Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-04-03 / 3. szám, Vörös Zászló Rendkívüli kiadás
3 Vörös Zászló 1919. április 3. bankárokhoz, a gyárak a gyárosokhoz, a földek a földbirtokosokhoz. Visszaállt volna a gazdagok hazája. És a munkásoknak nem lett volna semmi érdekük ennek vódelmezó- sóben . . . A munkásosztálynak cselekedni kellett és rálépni arra az útra, mely a nemzetközi proletáriátus felszabadításához vezet. S ha a munkásosztály a rárótt feladatokat szenvedés- teljes, hősies harcban megoldja: szabadság, béke és boldogság fogja koronázni verejtókes munkáját! A munkásosztály felszabadítása pedig nem történhet másként, mint szociális forradalommal, vagyis a tőke hatalmának ledöntésével, a burzsoá-állam megszüntetésével. Mi tehát a teendő ? Elvenni az erőszakot a burzsoáziától és szétverni vele a régi birtokost. Aki azt állítja, hogy a munkásosztály „nem érett meg“ a diktatúrára, az kellemetlenül csalódni fog, mart rövid időn belül világszerte rájönnek a proletárok arra, hogy elérkeztünk egy uj, igazságos világrend teremtésének vörös hajnalához. * * * A Kommunista Internacionaló, amely március másodikától hatodikáig ülésezett Moszkvában, megállapította a főbb irányelvet. Az első pontban kimondja az Internacionáló, hogy az emberiséget, amelynek egész kultúrája romokban hever, a teljes megsemmisülés veszedelme fenyegeti. Csak egy erő van, amely megmentheti és ez az erő a proletariátus. A proletariátus végleges győzelmével kezdődik a fölszabadított emberiség igaz történelme. A proletárdiktatúra államformája mindenütt elnyomási szervezetben valósul meg, de olyan elnyomási szervezetben, amely egyúttal a munkásság ellenségei ellen irányul. Célja az, hogy lehetetlenné tegye a kizsákmányolok ellentállását, akik kétségbeesett küzdelmükben semmityer^^^tóztől sem riadnak vissza, hogy a forradalml^TOrbe fojtsák. A diktatúra amely a proletariátusnak megadja azt a helyzetet a társadalomban, amelyet azelőtt a burzsoázia foglalt el, csupán átmeneti berendezkedést jelent, amely addig tart, amig sikerül a borzsoázia ellentállását megtörni, hatalmát kisajátítani és őt magát a dolgozó társadalomnak egyik rétegévé alakítani. A tanácsrendszorben a tömegszervezetek kormányoznak és általuk intézi a tömeg saját ügyét, amennyiben a számszerint egyre szaporodó tanácsokat bevonja a kormányzás munkájába. A munkások életviszonyai csak akkor javulhatnak, ha nem a polgárság, hanem maga a proletariátus tartja kezében a termelést. — A proletárdiktatúra semmiesetre sem hozza magával a termelő és szállító eszközök felosztását, ellenkezőleg, az a célja, hogy még jobban központosítsa a termelőerőket és az egész termelést egységes terv szerint intézze. A kisvagyont egyáltalán nem fogják kisajátítani. Az olyan kisvagyonok tulajdonosai, akik nem zsákmányolnak ki bérmunkást, erőszakos rendszabályoknak nem lesznek kitéve. Úgy a termelés, mint az ellátás terén minden minősített technikus és szakembert fel kell használni, mihelyt be tudnak illeszkedni a tőkés xermelörend helyett az uj termelőrendbe. A proletáriátus nem fogja őket elnyomni, sőt éppen a proletariátus fogja lehetővé tenni számukra az igazi, az intenzív, a termelő munkát. * * * A konkolyhintőket, hamis prófétákat és gyáva uszitókat félre kell lökni. A kommunista államban minden munkás, iparos, művész, tudós stb. úgy érvényesül, amennyitér. A termelést pedig produktívvá kell tenni — erkölcsi szempontból annál is inkább, mert ha a munkás érzi, hogy magáért dolgozik, jobban és szívesebben dolgozik. A kizsákmányolást meg kell szüntetni és a termelő eszközöket szocializálni kell. A kezdet kezdetén vagyunk. Nincs és nem is lehet szó a kisemberek magántulajdonáról, nem lehet szó templomok szétrombolásáról s több efféle ostoba állításról és ámitásról. Ideálisan szép államrend következik, ha igazán átérzik annak szépségét .