Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)
1921-08-13 / 65. szám
Lili. évfolyam 65. szám Szombat Gyula, 1921. augusztus 13 Előfizetési árak: Egész évre . . 120 K — f Fél évre . . 60 K - f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 2 korosa. Felelés szerkesztő: DOBAT FEHEKC Megjelenik szerdán és szombaton. Csalédások. íme, második esztendeje együtt ül az általános választójog alapján megválasztott nemzetgyűlés és megkérdezhetünk Magyar- országon bárkit, tapasztalja-e, hogy ez a sok harcot felidézett általános választójog- e az, ami az ország helyzetét átalakította. Mert nem szabad rossz emlékezetünknek lenni és emlékeznünk kell arra, hogy ezt hirdették róla, minden hajunk, minden nyomor és igazságtalanság egyedüli orvosszeréül állították elénk úgy, olyan vakmerőén szinte meggyőződéssel, hogy a bölesebbek, a tapasztaltabbak közül is sokan már-már elhitték, hogy az általános választójog fogja meghozni a »jobb kort, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán.« És ime, mit tapasztalunk? Ugyanaz az érzéketlenség a nemzetgyűlésen a nemzet igazi érdekei, a százezrek valódi szükségletei iránt, mint volt akkor, mikor a parlamentet osztály-parlamentnek nevezték. Ugyanazok a személyi harcok, párttusák, mint akkor. Miért? Nem mindennapi, rendkívüli, végzetesen nyomorult helyzetben vagyunk, mondják a naivak. Igen ám, de mikor olyan sokszor vannak ilyen rendkívüli, végzetes, lesújtó helyzetek, feleljük Deák Ferenccel. És ha az általános választójog orvosság, minden hajra gyógyító orvosság, nem épen a betegség idején kell-e hatnia és gyógyítania ? Hát csak a béke, a nyugalom, a zavartalanság boldog napjaiban vehetjük hasznát ? Akkor ugyan nem sokat ér. Csendes tengeren akárki elkormányozza a hajót. Nem azok korültek he a nemzetgyűlésbe az általános választójog alapján, akiknek be kellett volna kerülniük, mondják a csökönyösök. Jó, jó, de hát ezzel beismerik, hogy az általános választójog sem biztosítja azt, hogy. valóban odavaló férfiak kerüljenek a nemzet tanácsába. Mit fognak, mit kelljen csinálni, hogy ez biztosítva legyen. Általánosabb a* választójog már nem lehet. Tisztábban, hami- sitatlanabbul végrehajtani szintén nem lehet. Mit kelljen hát csinálni ? Induljanak ki abból, hogy valóban nem azok ülnek ott, akiknek kellene. Ennek igazságát körülbelül sejtjük. De hát ki meri azt állítani, hogy ép8n a megválasztottak nem azok, akikre szükség volna és épen a meg nem választottak lettek volna azok, akik hivatásuk magaslatán állanának. Ha valóban igy van, miként történhetett, hogy épen ezek maradtak ki. Akkor nagyon tökéletlen intézmény ez az általános választójog, ha a legbecsületesebb keresztülvitele ilyen fejetetejére állított eredményeket hoz létre. Tegyük fel már most, hogy a választó közönség most azt mondaná, hogy minden fontolgatás nélkül mindenütt megválasztja a kisebbségben maradt jelöltet, mert úgy látszik, hogy szerencsétlenül épen a rosszabhikra adta a többség a szavazatát és a kisebbségnek volt igaza és jobb emberismerete. Ki merne felelősséget vállalni azért, hogy ezzel azután az igazi, a kívánt tökéletes parlament jönne össze. Ki merné azt állítani és érte a felelősséget vállalni ? Rettentő helyzet ? Elgondolni azt, hogy a többség, a legáltalánosabb jog alapján összefoglalt állampolgárok többsége tévedhetett a legfontosabb, a legszentebb állampolgári jog gyakorlásánál és semmivel sem tudott különb parlamentet, talán olyat sem választani magának, mint a minő a régi, a lenézett, lebecsmórelt, csúfosan szétkergetett volt. Borzasztó helyzet, hogy ilyen nehéz, ennyire kínos és bizonytalan reáakadni a nemzet méltó, kötelességtudó, hivatása magaslatán álló képviseletére. De gondolkozzunk csak tovább! Nem volna az lehetséges, hogy megválasztottak és kisebbségben maradottak egyaránt önzetlen, önfeláldozó, minden egyéni érdek érvényesítésétől, minden hiúságtól, távolálló, megfontolt, széles látókörű, jó akaratú emberek legyenek. Nem volna az lehetséges, hogy öt-hat- száz ilyen állampolgár akadjon, akik közül azután, ha még kellene, választhassunk. Nem volna talán az is lehetséges, hogy ilyen legyen az államnak mind,., polgára, aki közszereplésre, polgártársai ügyeinek, a közügyeknek intézésére vállalkozik ? Akkor nem tévedhetne sem a többség, sem a kisebbség, akkor mindegy volna, általános, vagy nem általános választójog alapján választunk-e, mindenképen csak jó, bölcs, önzetlen parlament kerülhetne össze. Nem az volna-e á legbiztosabb ut a nemzet-élet tökéletes vezetésére, átalakulni erkölcseikben is azoknak, akik képességet és hivatást éreznek magukban az ország dolgait intézni. A