Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)
1920-03-31 / 27. szám
9 B é k, é s 1920. március 31. Gyula város felszabadulása. Végre valóra vált a hetek, sőt hónapok óta várt felszabadulás. Hétfőn délután már elemi erővel tört ki az ujjongó öröm, úgyszólván pillanatok alatt tellett meg a város minden utcája nemzeti szinü lobogókkal és piros-fehér zöld kokárdás férfiak, magyar ruhás leánykák lepték el az utcákat. Örömteli izgalommal tért mindenki pihenőre és nyugtalan álom után ébredt fel a város már a közópeurópai időszámítás szerint. Reggel hat órakor már nagy tömeg várakozott a vasúti állomáson, dacára amaz érthetetlen tilalomnak, hogy reggel 7 órától 10 óráig a lakosságnak nem szabad az utcán mutatkozni. A tömeg nöttön-nőtt az utcákon. Fél nyolc órakor érkezett ki a vasútállomáshoz a szövetséges missziót fogadó polgári küldöttség, melynek tagjai voltak: dr. Daimol Sándor alispán, dr. Jantso- vits Emil helyettes polgármester, dr. Vangyel Endre másodfőjegyző és dr. Csete József h. rendőrkapitány. Az állomás előtt levő téren egy szakasz román lovasság állott fel. — Fólkilene óra volt, mikor jelezték Békéscsabáról a misszió vonatának elindulását, ekkor már zsúfolva volt az állomás perronja, magyar ruhás leányok nagy csapata élénkítette az urak fekete ruháit, óriási tömeg hullámzott a pályaudvar előtti térségen és végig az Erdélyi Sándor utón. A perronon tollas kalapu román granicsá- rok tartották fenn a rendet a rendőrség legényeivel együtt, akik egy éjszakán nagyszerű metamorfózison mentek át: szőrbokrótáo Lehel-sisakjukkal méltó és kellemes feltűnést keltettek. Néhány perc hiányzott kilenc órából, mikor szép lassan, zajtalanul begördült a várva-várt vonat, mely egy podgyász- kocsiból, egy termes kocsiból, egy első- osztályú és két harmadosztályú személy- kocsiból állott. A termeskocsiban a misszió tagjai, a következő személykocsiban a segédtisztek, a két utolsó kocsiban pedig 50 főnyi magyar csendőrség foglalt helyet. Amint ezeket megpillantotta a közönség, harsány, hosszantartó éljenzésbe tört ki. Ezalatt megállóit a vonat és a termeskocsiból elsőnek Berthon fran cia ezredes szállott ki. utána Dimitrescu román ezredes, majd D. B. Aitken skót és Romano olasz századosok. Mikor végül Megay magyar vezérkari alezredes daliás alakja jelent meg a kocsi lépcsőjén, a közöns'g lelkes éljenzésbe tört ki: Éljen Megay alezredes, éljen a magyar nemzeti hadsereg 1 Az alezredes mosolyogva köszönte meg az ovációt és felemelt ujjával csendesítette a lelkesedő közönséget. Ezalatt a közönség kört formált a kiszállott idegen tisztek körül — az első sorban magyar ruhás fiatal leányok kerültek — és ekkor előlépett dr. Jantso vits Emil és a következő beszédet mondotta : Uraim! Üdvözlöm Önöket Gyula város polgársága nevében, amelyre nézve az Önök megjelenése all hónapos idegen uralom alól való felszabadulást jelenti és első örömnap sok gyászos nap után. Önök, akik oly szerencsések voltak, hogy hazájuk győztesen került ki a világháborúból, el som képzelik azt a szenvedést, amiben nekünk a háború befejezése óta részünk volt^ nem látták közvetlenül a proletárdiktatúra borzalmait s nem érezték egy ilyen megszállás szégyenét. A mi - itt 1918. óv novembere óta történt, olyan nyomot hagyott ami lelkűnkben, amely ameddig ez a nemzedék ól, onnan eltűnni nem fog. De mi most nem keressük azt, hogy ezekben ki a bűnös, s mi nem akarunk bosszút pállani, mi helyre akarjuk állítani azt, amit ezek elpusztítottak, mi dolgozni és ön erőnkből felemelkedni akarunk és törhetetlen hitünk az, hogy amit tőlünk agóniánkban elraboltak, az ellenségeink kezén nem maradhat 1 Amikor Isten hozottot mondok Önöknek, arra kérem Önöket, hogy nézzenek itt körül éles szemmel. Ösmerjók meg a magyar földet és a magyar népet. Kérem Önöket, hogy hallgassák meg a mi panaszainkat és ítéljenek tárgyilagosan, páratlanul Isten hozta Önöket 1 A beszédet azután a szónok maga tolmácsolta francia nyelven, mire Berthon ezredes francia nyelven válaszolt. Beszédét a hölgyeknek szánt udvarias szavakkal vezette be, azután röviden azt mondotta, hogy a győzők örvendetes tudomásul veszik, hogy Magyarország munkájával és önerejével akarja visszaszerezni mindazt, amit elvesztett és ígérte, hogy a szövetségesek ehhez a munkához minden szükségeset készek számunkra nyújtani. Ezután a misszió tagjai egymásután kezet fogtak a fogadásukra megjelent urakkal és azután a'rendőr- kapitány kalauzolása mellett átmentek Oszuszki János vendéglőjébe, ahol villásreggeli várta őket. Ennek elköltése után megkezdte a bizottság'a város átadásának munkáját. A misszió feltette az előirt kérdéseket, melyekre a magyar küldöttség tagjai rószletos válaszokat adtak, a román képviselő pedig megtette ellenészrevételeit Mindezeket a bizottság