Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)
1920-01-03 / 2. szám
8 Békés 1920. január 3. kell lenyesegetni, minő hibákat kell orvosolni, hogy a társadalom állandó megújítása, a fejlődés éa a haladás követelményeinek késedelmek nélküli megvalósítása biztosíttassák. Aligha létezik állam, ahol a kormányok többé-kevésbbóvnem szenvednének —Wilson szavával élve — „gyökórsorvadásban“, vagy legalább is a hajlam erre a betegségre meg nem volna; orvosságról emez akut vagy fenyegető betegség ellen tehát mindenütt gondoskodni kell. Úgy kell berendezni az államot, a társadalmat, olyan intézményeket kell teremteni, hogy a lentről való megújhodás, a friss egyéni energiáknak állandó bekapcsolása folytonosan biztosítva legyen. „Egy példát tudok — mondja Wilson — a társadalom lentről való állandó megújulásának értékére, mely mindig mélységesen érdekelt. Az egyetlen ok, amiért a kormányok nem szenvedtek gyökórsorvadásban a középkorban az arisztokratikus rendszer alatt, mely akkor uralkodott, az volt, hogy a kormányzás tevékeny eszközéül annyi embert vettek át az egyháztól, amennyire csak szükség volt. A római katholikus egyház, úgy mint ma is, ^nagy demokrácia volt Nem volt az az alacsony pór, akiből ne lehetett volni pap és nem volt elképzelhető oly jelentékteLn pap, aki a kereszténység _ pápája ne lehetett volna és Európában minden kancelláriát, minden udvart ezek a tanult, iskolázott és képzett férfiak vezettek, annak-a nagy és uralkodó testületnek papsága Ami a kormányt a középkorban életben tartotta, nem volt más, mint az életerőnek ez az állandó növekedése lentről, a nép nagy tömegének közkatonáiból a papság nyílt csatornáin keresztül. Ez úgy tűnik fel előttem, mint egyike a legérdekesebb és legmeggyőzőbb magyarázatnak, melyek felhozhatók a tárgy mellett, melyet fejtegetek.“ Aki megérti Wilsonnak ezt a történelmi példáját, aki fel tudja fogni, hogy mi ragadta őt meg, mit magasztal ő e példában, az megértette Wilson egész demokráciáját, egész világnézetét és meg tudja érteni, mikóp kívánja Wilson az „uj szabadságot“. Nem a tömeguralom az ő ideálja, az ő „uj szabasága“, hiszen a római egyház sohasem épült tömeguralmon, hanem a vezetők, a kormányzók testületének olyan szervezése, olyan alakítása, mely az arra termett egyéneknek minden aranyakkal megjütalmazta. Annyi észrevételt oda- csusztatunk, hogy adandó alkalommal szeretnék olvasni ennek a népregének többi testvéreit is. Maga a szerző tudja ugyanis a legjobban, hogy Gyulán igen kevés forog ezek közül közszájon, tehát érdemes fáradozásnak tartjuk, ha a többivel- is megismertet bennünket. A költészet is képviselteti magát négy magyar, jól összeválogatott népdallal és három eredeti magyar népies köszöntővel. Szinte kedvünk volna meghallani, milyen az a néprajzilag érdekes ősrégi dallam, mely lelket ad annak a közölt három köszöntőnek. A kalendáriumban soha nem hiányozhat az a rész, mely mulattató és tréfás doigokkal szórakoztatja az olvasót. Néhány sikerült dolgot Ízelítőül kaptunk ebből is. Hiába panaszkodunk, hogy gyorsan érünk a végére (t. i. az országos vásárok jegyzékére és a hirdetések rovatához) de ma minden dologgal igy vagyunk. Ma mérsékelnünk kell igényeinket nemcsak az életben, de az olvasásban is, még ha naptár is az. Az a néhány száz példány, ami a naptárból megjelent, hamarosan elfogy. Az olvasóközönség a kis naptárban is méltányolni fogja a kiadó áldozatkészségét, valamint a szerkesztők fáradtságát, hogy e mai „kifogyott“ és „nincs“ világban mégis naptárhoz juthat. (—) különbség nélkül biztosítja a kormányzásban való részvételt és a kiválóságok számára ugyancsak minden különbség nélkül elérhetővé teszi a legmagasabb hatalmat is. Amit