és fontosságát az emberek. A világ összes elnyomottainak felszabadítása pedig a népek testvéri együttműködését vonja maga után. így születik meg a világszabadság és világbéke. Elvtársaink! Ha a proletárok forradalmának vívmányait biztosítani akarjuk, ha azt akarjuk, hogy soha többé fel ne támadjon a zsarnokok hatalma, ha ideális társadalmi rendet és szociális társadalmi berendezkedést akarunk, akkor vigyázni kell, őrtüzeket kell gyújtani és visszakergetni a porbahullott királyi korona medvéit sötét odúikba Uj harcok után uj élet hasad, uj tavasz- szál és uj virágokkal. Figyelmeztetés. A direktórium, vagy városparancsnok írásbeli meghatalmazása nélkül a város területén senki nem rekvirálhat, házkutatást nem tarthat. Bárki bárminő célból hivatalos ügyben intézkedőleg lép fel magánlakásokban vagy hivatali helyiségekben, tőle a meghatalmazás felmutatása kérhető. Önkényesen eljáró s ok nélkül erőszakoskodó egyéneket a direktóriumnál fel kell jelenteni. A meghatalmazott egyének működése elé azonban akadály nem gördíthető. Gyula, 1919. április 3. Direktórium. Felhivás a vörös katonák hozzátartozóihoz ! A vörös századokkal elvonult katona elvtársak hozzátartozóinak illetményei a gyulai vörös pótzászlóalj gazdasági hivatalában folyó- sittatnak. Jelentkezés ugyanott (Petőfi, volt József- laktanyában) naponta délelőtt 8—12 óráig. Gyula, 1919 április 1. Direktórium. Följegy zések. Templom és iskola, e két szó mindenesetre nagy szerepet játszik a mai idők változása közepette, minthogy a valláskérdés erősen belekapcsolódik a most és később megoldandó problematikus kérdések tömkelegébe. Ne nyúljunk e kérdéshez szorosan vett értelemben tudományos alapon, mert hiszen a marxizmus alaptételeiből kiindulva kétséget kizáróan leszürődött már a modern ember egyéni és világnézete: a vallás — magánügy. Viszont ne birálgassuk el külön-külön a templommal és iskolával kapcsolatos vallásügyeket s ne tegyünk külömbséget a felekezetek között. Elvi álláspont vezessen bennünket csupán, beilleszkedve a reális élet morális és immorális kereteibe. A jelen pillanatok alatt mi a helyzet? Va- dabbnál-vadabb rémhírek és ferde magyarázatok kelnek szárnyra a népek között: vége minden vallásnak, lerombolják a templomokat és fölperzselik az iskolákat. Nevetségesen ostoba híresztelések, amik szájról-szájra nőnek vad óriássá, futótűzként terjednek és extázisba hozzák a forradalmi vétók hatása alatt demoralizált népet. A nép hangulatával számolni kell. Éppen azért kötelességszerüen hangsúlyozzuk, hogy a Tanácsköztársaság nem összetörni, hanem — megmenteni akarja a vallást az emberiség szá - mára. Még pedig azért, hogy csakugyan szent legyen a lelkek ügye, szent és sérthetetlen, magánügye mindenkinek, ne csináljanak belőle kiváltságos kaszt-rendszert, ne kovácsoljanak belőle privilégiumokat, ne csináljanak belőle üzletet. A világbéke megszületéséhez erre is szükség van, mert ha a kiváltságos'osztályok nem tudnak háborút