Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)
1921-04-02 / 27. szám
Lili. évfolyam 27. szám Szombat Cíjnla, 1921. április 2 Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. Előfizetési árak: Egész évre . . 120 K — f Fél évre . . 60 K — f BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 2 korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FEKEXC Megjelenik szerdán és szombaton. Társadalmunk betegségei. i. A munkákéi! v megszűnése. Eá szeretnék tapintani a mai beteg társadalom ütőerére, hogy a lázat konstatáljam., a diagnózist megállapítsam s a gyógyszerről gondoskodjam. Mert beteg ez a társadalom, lázbeteg s oly sokan vagyunk az orvosok. Az emberi társadalom élete számos tényező eredője s e tényezők közül nem egy ismeretlenre bukkanunk. Nem vállalkozom az eredő tényezőinek kutatásába, mert csődöt mondana okoskodásom, csak egyes tényeket akarok megállapítani. TéDy az, bogy nagy idők, nehéz, súlyos válságok mozifilmszerüen lepergő eseményei korszakát éljük. Az eszmék helyét a jelszavak foglalják le. Üresebb vagy tartalmasabb jelszavak, de mégis csak jelszavak s hangoz- tatóik őszinteségéhez nem ritkán szó fér. Aztán meg nyakig benne vagyunk a világ- boldogitás vagy — nevezzük nevén a gyermeket — világbolonditás korában. Semerre kiút. Egyik torokkal győzi, másik doronggal bírja. Néhány millió ember elpusztult a világháború folyamán, még egynéhány százezer el fog pusztulni az egymást meg nem értésben. S a vége ? A megmaradottak ép oly boldogok, vagy tán ép oly boldogtalanok lesznek, mint amilyenek mi voltunk a háború előtt. A boldogság, illetve a boldogtalanság egyébként is relativ fogalmak. Temérdek érték pusztult el és pusztul még ma is, de — ami mindennél szomorúbb — elpusztult a munkakedv. Hoover, amerikai szenátor Európa nyomorúságának okait keresve saját honfitársaira néz s úgy látja, bogy a háborúban részt vett katonák fólannyit sem dolgoznak, mint dolgoztak a háború előtt. Mert a hatéves háború rászoktatta az embereket a »felvételezésre«, a munkanélküli megélhetésre s elszoktatta a fáradtságos és becsületes munkától. Amellett felszabadította az emberi önzés fékevesztett vágyát s az egyéni önzés megtalálta tiz parancsolatát a modern Antikrisztus bibliájában. Dehogy hová jutottunk, azt az uj Mester már nem élvezhette. Milyen szomorúan is fest a valóságban »az értékek átértékelése«. S ebből a lázas betegségből semmi más sem vezethet ki bennünket, mint a kölcsönös megértés s a munka szeretete, a munka megbecsülése, maga a munka. Nem akarok a Munkának oltárt emelni, amint azt Zola tette, nem, mert az oltárt a hivő szentnek tartja s nem nyúl hozzá. Nem piedesztál kell a munkának, hanem rá kell nevelni egész társadalmunkat, hogy dolgozzon, hogy becsülje meg a maga és mások munkáját, hogy emberi mivoltának tudatára ébredjen, melyet csak úgy érdemel meg, ha munkájával keresi meg a mindennapi kenyerét. Azután uj eszmék zugnak vadul a fülünkbe. Eégi ideálok, régi bástyák kapuit döngetik. S nem az egészséges eszmék meggyőző erejével teszik ezt, hanem az erősebb, mondjuk az erőszakosabb jogán. Nem félünk tőlük. Aki a történelmet az élet mesterének ismeri, az a múlt nagy változásainak tanúság tétele alapján elmondhatja a materialisták történetírójával, Ferreroval, hogy minden társadalmi változásnál mindig több marad a régiből, mint amennyi az újból hozzákerül. Ez így volt mindig, ez igy lesz most is. Ez nem katedrái vélemény, ez az evolúciónak örök törvénye. A társadalom ép oly élő szervezet, mint akárcsak a növény-, vagy állatvilág bármely egyede. Már pedig nincsen ugrás a természetben, legkevésbbé a társadalom fejlődésében. Csak rá kell nevelni a társadalom minden egyes tagját, bogy a társadalom élő, működő gépezetében öntudatos alkatrész legyen, akarva dolgozzon és fáradjon a közért, mert ez az egészséges köz az ő boldogulását, az ő megélhetését is akarja. Szóval dolgoznia kell minden egyesnek a közért, még pedig öntudatosan és szeretettel, hogy az egyes is részesülhessen a közösség javában. Mindenki a nemzetért, az államért s az állam, a nemzet mindenkiért. Vagyis újból a munkához, a munka szeretetébez, a munka megbecsüléséhez jutottunk. Igenis, mert beteg társadalmunk egyik legveszedelmesebb