Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)

1920-01-14 / 5. szám

Klőftzeíési árak: Egész évre . 50 K — f Fél évre . 25 K - f Censurat: Pr, Mnntean. JLII. évfolyam. Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. Oyula, 1930. január 14. Egyes saám ára 40 Ili lér. 5„ szám politikai, társadalmi és közgazdászat! lap. Szerkesztősé", kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendő!;. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 40 fillér. T FELELŐS SZERKESZTŐ: HOMY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton A magyar békedelcgáció elHtax&&a. Január 5 ón, hétfőn utazott el Budapest­ről Párisba a magyar békedelegáció. Az elindulásról és az útról a következő­ket írja a küldöttség egyik tagja: A keleti pályaudvaron az indulási oldal első sínpárján állt a magyar bókedelegáció vonatja. Öt első és másodosztályú Pullmann- kocsi a vonat közepén egy étkező, azután két waggon a nagyobb bőröndök és a bókedele- gáeió hatalmas iratgyüjtomónye számára: ez minden. Úgy látszik Pogány, Landler, Vágó és népbiztos elvtársaik lesznek bosszú időre az utolsó államférfiak, akik szalonkocsi- ban utaztak — Magyarországon. Az ünnepi váróterem előtt rendőrkordon mögött egy csomó kiváncsi ember. Felállított fényképezőgépek előre lesben állanak, bogy megörökítsék azt a pillanatot, amikor Apponyi kilép az ajtón és megindul Magyarország nagy válságának tövises kálvária útjára, Paris felé. A bókedelegáció most induló első csoport­jának tagjai az udvari váróteremben gyüle keztek. Amikor a vonat indulásra készen ál­lott: Huszár Károly miniszterelnök megható búcsút vett Apponyitól: — Soha még magyar állam férfiú nehezebb útra nem indult, mint Te — mondotta Meg kellett érned, hogy ezer év alatt a legnagyobb szerencsétlenség szakadt erre a nemzetre, most amikor már azt hittük, hogy szabadok, füg­getlenek vagyunk. Mindig mi voltunk, akik a Keletről jövő támadásokat megtörtük, ha Európa nem méltányolja százados érdemeinket a kultúráért, önmaga ellen követ elvétket. Bízunk a népek és nemzetek igazságos Istenében, a müveit nyugati népeknek erkölcsi felfogásá­ban. A nemzetnek legjobb fiát, a magyarok büszkeségét, reménységét küldjük erre a nagy feladatra. Kísérjen Téged Isten szent áldása minden magyarok bő imája és hozzon a sors bármit is reánk, mink úgy fogjuk venni, mint hőseink viselkedtek ezer óven át jó és balsze­rencsében, úgy mint egy nemzet, mely nem csügged el, ba balsors fenyegeti és nem biza­kodik el, ha a szerencse jut osztályrészül. Apponyi a következőképpen válaszolt: — Valóban nem tudom, hogy mit szól­jak ebben az ünnepélyes és nehéz órában, amidőn a gondviselés úgy akarta, bogy egy viszontagsággal teljes és hosszú politikai pá­lya kicsúcsosodjék abban a misszióban, ame­lyet most elvállalnom kell, amelyet éppen azért nem utasíthattam vissza, mert nehéz, mert kínos, csak úgy, mint ahogy a katoná­nak nem szabad visszautasítani egy küldetést azért, mert veszélyes. Istenben vetett törhe­tetlen bizalommal, nemzetünk igazának teljes átórzésóvel megyünk a mi nehéz feladatunk megoldása elé és minden attól függ, hogy ada- tik-e nekünk egyáltalán alkalom arra, hogy azt ami a lelkűnkben lakik, ami nemcsak bennün­ket érdekel, hanem igen jól mondtad, Euró­pának jövőjét, az emberi civilizációnak