Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)
1921-08-31 / 70. szám
lilll. évfolyam ÍO. szám. Szerda Gyula, 19)91. augusztus 31 £lSflzetési árak: Egész évre . . 120 K — f Fél évre . . 60 K - f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZ6AZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 2 korona. Felelés szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. A vallás, mint államfenntartó erő. / Áldozatkész hazaszeretet nélkül nemzet és ország fenn nem állhat. De csak a vallás és erkölcs tud ésszerűséget és hathatós inditó okokat adni a hazaszeretet áldozatkészségének, kivált az élet feláldozásának. Erkölcstelen, élvezethajhászó és haszonleső emberek a hazáért önzetlenül dolgozni, szenvedni és meghalni nem tudnak. Már a súlyos terhek és anyagi áldozatok is az életfentartás eszközeit támadják meg és az emher természetes ösztöneibe ütköznek, tehát vallási és erkölcsi inditó okok nélkül s a vallástól ápolt eszményi gondolkozás nélkül alig lehetségesek. Az ember legfőbb földi java pedig az élet, és legerősebb ösztöne az, mellyel ebhez ragaszkodik. Ha létünk a földi élettel lezáródik, akkor az élet fentartása mindenek felett álló kötelesség és az életet mint legfőbb jót semmi másért fe^ nem áldozhatjuk. Élni haza nélkül vagy idegen földön is lehet, de élet nélkül nincs ránk nézve haza. Ez az okoskodás a vallástalanság álláspontján egészen logikus. Az államnak tehát, ha a túlvilág! életet kihagyja a számitásból, tulajdonképen nincs joga alattvalóitól az élet feláldozását követelni s ha a hitetlenség elterjed, hiába is fogja követelni. A hazaszeretetnek az életösztönt legyőző erőt, az önfeláldozásnak észszerű inditó okot s az államnak ehhez a követeléshez jogot csak a vallás adhat. Ez tanít meg, hogy az élet nem a legfőbb jó, hogy az eszményi javak, a naza és a társadalom java magasahhrendü értékek az életnél és felette állanak az egyén élethez való jogának, hogy a kötelességet elébe kell tenni az életnek, melyet érte szükség esetén fel is kell áldozni s hogy a hazának és az államfőnek mint Isten helyettesének joga is van ezt az áldozatot követelni. Aki ezt az áldozatot meghozza, nem veszti el legfőbb javát, mert a legfőbb jó a tulvilági örök boldogság, melyre érdemet szerez, aki életét feláldozza, aki életét veszti a hazáért e íöldön, megtalálja azt odafönn. Nem csoda tehát, hogy már az ókor nagy államalkotói és törvényhozói Hammura- bitól és Mózestől Solonig és Justiniánig vallásos, sőt theokratikus alapra építették az államot. S mindig csak azok a népek és országok voltak erősek és állandók, melyek az erkölcsre és vallásra voltak alapitva. A kereszténységre tért népek pedig mindnyájan a|keresztény világnézet és erkölcs alapjára helyezkedtek s ezen az alapon épült fel a görög-római világ erkölcsi megromlása és a népvándorlás barbársága helyébe az egész európai kultúra és civilizáció. Az emberiség legnagyobb gondolkodói régen és ma a vallást mint az állam és társadalom legbiztosabb alapját magasztalták. Már Plátó megmondta, hogy »minden emberi társaság alapját forgatja fel, aki a vallást megingatja«. Plutarch szerint »könnyebb a levegőben várost építeni, mint államot alapítani vallás nélkül«. Vagy az elég gyanútlan Macchiavelli szerint: »semmi sem biztosabb jele valamely ország pusztulásának, mint a vallás megvetése«. És a még gyanútlanabb Voltaire mondja: »ahol társadalom van, a vallás okvetetlenül szükséges«. Washington pedig, aki tudvalevőleg értett az államalapításhoz, mondotta: »Aki a néptől a vallást és a vallástól a papot el akarja venni, az vagy bolond vagy gonosztevő, vagy mindkettő egyszerre«. Hasonlókópen vélekedtek Napoleon, Bismarck és minden igazán nagy állambölcs. S minél nagyobb a szabadság, minél demokratikusabb az állam, annál nagyobb szükség van az erkölcsre és a vallásra. A szabadság a szenvedélyeket és bűnöket is felszabadítja, a népuralom durvaságba és korrupcióba vezet, hacsak az erkölcs- azokat meg nem fékezi. Az állam nem állhat fenn törvénytisztelet, engedelmesség és rend nélkül. Ezeket pedig nem lehet máskép fentartani, mint vagy erkölcsi inditó okokkal, vagy kényszerítő erőszakkal. Erős központi hatalom legalább egyideig fegyelmet tarthat erkölcs nélkül és erkölcstelen alattvalók közt is; de demokratikus államban, hol a közhatalom kényszerítő ereje meggyengül, annál szükségesebb az erkölcs s ennek őre meg dajkája a vallás és pedig úgy a kormányzó tisztviselőkben, mint magában a népben.