jegyzőkönyvbe foglalta, amit azután az összes jolenvoltak aláírtak. Jóval elmúlt tizenegy óra, amikor a bizottság elvégezte munkáját, az antant tisztek kimentek az Erdélyi Sándor-uton és megszemlélték az előttük elvonuló román lovasszakaszt. Ezután a misszió tagjai és a velük volt magyar urak kocsikba ültek, hogy sétakocsizást tegyenek a városbbn Egyidejűleg felállott a magyar csendőrszakasz — délceg, viharedzett, pompás férfiak — és a közöhség folytonos éljenzése közben vonult be kitűnő katonádé menetben a városba. \ A misszió tagjait vivő kocsisor az Árpád-utcán, Vármegyeház utcán, Kos- suth-uteán haladt a kastély kapujáig, onnan visszafordulva a Pálinkaház- és Kórház-utcákon, Szent István utón, Kos- suth-téren, Városház utcán, Jókai-utcáu át ismét a vasútállomáshoz ment, ahol a tisztek búcsút vettek a kisérő uraktól és külön vonatukon visszautaztak Békéscsabára. Az ünneplő és nyugodtan várakozó óriási néptömeg az Erdélyi Sándor-ut mindkét oldalát és az Árpád utcát végig egész az Erkel-térig zsúfoltan megtöltötte. A vasúti állomásnál történt fogadás bevógeztével a diszmagyarba öltözött nők és leányok serege szép lobogó-^ val zeneszó mellett bevonult az Erkel Ferenc-térre, hol a nagy közönség zene szóval és tüntető lelkesedéssel, a daloskor pedig a „Szózat“-tal fogadta őket. Pontban egynegyed 12 órakor tűntek fel az antant bizottságot sétakocsiz- tató fogatok, melyek élén báró Apor Vilmos plébános fogata haladt. Az antant kocsijainak elhaladásával a nép a templomokba vonult s előbb a református, később a róni. kath. anyatemplomban hálaadó istentisztelet volt. A református templomi közönség szintén részt vett a katholikus templomban is. A főgimnáziumi ifjúság itt szép zászlója alatt lelkes hangulattal intonálta a Boldogasszony Anyánk kezdetű ősi magyar én eket.Itt Apor Vilmos plébános, aki a misszió fogadásánál és az átadási aktusnál személyesen jelen volt, a személyes jelenlét és még a történelmi tény hatása alatt a szív mélyéből fakadó gyönyörű beszédet mondott, utána pedig egy imát Magyarok Nagyasszonyához. Ä Te Doum elhangzása és a templomi szertartások végeztével a daloskör hatalmas kórusa a Himnuszt énekelte. Ámbár az idő már meghaladta a delet, a közönség még miudig nem tudott betelni az öröm kifejezésével és lelkesültsógónek tüntető felvonulásokkal és nagy csoportosulásokkal adott kifejezést. Este 8 órakor a főgimnáziumi ifjúság és az Erkel Ferenc daloskor egyesülten hazafias tüntető menetet és disztakarodót rendeztek az Erkel Ferenc szobor előtt, hol a daloskor szerenádot adott, Izsó Lajos és Marik Dénes fögimnáziumi tanulók pedig lelkesítő verset szavaltak el. A gyönyörű ünnepségnek a tavaszi napfényes idő kedvezett, a gyermekektől kezdve a legöregebb emberig mindenki átórezte a történelmi nagy nap fontosságát és eseményét és sokáig emlékezetében fogja tartani. Megemlítjük még, hogy a város oly gazdagon volt díszítve lobogókkal, jelvényekkel, virágokkal, amilyenre eddig még példa nem volt. A romáp huszárság egy szakasza az átadás pillanatában tisztelgett és menetformációba fejlődve, elhagyta a várost; a magyar csendőrség nyomban utána bevonult és átvette a város feletti köz- biztonsági szolgálatot. Béké^vármegye hivatalos átadása A vármegyei kormányzatnak a román prefektura részéről Békésvármegye alkotmányos és törvényes magyar önkormányzatába való visszaadása vasárnap, március 28-án délelőtt 10 órakor történt a -vármegyei székházban. Dr. Márkus prefektus magához kérette az összes hivatalok vezető főnökeit, kik megjelenvén, előttük a prefektus a történelmi pillanat nagy fontossága és hord- erejének súlya alatt láthatólag mélyen meghatva rövid búcsúbeszédet mondott a következő értelemben: — Tizenegy hónappal ezelőtt a világ- történelem lapjaira tartozó válságos időkben Gyula városát és környékét különlegesen közelről érintő és sorsdöntő órákban vettem át minden irányú megfontolás után a vármegye ezen részének kormányzatát azon célzattal, hogy e résznek az adott viszonyok között a lehető nyugalmát és kíméletét erőmtől telhetőleg biztosítsam. A tisztviselői kar helyzetét szivemen viseltem, a szélsőségeket tompítottam, a közcyugalmat, a köz- igazgatás és közellátás rendes menetét fen- tartani iparkodtam. Most átadom a vármegye és környéke kormányzatát a magyar alkotmányos önkormányzat hatáskörébe. Én magyarországi és gyulai szülött vagyok, a lovagias magyar nemzetnek szivemből kívánom, hogy szép hazájában boldogul és örömben, a nemzetiségekkel testvéries egyetértésben, megértésben és békében éljen. A beszéd mély hatást tett és annak vége felé a prefektuson benső elérzékenye- dés és szivbeii megindultság vett erőt. A prefektus szavaira dr. Deimel Sándor alispán a következőleg válaszolt: — A forradalom kitörése óta eltelt 17 *
