Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-01-04 / 1. szám
Szerda Gyula, 1933* Január 4 LIV« évfolyam 1» szám« Előfizetési árak: Egész évre . . . 160 K Félévre .... 80 K Negyedévre ... 40 K Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 1 korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FEREA'C Megjelenik szerdán és szombaton. Senes. Igen békességes, szent karácsony-ihlette gondolatok rajzottak körül bennünket, mikor az uj esztendő első vezércikkét megírni akartuk. Szerétéiről, megértésről, a bosszuállás tőketételéről, a megtóvelyedettek felvilágosításáról akartunk Írni. S ime, mikor hozzá akarunk fogni, akkor odatolakszik szemünk elé ez a név, mely mostanában napról- napra felveri a békességes emberek nyugalmát, mint ahogy a vásott gyermek lármája felzavarja a legbókességesebb családok hajlékát. Ezt a nevet egy ravasz, nagyravágyó diplomata, az újdonsült Cseh-Szlovák állam külügyminisztere viseli, akinek a volt Habsburg-monarchia szétrobbantásában, Magyar- ország területének szétdarabolásában nagy szerep jutott és aki most, a királykérdésnél is, a legjobban csörtette a kardját, bár nem volt benne bizonyos, hogy katonái, akik ilyen mozdulatokhoz nem igen szoktak hozzá, valóban ki is fogják-e rántani. Nem is akart, nem is tudott volna ő harcolni, csak, mint okos ember, nagyon jól tudja, hogy azt a pünkösdi királyságot, melyet gyáva árulás megszerzett az ő és népe részére, csak ijesztgetéssel, merész fenyegetésekkel tudja ideig- óráig fentartani. A magyar kormány megijedt vakmerő fenyegetőzéseitől és Benes ur most vérszemet kapott. Érzi, hogy tovább lármáznia, tovább követelőznie kell, különben rögtön észreveszik államának belső gyengeségét. Most nem kevesebbet követel, mint hogy Magyarország változtassa meg annak az eskünek a tartalmát és szövegét, amelyet a magyar királyok koronázásukkor évszázadok óta letesznek és amelyet épen most öt esztendővel ezelőtt Károly király is letett. — Ebben az esküben ugyanis az is bennfoglaltatik, hogy a király esküvel fogadja, hogy Magyar és Horvát-Szlavon- Dalmátországok területi épségét sértetlenül feníartja, ezen országok határait és ami ezen országokhoz bármi jog és cimen tartozik, el nem idegeníti, meg nem csonkítja, sőt ameny- nyire lehet, gyarapítja és kiterjeszti. Ez a nem is annyira szemtelen, mint gyáva kívánság sokakat talán igen, de minket nem lep meg. Mi nagyon jól tudtuk, hogy a kis-antant, de főkép Benes ur nem fog megállani annál a követelésénél, hogy a koronás magyar király és a Habsburg-ház detrónizáltassók. Csak azt nem tudtuk, hogy miféle újabb követeléssel fognak előállani. Arra, hogy egy eskütől is féljenek, igazán nem gondoltunk. Hiszen ezt az esküt évszázadok óta teszik le a magyar királyok, letették a török hódoltság alatt is számtalanszor, de egyik török szultánnak sem jutott eszébe, hogy azt követelje, begy az esküt változtassák meg. Mert a szultánok valóban hatalmasak voltak, nem reszkettek és félelmükben nem követeltek ostobaságokat. Tudták, hogy eskü nélkül is vissza veszi a magyar király, ha ereje lesz, ami az övó és száz eskü sem véteti vissza birtokát,ha a szultán marad erősebb Bizony, most is csak úgy van. Benes ur pedig nagy szorongások között élhet, nagyon erőt vehetett rajta a félelem, ha ilyen követelések támasztása jut eszébe. Ha az a Cseh-Szlovákia olyan erős államalakulat lenne, mint aminőnek Benes urék hirdetik, akkor bizony édes-keveset törődnének azzal, mire esküszik a magyar király. Akik itthon kishitűségükben és kétségbeesésükben eddig nem látták, hogy tulajdonkópen minő képzelt hatalmat tisztelhetünk Cseh-SMovákiában, most azok is tisztán láthatják. Reszketnek ott nemcsak a karmunktól és fegyvereinktől, de még szavainktól, királyunk koronázási esküjétől is. Ez már az utolsó stádium odaát. Benes ur már abban az állapotban vau, amelyre a magyar ember azt mondja: vesztét érzi. A karácsony-ihlette békés gondolatokat azonban nem űzi el lelkűnkből Benes ur. Nekünk ő hozzá semmi közünk, nekünk le- igázott, félrevezetett, koldussá tett népeihez van közünk. Ezeket pedig nem tesszük felelőssé az ő eszeveszett, halálra ijedt ugrán- dozásaiért. Közel az idő, amikor a népek meg fogják egymást érteni és lerázzák „ magukról a felfordulások zavarában nyakukra ült kis zsarnokokat. Belföldi események. Az uj esztendő első napja örvendetes, sokat ígérő eseménnyel kezdődött csonka országunkban. Újév napján adta át a szövetségközi tábornoki bizottság a magyar kormánynak Sopron városát és környékét, melyet a két héttel ezelőtt tartott népszavazás alapján a nagykövetek tanácsa Magyarországnak Ítélt. Az átadás komoly, de a lelkek mélyére ható ünnepségek között történt. A templomokban tartott istentiszteletek után a szövetségközi tábornoki bizottság székhelyéül szolgáló katonai tiszti leánynevelő intézetben történt a városnak hivatalos átadása, ugyanabban a teremben, ahol néhány hónappal ezelőtt a magyar kormány megbízottjának könnyes szemekkel kellett aláírnia a területnek Ausztria részére való átadását. Ennek a nagyon örvendetes eseménynek eisősorban az a jelentősége, hogy a békeszerződés érinthetetlenségét megdöntötte és világossá tette a világ előtt, hogy a szerződés nem minden rendelkezése alapszik a népek, sőt még a kormányok kívánságaira sem, mert ime tekintélyes államok kormányai kívánták, hogy egy igen nevezetes városnak hovátartozásáról népszavazás döntsön és egy igen intelligens lakosság tekintélyes része másként kívánta sorsát rendezni, mint azt a béke- szerződés tette. A józan igazság, a népek igazi egyetértése napjának hajnalhasadását jelzi az újév- napi soproni ünnep. Külföldi hírek. A karácsonyi ünnepek a küllőid életébe is pihenőt hoztak. Csak Olaszország felől jön eseménynek hire. A sebenicoi, zágrábi és spalatoi olaszellenes zavargások miatt Olaszország ismételten elégtételt kér a jugoszláv kormánytól és hogy kérésének nagyobb nyomatékot adjon, hadihajókat is küldött a dalmát partokra. Hogyan ? kérdezzük, hát a sokfele elnevezésű hires békék sem tudták megteremteni az egyetértést népek és népek között és az uj államoknak máris nemzetiségi kérdései vannak. szép fehér egész szemű 1 kgr. 04 korona Kéri Andor és Lajos füszerüzletóben. 