*) A vak bosszú* Az antant békecsinálóinak elvakult bosszúját semmi sem bizonyítja jobban, mint Nyugatmagyar- ország elszabitása. Bennünket harcképtelenekké tenni, a megmozdulásra is képtelenekké tenni, tökéletesen elegendők lettek volna a békeszerződés súlyos katonai és gazdasági határozmányai. A keleti, déli és északi területeinket elszakítani már csak azért kellett, mert koncot kellett adni azoknak, akik akármiféle szolgálattal segítették az antantot céljaihoz : a szerb a háború provokálá- sával, a román, a szövetségi kötelesség megszegésével, a cseh a legaljasabb árulással. De Nyugatmagyarországot elszakítani tőlünk és Ausztriának ,áni, ezt az intézkedését a békeszerződésnek csak a vak bosszú lelkiállapota magyarázhatja meg. A többi területek elszakitására , *) Dr. Székely István tud. egyetemi tanár „A forradalmak útja és a keresztény politika“ című miiből'. A „Katolikus Élet“ kiadása. Budapest 1921. jogcím lehetett az, hogy azokat azok az államok, melyek jutalmukat várták, maguknak követelték, jogcím lehetett, hogy holmi erőszakolt gyűléseken állítólag a lakosság kívánta az elszakitást. De Nyugatmagyarországnál ilyesmiről szó sem lehet. Ausztriának nem lehetett oka és alkalma bármit is igényelni az antanttól, mert hiszen velünk együtt ellenségként állt szemben az antanttal. Módja sem lehetett semmit igényelni, mert épen úgy nem hallgatták meg, mint ahogyan bennünket meg nem hallgattak. Nyugatmagyarország népe soha, soha meg nem nyilatkozott az Ausztriához való csatolás mellett; sőt ellenkezőleg, ismételten t.. igen impozánsan kifejezte azt a kívánságát, sőt követelését, hogy Magyarországhoz kiván tartozni. Es mégis! Az antant azt a hamis indokot, hogy az egy fajú és egy nyelvű népek egyesítése ♦ végett kell Magyarország keleti, déli és északi területeit elszakítani, azzal vélték a következetesen alkalmazott elv magaslatára emelhetni, hogy megajándékozták ellenségüket is egy olyan területtel, melyet az nem kivánt és amely nem is akar odatartozni. Azt hiszik az antant bölcsei, hogy ha" a világ azt látja, hogy elvettek területeket tőlünk saját szö- szövetségesünk és az ő ellenségük javára, azt bizonyára csak a népek kívánsága alapján tették és akkor bizonyára a többi területeket is valóban a népek kívánságára vették el. Ámde, ha az egy fajú és nyelvű népeknek valóban egy áuiaiközösségbe egy uralom alá kell tartozniok, miért nem engedik meg Ausztriának a Németországhoz való csatlakozást? Nemcsak, hogy nem engedik, de minden eszközzel megakadályozni igyekeznek. Ä közönyös világot talán sikerült antanték- nak félrevezetni, de minket nem. Mi már tisztán látunk és nincs messze az idő, midőn nem is lesz szükségünk egyébre, mint a tisztánlátásunkra és ki fogjuk nyitni a világnak m, meg antanték- nak a szemét is. Belpolitikai hírek. A Baranyából kivonuló szerb csapatok rablásairól és fosztogató pusztításáról elterjedt hirek megerősítést nyertek. Hasonló módon jártak el, mint a románok. A pécsi nagy dohánygyárból minden elmozdithatót elvittek. A hadapródiskola egész berendezését elvitték, a kilincseket is leszedték, a csupasz, bemocskoltifalakon kívül semmi sem maradt. Az összes hivatalok, iskolák, középületek bútorzatát elszállították. A vidékiek búzatermését is elrabolták. A kiürített területeken most már mindenütt helyreállott a magyar közigazgatás, rend és nyugalom van, még az elmenekültek is kezdenek visszatérni. A vasúti-, posta- és táviróforgalom az összes visszafoglalt területekkel megnyílt. A nyugatmagyarországi területek hivatalos kiürítése megtörtént. A magyar kormány semmikép nem akadékoskodott, de az ottani lakosság protestált az osztrákok ellen. így Pinkafőnél, mely VaBinegye legnyugatibb szélén van, a magaslatokat a lakosság megszállotta és az osztrák csendőröket és kommunistákat gépfegyvertüzzel fogadta, a sikföldön pedig kaszával felfegyverzetten ellenállott, úgy, hogy az osztrákok kénytelenek lettek visszavonulni. Más helységekből is érkeztek jelentések, bogy a lakosság ellenáll az osztrák csend- őrségnek, de az Osztenburg és Héjjas különítmények, vagy más katonai alakulatoknak vállalkozását hivatalosan megcáfolják. A lakosság megbékítésére most antant missziók érkeztek a forrongó területekre. Lapunk mai száma 4 oldal.
