Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)
1921-01-01 / 1. szám
Egyes szám ára 3 korona Lili. évfolyam. Oyiila, 1031. január 1. 1-ső szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 120 K — f Fél évre . . 60 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 2 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FEREXC Megjelenik szerdán és szombaton. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország f el támadásában. Uj esztendő. A múltak tapasztalatainak tanulságaival mindig foglalkoznunk kell, minden nap munkájának eredményeit és eseményeinek okait meg kell állapítanunk és meg kell vizsgálnunk, de az esztendő fordulóján alkalmunk van hosszabb időre visszatekintenünk életünk folyásába, végigpillantanunk mindazt, amit tettünk és a mi történt velünk. Ez az elmúlt esztendő — a nemzet életét tekintve — a passiv eseményekben volt gazdagabb, a mi aktiv cselekvéseink háttérbe szorultak. Öt forró esztendő zajlott le, mely cselekedeteinktől volt hangos és izzó, azután jött a korszak, melyben viselnünk kellett cselekedeteink következményeit, tűrnünk, bogy mások cselekedjenek veiünk. —- Megroppant az erő, mely a cselekvéshez kell, nrrá lett a gyengeség, mely tűrni kényszerül. Mi okozta ezt ? Az okok láncolatának kutatásában nem szabad tetszés szerint meg- állanunk valamelyik feltűnő láncszemnél. Végig kell vizsgálnunk valamennyit és minde- niknél fel kell ismerni a hibát és mindent elkövetni megjavítására. Ha igy következetesen vógigmegyünk az események láncolatán, ha azoknak okait, emberek cselekvéseinek indító motívumát kutatjuk, végső eredményben olyan erkölcsi hiányosságokra bukkanunk, melyek többó-ke- vésbbé mindnyájunkban megvoltak, melyek a cselekvő emberek sokkal nagyobb részét megmételyezték, semmint azt hinni lehetne. Ne higyjük azt, hogy az emberiség szépen, mint a mécsben az olaj a víztől, elkülönül jókra és gonoszokra, önzőkre és önfeláldozókra. Nem! Kicsinynek és nagynak, gyengének és hatalmasnak vétke és gyarlósága egyformán ott van abban a mérlegben, melyben olyan nagyon könnyűeknek találtattunk. — Senki sem vindikálhat tehát magának előnyöket, jogokat, elégtételt azon a címen, hogy megtette kötelességét, míg mások nem tették meg. Senki sem jogosult követ dobni másra, mielőtt a maga számvetését meg nem esinálta és míg nincsen készen arra, hogy az őreá hulló köret is megérdemeltnek tartsa. Nem azt jelenti ez, hogy ne kutassuk a bajokat, hogy ne igyekezzünk orvosolni azokat, hanem azt jelenti, hogy pártatlanul, elfogulatlanul vizsgáljuk a hibákat és ne csak a kirívókat ismerjük fel, hanem a rejtetteket is, ne csak a közvetlenül hatottakat, hanem a lappangókat is, ne csak a másokét, hanem a magunkét is. Mert bűnbakokat találni nagyon könnyű, de minden bűnt felismerni és egyenlő eréllyel üldözni és kiirtani sokkal nehezebb. A bűnbakok bünhődése talán kielégítheti a maguk bűnösségét he nem ismerők bosszuszomját, de nem nyújthat orvoslást a jövőre, nem irthatja ki a hibák minden gyökerét. Ne higyjük, hogy a hibák egy bizonyos terminusnál vették kezdetüket, mint ahogy most elhatároljuk az 1920-ik esztendőt az 1921-iktől. Ne számítsa egyikünk ettől, másikunk a másik naptól a romlás kezdetét. Nincsenek ugrások, egyik esemény a másiknak, a későbbi rósz az előző rosznak szüleménye. Mi jogon állunk meg hát az egyiknél és miért nem megyünk vissza előzőjére. Minő más képét látnok akkor a romlás okainak, minő számtalan hibára jönnénk reá, melyeket ép olyan energiával kell üldöznünk, mint azokat, melyeket nagy diadallal és bosszuérzettel szemünk elé tartanak. Üldöznünk, kíméletlenül irtanunk kell még akkor is, ha önmagunkban, a hozzánk közelállókban, a magunk társadalmi körében ismertük is fel. Az évforduló éjszakája legyen a bűnbánó magunkbaszállás órája; keressük meg hibáinkat, ismerjük meg őket, tökéljük el azok irgalmatlan kiirtását. Bizony mondom nektek, ha nem igy cselekedtek, nem mentek he Egész-Magyar- orszagba, melyről azt mondjátok, hogy mennyország. A királykérdés. n. A másik eset az 1849-iki debreceni függetlenségi nyilatkozat. Nem vitázva arról, hogy a debreceni országgyűlés törvényes volt-e ragy sem, kétségtelen, hogy ez a debreceni határozat még kevésbbé alkalmas arra, hogy az országgyűlések trónfosztó jogának precedenséül szolgálhasson. A helyzet 1849. április 14-én lényegesen eltérőbb volt, mint 1707-ben. Az ország törvényesen megkoronázott királya 1848. december 2-án lemondott; a magyar királyi koronáról ugyan kifejezetten nem, de tényleg átadta a magyar királyi hatalmat is utódjának ; az országgyűlés nem vette ugyan még tadomásul a lemondást és az uj királyt meg nem koronázta, de kétségtelen, hogy amint a tényleges lemondást tudomásul veszi az országgyűlés, annak törvényességéhez és érvényéhez kétség többé nem fér. A debreceni országgyűlés jogosítottnak érezte magát, hogy a tényleg megtörtént lemondást tudomásul vehesse és ilyképen az ország trónja megürülvén, annak betöltése felől is határozhatni vélt. A debreceni függetlenségi nyilatkozat tehát a törvényesen megkoronázott király uralkodói jogaival semmi módon nem helyezkedett szembe, hanem épen tudomásul vette annak lemondását ; ez az u. n. függetlenségi nyilatkozat tehát még világosabban az 1687. évi II. t. cikk hatálya és a Habsburg-ház öröklési joga ellen és nem a törvényesen megkoronázott király uralkodói jogai ellen irányul. Ezek az esetek tehát kétségtelenül bizonyítják, hogy országgyűléseink sohasem vindikálták maguknak azt a jogot, hogy a törvényesen megkoronázott királynak a trónjától való megfosztása jogával bírnának. Valóban nem szűnhet meg tehát a koronás király uralkodói joga máskép, csak a lemondás és a halál általr A lemondás azonban nem olyan egyszerű megszüntető tény, mint a halál. A király egyoldalú lemondó nyilatkozata nem elégséges. A legjelentéktelenebb közhivatalról sem lehet úgy lemondani, hogy a hivatalnok egyszerűen csak abbahagyja hivatali teendőit és megüzeni főnökének, hogy lemondott állásáról. Az uralkodás nemcsak jog, hanem elsősorban kötelesség és az uralkodóra elsősorban az országnak és a nemzetnek van szüksége, nem pedig az uralkodónak országára és népeire. Az uralkodó a monarchikus állam legelső és legfontosabb állami szerve, ténykedésének megszűnése a legnagyobb zavarokat, felfordulást idézheti elő az állam életében, ezért az uralkodás folytonosságának egy pillanatra sem szabad megszakadnia. >La roi est mórt, vive le roi,« mondja a francia, A király meghalt, éljen a király. Az örökletes íuonaikiákbau alig hunyta le szemét az uralkodó, az uj uralkodó máris átveszi a hatalmat és az uralkodást. Magyarország történelmének abban a korszakában, melyben a szabad királyválasztás érvényben volt, ritkán hunyt el uralkodó anélkül, hogy az uralkodás folytonosságának megszakítása következtében zavarok, belvillongások ki ne törtek volna. Ezeknek elhárítására és megelőzésére szolgált a nádori intézmény, e végből törekedtek arra a királyok, hogy a kiszemelt utódaikat még a maguk életében megkoronáztassák, de tudjuk azért, hogy mindezek dacára csak akkor nem voltak súlyos belső harcok a trónürülések alkalmával, mikor olyan utódra várt a korona, aki az egész nemzet bizalmát egyformán bírta. Ez pedig vajmi ritka eset volt, mert hiszen a mindeneken felül álló országos, nemzeti érdekek vajmi kevesek lelkét hatják át tökéletesen. Ha tehát az el nem kerülhető halál esetére is gondoskodni kellett az interregnum káros hatásainak megelőzéséről, mennyivel inkább kellett gondoskodni arról, hogy a lemondás ne érje meglepetésszerűen az országot, hogy ne lehessen az ország érdekeivel ellentétes célok érdekében előidézni és kihasználni a lemondás okozta interregnumot és az ennek folytán beálló politikai zavarokat. Nem akarunk messzebb menni a trónról való lemondást szabályozó jogszabályaink feltárásában, csak az 1867. évi III. törvénycikkre utalunk, mely utólag becikkelyezi Y. Ferdinándnak 1848-ban történt lemondását és kimondja, hogy miután a lemondási okiratok az országgyűléssel tárgyalás, elfogadás és törvénybe iktatás végett annak idejében nem közóltettek: az országgyűlés ünnepélyes óvást tesz minden ebből Magyarország ónállására és függetlenségére nézve vonható káros következtések ellen; egyszersmind pedig az ország jogai biztosítása tekintetében jövőre nézve megállapittatik, hogy minden ezeniul bekövetkezhető trónlemondás Magyar- ország külön értesítése mellett és alkotmányos hozzájárulásával történjék. Világos, félre nem érthető törvény, mely annak a közjogi szabálynak kimondását tartalmazza, hogy az uralkodónak a trónról való lemondása a törvényes országgyűlés hozzájárulása nélkül érvénytelen, semmis. Megjelent a Ctyulai Kis Kalendárium és a heti hivatalos Előjegyzési Haptár. Kapható a Békés kiadóhivatalában és a hirlapelárusitó fizietekben. Lapunk mai száma 6 oldal.
