Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)
1920-02-28 / 18. szám
Censiirat; Dr. Mnotean. ]LII. évfolyam. Gyula, 1920. február 28. Egyes szám ára 1 korona. 18. szám. ÉlSfizetési árak: Egész évre . 50 K — f Fél évre . 25 K — f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. t politikai, társadalmi és közgazdászat! lap. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 1 korona. FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Proclamatie* In ceasul in care Armata Romana eva- cuiaza zóna dela rasarit de Tisa pana la linia fixata de Oonferinta de Pace, Comandamentul Trupelor Romane aminteste cetatenilor acestui tinut ca Ocnpotia Rontana a fost provocata nn- mai prin ofensiva porai ta de Armata Rosie Maghiara din vara 1919. Cetateanul pacinic din acest tinut, jude- cand cu dreptate si impartialitate, nu poate tagadui ca numai datonta Ostirilor Romane a fost salvat de bolsevismul distrugator, care se grabea sa aduca la dezastru si ruina toate avutiile nationale maghiare, sa prade si sa transforme in cenuse bunul si proprietatea fiecaruia. Din clipa cand soldatul roman a pus stapanire pe maiul Tisei, dreptul, cinstea si viata fiecaruia au fost garantate, — Adminis- tratia Oivila, Scoalä, Justitia si Biserica na- tionala maghiara, prin nimic nu au fost stan- jenite. — Din polriva, sub scutul soldatului roman si-au putut continua mersul lor normal. Daca mandria va inabusi pentru moment sentimentul de dreptate, istoria neperitoare va fi obligata a recunoaste ca numai gratie Ar- matei Romane s’a oprit ruina Natiunei si Statului Maghiar. De asemenea mi se va tagadui ca recbi- zitiunile strict necesare Armatei de Ocupatie s’au facut in conditiuni legale si dupa o prea- labila despagubire, avanüu-se grija de a se scuti de aceste obligatiuni locuitorii nevoiasi. Aducem multumirile noastre Autoritatilor Civile locale, care si-au indeplinit rolul cu buna vointa si exactitate. — Mai aducem mul- tumiri tuturor locuitorilor cári recunoscand in Armata Romana pe salvatorii ior, ne-au dat supunere si ascultare, fara sovaire. Atragem totodata luarea aminte ca in cazul cand vreo ceata de rasvratiti, sub im- pulsul fostilor inputerniciti ai Garzii Rosii, va complota pe timpul retragerei la viata yreunui soldat, functionar, sau cetatean roman, őri va incerea a nimici matériáiul Armatei Romane, atunci Armata Romana, oprindu-si mersul, se va reintoarce in zona in care s’a complotat pentru a descoperi, prinde si reprima de indata pe atentatori cu toata rigoarea legilor de razboiu. Zóna se va préda Autoritatilor Maghiare in toata regula, astíel in cat linistea locuitorilor sa fie asigurata. Comandantul Trupelor din Tr.msilvania General íYíarrlarescu. Séf de stat Major General Panaitescn. Felliivíís. Azon órában, mikor a román hadsereg kiüríti a Tiszától keletre levő területet azon vonalig, amely a békekonferencia által meg lett határozva, a Román Csapatok Parancsnoksága ezen terület polgárságának tudomására hozza, hogy a román megszállást csakis a vörös hadsereg 1919. évi nyári támadása idézte elő. Ezen terület békés polgára, igazságosan és' részrehajthatianul Ítélve, nem tagadhatja le, hogy csak a román hadaknak köszönhető megmentése a megsemmisítő bolsevizmustól, amely sietett megsemmisülésbe és pusztulásba az egész magyar nemzeti vagyont hozni, el- spródálni és hamuba változtatni mindenkinek vagyonát és tulajdonát. Azon pillanattól, mihelyt a rGmán katona a Tisza partját uralta, mindenkinek a joga, becsülete és élete biztosítva volt. A polgári közigazgatás, iskola, igazságolíatás és a magyar nemzeti egyház semmi által nem volt megakadályozva, sőt ellenkezőleg a román katona védelme alatt folytathatták rendes menetüket, ha talán a büszkeség egy pár pillanatra megsemmisítené az igazság érzetet, a halhatatlan történelem kötelessége lesz elismerni hogy — csak hála a román hadseregnek — meg lett gátolva a magyar nemzet és állam megsemmisülése. Hasonlóan le nem tagadható, hogy a megszálló csapatoknak föltétlenül szükséges rekvirálások, törvényes feltételekkel és megfelelő kártalanítás mellett történtek, számon tartva ezen kötelezettség alól felmenteni a szegény lakosokat. Köszönetét, hozunk a helyi polgári hatóságoknak kik hivatásukat jó akarattal és pontossággal toljesitettók, köszönetét hozunk még az összes lakosoknak, akik felismervén a román hadseregben felmentőjüket, alázatot és meghallgatást adván kétség nélkül. Egyúttal felhívjuk a figyelmet, hogy azon esetben, ha valamely bujtogató (fellázadó) csoport a vörös gárda volt megbízottjának befolyása alatt, a visszavonulás tartalma idején merőnyletet követne el valamelyik katona élete, hivatalnok vagy román állampolgár ellen, vagy megkíséreli megsemmisíteni a román hadsereg anyagát, akkor a román hadsereg menetben megáll, vissza fog térni azon területre, melyen a merényletet elkövették, a merénylőket kideríteni, elfogni és azonnal kivégezni a háborús törvények teljes szigorával. A terület át lesz adva teljes rendben a magyar hatóságoknak, oly módon, hogy a polgárság csendje biztosítva legyen. Az erdélyi csapatok főparancsnoka: Mardarescu s. k. tábornok. Vezérkari főnöke: Panaitescn s. k- tábornok. T A R C A. Félretett levelek. 