vármegyei közigazgatási bizottság ülése. A vármegyei közigazgatási bizottság f. hó 10-éu tartotta rendes havi ÜK : dr. Daimel Sándor alispán eluöklete alatt, a* alispáni jelentés fontosabb részeit az alábbiakban adjuk. A bnza és rozs termés gyenge közép, árpa és zab termés gyenge. A gabonafélék ritkák, szálmájuk alacsony, szemek azonban szépen fejlettek. A házhely rendezés folyamatba van, vagy befejezést nyert. A liszt ellátás augusztus 15-töl az uj kataszter szerint fog történni, e szerint az ellátatlanok száma az egész területen 16.000-re van felvéve, ez a réginek alig T A M € A. Erdélyi történet. A „Zászlónkéban, ebben a kitűnő ifjúsági lapban olvassuk a következő szomorú és egyben magasztos történetet: Az aradi gimnázium ötödik' osztályos diákjai március 15-én nemzeti- szinü szalaggal a szivük fölött vonultak ki az utcára. Az oláh katonaság sortüzet adott, rájuk, heten meghaltak. Egymás mellé temette őket a a magyar kegyelet. Néhány nap múlva a diákok kimentek a hét kis vértanú sírjához s virágot tettek a fehér keresztekre. Kintzig, volt arad- megyei főispán fia beszédet mondott a fiukhoz, mire a gyerekek megesküdtek, hogy a magyar hazához az oláh rabság alatt is hűek maradnak. Egy oláh diák, aki közéjök furakodott, feljelentette őket. Másnap valóságos rohamot intézett egy oláh század a gimnázium épülete ellen és össze- fogdosták őket. Brutális vallatások, kínzás, éhez tetés után Nagyszebenbe, a haditörvényszék fogházába kerültek a fiuk. Lehettek mintegy harmincán. Az eljárás folyt ellenük, mialatt őket a fogházépület takarításának teendőire fogták. Sepertek, ablakot, padlót, udvart mostak. Néhány héttel ezelőtt is épen az udvart mosták, mikor egy- szercsak a fogház kapuján egy oláh ezredes lépett be, két százados, több tiszt és egy civilruhás ur is. A harminc kis diák ijedten húzta ki magát, de ijedelmük csak egy percig tartott. Mi történhetik velük. Már mindent végig szenvedtek ; ha főbelövik őket, az még jobb, mint a piszkos börtön. A sor szélén áll a kis Kintzig. Rövid nadrágos, tömzsi fiú. Arca megsápadt a börtön levegőjében, de szemében a fanatikus hősök tüze ég. Hirtelen pirosság önti el arcát, szive hevesen dobog s ajkán akaratlanul kitör az öröm hangja: Édes apám, édes apám! S odafut a civil úrhoz, aki az oláh ezredes mellett áll. Átöleli apja nyakát és megerednek a régóta vissza fojtott könnyek. Amire nem volt ereje az oláh korbácsnak, hogy megrikassa a kis diákot, azt elérte az apai kar ölelése. A kis Kintzig kisírta magát az apja kebelén. — Megyünk fiam haza. Készülődj ! Kintzig szivéből szétcsap az öröm a harminc fiú felé, akik tájékozatlanul állanak ott: — Ugy-e megmondtam, hogy kiszabadit bennünket az én apám ! Testvérek megyünk haza ! Az öreg Kintzig szemét elönti a könny. Fejét lehajtja és hallgat. Az oláh ezredes rákiált a kis Kintzig fiúra. — Nem az egész csorda megy haza, csak te ! A többi itt marad. Rebellis banda. Az kellene még, hogy harmincfelé hordjátok szét azt a lázadó szellemet, mely bennetek él! Kintzig egy ideig némán nézi a dühöngő ezredest, aztán az apjához fut: — Igaz ez, édes apám ? Miért csak engem ? — Fiam, ha tudnád, mennyit jártam, menynyit alázkodtam, könyörögtem értetek ! Harminc édesapa és harminc édesanya jött utánam, vezettem őket egyik fórumtól a másikig, jártuk a kálváriát heteken át, de hiába. De téged mégis kiadnak, te szabad vagy. Majd a többit is.. . . Hiszen folytatjuk a kálváriajárást, lehet, hogy nemsokára ők is. .. A kis Kintzig hátralépett. Mellét kifeszitette, fejét hátraszegte és kemény, érces hangján megszólalt. Hangjában benne csengett a Zrínyiek, Rákóciak, Kossuthok lelkének az érce. —• Én itt maradói?! S lábával nagyot dobbantott a börtönudvar alázatos talaján. Aztán társaihoz fordult: — Én itt maradok! Testvérek, tudjátok, hogy az Irredenta Magyar Egyesület felesküdt tagja vagyok Ezt az egyesületet mi csináltuk, aradi gimnazisták. Együtt fogtak el bennünket, együtt lökdöstek bennünket a Siguranciára. Az aradi rendőrök korbácsa testvérekké kalapált össze bennünket, az aradi vár kazamatáiban együtt vártuk a megváltó halált. Együtt éheztünk, együtt szomjaztunk. Együtt ujitottuk meg itt e penészes börtön sötétjében az„ Irredenta Magyar Egyesület“ esküjét^ hogy „hü fiai leszünk a magyar hazának !“Én itt maradok veletek ! Az oláh ezredest veresre festette a düh. — Korbácsot a kutyáknak, korbácsot ! A kis Kintzig apja megragadta az ezredes kezét Szilvát, szilvacefrét minden melységben leg: ^CÍSZ Mór ÓS Társa magasabb árban vásárolunk. .. C1--------------------------—------- Központi Szeszfőzdéje, Gyulán. 14 07 6-8 Lapunk mai száma 6 oldal.
