk a kort, amelyben élünk és tiszta fogalmat alkothassunk magunknak egy közéleti életpálya feladatairól, követelményeiről. Két nagyszabású hivatást teljesítenek ezek az emlékiratok. Megismertetnek, igen mély bepillantást engedve, az elmúlt ötven esztendő Ma gyarországának történetével, szereplő politikai egyéniségeivel. Ez az egyik, a történeti jelentősége a munkának. Azután elénk tárja egy ritka, magasrendü életpálya, egy nagyszabású közéleti egyéniség fejlődését, megjelölve a kötelességeket, a feladatkört, a cselekvési módokat és az erkölcsi elveket, melyeket egy közéleti férfiúnak, egy magyar politikusnak elfoglalnia és betöltenie kell. Ez a másik, a pedagógiai jelentősége a munkának. Nagyon nehéz és kényes dolog ugyan kivonatosan ismertetni egy olyan munkát, melynek minden sora egyaránt figyelemreméltó és gyönyörködtető, de miután alaposan kell tartani attól, hogy igen kevés ember szerzi meg és olvassa el a könyvet, mégis szükségesnek találjuk rövid és hü kivonatban ismertetni. * Talán várakozás ellenére csak igen keveset, mindössze 18 oldalnyit foglalkozik az iró az ifjúságával. Életének első huszonöt eszetendejéről nincs több mondanivalója a nagyközönség és az utókor számára. Ennek is megvan a maga érthető oka. Egy olyan kedvező anyagi és szellemi körülmények között fejlődő és a leggondosabb nevelésben részesülő ifjú életnek nem lehetnek különös érdekességet adó eseményei. Amit azonban tudnunk kell az ifjú Apponyi életéből, hogy a későbbi nagy férfiú életét és jelleme fejlődését megérthessük, az azért mind el van mondva ezen a tizennyolc oldalon is. A leglényegesebb eredményt, melyet ifjúságának eseményei és tapasztalatai lelkülete és jelleme fejlődésében létrehoztak ezekbe a szavakba foglalja össze Apponyi : „Nekem az a kimondhatatlan kegy jutott osztályrészül, hogy egész ifjúságomban mindig összhangot láttam a hit és a cselekedetek a tanitás és a példa között. Ennek az összhangnak hiánya téveszt meg sokakat, midőn olyan korban,- amely még nem tud élesen különböztetni az elv és annak képviselői között, az üdvös tanítást méltatlan ajkakról kell hallaniok. Én nem csupán a szülői házban voltam ettől megkímélve, de egész ifjúkoromban nem láttam rossz papot. Egészen természetesnek találtam, hogy az ember aszerint él, amit igaznak vall; ebben megerősített minden tapasztalásom; hogy ez másként is lehet, azt tudtam, mivel megmondták ; de ebben ismét csak valami kivételes, szomorú tünetet láttam, amely gyakorlatilag rám nézve semmi jelentőséggel sem birt. Rokonságunkban néhány ideáli^női alakkal találkoztam, amelyektől nyertem első benyomásaimat a nőről ; ezek adták a nőről táplált felfogásomnak azt az irányt, melytől későbbi szomorú tapasztalások sem tudtak eltéríteni és ezt tartom életem egyik legnagyobb szerencséjének“. Az ifjúkori barátok és iskolatársak hatasat illetőleg legkiemelkedőbb két mozzanat. Az egyik kétségtelenül ambíciója kifejlődésére volt nagy hatással. Erről ezeket olvassuk : „Legjobb barátom (a kalksburgi jezsuita intézetben) Deym Kelemen gróf volt, egy nagytehetségü és nemes- szivü i’ju. Versenytársak voltunk az első dijért; hol ő előzött meg engem, hol én őt, de mindig csak — lóverseny-nyelven szólva — nyakhosz- szal. Ő a matematikában és egyéb reáliákban, én a latinban (II. gimnazista korában teljesen birta Apponyi a latin nyelvet!) és egyáltalán a a szépirodalmi és filozófiai tantárgyakban voltam erősebb. Végül nagy akarattal reáfeküdvén a matematikára, felülkerekedtem. Nagyon ambiciózusak voltunk, de ennek dacára az elsőség • • Szent István dupla maláta különlegességek főlerakata Udvar! és Tavaszi uUll Weisz Mór és Társánál, Gyulán. 464 9—‘ Lapunk mni *»ímn 4 oldal.
