Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)

1921-08-27 / 69. szám

Szombat Gyula, 1931. augusztus 27 Lili. évfolyam 69. szám. Előfizetési árak: Egész évre . . .120 K — f Fél évre . . 60 K - f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 2 korona. Felelés szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Budapest Szent István hetében. Évtizedek megfigyelése, hogy Budapest nyári arculata Szent István napjának hetében egyszerre átalakul. A folyton élvezeteket haj- hászó cifrálkodó fővárosiak között egyszerre csak megjelennek a falu és kisváros egyszerű, dolgos fiai; az anyagiak után való törtetés zaját tompítja egy kis időre a szellemi és lelki épülést kereső vidék áhitatos vágyakozása. A Szent István napját ünnepelni jövő és a közeledő iskolai esztendők előkészületeivel fog­lalkozó vidékiek kezdik betölteni e napokban Budapest nyilvános helyeit. Szellemi és lelki javakat jön keresni mindkét csoport. És dicsére­tére legyen mondva Budapestnek, mindkét vá­gyat tökéletesen ki tudja elégíteni. Aki a legmagasztosabb emberi érzésben akar részesülni és gyönyörködni, a buzgó vailá.- sosságból fakadó tiszta hazaszeretet érzésében és ennek megnyilatkozásaiban annak számára messze országokban nem kínálkozik szebb, im- pozánsabb és hatékonyabb ünnep, mint ' mi Szent István ünnepünk és különösen ennek Budán lezajló része. Egy nagy király, kiváló vitéz és kiválasz­tott ember több mint kilencszáz éves emléke előtt hódol e napon nemcsak a magyarság, ha­nem szivükben — bátran mondhatjuk — még azok is, akik ma elfordultak és ellenségként állanak szemben a magyarsággal. Ez a nagy ember, a honszerző és nemzetalapitó Árpád egyenes leszármazója, a rettegett magyar vezérek utóda, aki származásában, jellemében és tem­peramentumában magyarabb volt mindannyiunk­nál, lelkületében, gondolkozásában keresztényibb ett a vele élt és utána következett magyarok valamennyijénél. És ezzel a keresztény lelkület- tel csinált egységes birodalmat, mely az ő esz­méjével táplálva minden etnikai és hátalmi vál­tozás ellenére képes volt és a jövőben is képes lehet a különféle fajú népek millióit egy békés, igazi keresztény szellemű államközösségben együtt tartani. Budapest és vele együtt az ország méltó módon tudja megünnepelni ennek a nagy férfiú­nak emlékét. Az isteni gondviselés gondoskodott, hogy legyen érzékileg felfogható központja is ennek az ünneplésnek: csodálatos épségben fentartotta a nagy király jobb kezét, az energia, az akarat, a tett jelképét. Nagyszerű intelem foglaltatik ebben az épen maradt jobbkézben. Minden ékesszólásnál erőteljesebben hirdeti a magyarságnak: energia, akaraterő, tett, kitartó, akadályt nem ismerő jobbkéz, erre van nektek legnagyobb szükségetek.- , Nemcsak tévedés, de egyenesen bűn volna azt hinni, hogy Szent Istvánt az Egyház ünnepli, csak az ünnepelheti és csak a szentet ünnepli. Hiszen ha az az Istvánhoz hasonló szentéit min­den évben ilyen pompával akarná ünnepelni, akkor az esztendőnek több ezer napból „kellene állania és az ünneplések soha nem szünetelné­nek. A szentet tiszteli az Egyház Istvánban, de ezzel a fénnyel, pompával, bensőséggel a magyar királyt, a hőst, a törvényhozót, az országalapitót ünnepli. Bűn volna, megtagadása magyarságunk­nak és István nagy érdemeinek, ha kizárólag az Egyháznak engednők át az ünneplést. Nem, mi elsősorban a magyar királyt, országunk alapitó­ját és a kereszténységre téritőjét ünnepeljük és ünnepünkhöz az Égyház adja azt a semmive1 sem pótolható nagyszerűséget, magasztosság . és pompát, mely Istvánt ezért illeti, mert az Egy­ház méltónak találta őt az oltárra emelni. Nem mindig és nem mindenki igy fogta fel Szent István ünneplését. Magyarország harmadik kormányzójáé a dicsőség, hogy Szent István nap­ján elsősorban magyarnak és a magyar állam fejének érezte magát és ott láttuk fényes, impo­záns alakját menni az első királyi kormányzó kéz mögött. Mi sem