csinálni politikából, csinálnak a — vallásból. Ezt igazolja a történelem és ezt jósolta a jövő. Mi történik tehát most ? Az iskolából ki fognak zárni egy csomó ócska eszmét, mit fölváltanak a mai korhoz illő erkölcsi neveléssel. A papok majd civilben fognak járni és pápa helyett esetleg papa lesz belőlük. A vallást nem fogják kihasználni politikai és egyéni érvényesülési célokra, hanem csakugyan hitté és lelki érzületté változtatják. Aki pedig csak ünnepi disz kedvéért vagy a látszat kedvéért volt hü a vallásához, annak nincs joga vallásának „védelmére“ kelni és az uj időket hozsánna helyett „feszitsd meg“-gel üdvözölni. Mi történik még ? El fogják törölni a szerzetes férfi és női rendeket. A hajdani, legendás szerzetesélet maj- molói úgyis csak hamut hintettek a világ szemébe, Az ezekre vonatkozó ósdi, de szigorú pápai rendeletek pedig közönséges rabszolgai életet kívántak a modern kor fiaitól és lányaitól. Ezek az intézmények régi összetételükben nem maradhattak meg. Akárkik lakták a kolostorokat, törtető, szelíd ifjak, vakhitü öregek vagy bűnbánó Magdolnák : tehetségükhöz és tettrekészségükhöz mérten megtalálják boldogulásukat künn az életben. Az iskolák államosítása csak egyszerűvé és nagyszerűvé avatja a nevelés kérdését s tisztességes megélhetéshez, kellő elhelyezkedéshez juttatja a nemzet napszámosait. Embert csinál a tanítókból, nem pedig püspök-kisistenek előtt hajlongó figurát. Uj szellemet visz a falak közé, uj életet, uj felfogást a gyermekek lelkűidébe. Mindenki, aki a Tanácsköztársaság eszméit elferdíti, megérdemli a forradalmi törvényszék legszigorúbb ítéletét. A változás, a reformálás persze furcsa egy kissé, nem megy máról-holnapra s bizony nem mindenkinek tetszik. Ha valahol önkényesen, a megengedett kereteket túllépve cselekszik valaki, ha vallási tárgyakat, helyeket meggyaláz, az hitvány martalóc és a Tanácsköztáfsaság parazitája. Ezekkel szemben el fogunk járni. A Tanácsköztársaság hívei is emberek, érezni tudó és bizonyos vallásokhoz tartozó emberek, kik meggyőződéssel vallják elveiket és szembeszállanak minden ellenséggel. A Kormányzótanács rendeletéit nyugodtan várjuk s nyugodtan is hajtjuk végre, mert az csak jó lehet, — de erőszakot csak ott alkalmazunk, ahol muszáj. A szabadszerelem kérdését szintén beledobták az államélet átalakulásába, — beledobták azok, kik a polgári lapokban ezelőtt (nem is olyan régen) bombasztikusán hazug rémhíreket olvastak az orosz szovjetköztársaság által hozott törvényekről. Ezeknek a rémhíreknek széleskörű elhelyezésére (haparandai és rotterdami táviratjelzésekkel) nagy súlyt fordított a régi uralkodó osztály. Ezektől a szerelmi rémhírektől, asszonyok és lányok kommunizálá- sától azonban csak a kishitüek ijedtek meg . . . Mi is az a szerelem ? ... Sötét verem, — irta valamikor Petőfi Sándor. De ne nézzük e kérdést szelíd lyrai szemmel, költői ihlettel. Vágjuk el a szentimentalizmus fonalát és hatoljunk a kérdés mélyéig. Szerelem ? . . . Egyéletü az emberiséggel. Kezdjük a bibliánál: Ádám és Évánál. Vájjon azért teremtette-e Isten a világot, hogy Éva anyánk a tiltott gyümölcsbe bele ne haraphasson ? Ha ez a cél vezérelte, akkor miért teremtett egymás mellé asszonyt és embert ? Vagy ha nem ez a cél vezérelte, akkor miért „tiltott“ gyümölcs az a bizonyos gyümölcs ? Elvégre a földet be kellett népesíteni, s ha ez Isten rendelése volt, akkor Éva anyánkat nem