Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-03-30 / 2. szám, Vörös Zászló
Előfizetési árak: Egész évre 15 K — f. Fél évre . 7 K 50 f. Egyes szám ára 30 fillér. Äagy a mi bitünk ... Te akartad Dandin György; George Clemenceau, ti akartátok, mind akik milliók vérétől áztatott harci győzelem biztosságában hivén, Páris zöldasztalánál telhetetlen önzéssel akartátok világok sorsát intézni. Ti akartátok ; pedig nektek rémek réme volt e megérkezett uj társadalmi rend s iszonyodó félelemmel remegtetek meg, ha gondoltatok rá, mint sápkóros leány a kisértetjárásra És mégis, ti akartátok és ti valósítottátok meg a komiszságotok, a mohóságotok, a mindent befaló önzéstek. Am ióta leültetek minden országok sorsdöntő asztalához, egyebet nem tettetek, mint idéztétek bennünk e misszinek hitt ideát, mely még alvón, vagy tudattalanul szunnyadt az emberek nagy tömegének lelkében. Amit tettetek emberség, okosság és igazság szempontjából : gazságok gazsága, de amit gonoszságotokkal élői déztetek, az uj társadalmi rend megszületésében, érdemetek lesz a történelem lapjain. Ti akartátok és ti siettettétek. Ti váltottátok ki s ti fektettétek le lelkűnkbe szilárd alapjait. S amit a párisi tanácskozás elvakultjai nem akartak és nem tudtak meglátni, azt mi pontosan éreztük. A magyarságnak most, e döntés után, melyben a teljes pusztulás és a megmaradás között a maga szive akarata és bizodalma szerint választott, nincsen más emberi kötelessége, minthogy minden odaadásával, megPOUITIKAI HETILAP Megjelenik minden vasárnap nyugvásával és energiájával szolgálja és segítse az uj társadalmi rend letéteményeseit és vezetőit, kik a nép akaratából magukra vállalták ez átmeneti ólet irányítását. Abban a helyzetben, amelyet volt és uj ellenségeink, az ántánt imperiálizmusa vandál kegyetlenséggel teremtett a számunkra, bármi történik is, csak jó lehet. Meg akartak fojtani s mi végső nagy lendülettel kitéptük magunkat e gyilkos markokból. Fellelekzünk és hiszünk. Hisszük, hogy az elhajított rosszért a legjobbat kapjuk: levegőt, élelmet, jogot, elérhető emberi boldogságot s egyben útmutatói leszünk e földkerekség minden dolgozójának, az emberi tökéletesedés és boldogság felé vezető utón. A rendeletek betartásáról. A forradalmi törvényszék szerepe. A Forradalmi Kormányzótanács IV. sz rendelete a forradalmi törvényszék felállításáról és annak működéséről szól. Ezzel a rendelettel kapcsolatosan, miután pár napon belül Gyulán is megalakul a forradalmi törvény szók, szükségesnek tartjuk hangsúlyozni a következőket: Mindenki, aki a Forradalmi Kormányzó- tanács rendeletéi, valamint a helyi Munkástanács és Direktórium intézkedései ellen szóval vagy cselekedettel vét; rabol, fosztogat, gyújtogat, vagy a Tanácsköztársaság ellen ir és beszél: forradalmi törvényszék elé állittatik. A forradalmi törvényszék előtt a vádat a vádbiztos képviseli. Bárhol, bármely órában tárgyalhatnak. Az Ítéletet azonnal kihirdetik, mely ellen felebbezésnek nincs helye. Mindenki legyen tisztában azzal, hogy a Szerkesztőség és kiadóhivatal: GYULA, Templom-tér 7. szám, hova az előfizetési dijak, kéziratok és a hirdetések intézendők. szovjetköztársasági ideális államóletnek átmeneti alapját képező proletárdiktatúra alatt alkudozásnak helye nem lehet s a renitenskedők igen könnyen életükkel lakolhatnak rosszakaratú vagy meggondolatlan cselekedotükórt. A kiadott rendeletek szigorúan betartan- dók minden kritika nélkül! Vessen aztán ki-ki magára, ha kénytelen lesz lesújtani rá a forradalmi törvényszéknek kíméletet nem ismerő drákói Ítélete. A Direktorium rendeletéi. 1. Az üzletek további intézkedésig zárva tartandók. Kivételt képeznek ez alól az élelmiszerüzletek, papír, könyv, borbély, fodrász, virágüzletek, gyógyszertárak, drogériák, ipari javító műhelyek, városi üzemek. A nyitva tartott üzletekből csupán a személyes napi szükségletek szerezhetők be. 2. A helyi tímároknál levő borkészletek a Munkástanács irodájában sürgősen bejelen- tendők. 3. A szesztilalmi rendelet betartására a forradalmi törvényekre való figyelmeztetéssel minden bortermelő és kimérő külön is felhi- vatik. Ezirányban a Katonatanács révén legközelebb szigorú intézkedések tétetnek. Uj világ terem lés. Nem mi, hanem a világ vonaglik élőt- ' tünk végső változásra. Minden, amit a lassan megnyílni akaró világos ész átlátni, átfogni képes, minden, amit hosszú ezredes idők magukba idegzettek és megszokássá edzettek, minden burzsoa-kapitalista pónztornyokra épített tőke-szervezettsóg, ál-fegyelem, hamis TÁRCA. Fogtok ti még . . . Fogtok ti még egy uj kor lépcsején, Lehajtott fejjel búsan térdepelni, Esdekelve gyatra konc után Fogtok ti még könyörgő szót emelni I Régi dölyfök tépett rongyait Cibálja majd az ifjúság szele! Régi várnak vánnyadt romjait Szétdönti majd a mámorok kezeF S ti jogtalanság ősi leplei, Oh, ósdi erkölcs, átkos régi jog, Az óra üt! A serleg már teli! Mártírjainknak bús kara zokog, Izmunk feszül, nem bírjuk már soká; Lelkünk haragja halálos harcra hiv, * Szerszám kinyul vérontó kardokká, Csak tompák még a fegyver élei! Hamar betörsz te százszor rut kapu, S szétrepedsz majd rozsdás vén lakat! S robognak izmos vaskaru, Életre vágyó komor, bús hadak Előttünk lesz egy szebb, egy uj világ, Egy ismeretlen, mégis ismerős, Fém nő ott halomra vérvirág, Nem lesznek ott vérpárás harcmezök. Nem lesznek ott rabszolgafajzatok, Bilincsbe hurcolt ember-állatok, A teher nem lesz egyre rárakott, Hogy feje lomhán, csüggedten porbahull. Ott mindenki megy majd bátran, boldogul, Emelt fejjel a messzi cél felé. S akkor majd az apró kényurak, Zsolozsmás szavú, hazug vérszopók, Hiába mossák véres arcukat! Hiába nyögnek ezernyi gyáva szót! Ott fognak állni az uj kornak lépcsején, Könyörgő kézzel esdve konc után Csak törjük szét a régi rut kaput, Nem baj, ha fejünk rajta összetör, Vérünk nem hull ki megtör lattanul, Az eszme megy szárnyalva, megy elöl! Szétrepesztve minden rabigát S ifjú testünk véres halmain, Lj nap ragyog és ébred uj világ! Ftáskay László. A rendőrkapitányi hivatalban. — Két jelenet a múltból. — ' I. Reggel fél kilenc . . . Bejön a naposrendőr, elővezet egy fiatal leányt s jelenti, hogy az éj folyamán csavargásért behozták, nincsen foglalkozása és bűnözésből tartja fenn magát. Ránézek a lányra: sápadt, beesett mellű, tizenhat éves, a szemei körül sötét karfák, ruhája kopott, cipője rongyos. Egy vékphy rövid felsőkabát fedi remegő testét, félve tekint reám. Beszélek hozzá, kikérdezem. Sarkadra" való. Atyja elhalt. Anyja szegénységben él qé beteg, sokan vannak testvérek, őt egy asszony Csabára csalta azzal, hogy cselédnek szegődteti, de faképnél hagyta. Se pénze, se éleimé, gyalog szándékozott haza menni. Megkérdezted : hol halt meg az édesapja ? Sírva nyögte : a Doberdón. Vigasztaltam. Lelkére beszéltem: miért bo- csájtja áruba a fiatalságát, üdeségét ? Nekibátorkodott. Elzokogta aztán: „nagyon szegények vagyunk, öt kis testvérem van, édesanyám beteg, dolgozni akartam, de elcsábítottak. Éhen haljak ? . . . Tudom, hogy hervadás, halál lesz a végem, de nem bánom, úgyse ér ez az élet nekem semmit.“ Nem irom tovább. Nekem szivem van, magas burzsoázia, én érzem a mások bánatát is, én tudom, hogy ez a bűnös nyomorúság kiknek a bűne. Mit változtatott ezen a vallásos áhítattól elhájasodott Szent Szív Egyesület, mit adott ezeknek a nyomorultaknak a millárdokon nyugvó kapitalizmus, mit juttatott a sors üldözöttjeinek és nyomor bukottjainak a rndst is feldicsőitet; hajdani közigazgatás? . . ./ Szegény hadiárva, te siró leányasszony, menj vissza a beteg édésanyád mellé, éhezzél és fázzál tovább, s áljaidban panaszold el bánatodat édesapád szellemének, a'doberdói hős hazajáró nyugtalan lelkének. II. Kopogtatnak. — Tessélf! Lassan hyilik az ajtó. Rongyos ruháju fiatal gyerek jpn be, félénken lépeget Íróasztalom felé, hangosan köszön és szurtos kezéből egy iv papirt Ayujt felém. Elveszem. A gyulai fogházból való hivatalos irás melyben az áll, hogy „Sinkovits Zoltán nyíregyházi lakos 15 éves fiút azért, mert egy másik társával négy lepedőt ellopott egy nyitott padlásról, a nyíregyházi fiatalkorúak bírósága 1918 évi október 21-én 1606. számú ítélettel három havi fogházbüntetéssel sújtotta. Ezen büntetését nevezett kitöltötte és kényszerutlevél kiállítása végett a rendőrségnek átadatik.“ Szemügyre veszem a fiút. Eszembe jutnak Lapunk mai axáma 4 oldal« I. (LI.) évfolyam. Gyula, 1919. március 30. 2. szám.