bizonyosabb, mint az, hogy ott mindenki elsősorban mint magyar ember ünnepelt, az is, aki hermelinpalástot és püspök­süveget viselt és az a csonka hős is, aki vitéz­ségének jeleivel mellén, botra támaszkodva követte a menetet. A pápai követ is nem a szentnek, hanem a magyarnak és királynak jött el hódolni, midőn a diplomaták közül egyedül vett részt még a körmeneten is. A Szent Jobb után a kor­mányzó személye az érdeklődés és. bámulat tárgya. Mindenkit meghat elsősorban a jelenléte, azután megragadja a figyelmet imponáló egyéni­sége. Határozottságot, energiát, elszántságot su­gároz egész alakja. Érezzük, hogy nagy, korszak- alkotó tetteket várhatnánk tőle, ha nem kötötték volna annyira gúzsba kezünket volt ellenségeink. De ez nem tarthat sókáig. Ott a biztosíték erre a kormányzó háta mögött. A nemzeti hadsereg tisztikarának hatalmas képviselete vonul el sze- mür.k előtt, majdnem kivétel nélkül az öteszten­dős hősies önfeláldozás jeleivel és jelvényeivel; velük együtt a vitézek, altisztek, közlegények, a legtöbbje egyenruhában, de látunk mindenféle öltözetet, rendőr, vasutas, tűzoltó, villamosvezető egyenruhákat, kék munkászubbonyt, földmives- zekét, nem ritka a félkar, a mankó, de a legtöbbje, hál’ Istennek, ép, egészség, délceg, a büszke mell­kasokat elfedik az érmek ; ritka éremsor az, mely­nek élén nem ragyog ott az arany vitézségi. Látva ezt a büszke, gyönyörű, dicsőséges csoportot, meg­döbbenve, kábultan gondolunk arra,micsodapokoli erő}í diadalmaskodhattak ezen az országon, melyek a föld alá tudták tüntetni, tehetetlenségre ítélni azt az erőt. azt a becsületet, azt a hazaszerető ön- feláldozást, mely ezekben a vitézekben megteste­sült és négy esztendőn át megvédelmezett ben­nünket és urakká, parancsolókká tudták tenni felettük a gyávákat, a hitványakat, az elvete­mülteket. De többé ez sem történhetik meg. Most itt vannak, együtt vannak, egy vitézi testületté vannak szervezve a nemzet legjobbjai és nincs a pokolnak az a hatalma, mely ezeknek erejével és tekintetével szembe merne szállani. A Várban minden második házban valami idegen követség, misszió, más efféle van. Idegen egyenruhás ala­kok, idegen arcok néznek le a menetre és le lehet olvasni ezeken az arcokon azt a tiszteletteljes bámulatot mely elfogja őket ennek az impozáns vitézi menetnek a láttára. Itt, ebben a menetben van Magyarország, nem abban a gyászos csapat­ban, mely egy szomorú novemberi napon Belg- rádba vonult a magát győzőnek képzelő tábor­nok elé, nem is abban, mely Eem sokkal később Aradra ment tárgyalni, még csak nem is abban a testületben, melyet a nemzet alkotmányos képvi­seletének mondanak. Ez a délceg csapat az a Ma­gyarország, mely ezer éve fennáll és még ezerig fenn fog állani, amelyért megkimél és védelmez bennünket kishitüeket, kétségbeesetteket is a Mindenható. Budapest népe is meghatottan, szinte csodálkozva szemlélte ezeket a hősöket; csodál­kozni látszott azon, hogy ennyi hőse volt ennek az országnak, hiszen ő csak léha hencegőket, gyáva szökevényeket, a háborúban felhizott vampirokat látott és talán azért gyűlölte meg annyira a háborút, hogy azon az emlékezetes októberi napon ön­feledten, elszántan ujjongott a békének. Ha ez a csapat akkor is igy együtt van Budapest utcáin, ma a mi erőnket rettegné egész Európa. Hollós Mátyás koronázó temploma szinül- tig megtelt a vitézekkel és a nagyközönséggel. Az Egyház a kifejthető legnagyobb ünnepies­séggel tiszteli meg Szent István ünnepét. A szent­miseáldozat mélységesen megragadó szertartásai Isten trónja elé emelnek minden magyar lelket. Az ünnepi szónok csodálatos iníuicióval találja el azt a gondolatot, mely ma minden magyar ember lelkében ott lappang: Szent Istvánt, mint vasakaratu, erélyes, sőt kíméletlen államfőt ma­gasztalja, aki nem értette félre a szentirás amaz intelmét: Szeressétek ellenségeiteket is. A saját személye ellenségeinek meg tudott bocsátani, de nem tudott