Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)

1919-05-17 / 13. szám

3 Kékes 1919. május 17 lánné megható beszéd kíséretében adta át a zászlót a Horia-ezred 4. századának. Az ünnepség a részt­vett csapatok diszfelvonulásával ért véget. * Május 15-én az 1. román királyi vadász­ezred vonult be városunkba Basarabescu ezredes vezénylete alatt. Az ezred a harcvonalból tért Gyulára pihenőre és az első megbízható hirt hozta a bolsevik-bandáknak a Tiszánál történt megsemmisítéséről. Az ezredest és daliás csapa­tait dr. Marcus Mihály Békésmegye kormánybiz­tosa fogadta és üdvözölte, a román nők üdvözle­tét pedig Ardeleán Kornélia urhölgy tolmácsolta. A mi elveszett — és a mi megmaradt. Arról le kell mondanunk, hogy bármilyen röviden is foglaljuk össze azokat az eseményeket, melyek végigviharzottak rajtunk azon idő óta, a mióta a „Békés“ utoljára megjelent. Egyrészt benne éltünk az események sodró árjában és magunk szem- é8 fültanui voltunk annak a rend­kívüli vállalkozásnak, mely a társadalmi életnek egész uj irányt akart szabni, olyan időben, mikor annyi bajjal és annyi sürgető veszedelemmel kellett szembe szállnunk. De másrészt annyira közel van még a múlt napok eseményhalmaza, annyira gyor­san váltogatták egymást a máról-holnapra átforduló benyomások, hogy azoknak megemésztése lehe­tetlen. Majd ha nyugodtabb lesz az idő, ha el­simulnak a hullámok, ha lecsendesednek a fel­zaklatott kedélyek, akkor lefektethetjük a boncoló­asztalra történelmünk ezen rövid, válságos idő­szakát és rámutathatunk arra, hogy mennyi volt a tiszta vér és mennyi a befecskendezett idegen anyag! Mégis a jelent valahogy össze kell kötnünk a múlt eseményeivel, valahogy el kell igazodnunk. Akár mennyire nehéz is a tájékozódás, úgy gon­dolom, nem lehet tájékozódás nélkül haladnunk még a sürü ködben sem. Tehát a kommunizmus hajója elsülyedt. A kommunizmus elveszett. Csődöt mondott már sok kommunista kísérlet, a világtörténelem egy husba- vérbe vágó tapasztalattal gazdagabb lett, az utó­kornak odaállíthat egy példával többet a most leviharzott kommunista kísérletről. A tanulságai­ról sokan elmélkedhetnek. Különösen arról sokat gondolkozhatnak, hogy milyen egy közel 5 éves háborútól és annak összes nyomorúságaitól sújtott emberek lelkivilága, érzése és milyen egy vesztett háború után sújtott népnek a lelkülete, mely nép semmit sem akart nyerni a háborúban, csak ön­magát akarta visszaszerezni! A Lenin gyakorlati eljárásával megvalósított és életbeléptetett Marx kommunizmusa mérlegen volt, a mérleg serpenyője megbillent és lehullott a porba. A megmérésre nem volt elég idő ! Talán szerencséje is ez! A kommunizmus nem magában omlott össze, de elfojtották. Az irtózatos össze­omlás az lett volna, ha rászakad a ház és maga alá temeti a lakókat. Mert már az előszele meg­csapott minket, hogy a roskadozás megindult. Mikor tehát az entente csapatai átlépték n vonala­kat, nem a kifosztott, letiport, legyőzött, börtönbe hurcolt és kiirtással megfenyegetett u. n. burzso­ázia lélegzett csak fel, de fellélegzettek maguk a kommunistáknak nevezett, de valójában nem a bolsevizmus eszméiért rajongó egyének is, kik féltek attól az irtózatos kirobbanástól, melyhez a kommunizmus talán közelebb állott, mint azt a kívül állók sejtették volna. De talán maguk a vérbeli kommunisták is fellélegzettek, mert igy dicsőséggel kerülhetnek a bitófára, nem saját embereitől 1 Mert ha utóbb nem is tudtak volna meg, hogy milyen belső meghasonlás volt a kommunisták kisebb és nagyobb táborában, továbbá hogy milyen jutalmazással, ígéretekkel és hatalmi polcra emeléssel kellett a naponkint foko­zódó sóvárgásokat kielégíteni, no meg aztán mily ügyes szólamakkal kellett a máról-holnapra át­vedlett u. n. kommunistákat elhallgaltatni, mon­dom, ha mindezt nem is tudtuk akkor még, elég volt nekünk arra gondolnunk, hogy gyűlölettel, osztályharc kíméletlenségével, a szellemi munka és saját testi munka árán szerzett birtok letip- rásával úgy hirtelenében társadalmat újból fel­építeni nem lehet! Valóban azt kell mondanunk, hogy nem is elsősorban a kommunizmus bukott meg, hanem megbuktak annak képviselői és rendezői. Olyan eszközökkel és olyan modorral, a milyent ők hoztak be, meg kellett volna bukni a legtökéle­tesebb rendszernek is! Távol áll tőlünk, hogy diadallal tapsoljunk! Távol állunk a nyelvöltögetéstől. De mindenesetre legtávolabb állunk attól, hogy a holt oroszlánon — ha ugyan az volt — rúgjunk egyet 1 Nem tess- ssük, mert sokkal komolyabban mérlegeljük as eseményeket és sokkal komolyabb, de bistatóbb idő­ket élünk! Ez a kísérlet úgy, amint az tervezve volt, — mint a kommunizmus utolsó napjaiban már láttuk is — még játéknak is veszedelmes lett volna ! Mi azonban sajnálkozó részvéttel fordulunk azon elcsábított, Ígéretektől eiszéditett embertár­saink felé, a kiknek nem szabad elveszniük ! Ha elveszett a kommunizmus, nem vesztek el a szegénységgel, nyomorral, Ínséggel küzdő, igazán kifacsart embertársaink 1 Megmaradtak a sok évi háború után felgyülemlett, vesztett háborúval tetézett szociélis bajok, égető sebek! És a leg­égetőbb sebeknek nemcsak a kenyér, a lakás, a ruházat, a munkaalkalom hiányait tekintem, de az erkölcsi lezüllés, a gyűlölködés, a vallástalan- ság, a durvaság, a tudatlanság és müveletlenség sebeit legalább is olyan nagy bajnak tekintem ! Legjobban félek az olyan lelkű emberektől, akik­nek már minden — mindegy! Elveszett tehát a kommunizmus — de meg­maradt a szociálizmus ! Megmaradt, mert ez az életből, a szívből nő ki! Megmaradt a szocializ­mus és oly sürgetve áll elénk, — ha talán ma hallgat is, — hogy nem foltozgathatnak, de gyö­keres és igazán gyógyító intézményekkel neki kell vágnunk a társadalom kiépítésének vallás és nem­zetiségi különbség nélkül! Bem könnyű, de rendkívül nehéz feladat. Soha nem volt és nem lehetett olyan óriási fel­adat az életnek rendes folyását visszaterelni, mint van ! Erről gondolkoznunk, e fölött alapo­san tájékozódnunk kell! Be mondja senki, hogy tisztában van a teendőkkel! Nincs és nem lehet ! Nem lehet azért, mert erre ninc3 recept ! A tör­vény és rendelet, bármilyen jó, de az még csak keret, a lényeges rész hátra van 1 ■ Első lépés azonban mindenesetre az, hogy a kommunizmussal együtt vesszen ei a gyűlölködés, az osztály ellentét és az erőszakoskodás és ma­radjon meg a megtisztított és jogosult nemzet­közi szocializmus. De ugyancsak akkor szűnjön meg a szocializmus lebecsülése, értékeljük a maga teljes súlyában azt a nagy igazságot, ne érjük be limonádés és émelygő fecsegésekkel és frázisok­kal, de valósítsuk meg, — legalább is törjük fejünket rajta, — hogy a legutolsó ember is él­hessen e földön emberhez méltó életet! Dr. Pallmann Péter. Fegyverek beszolgáltatása. 