baja a munka kerülése, a munka meg nem becsülése. Pedig épen nekünk, a kis Magyar- ország lakóinak dolgozó hangyákká kell lennünk, hogy belül megerősödve vissza tudjuk szerezni őseink vérrel szentelte határainkat. TÁRCA. Folt a múltban. (Tárcalevél.) Irta: Kolozsvári László. Szokva vagyok althoz, hogy az érett gondolkodású nők kijelentéseit komolyan vegyem, ennek a szokásnak engedek ezúttal is, amikor legutóbb tett „vélemény“-ére nyilatkozom. Félreérthetetlenül hangsúlyozza ön kedves Laura, hogy elvált férfinek sohasem lenne a felesége, mert „első szerelme kíván lenni élettársának, nem pedig az elválasztott hitves utódja“. Ön szerint különben is az elvált férjnek múltja van, amit fokozni nem kivánatos. A házasságot szentségnek tartja ugyan ama felekezet, melynek ön sohasem volt s jelenleg sem a tagja, minden ilyen vonatkozástól eltekintve azonban én csupán a boldog házasságot tartom szentségnek. A házasság pedig csakis addig lehet boldog, mig az egymást őszintén szerető házasfelek frigyét nem szentségtele- nitette meg egyetlen idegen eredetű merész tekintet, egyetlen tolakodó kézmozdulat sem. Amikor már a földi bíróság jogfejlesztő agya boncolgatja az egymásnak „örök hűséget“ fogadott élettársak viselkedését, akkor már — nézetem szerint — azt a házasságot nem lehet többé szentségnek tekinteni. A feldúlt hitvestársi béke, a meghasonlott házasfelek viszálykodása sohasem volt, de nem is lehet szentség. Mindig észszerűbbnek tartom, ha az egymást meg nem értő házasfelek, a törvényes eszköz igénybevételével, örök búcsút mondanak egymásnak, mintha békességet színlelve ámítják ezt a zűrzavaros világot. A tévedés emberi dolog, nem is tekintve komolynak azon közmondást, hogy „a nőt teljesen kiismerni sohasem lehet“, akárhányszor megtörténik, hogy a jegyesek nem tanulmányozzák ki kellőleg egymást, aminek azután a megkötött házasság adja meg az árát. Nem lehet tehát jogos az elvált házasfélnek elitéltetése pusztán azért, mert még életében felbomlott a házassága, illetve mert neki a körülmények erkölcsi kényszere alatt el kellett válnia. Az első szerelem nem mindig, úgy mondjuk szabatosabban, a legritkább esetben esik össze a férfi első nyilvános jegyess igével. A férfi szerelmi élete előbb virágzik ki, mint a leányé, utóbbinak akkor még szunnyadoz a szive. A leánykákkal szemben különben is nagyon méltányos a természet bölcsessége, mert időközönként eltünteti a szerelmi élet múló jelenségeit. Ámitás a legtöbb alkalommal az „első szerelem“ hangsúlyozása. A fiatal ember, mint közép vagy főiskolai tanuló, mint egy éves önkéntes, ezernyi-ezer alkalmat talál a szemrevaló hajadonok és önálló asszonyokkal való parázs ismeretségre. Ha van benne szemernyi életrevalóság, akkor nem is zárkózik el ezen legtöbbször ideiglenes szerelmi kapcsolódástól. Akkor, amikor még mindketten függetlenek és •csupán saját lelkiismeretüknek tartoznak felelősséggel, egyetlen komoly gondolkodású nő, vagy férfi sem vonhatja a különben eszményi szerelmeseket felelősségre. A fiatal ember, a független férfi becsületén semmi esetre sem esett sérelem ilyen rövidebb-hosszabb lélekzetü liaison folytán. Mi sem természetesebb annál, minthogy ha a törvényes alakiságok által meg nem erősített eme kapcsolat nem vet árnyat egy férfi múltjára sem, akkor senki sem lobbanthatja szemére előzőleg kötött s kényszer helyzetében felbontott házasságát. A férfi társadalmi helyzete lényegében eltérő, házasság előtt, annak tartama alatt és a házasélet közösségének megszűnte után. Ne a nőkkel szemben előzőleg tanúsított viselkedést figyelje és boncolgassa tehát kedves Laura, hanem a férfi jellemét, a férfiasságát, szellemi és erkölcsi értékét, lelki fajsulyát. Önmagát ámitja azon leány, aki vőlegénye (vagy csupán széptevője) kényszer füllentésére elhiszi, hogy neki menyasszonya (vagy eszményképe) az első szerelme. Hiszen nem kell a mesék országába repülnünk, a lüktető életben is gyakran tapasztaljuk, hogy szabályszerű tengéletü, egészséges 733 5-20 Udvari (á la pilsenO Góliát Maláta (á !a Salvator) sor Csak viszonteladóknak! palackozva békebeli minőségben kapható az Első Magyar Részvény Seríőződe főraktárában: Weisz Mőr és Társa cégűéi, kyuián. Lapunk mai száma 4 oldal.