megbocsátani a haza és a keresz­ténység ellenségeinek. Az áhitatos figyelem el­árulja, hogy a szónok minden magyar ember leikéből beszél. Künn a téren Szent István lovas­szobra előtt is szentmise és beszéd a künt- maradt ünneplők részére. Egy impozáns külsejű, lelkes domokosrendü atya beszél olyan meleg, benső -hazaszeretettel, tüzes lelkesedéssel, hogy szinte bámulva kérdezzük, hogy a rideg szer­zetesi cellába miként fér ekkora honfiúi tűz, ilyen földöntúli lelkesedés a hazáért, melyet holmi gyanús álbölcsek már le akartak venni az emberiség életének programmjáról. A templomi mise véget ért, a körmenet visszafelé indul. A kormányzónak és József fő­hercegéknek el kell sietniök a Ludovika-Akadé­miába, az ifjú tisztek felavatására. A megszapo­rodott közönség alig fér el a Vár utcáin, a meg­hatottság, a mélységes hazafiul érzések alig fér­nek meg a szivekben. Százezrek reménykedő szeme kiséri a Szent Jobbot és várva-vár egy erős, becsületes, elszánt élő jobbkezet. JSelpolitikal hírek. A románok megújították azon régi óhajukat, hogy Békéscsaba és környéke Romániához csatol- tassék. Békéscsaba környéke alatt pedig maga Békéscsaba, Gyula, Sarkad, Gyulavári, Kótegyán és Kétegyháza érthető, mivel ez azon háromszög, mely az arad-nagyváradi vasúti szabad közlekedés­nek Nagyszalontáig útjában van és peazs forgalom­ban (vasúti szabad átfuttatás megfelelő pályahasz­nálati dij ellenében) a gyakorlatban keresztül nem vihető. A románok ezen községek és területek ellenében hallomás szerint kiürítésre felajánlották Biharban kiszögelő területeket Szatmárban a Szamos torkolatától Nagykárolyig eső részt e várossal együtt. A románok Csaba iránti igényü­ket a földrajzi fekvésen kívül egy mesterségesen kierőszakolt népkétvényre is alapítják, melyet állítólag Csaba város közönsége még a román megszállás alatt állított volna ki. Ennek érvény­telenítése céljából és különösen a román akció ellensúlyozására Békéscsabán szeptember 4-én nagy népgyülés lesz, melyen a románok terve ellen Csaba város közönsége tiltakozni fog. Külpolitikai hirek. Nyugátmagyarország átadása ügyében a ma­gyar kormány tiltakozó jegyzékére az osztrák kor­mány eddig nem válaszolt. Ebből azt következ­tetik, hogy az osztrákok válasza tagadó lesz. Az osztrákoknak ítélt területet az olasz katonaság részben meg is szállotta és ez fogja egyelőre biz­tosítani a köznyugalmat, mert a lakosság ellen­séges magatartása miatt az osztrákok bevonulása nem látszott ezidőszerint még célszerűnek. A szegedi háromszög kiürítésével kapcsolat­ban a budapesti lapok riasztó híreket közöltek, melyek szerint a szerbek a már kiürített terüle­tekre újból visszatértek és Szeged ellen vonulnak. Ezen vészhireket most hivatalosan megcáfolják. Csupán az történt, hogy a határmegállapitásuál egyes tanyák és egy nagyobb puszta hovátarto- zandósága miatt a szerbek és magyarok között keletkezett véleménykülönbségek és viták a kiürí­tés programm szerinti menetét befolyásolták és késleltették. A kiürített területek már be is lettek kapcsolva Szeged és Makó központi közigazgatásába. TASTÜCfY. A kereskedelmi szaktanfolyamba a beira- táedk folyó évi szeptember hó 1., 2. és 3. napján délután 4—6-ig lesznek a tanfolyam helyiségében (Károlyi Sándor-utcai iskola, földszint), A beiratkozás alkalmával a jelentkezők iskolai elő­képzettségüket igazoló bizonyítványt és születési anyakönyvi kivonatot tartoznak bamutatni. A női kereskedelmi tanfolyamra felvehetők a polgári leányiskola vagy leanyközépiskola IV. osztályát végzett tanulók, s ily előképzettség hiányában, ue betöltött 15. életév mellett a beiratkozás csak sikeres felvételi vizsgálat alapján eszközölhető. E felvételi vizsgálat időpontja augusztus 31 délután 3 óra ; tárgyai: magyar nyelv, számtan, szépírás ; dija 50 korona., A női tanfolyam tananyaga az eddigivel egyező; dijai: beiratási dij 50 K, gép­Lapiink mai száma 4 oldal,

Next

/
Oldalképek
Tartalom