leg­közelebbi óráját, mindazt megértethessük és átél eztethessük. — Ha nagy csapásaink után a magunk- baszállásnak az a szelleme uralkodik rajtunk, amely szükséges, hogy diadalmaskodhassunk helyzetünk nehézségein, akkor nem féltem a nemzetem jövőjét Azt tudom, hogy nemcsak a kormánynak, hanem minden magyar em­bernek a szive velünk van és kísér bennün­ket utunkon, azt is .tudom, hogy nemcsak magyar -érdekeket, hanem emberiségi nagy érdekeket védünk me''. Ha ezt nem sikerül megértetnünk, nem minket, nem a magyar nemzetet fogja ezért érni gáncs és nem a magyar nemzetet fogja az igazságos Isten megbosszulni Lelkes éljenzés kísértő Apponyi beszédét, : mely után 8 óra 50 perckor a küldöttség Apponyival az ólén vonatba száll s 9 órakor lassan, csendes, sima sikamlással megindulta vonat. Amint a vonaf kerekei megmozdultak, a perronon lévő sok száz főnyi tömeg mint egy adott jelre lakapja a kalapját és elkezdi a Szózatot énekelni. A ferencvárosi, pályaudvaron rezesbanda játsza a Himnuszt, nagy feketéllő tömeg ka- iaplevüve énekel, egy nemzetiszinü lobogót meghajtanak a vonat előtt. Ez a kép kiséri tovább a vonatot: Torbágy, Bicske, Felsőgalla, Bánhida, Tatatóváros, Almásfüzitő . . . minde­nütt nagy tömegember. És Komárom ! . . . Borús, ólomszürke égbolt alatt mint egy lomha higanyfolyam nyúlik el a Duna. Túl rajta Komárom, tor­nyok, házak, kürtői drága összevisszasága, színes halmaza, egy város, szivünkhöz nőtt varos Jókai szülővárosa ... és a hidon túl ez a város már Csehország. Maga az állomás azonban a Dunáu innen magyar terület és itt hatal­mas tömogbe összeverődve várja vonatunkat a környék népe. Felzug a Himnusz szava: „Megbünhödte már e uóp a múltat és jöven­dőt . . .■* Vajjou hallják-e ezt odaát a csehek? Apponyi társaságában utazott Bridges tábornok, komoly, markáns arcú angol gene­rális, a közópeurópában működő angol misz- szió parancsnoka, aki csak Becsig volt ven­dége Apponyinak. Győrött a pályaudvar épülete plakátok­kal volt díszítve. A perront zsúfolásig meg­töltő deputáció, komoly 'csendben, éljenzés nélkül várták a vonatot, amelynek nyitott ablakában a deputáeió tagjaitól környezve megjelent gróf Apponyi alakja. Fetser Antal győri püspök üdvözölte Apponyit, majd rö­vid idő múlva tovább indult a vonat Györgyszentiváu, Abdán, Öttevónyben és még oly helyeken is, ahol meg sem állt a vonal, az állomásokat mindenütt ellepte az ünneplő meghatott tömeg. A vonat délután három órakor az Ost- hahnhofon érkezett Becsbe. A fogadtatásra megjelent dr. Gratz Gusztáv magyar követ a követség és a magyar kolónia tagjaival. Becs­ből este hét órakor indult el a különvonat tovább a Westbanbofról. Az elutazott békedelegáció tagjai. Elnök: gróf AppoDji Albert. Főmegbi- zottak: gróf Teleki Pál, gróf Bethlen István, Popovics Sándor, báró Lers Vilmos, gróf Somsich László. Megbízottak : Valkó Lajos, Kállay Tibor, Bartha Tibor, gróf Csáky Imre, báró Láng Boldizsár, Kőnek Emil. Szakértők : Szcitovszky Tibor, Jármay Elemér, Hegedűs Lóránt,. Főtitkárság: Praznovszky Iván, Weit­stem János, Hauer Ernő. Titkárok: Walter Emil,’ Török Béla, Kiss Sándor, gróf Csáky István, Ezri Sándor, Bobrik Arnold, Barkóczy György, Ottrubay Károly, Kirchner Sándor, báró Bánffy Zoltán. Sajtó tudósítók : Benda Jenő, Fabró Henrik, Ottlik György, Krisztich Sándor, Sally Dezső, Bródy Miksa, Boros Samu. A bókedelegáíióval együtt utaztak a beosztott irodai segéderők, altisztek, nyomdá­szok és vasutasok. * A bécsi „Neue Freie Presse“ vezércikk­ben foglalkozik a Neuillybon meginduló béke­tárgyalásokkal és azt Írja, hogy a magyaro­kat nem fogják olyan barátságtalanul fogadni, mint az o ztrákokat, mert hatalmas szószólóik vannak. B. K. Hírek a- nagy világiról, Magyarország kormánya is elkészítette a földreform tervezetet. Ezt jelentette be Rubinek magyar földmivelésügyi miniszter Misbolczon tar­tott beszédében. A reform a magántulajdon elvén épül fel, az államnak azonban korlátlan kisajátí­tási jogot biztosit. Ezzel a joggal az állam úgy fog élni, hogy föld csak azoknak jusson, akik azt megművelni képesek. Egyéb reformokat is jelen­tett be a miniszter. Többek között a progresszív jövedelmi adót, a muukástörvények revízióját, melynek főcélja lesz, hogy megszüntesse a mun­kás és munkaadó közötti harcot. A munkástársa­dalmat nemzeti alapon akarja megszervezni a kor­mány, a már megszervezett földmivestáraadalom mintájára. A földmivesek tömörülését erőteljeseb­bé akarja tenni a kormány. Felhozta a minisztír Svájcz példáját, ahol minden percben 270 ezer földműves áll készen arra, hogy a reudzavaró el­hódított városi elemek merényiétét csirájában el­fojtsa. Hangsúlyozta annak szükségét, hogy a ma­gyar faj fiai foglalják el a kereskedelmi és az ipar fontosabb pozíciót. A miskolczi nagygyűlésen Kacsó Gyula az ipari munka ság nevében beje­lentette a magyar munkáspárt csatlakozását; A miniszter bejárta Borsod, Abauj, Gömör és Zem­plén vármegyék nevezetesebb községeit, ahol m:u- denütt lelkesen fogadták. Oroszországból jön a hire, hogy az év vé- g'a megtörténtek az uj szovjet-választások. A szovjetek központi tanácsának elnökévé, vagyis az egész köztársaság elnökévé Lenin helyett Kalinint választották. Lenin második helyre szorult és igy alelnök lett. Ez természetesen hatalmának és be­folyásának nagy hanyatlását jelenti. Budapesten régi szokáshoz híven, jelentős politikai beszédek hangzottak el újév napján. Huszár Károly magyar miniszterelnök a keresz­tény blokk tisztelgő küldöttsége előtt többek kö­zött a következőket mondotta : »Gonosztevők, be- tfglelkü emberek tönkretettek egy ezeréves király­ságot, liprovokálták az ország megszállását, ami 45 milliárdnyi terhet okozott az országnak. Nem­csak a magyar népnek a küzdelméről volt szó : az európai keresztény civilizáció küzdött azzal az ázsiai ánarkiával, mely egy izgékony fajnak min­den temperamentumával itt próbálta megalapozni az egész Európára kiterjedő szociális forradalmat. Ez a bolsevizmus, mely édes gyermeke a szociál­demokráciának.« »E p llanatban két fix pont van! 'az egyik magyar nemzeti kormány, a másik a magyar nemzeti hadsereg. E két erőtényező kö­zött teljes harmónia és összhang van.« »Megmon­dom őszintén, fáj nekem látnom, hogy táncolni, mulatni tudnak Budapesten; ebben az országban olyan gyásznak kellene lenni, mintha minden ház­tFre» palackokért, melyek tőlünk származnak (boros, sörös, eognacos, likürös stb,) magas árakat fizetünk. Nagyobb mennyiségért elküldünk. 42 4 5 WcIimb M«lr és Társa, Gyula* Lsapuztk kik. SKÉra« 2 städatL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom