Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)
1921-09-10 / 73. szám
Lili. évfolyam 93. szám Sxombat Oynla, 1931. szeptember lO. Előfizetési árak: Egész évre . . 120 K — f Fél évre \ . 60 K - f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZ6AZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 2 korona. ' Felelős szerkesztő: DÖltAY FÉKÉIT Megjelenik szerdán és szombaton. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország! A nyugati kérdés. Bizonyos, hogy a legképtelenebb és leg- erkölcstelenefcb rendelkezése a békeszerződésnek a Nyugat-Magyarország elszakitására vonatkozó. Még a békeszerződés elveinek szempontjából is érthetetlen, a lakosság megkérdezése nélkül elvenni egy területet az. egyik legyőzőitől és odaadni a másik legyőzöttnek, aki a háború felidézéséért és folytatásáért legalább is épen olyan mértékben felelős, mint mi. Nekünk pedig minden jogi és erkölcsi érzésünket felháborítja az, hogy átadjunk egy akármilyen csekély olyan területet is, mely igazán ever esztendőn át a mienk volt, átadjunk Ausztriának, mely papiroson és szinleg négy évszázad óta a legszorosabb szövetségesünk, valójában és lélekben pedig mindig gyűlölködő, rosszi szomszédunk volt. A négyszáz esztendős szövetség mélységesen erkölcstelenné teszi azt, hogy Ausztria most elfogadja a neki Ítélt területet, .a négyszáz esztendős gyűlölködés pedig legelső kötelességünkké teszi, hogy ehhez a területhez ragaszkodjunk a leghatározottabban. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy addig, amíg az erőviszonyok a javunkra lényegesen nem változnak, Nyugatmagyarorszá- got illetően más politikát és taktikát kövessünk, mint amit követtünk a Felvidék, Erdély és a Délvidék elszakitása tekintetében. A magyar kormány minden alkalommal hangoztatja, hogy csak a nyers erőnek és a kényszerhelyzetnek engedve mond le azokról a területekről, melyeket a trianoni béke elszakít tőlünk. Ebben a kijelentésben benne van az, hogy tulajdonképen nem mondottunk le egy talpalattnyi területünkről sem és fen- tartjuk jogunkat, bogy a legelső alkalommal visszacsatoljuk azokat, mint jogos birtokainkat. Ez a jogfentartás természetesen Nyugat- Magyarországra ép úgy vonatkozik, mint a többi területekre. Nyugat-Magyarország átadása tehát a mi terhűnkre nem járhat erősebb jogi következményekkel, mint a békeszerződésnek aláírása és ratifikálása. — Ha Nyugat-Magyarország átadásában joglemondás foglaltatik, akkor az már a békeszerződés aláírásában és ratifikálásában is benne volna; ha pedig az erőszakra való hivatkozásban foglalt jogfentartásunk hatályos, akkor az átadással sem válik ez a jogfenntartás hatálytalanná. A jogi helyzet tehát nem változik a terhűnkre, ha átadjuk, nem változik a javunkra, ha nem adjuk át Nyugat-Magyar- országot. Arról, hogy a magyar kormány nem akarná átadni az «Szíriának Ítélt területet és ezzel azt akarná demonstrálni, hogy máris megszűnt az a kényszerhelyzet, mely a trianoni bókét reánk kényszeritette, szó sem lehet. A magyar kormány tudja és érzi, hogy ez a kényszerhelyzet még nem szűnt meg és a leghatározottabban kész volt és kész átadni Nyugat-Magyarországot. Az antantnak minden más feltevése a magyar kormányról és a felelős magyar államférfiakról csak rosszakaratú információkon alapulhat. Most már az a kérdés, hogy az a kétségtelen ellenállás, mely a területeknek Ausztria részére való birtokbavételét akadályozza, hol találja gyökerét, felelős e azért a magyar kormány, kötelessége-e azt megakadályozni és ha igen, módjában van-e ezt megtenni. Nem kétséges az, hogy Nyugat-Magyar- országnak lakossága is nem csekély mértékű ellenállást fejt ki; legalább is olyat, aminőt Ausztria a maga gyenge és megrontott szellemű hadiszervezetével legyőzni nem képes; az is kétségtelen, hogy az ellenállást táplálják és erősitik felelőtlen fegyveres erők, melyek nem tartoznak Nyugat-Magyarország lakosságához. Arról egy pillanatig sem lehet szó, hogy a magyar kormány kötelezhető legyen arra, hogy a lakosság ellenállásával szemben fellépjen, azt lefegyverezze és a saját maga polgárait mintegy megkötözve, bilincsbe verve szolgáltassa át. Ilyen erkölcstelen és képtelen kötelességet józan ószszel és egészséges jogi felfogással nem lehet a magyar kormányra róni. Ezt még talán Ausztria sem várná a magyar kormánytól, A következő kérdés az, hogy a felelőtlen elemek ténykedéseinek akadályozása körül minő kötelezettség terhelheti a magyar kormányt. E toron a magyar kormány teljesen és tökéletesen teljesiti kötelességét, ha mindent megtesz, a mi módjában van, hogy ilyen elemeknek a már kiürített és még kiürítendő területekre jutását megakadályozza. Az azonban, hogy a már odajutott, vagy a rendszabályai kijátszásával odajutandó felelőtlen elemeknek tevékenységét megakadályozza, sem jogában, sem módjában nem áll, következőleg nem lehet kötelessége sem. Nem áll jogában, mert sem arra a területre, melyet már kiürített, sem arra, melyet még kiürítenie kell, fegyveres erőt vinnie már nincsen joga, már pedig kétségtelen, hogy a felelőtlen elemek tevékenységét csakis fegyveres erővel tudná megakadályozni. De nincsen módjában sem ezt tennie, mert feltéve, hogy megengedtetnék a kormánynak, hogy fegyveres erőt vigyen a kiürítendő területekre, ezt nem tudná tenni, mert az antant által engedélyezett haderő ehhez nem elegendő, különösen nem akkor, mikor a kis-antant kardesörtetései miatt szerencsétlen, alig védhető kiterjedt, többi határai védelmét és a belső rend fen- tartását is ezzel a minimális fegyveres 'erővel kell ellátnia. Magyarország tehát a nyugati részek átadására vonatkozó kötelességét a leglelkiismeretesebben, legjobb képességei szerint teljesítette, ennek a területnek pacifikálása és átvétele, a lakosság és a felelőtlen elemek ellenállásának leküzdésé most már teljesen Ausztria dolga. Nemcsak teljesen, de kizárólag, mert a békeszerződéssel ellenkeznék az is, ha Austria helyett akár- mely más állam, ha mindjárt Ausztria felkérésére is, szállana meg azokat a területeket, melyeket a békeszerződés Ausztriának és nem más államnak Ítélt oda. így áll a helyzet a nemzetközi jog, és a békeszerződés határozmányai szempontjából. Nekünk, pro domo, csak azt kell még megfontolnunk, hogy a nemzet egységét és erejét, jogai megvédésére és visszaszerzésére való készségét és képességét a Nyugat-Magyarország megtartására irányuló felelőtlen tevékenységnél talán sokkal jobban demonstrálja erszág-világ előtt az, ha a kormány meg tudja mutatni erejét és az ország felett való uralmának szilárdságát azzal, hogy a kényszerhelyzet által reá rótt kötelezettségét a fent kifejtettek szerint kellőképen teljesíteni tudja és ebben minden tényező támogatni fogja. Ez, úgy véljük, kis és nagyantantnak sokkal jobban imponálna és bizonyára őket nagyobb aggodalommal, minket a jövőt illetőleg több megnyugvással töltene -el. Nyugatmagyarország! hírek. Nyugatmagyarország lakossága ezer éves hazájához való rendíthetetlen ragaszkodásának csodálatos tannjelét adja. Nem nyugszik bele semmi áron, hogy akarata ellenére bekebelezzék a vörös pestissel fertőzött Ausztria feloszló tetemébe. Nyugatmagyarország nem magyar ajkú — horvát és német — lakosságában feltámadt a két év előtt erőszakkal elfojtott magyar nemzeti önérzet s az antant rövidlátó parancsaival ellentétben, az önrendelkezési jog helyes alkamazásával, önmaga óhajtja kijelölni jövő boldogulásának útját. A Magyarországhoz való hőségnek kétségtelen bizonyítéka az, hogy Nyugatmagyarország népe az elsza- kitás s bekebelezés megmásitása céljából minden községben megalakította az országvédelmí szervezetet s ezen önállóan szervezett alakulatokkal, — melyek a nemzeti hadsereg csapataival összeköttetésben nem állanak — proklamálta Ausztria ellenében a legigazabb ügy védelmére a szabadságharcot. Az országvédelmi szervezet főparancsnoksága a világ népeihez kiáltványt intézett, melyben tiltakozik a wilsoni elvek flagráns megsértése ellen s az önvédelmi harcnak a végsőkig való folytatását jelenti be. Nyugatmagyarország ügyében különben f. hó 6-án a nagy antant budapesti képviselői a párisi nagykövetek tanácsának megbízásából külügyminiszterünknek jegyzéket adtak át. A jegyzék a magyar kormányt felelőssé teszi azokért a zavarokért, melyek Nyugatmagyarország átadása alkalmából felmerültek, de annak a reményének ad kifejezést, hogy megértve a körülmények súlyos voltát, képes lesz a kormány a szerződés pontos betartására mindenkit kényszeríteni. A jegyzékből örömmel állapíthatjuk meg, hogy az ellenállás megtorlására az antant komolyan nem gondol. Feltehető, hogy kezd a térképszabó diplomaták fejében oszladozni a köd. ők sem tartják kívánatosnak, hogy a kis antant csapatait akcióba indítsák s ezzel a cseh-jugoszláv korridor megvalósítását előmozdítsák. Nyugatmagyarország kérdéséban az olasz nacionalisták adtak kifejezést Magyarország újabb megcsonkítása elleni tiltakozásuknak. A legtekintélyesebb nemzeti irányú napi lap hosszas cikben a leghatározottabban áll a magyar álláspont védelmére. ' Mint értesülünk, a magyar kormány a legrövidebb időn belül válaszol az antant-jegyzékére és tiltakozni fog ama gyanúsítás ellen, mintha az ellenállásban a kormánynak része volna. Egyébként pedig a kérdés megfontolását ajánlja a legfőbb tanácsnak. Kérem MM a saját é»-<Lekében nézze meg az i(iartestttletben az áruminta-vásárt! Lapunk mai száma 4 oldal. "