1896. május 16. Kedves Annie, nem merném .a tollat a kezembe venni és e sorokat papírra vetni ha nem hallottam volna tegnap az Ön ajkáról szellemes szavakkal kifejezve azt az igazságot, hogy ez életben majdnem mindnyájunknak volt egy érzelmünk, melyet lelkűnkbe temettünk és amelynek titkát magunkkal visszük a sírba. Tudom, hogy Ön a saját leikéből merítette ezt az igazságot és csak a saját tapasztalata alapján állította, gondolom, hogy ennek a tapasztalásnak aligha van kapcsolata az én személyemmel, de az a tudat, hogy Ön megérti azokat, akiknek van egy titkolt érzelmük, egy eltemetett vágyuk, felbátorít arra, hogy e sorokat papírra tegyem, nem tudva még, hogy azokat el is fogom-e Önhöz juttatni. Én is ama boldogok közé sorozhatom magamat, akiknek van egy érzelmük, mellyel nem keli. nem szabad a világ elé áilaniok, van egy vágyuk, melynek beteljesedésétől nem kell tar- taniok. Mert a felfedezett, a világ elé lárt érzelmek megszűntek lelkünk gyönyörűségei lenni, a beteljesedett vágyak megszűnnek lelkünket betölteni. A virág, melyet bármikor leszakíthatunk és keblünkre tűzhetünk, megszűnik vonzóerővel lenni reánk, a szeretett lény, akit tetszésünk szerint bírhatunk, csakhamar megszűnik eszményünk lenni Az elérhetetlen vágy okoz csak valódi gyönyörűséget, a megközelíthetetlen lény lehet csak örökös eszményünk, szeretetünk és vonzalmunk állandó tárgya. Ismerem azt az emberek szerint áthághatatlan akadályt, mely Önt és engem egymástól elválaszt. Ismerem és szeretem ezt az akadályt, örülök, hogy az létezik közöttünk. Ne csodálkozzék, de két hatalmas okom is van, hogy örüljek. Örülök először azért, mert most az Ön közönyét ennek az akadálynak tulajdoníthatom. Természetszerűleg közömbösöknek kellvén lennünk egymás iránt, Ön nem is gondolhat arra, hogy velem foglalkozzék, nem is juthat eszébe számot vetni magával, hogy tudná-e csak egy kissé is viszonozni azokat a mélységes érzelmeket, melyeket én ápolok lelkemben. Oh, mily borzasztó volna reám nézve, ha egyszer, ennek az elháríthatatlan akadálynak véletlen megszűnésével, a? elé a helyzet elé állíttatnánk, hogy Önnek meg kellene kérdeznie szivét, minő érzelmeket táplál irányomban és az Ön szive akkor sem értené meg az enyémnek dobbanását. Az a pillanat lelkem halála volna. A mai közöny érthető, természetes előttem, az a másik közöny megfagyasztaná, megdermesztené lelke- met, Maradjon tehát inkább, meg ne szűnjék az akadály, semhogy esetleg egy kínos, egy végzetes kiábrándulásra kelljen ébrednem. Örülök annak, hogy nem állhatok Önnel szemben, mint férfi a nővel szemben, másodszor azért, mert ez lehetővé teszi, hogy érzelmeim olyan tiszták, olyan üdék és változatlanok maradjanak, mint aminők mostan. Alig kell félnem, hogy vágyaim teljesedésbe menve, kihűlnek és elenyésznek, hogy érzelmeim kielégülésre találván, nyomtalanul eltűnnek leikemből. Örökzöld növényként ápolhatom őket keblemben, nem fenyegeti őket a hervadás, az elmúlás, a halál. Ön, kedves Annie, tudom, megértett enge- met és talán akaratlanul is vizsgálni fogja szivét, minő érzelmeket tudna táplálni irányomban, ha ezzel komolyan foglalkoznia kellene. Ha elküldöm e levelet és Ön olvasni fogja, csak egyetlen egyre kérem nagyon, semmivel el ne árulja soha, hogy minők lennének lelke érzelmei, ha azoknak meg kellene nyilatkozniok. 1897. november 21. Nagyságos Asszonyom, természetesen én is ott voltam tegnap a templomban a gratuláló sokaság között, midőn Ön ott térdelt az oltár előtt jobbján azzal a férfiúval, ki boldog volt az Ön kezét elnyerhetni. Mily könnyedén és gondolkodás nélkül nevezzük boldognak azt, aki egy körülrajongott leányt vezethet az oltárhoz és alig jut eszünkbe feltennünk a kérdést, vájjon szivét is elnyerte-e arájának, nem csupán a kezét. Egy pillanatra sem sértem meg Önt annak feltevésével, hogy nem annak nyújtotta a kezét, aki szivét is egészen bírta Csak konstatálni kívánom, hogy mily ritka véletlen kell ahhoz, hogy valaki épp abban a körhen találja meg igaz szerelmének tárgyát, melyben társadalmi állása és ismeretsége alapján élete társát kell megválasztania. Vájjon sajnálnunk vagy irigyelnünk kell-e azokat, akik váltig állítják előttünk, hogy lelkűk eszménye pontosan az az ifjú volt, aki megkérte a kezülirPQ naläpltnkßrt SŐPOS, cognaeos, likörös atb.) magas árakat fizetőnk. Nagyobb menyit nyiségért elküldünk. s98 8—to Welssz Mór és Ctyvifla* Lapunk mai száma 4 oldal.