közönségesen demokráciának nevezünk, amit általános választói jog cim alatt sürgetünk, az mind csak eszköz annak elérésére, hogy a vezetésre, a kormányzásra alkalmas kiválóságok minél szélesebb körből választassanak ki és minél szélesebb körű élettapasztalattal rendc'kezzenek, minél nagyobb társadalmi rétegek igényeit ismprjék, hogy minél szélesebb körben tehessenek hasznosat, alkothassanak üdvösét. Ez Wilson „Uj szabadságának“ lényeges tanulsága. (Vége) A magyar luiHisateMiiök Kecskeméten és Kalocsán Az ország pacifikálása és a szociális reformok. Huszár Károly magyar miniszterelnök karácsony hetéboa Kecskemétre ment, ahol óriási néptömeg gyűlt össze és feszült figyelemmel hallgatta: — Ma olyan koldusszegény az ország, mint a templom egere — mondotta a miniszterelnök — de a társadalom mégis túlzott követeléseket támaszt vele szemben. Pedig, ha az állam elpusztul, vele pusztul a uép is. Hitért a békeszerződésre, mely bizonyára rettenetesen súlyos és nehéz lesz, de alá kell írnunk, mert különben el- senyvedünk és nemzeti jövendőnknek még a reményéről is le kell mondanunk. Nyugalomra, törvéuytiszteletre és béké3 jóindulatra intette a város lakosságát, célzással a nemrég történt eseményekre: — Nekünk keresztényeknek és magyaroknak nem szabad a Szamuelliek példáját követnünk — mondotta. Bűnt, bűnnel jóvátenni sohasem lehet. — A bíróságra kell bízni, hogy a bűnösök felett Ítélkezzék. Ea undorral fordulok el minden kegyetlenkedéstől, akár zsidók csinálják, akár keresztények. Aki ebben vétkezik, az érezni fogja a kormány erős kezét, mert anarchiát, rendetlenséget, felelőtlen gyilkolást nem lehet tűrni ebben az országban. — Végül arra kérte a hallgatóságot, hogy a közelgő választásokon segítsék győzelemre a keresztény irányzatot. A miniszterelnök Kecskemétről Kalocsára utazott, ahol hatalmas népgyülés keretében mondotta el beszédét. Megható szavakkal vázolta az ország szomorú helyzetét és rámutatott arra a lelki válságra, mely a nép körében kétségbeeséssé fokozódott. — Mi lesz a zsidókkal? — kiáltotta közbe valaki, mire a miniszterelnök igy folytatta beszédét : — Nem azt kell kérdezni, hogy mi lesz a zsidókkal, hanem, ,hogy mi lesz a keresztényekkel? Mi lesz az Ínségesekkel ? . .. Most arra van szükség, hogy minden magyar ember összefogjon. En nem antiszemitizmust akarok csinálni ebben az országban, hanem kereszténységet. Csak akkor lesznek egészségesebb közállapotok, ha az egész nemzeti életben visszatérünk a keresztény erkölcsök és erények útjára. A lefolyt népgyülés után a Katholikus Kör bankettet rendezett a miniszterelnök tiszteletére 8 az elhangzott felköszöntőkre válaszképen mondotta Huszár Károly a kővetkezőket: — A békére nemcsak kifelé, hanem bent az országban ib szükség van. Bent az országban is pacifikálnunk kell azokat a társadalmi osztályokat, amelyek néhány hónappal ezelőtt még gyilkos kedvvel áldottak egymással szemben. A bűnösök számára nincs amnesztia, aki bűnös volt az bűnhődjék méltóan, de a tömegekkel, a néposztályok- kal szemben a pacifikálás politikáját kell követnünk. Nekünk ebben az országban szükségünk van minden társadalmi osztály összefogására. Ha itt intelligencia, földmivesosztály és munkásság nem egyet akar és nem fog össze, akkor el fog pusztulni a magyarság és kereszténység is En két évtized óta sürgetem a szociális reformokat ebben az országban. Sajnos a múlt parlamentjében vajmi kevés érzék volt az egészséges szociálpolitikai haladás iránt. A sok elmulasztott reform következménye volt azután az összeomlás, aminthogy minden elmulasztott evolúciónak rendesen revo- lució lett a vége. A két forradalom után olyan politikát, amilyen a forradalmak előtt volt, — ebben az országban nem lehet többé csinálni. Foglalkozni kell azokkal a nagy problémákkal, amelyeket Nyugaton már megoldottak. Az alkotmány újjáépítésének utján robamlépésekkel utói kell érnünk a nyugati népeket. Azt szeretőim, ha a most összeülő nemzetgyűlés szakparlament lenne. Elmúlt az a világ, amikor itt valaki az ősi jog címén csinálhatott politikát. Beszédje végén a közhangulat békitésére, az általános kiengesztelödésre hivta fel a hallgatóság figyelmét. Nagy feltűnést keltett és nagy tetszést váltott ki a miniszterelnök kíséretében lévő Kennedy angol újságíró francia nyelvű beszédje, melyben a kormány támogatását ajánlotta a hallgatók figyelmébe, miáltal az egész világ elismerését és rokonszenvét nyerhetjük meg magunknak. — A tegnapi ellenségekből lesznek a mai jó barátok, — mondotta sz angol és szavaira hosz- szantartó zajos éljenzés és tapi volt a felelet. (Hajduföld.) Mirek a nagy világból. A magyar békedelegátusok közül gróf Ap- ponyi Albert és két kísérője már Parisba érkezett. A többiek mikor követik, nem tudjuk. Legutóbbi jelentések szerint előbb megtörténnek a választások és csak a képviselöház összeillése után indul el a magyar békedelegáció Párisba a békekonferencia eié, miután a magyar parlament teljes jogkörrel felruházta. Ez a kérdés bonyodalmas és nem valószínű az ilyetén való megoldása, mert ei.entmondást rejt magába. Vannak még területek, amelyek Magyarországhoz tartoznak majd és olt a választásokat megtartani nem lehet a mostani körülmények között. Másrészről a magyar kormány maga is észbe kapott és kijelentette, hogy a magyar békedelegátusok addig aligha utazhatlak Párisba, mig a legfelsőbb tanács biztosítékot nem nyújt arra nézve, hogy rendelkezéseit az egész vonala tényleg végre is hajthatja. Károlyi Mihály kiadatását kérte a migyar kormány a cseh-szlovák államtól, ni8rt felelősségre akarja vonni több milliós sikkasztása ügyében. Egy ideig hilogatták a kiadást, msrt politikai üldözést véltek a kérés mögött, de most hir szerint kiadták Károlyit a magyar kormánynak. Mikor a román királyi dapatok kiürítették Budapestet, egy román bizottság visszamaradt, mely legutolsó munkáját, a magyar és roraáu foglyok kicserélését elvégezve elutazott Kolozsvárra. A kicserélési folyamat Szajolnál történt, 72 ezer magyar foglyot adtak át, akik a Tiszánál estek fogságba. A magyar kormány újból kéri bécsi követsége utján a Karlsteinban internált népbiztosok kiszolgáltatását. Átadták egybsn az összes bizonyítékokat, amelyek alapján indokolt bűnügyi eljárás alapján kérik kiadatásukat. így Kun Béla ellen a gyilkosságra való felhajtás vádja van emelve. Ugyancsak a budapesti államügyészség Garbai Sándor, az egykori kőmüvessegédből tanácskormány elnöki székre emelt bolsevista vezér ellen körözvényt adott ki 204 rendbeli gyilkosságra való felbujíás miatt. Arra a hírre, hogy az amerikai pénz, a dollár értéke nagyon emelkedett, az amerikai magyarországból oda vándorolt munkásságot láz fogta el, mert színes ábrándokat szőnek, hogy haza kerülve milyen nagy összegű pénzzel rendelkeznek. Megostromolíák a hivatalokat, hogy útlevelet kaphassanak. Kényszerítve vsának az illetékes tényezők, hogy tórvényhozásiiag intézkedjenek ez ügyben. Az angoloknak újból meggyűlt a bajuk az Írekkel, akik minden áron függetleníteni akarják magukat. Az utóbbi időben több Ízben jelentek meg apróbb hírek erről, most újabban egész nagyarányú mozgalmak indultak meg az irek között. Majd elválik, mire végzik. A tiroli németek között is erős mozgalom keletkezett, melynek az a célja, hogy Németországhoz csatolják őket. Ez a mozgalom nagyarányú jelleget ólt, de nem tudják a vezetők maguk sem, hogy célt érnek-e ? Egy lapkihordót keres a Békés kiadóhivatala.
