Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)
1921-02-12 / 13. szám
Sorsdönté órákban. A. magyar nemzet sorsát évszázadokra elhatározó események játszódnak le ezekben az órákban. Lejátszódnak anélkül, hogy a nemzet közvéleményének ezekben az életbevágó kérdésekben megnyilatkoznia lehetne. Nemcsak a sajtó van gúzsba kötve, de. még a nemzetgyűlés sincs együtt. Csak az az egyoldalú, ellenőrizhetetlen igazságu vélemény juthatott szóhoz, hogy a koronás király trónfoglalása végső veszedelembe döntheti az országot. Ámde lehet és vau más vélemény is. A nemzet széles rétegeinek, kiváló férfiai egész sokaságának meggyőződése az, hogy az ország mai halálosan gyógyíthatatlan helyzetében a feléledéshez- való egyetlen ut a koronás király trónra helyezésével nyílik meg ; hogy az ország elszakított és mindjobban elidegenedő területeinek visszaszerzésére a legelső és leggyorsabb módként annak az uralkodóháznak restaurálása kínálkozik, mely iránt minden nemzetiség részéről a -legteljesebb bizalom nyilatkozik meg, mely évszázadokon át oly sok különböző nemzetek felett annyi dicsőséggel uralkodott. Az a meggyőződés is eltölt nem keveseket, hogy ebben a mindenféle betegségekkel beoltott, . halálra száut országban az annyira óhajtott rend, belső békesség, jólét,- konszolidáció, osztályok érdekein felülemelkedő szociális építés első feltétele a legfőbb törvényes tekintély, az uralkodó hatalmának visszaállítása. Ezek mellett a meggyőződések mellett nagyon is alárendelt jelentőségű az az ellen (érzés, melyet a magyarság egy része a Habsburgokkal szemben táplál. Vájjon nem szövetkeznék-e minden magyar ember még a Belzebubbal is, ha attól az ország épségének helyreálltát remélhetné. Még kevésbbé szabad most helyet engednünk lelküukbeu a bosszúnak, melyre talán sokan gondolnak. A bosszuallás az egyének életében is többnyire veszedelmet hoz a bosszúállóra, a nemzetek életét a bosszúvágy szerint intézni botorság és esztelenség. És minő férfiatlan, uudok bosszú az, mely a gyűlölködő ellenség segítségét veszi igénybe. A magyar férfiasság, a magyar önérzet, mely ezer ev óta legértékesebb és legszebb kincsünk, felháborodva tiltakozik az ellen, hogy dinasztiánktól, ha épen kellene, ne a magunk erejével, hanem halálos ellenségeink segítségével szabaduljunk meg Azok számára, akik a fent kifejtett meggyőződésben vaunak, minden tiltakozás, mely az antantok részéről a Habsburgok ellen elhangzik, egy okkal több arra, hogy ragaszkodjanak hozzájuk, ménnél idegesebb és mennél fenyegetőbb ez a tiltakozás, annál erőteljesebb indok számukra a király vissza- hozatalához. Vannak azután igen tekintélyes számban Csonka-Magyarországon, még többen a megszállott részeken, akik abban a kettős meggyőződésben vannak, hogy egyfelől az antantok az üres fenyegetésen kiviil semmit sem akartak és semmit sem tudtak volna tenni a király trónra ültetése ellen, másfelől pedig minden esetleg megteendett beavatko zás csak életet adó megmozdulást jelentett volna számunkra mai halálos dermedtségünkben, és alkalmas lehetett volna arra, hogy ellenségeinknél az összhangot megbontsa. Mindezen véleméuyek egyszerű elfojtásával a kormány cselekedett. Cselekedett merészen és véresen, vakmerőén a nemzettel, gyáván az ellenséggel szemben. Hogy meg-' tartson egy csonka nemzetgyűlés által hozott tavalyi törvényt, elnézett évtizedes törvények felett, elnézett az évezredes magyar alkotmány legsarkalatosabb tételei felett. Veszélyben érezve a saját és a nemzetgyűlés életét, reáfogta, hogy az a nemzet végső veszedelme. Ragaszkodva a saját hatalmához, odadobta a koronás magyar királyt az ellenség önkényének. Az antant előtt való gyáva megbunyászkodásban sokkal messzebb ment, mint annak idején a Károlyi-kormány. Megfosztotta ezt a szerencsétlen országot belátható időben egyetlen reménységétől, az elszakított országrészeket együttartaui alkalmas egyetlen kapocstól. De talán még nem késő. Talán még helyrehozható az az irtózatos bűn, melyet a nemzet ellen meggondolatlanul, vóuasszonyos ijedtségben, elhirtelenkedve cselekedtek. Még helyrehozható. De tiltakozunk az ellen, hogy ez a kormány egyetlen további lépést tegyen még a királykérdés megoldása körül ; tiltakozunk, hogy ez a kormány tárgyaljon az antanttal a koronás királv sorsa felől. Ehhez elvesztette a uemzet bizalmát, azét is, melyet -itthon 5 szőrit a cenzúra béklyóiba, azét is, melyet a vonalakon túl az ellenség nem hagy szóhoz jutni. Tiltakozunk atf ellen, hogy kormány és nemzetgyűlés ebben az életbevágó, történelmi kérdésben a nemzet törvényes képviseletének tartsák magukat és az uralkodás és a dinasztia kérdésének bármiféle végleges megoldásába belemenjenek. Tiltakozunk az ellen, hogy osztályok, pártok vagy frakciók a nemzet szánalmas letargiájának kihasználásával, a közvéleménynek a legféktelenebb abszolutizmusra emlékeztető elnyomásával és az ellenség bosszuszomjas és gyűlöletes segítségével valósítsák meg a nemzet érdekéivel ellentétes, saját külön céljaikat és rejtélyes sötétségbe burkolódzva, titkos homályban merészeljenek dönteni a nemzet élete és halála fölött. Az évezredes magyar alkotmány, a magyar uemzet legdicsőbb erényei nevében utolsó lehelletünkig elszántan tiltakozunk az ellen, hogy a koronás magyar király személye' a kormány és az ellenség között alku és megegyezés tárgya lehessen.