1919. május 18. déli 12 óráig az összes fegyvereket és lőszert be kell szolgáltatni, aki ellene vét, hadbíróság elé állittatik, aki valakit feljelent, jutalomban részesül. Aki koholt vágj rémhíreket ter­jeszt a hadsereg ellen, hadbíróság elé lesz állítva. Rekvirálás nincsen megengedve, csak a rekviráló bizottságnak, mely áll Polti- neanu és Posaleia alezredesekből és az élelme­zési kormánybiztosból. HÍREK. Lapunk olvasóival tudatjuk, hogy ez­után hetenként kétszer jelenünk meg. Szer­dán és szombaton. Régi vágyunk valósul meg ezzel, mert igy jobban véljük szolgálni kö­zönségünket, amikor a napi eseményeket ha­marabb hozhatjuk tudomásukra; de másrészt tartózunk is vele olvasóinknak, hogy az aka­ratunkon kívül előállott szünetért, mely idő alatt lapunk nem jelenhetett meg, némileg rekonpenzációval éljünk s ezért, ebben a fél­évben előfizetőink minden ráfizetés nélkül kapják a hetenként kétszer megjelenő »Békés« t. A júliusi félévtől azonban, ha megmaradha­tunk ezen elhatározott szándékunk mellett, ha se papirhiány. se semmi más nem gátol bennünket a hetenkénti kétszeri megjelenés­ben, úgy az előfizetést mérsékelten föl fog­juk emelni. Templombnesn. A gyulai anyatemplom fel­szentelésének évforduló emléknapja lesz holnap, husvét utáni negyedik vasárnapon. A templom jelenlegi alakjában 1775. óta, tehát 144 éve áll fenn és korban csak egy templom előzi meg az egész vármegyében, ez a gyulai Szentháromság kápolna, mely közel 200 éve áll jelenlegi helyéa és állapotában. A templomi buesu napján az áj- tatosságok a rendesen szokásos időpontban és órákban tartatnak meg. Házasság- Cségényi István gyulai kerületi csendőrszázados május 11-én a gyulai főtemplom­ba» oltárhoz vezette Faulhaber Ilona urleányt, Paulhaber József bájos leányát. Eljegyzés. Gyepes Etuskát, Gyepes Jakab iparos polgártársunk kedves leányát, eljegyezte ifj. Hanssala Gyula jóuevü fodrász-iparos. A je­gyespárnak őszinte szívből gratulálunk. Pongrác, Szerváé, Bonifác A hét első három napja volt a félős napjuk. Az első kettő csak megem­berelte magát. Hol esett, hol fújt, hol sütött; de a harmadik már hű akart maradni a nevéhez; olyan hűvös északi széllel jött, hogy tartani lehe­tett tőle. Kárt azonban nem tettek; csak éppen- hogy ele kellett venni a melegebb felsőket. Még jó, hogy nagyobb csapadék nem jött a nyomuk­ban, mert a földek már igy is tele vannak ; a laposabb részeken még van Í3 esővíz, talajvíz; itt-ott még ma se lehet szántani, pedig már a tizenkettedik órája van a tengeri vetésnek is. Az ősziek szépek, főként a hátasabb földeken ; az árpa is, bár a sok eső s a hideg kissé visszavetette. Meleg napos idő kellene, elvétve egy-egy szaladó záporesővel. A hitoktatás- Illetékes helyről felkérettüuk annak közlésére, hogy a hitoktatás a hitfelekezeti, községi és állami iskolákban, valamint a főgim­náziumban is a tanrend szerinti tanórákban to­vább is folytattatik. Halálozás. Babarcsy Imre nagyváradi 1. sz. egyházmegyei áldozépap, életének 29. évében, papságának 6-ik évében, hosszas |szenvedés után május 14-én a gyulai József-szanatoriumban meg­halt s temetése május 16-án volt a vármegyei kórház halottas csarnokából a gyulai Szenthárom­ság temetőbe. A záróra és szesztilalom enyhítése. A vár­megyei román kormányzat az eddigi zárórát korcs­mákra esti 6 óráig, éttermekre és kávéházakra éj­jeli 11 óráig terjesztette ki. Ezzel párhuzamban a szesztilalom olykép módosult, hogy borból sze- mélyenkint 5 deciliter, sörből pedig korlátlan mennyiség szolgáltatható ki. Az égetett szeszes italok, tehát a tulajdonképeni szesz, pálinka ki­mérése ezentúl is tilos. Továbbá társasvaesorák, ünnepélyek megtartása a katonai parancsnokság engedélye nélkül tilos. Házasság- Nagy Endre állami ügyészségi hivatalnok és Korponay Mariska április ho 22-ón tartották esküvőjüket szűk családi körben a ref. egyház szertartása szériát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom