Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)
1920-11-06 / 90. szám
LII. évfolyam Oynla, 1930. november 6. Egyes sróm ára 3 korona. 90. szám. Hirdetési dij előre fizetendő. Nyihtér sora 5 korona. Előfizetési árak: Egész évre . . 60 K — f Fél évre . . 30 K - f POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 2 korona. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország! A középosztály. Éles határvonalakat vonni a társadalom egyes osztályai között mindig nagyon nehéz volt, de ma, a mi mostani viszonyaink között csaknem lehetetlen. Elméletileg természetesen mindig,nagyon könnyű megvonni a határvonalat, csak azután azt nehéz — és most ezt lehetetlen — meghatározni, hogy kik tartoznak voltaképen a középosztályba és kik igényelhetik azt a védelmet, melyet a középosztály részére most minden oldalról kívánnak és ajánlanak. A német szociológusok meghatározása alapján — és ami a rendszerezést és kategóriák felállítását illeti, a németek nem szoktak tökéletlent művelni — körülbelül úgy határozhatnék meg a középosztályt, hogy ebbe tartoznak mindazok, akik munkájuk vagy vagyonuk után olyan jövedelmet élveznek, mely a józan, noimális, a kornak megfelelő anyagi és szellemi szükségletek kielégítését biztosítja, amelynek nagysága nem ad hatalmat mások felett rendelkezni, de csekélysége nem kényszerít mások szolgálatába állani. N álunk megvan az a hajlandóság sokak- ban, hogy amikor középosztályról szó esik, ez alatt elsősorban, sőt sokan majdnem kizárólag a lateiner, a diplomás embereket, különösen pedig a közhivatalnokokat értsék. Ez teljesen téves felfogás. Ha a fenti és mindenesetre helyes meghatározást szem előtt tartjuk, rögtön láthatjuk, hogy a diplomás emberek legfeljebb egy kis csoportját alkothatják a középosztálynak. Ellenben igenis a közép- osztály zöme a középjövedelmü földbirtokosokból, iparosokból, kereskedőkből telik ki. Ha tehát a középosztály védelméről, fentar. tásának elsőrendű szükségességéről esik szőj akkor elsősorban a most mondott nagy kategóriákra kell gondolnunk. Egy régi liberális politikus — valaha azt hihettük, talán soha sem fogunk többé a nevével sem találkozni — Lukács László volt miniszterelnök alkalmat talált, hogy nagy gyülekezet előtt beszédet mondjon közállapotainkról. Ebben a beszédben fájdalommal konstatálta, hogy abban a mértékben, amelyben az alsóbb osztályok emelkednek, sülyed a középosztály, mely az államnak gerince volt és az kellene, hogy legyen a jövőben is, amelynek az ország fentartásában a legnagyobb érdemei vannak. Ha elkövetkezik — úgy mond — az a szerencsétlenség, hogy a középosztály elbukása folytán a szlávok és románok kulturni- vója magasabb lesz, akkor a magyar állam nemzeti jellegének végérája is ütött. Kissé különösen hangzanak ezek a szavak a letűnt liberális uralom egy ilyen markáns képviselőjének az ajakáról, amely liberális uralom évtizedeken át oly keveset, majd nem semmit sem tett a nemzetfentartó középosztály érdekében, ellenben minden alkalmat megragadott, ahol a középosztályt elnyomó és tönkretevő nagytőkének tehetett szolgálatot. Felelős szerkesztő: DOBAY FEREAC Mit jelentenek hát most e szavak ? Őszinte megtóróst-e, felismerését azoknak a nagy bűnöknek, melyek a liberális uralom lelkét nyomják, avagy csak egy ügyes kísérletet, hogy feltámasszák a letűnt uralmat és biztosítsák ehhez a középosztály támogatását. Sajnos, bünbevallást nem igen tudunk kiolvasni a beszédből, azért hát inkább csak farizeu- siaknak kell tartanunk azokat a könnyeket, melyeket Lukács László a középosztály veszte felett hullat. Akármint legyen is, egy dolog bizonyos, az, hogy a régi liberális uralom feltámasztása, melyre nem az első kísérlet Lukács László beszéde, nem hogy meg fogja menteni a magyar középosztályt a végső pusztulástól, hanem ellenkezőleg, a kegyelemdöfést fogja megadni neki. A letűnt liberális uralom olyan tényezőket fog ismét hatalomhoz és befolyáshoz juttatni, melyeknek törekvéseitől igen távol áll a magyar középosztálynak és ezzel a magyar nemzeti államnak megmentése és ujjáópitóse. Ezt a munkát csak a megalkuvás nélkül való keresztény nemzeti politika végezheti el sikeresen. Ne lássunk ezekben a szavakban csak jelszavakat, hanem keressük azok igazi tartalmát, mélyítsük azt ki és törekedjünk arra, hogy ennek a politikának nemes tartalma egész közéletünket átjárja és akkor megmentettük nemcsak a középosztályt, de a hazát is. Elrabolt láváink megtérítése. A magyar békedelegáció kívánalmaiban a békeszerződés »Jóvátételed cimü határozataival kapcsolatban a megszálló csapatok, különösen az oláhok által okozott károk megtérítése tárgyában a következő javaslatokat terjesztette elő : 1. összeirandók azok a károk, amelyek az 1918. november 3-iki fegyverszüneti szerződés után az antant beleegyezése nélkül folytatott hadműveletek során érték a magyar államot és polgárait. 