7 1—1 HÍREM« Lapunk legközelebbi száma, a pénteki ünnep miatt, szombaton, a délutáni órákban jelenik meg. Városunk világítása A legerélyesebben szóvá kell tennünk városunk közvilágításának botránkoz- tatóan elhanyagolt állapotát. A törvénykezési palota előtt például hetek óta nem ég a lámpa, úgy hogy az emberek egymásba ütköznek. Az Árpád- utcán az Erdélyi-ut sarkától majdnem a Novák- utca sarkáig nem ég egy lámpa sem, tegnap este a Városház-utcán a Harucker-tértől a Munkácsy- utcáig egy égő lámpát sem láttunk. Kérdezzük, van-e ennek a szerencsétlen városnak vezetősége és ha van, törődik-e még a közügyekkel ? Tanítói kitüntetés. Igen nagyjelentőségű, ritka kitüntetés örvendezteti meg Gyula város tanítóságát, a katholikus egyházat, mint iskola- feníartót és szerény szerkesztőségünket. A magyar tanítóság részére alapított legnagyobb jutalmat, a báró Wodíaner-féle 1000 koronás nagyjutalmat, melyet évente az egész országban csak két tanító kaphat meg, az idén Ssékely Lajos, a belvárosi katholikus elemi iskola vezető-tanítója kapta meg. Negyven éves lelkes, odaadó, ritka hiva- tottságról bizonyságot tevő tanítói működést jutalmaz és tüntet ki a Magy. Kir. Tud. Akadémiának ez a döntése, mely nemcsak a jutalmazottra igen értékes elismerés, de kitüntetés az iskolára és Békésmegye egész tanítói karára. Meleg elismerésünk illeti meg Békásvármegye tanfelügyelőjét is, kinek felterjesztése alapján történt a döntés, mert a tanitói kar iránti tettrekész érdeklődésről, az érdemek elismerésére való buzgó készségéről tesz ez a kitüntetés bizonyságot. A kitüntetett tanítónak, szeretett munkatársunknak pedig igen sokak nevében kívánjuk, hogy még számos évekig legyen teljes erőben disze és büszkesége derék, kiváló tanitó-gárdánknak. Zita királyné Svájcba érkezett. Úgy értesülünk, hogy Zita királyné Eunchalban már mnlt hétfőn az Avon hajóra szállt és valószínűleg már megérkezett Svájcba. Lobogédisz. Újév napján Sopron városának és kerületének Magyarország részére történt átadása napján, városunk közhivatali épületei és igen sok magánháza is fel voltak lobogózva. Adétárgyalások. A jövedelmi-, vagyon- és hadinyereségadó kivetések elleni felszólamlások elbírálására alakított bizottságok Gyula városában a mai napon kezdték meg működésűket és január 26-ig folytatják. A felszólalók idézést nem kapnak, csak a bizottság hirdető tábláján az adózók sorszámának kiírásával közöltetik a tárgyalás napja. Trockíjt kitaszítják a zsidó hitközségből. Finnországból érkezett utasok elbeszélése nyomán a berlini lapok azt írják, hogy Trockij apja, Bron- stein Mózes a jekaterinoszlávi zsinagógában a zsidó hitközség elöljáróságának és az öregek tanácsának jelenlétében aztjjkérte, hogy fát közösítsék ki a hitközség kebeléből és taszítsák ki a hivők közül. A gynlai izraelita nőegylet 1922. évi január hó Il-én jótékonycélu előadást tart. Színre kerül az »Április* cimü 3 felvonásos operette, melynek szövegét Arató Erzsi irta, zenéjét Martos Pál szerzett?. A darab rendezését Kató-Kiszei István budapesti iparművész vállalta. Az előadást folyó hó 12-én olcsó helyárakkal megismétlik. A Polgári Kör Szilveszter-esti bálján felülfizettek : Faulhaber József 150, Mozi cukrászda, Kállay Gábor, Garay János, Stéberl Mihály 100—100, id. Makray Sándor, Silbereisz János 60—60, Gyulai István, Misits János, Sülé József, Heilinger Károly, Benkő János 50—50, Hegyi József, Ludvig József, Wiszt Konrád, Steigerwald János, Papp Gyula, Kocsis Lajos, Sál Béla, Szabó József, Sai József, Balogh Endre, Baudermann János 40—40, Nagy János, Nagy József, Barth Izsó, Szabó Lajos 30—30, Scheibert József, Mi- halik Andor, Oroszlány Gábor, ifj. Menyhárt GásLapunk mai száma 2 oldal.