2. Yisszaadandók természetben (in natura) a fent meghatározott hadműveletek során elriqai- rált vagy elvitt javak. 3. Beszámitandók az elrequirált javak azokba az értékekbe, amelyek Magyarország és Magyar- ország területéből részesített államok között megosztásra kerülnek. 4. A Magyarországot ért károsodások összege ugyanolyan értékelés szerint történjék, mint a Magyarországot terhelő jóvátételek. Az antant legfőbb tanácsa elvben hajlandónak mutatkozott a fenti kívánalmak figyelembe vételére. A kormány a visszatérítésekre vonatkozó igényeinek részletes megállapítása céljából megállapította a m. kir. felszámoló hivatalt a békeszerződés végrehajtására, a melynek célja az ügygyei kapcsolatos összes kérdések megtárgyalása, főleg pedig azon javaknak a meghatározása, amelyeknek in natura megtérítése elsősorban szükséges és kívánatos. Kétségtelen ugyanis, hogy az egész oláh megszállás jogtalan volt. A trinoni békeszerződés 181. §-ának 5. bekezdésében az antant tanácsa a Megjelenik szerdán ős szombaton. megszállásra nézve megállapította, hogy az az egyesült és szövetkezett nagyhatalmak hozzájárulása nélkül történt és az 1918. november 3-án és 13-án kelt fegyverszüneti szerződésekre sem alapíthatók. Utalni lehot ez ügyben a hágai egyezmény 53. cikkére, amelyben szó sincs arról, hadi felszerelést gyártó üzemek feldulhatók, gyári berendezésük leszerelhető és eltulajdonítható. A trianoni békeszerződés 116. cikke ezenkívül kétségtelenül megállapítja, hogy a hadi felszereléseket gyártó üzemek tisztán gazdasági célra szabadon átalakithatók azzal a korlátozással, hogy ez az átalakítás a szövetségközi katonai ellenőrző bizottság döntésének megfelelő módon történjék. önként következik ezekből, hogy a románok által okozott requirálások, üzemi és gyári felszerelések elkobzása, a mezőgazdaság viteléhez szükséges iga erők, gépek s termények elrablása valamint a rengeteg vasúti mozdonyok és kocsik elhurcolása jogtalanul történt. Mi ezt, igaz, akkor is tudtuk s bár az 1918 novemberében megalakult fegyverszüneti bizottság, amelynek célja lett volna a megszállott területek minden részéről az idegen katonaság által elkövetett visszaélésekre, attrocitásokra és károkra vonatkozó felszólalásokat orvosolni, hiába fordultak a károsult érdekeltségek panasszal e bizottsághoz, ezek ígértek is támogatást, azonban nem volt elég fizikai erejük arra, hogy az oláhokat rablásoknak ezen az utján megtudták volna állítani. Magyarország hosszú évtizedeken keresztül nem volna képes saját erejéből kiheverni azokat a károkat, amelyeket mezőgazdaságának, gyáriparának és magának az államnak a Máv. rengeteg értékének elrablásával okoztak. Épen azért bizonyos megértés érezhető az antantnak ebből a rendelkezéséből, amely az okozott károk nagy részének természetben való visszaadását kja elő. Azoknak a károknak az értékét pedig, amelyeket természetben visszaadni nem kívánunk, nem az elvitel időpontjában volt értéke szerint, hanem a mostani érték szerint tartozik Bománia megtéríteni. Egész megváltoznék közgazdaságunk képe ha most természetben kapnánk vissza a rengeteg elrabolt mozdonyt, vasúti kocsit, gyári felszereléseket, varrógépeket, Írógépeket, telefon és távirda készülékeket stb. stb. valamint azt a rengeteg szarvasmarhát, lovat és más állatot, amelyet tőlünk jogtalanul elraboltak. A magyar közgazdasági élet ma azért béna, mert hiányoznak neki ezek a tényezők, sőt a gazdasági forrásoktól elvágva, pótolni, sem képesek ezek az értékeket. Ha az antant a felszámoló hivatal által készítetett előterjesztést, amely az okozott károknak lehető teljes jegyzékét fogja adni, elfogadja és az általunk kivánt értékeknek a természetben való visszatérítését rendeli el, Magyarország gazdasági életében azonnal olyan fellendülés fog bekövetkezni amely egész pénzügyi helyzetünket és közgazda- sági életünket nagy mértékben előre viszi. Csak ne legyenek ezek is, mint sok más, puszta ígéretek. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Lapunk mai uáaa 6 oldal.
